Bemutatkozás

A blogon igyekszem minden megjelenő játékot bemutatni, de emelet megemlítek régi klasszikusokat és elmélkedek a játék/hardver piacról. Az informatika mellet, még újabb filmeket is elemezni fogok, illetve egyéb témákat is néha felvetek. Elérhetőség: kapiandras@freemail.hu Ajánlott felbontás: 1680x1050

Test Drive Unlimited 2 (PC)

2011.08.09. 20:44 Kápi-András

Kiadó: Atari

Fejlesztő: Eden Studios

Kategória: Verseny

Megjelenés: 2011 február 08.

Jelenlegi ár: 6 000 FT

 

A Need for Speed és a Test Drive sorozat már a kezdetek óta harcol egymás ellen, ugyanis mind a ketten azonos kategóriában és stílusban versenyeznek. Sokáig úgy látszott, hogy a Test Drive sorozat kifújt és az NFS végérvényesen megszerezte a legjobb utcai autóverseny címet. Aztán 2006-ban jött a nagy feltámadás az Eden Studios által készítet Unlimited epizóddal, ami annyira jól sikerült, hogy a kritikusok szerint le is nyomta az NFS aktuális epizódját a Carbon-t, bár ez szerintem nem volt teljesen igaz és az eladások tekintetében is jobb volt az EA üdvöskéje, de az kétségtelen, hogy jól sikerült játék lett. Meglepetésre nem ömlöttek ezt követően évenként az újabbnál újabb Test Drive részek, ennek jelentős oka volt az is, hogy a kiadó Atari elég nehéz pénzügyi körülmények között volt és még jelenleg se lábalt ki a válságból. Mindesetre azért lassan kezdtek pletykálni, hogy már megkezdődött a fejlesztés, de a komoly marketing kampány csak 2010-ben kezdődött meg és ekkor már biztossá vált, hogy 2011-ben újra megütközik a Test Drive és a teljesen újjá született Need for Speed. Az Unlimited 2-vel kapcsolatban szinte csak jó ómen volt és álmaimban nem gondoltam, hogy ezt ellehet szúrni. A fejlesztők maradtak a régiek, a fizikához nem nyúlnak gyökeresen, csak kijavítják az előd gravitációs problémáit (az autók elég nehezen akartak elemelkedni a földtől), kapunk új helyszint, autókat, végre lehet majd terepjárókkal versenyezni, lesz sztori, a karakterünket most már Sims szinten testre szabhatjuk, lesz számos új Multi-s lehetőség is, ami közül egyértelműen a Co-Op a legérdekesebb és a képek alapján bitang jól is fog kinézni.

Fagyos királynő

A sztori eléggé sablonos. Egy gazdag pilóta egy utcai versenyszériát alapit Solar Crown néven, amit a TV is közvetett világ szerte és természetesen mi is a versenyzők díszes táborát erősítjük. A játék elején mi még csak álmodozunk arról, hogy hatalmas házunk, dögös Ferrari-nk és hasonló nőnk van. Ez azonban ezúttal szó szerint értendő, ugyanis a játék elején egy parkoló fiúként vagy nőként kezdünk a kiválasztott karakterrel, ám sajnos munkánk közben álomba szenderedünk Tess Wintory kocsijában, aki az egyik versenyző és a műsor felkonferálója. Miután ezzel neki jó nagy galibát okoztunk (kis híján lekési a reklámkészítést), ahelyett, hogy kirúgatna, a szárnyai alá vesz bennünket és az egyik sérült pilóta helyére minket nevez be, de megismertet minket egy oktatóval is, aki pedig megmutatja, hogy hol tudunk olcsón autókat vásárolni és ezt követően meg is kezdődik a játék. A versenyek során állandóan ugyan az a 7 ellenfelünk lesz, bár a különböző kategóriákban mások lesznek a riválisaink. Igyekeztek a pilótáknak személyiséget adni, aminek én elsőre nagyon megörültem. Kapunk egy Paris Hilton hasonmást, aki kis csivavájával elsősorban a divattal versenyzik, egy megöregedett profi pilótát, dilinyós testvérpárt és vagány kis csajt, aki nem tud a híres apja árnyékából kitörni. Az átvezetőkben abszolút működnek, tényleg ellehet mosolyogni rajtuk, de sajnos a versenyek során abszolút nincs egyéniségük. Csak néhányszor van egynek-egynek egyedi autója, pedig elméletileg a TDU 2 az egyediséget hirdeti és szerintem fél perc össze lehet volna ütni nekik valami egyed festést. Ráadásul a vezetésük alapján se lehet őket megkülönböztetni, ami azért engem eléggé zavar, mert elvárom, hogy a cicababa máshogy vezessen, mint a profi versenyző. Meg amúgy is mi értelme van akkor az egyedi karaktereknek, hogy ha a játék 90%-ban nem érvényesülnek. Arra legalább ügyeltek, hogy a verseny közben az átvezetőkből ismerős karaktermodellek ülnek az autókba. Másik nagy hiba a szereplőkkel, hogy ezeknek csak nagyjából a fele van kidolgozva, van olyan akit egyszer se látunk, sőt olyan is akinek még rendes név se jutott, csak annyi, hogy Adam. Az átvezető animációk elsőre elég ötletesek, de sajnos hamar unalmassá válnak mivel minimálisan különböznek egymástól. Gagyi C kategóriás TV sorozat féle kamerakezelésben, mond valami rá jellemzőt az épen aktuális rivális, azt kész. Másik hibájuk, hogy a karakter animációk borzalmasak. Arcmimika mint olyan szinte nincs is, a testük megy úgy mozog, mintha higanyból lenne. Ez azért is bosszantó mert nem csak átvezetőkben van szerepe a karakter mozgásnak, hanem a Multiplayer-es közösségi tevékenységekbe is. A futamok előtt mindig kapunk egy kis felkonfigurálást, melyek az animációkhoz hasonlóan ismétlődővé válnak, illetve sokakat zavar az is, hogy ezeket nem lehet elnyomni, ezáltal kicsit felpörgetni a játékmenetet. Személy szerint mondjuk nekem bejött ez a kis hangulatteremtés, bár néha túlságosan komolyra vette a szinkronszínésznő, amitől kicsit Palik Laci feelingje lett, de így legalább jobban bele éltem magam, hogy egy TV show-ban versenyzek. Mindent összefoglalva azért jóval többet is kilehetett volna, hozni ebből a TV-s témából, ám ezen a téren nem szabad bántani a Test Drive-ot, ugyanis egy autós játéknál ez a sztori mennyiség elegendő, pláne úgy, hogy az előző részben jóformán nem is volt Singleplayer.

Élni tudni kell!

Talán az előző Test Drive-nak a legnagyobb fegyvere a látványa volt. A gyönyörű és hatalmas Hawaii-on, szebbnél szebb, minden téren (belül, kívül) kidolgozott kocsikkal száguldozhattunk a vidáman sütő nap előtt. A dolgot csak pár dolog árnyékolta be a kritikusok szerint, egyrészről az, hogy az autók nem sérültek, másrészről pedig, hogy az időjárás nem igazán volt változékony (néha beborult, de semmi több). Habár szerintem ezek egy cseppet sem csökkentettek a játék értékéből, pláne úgy, hogy a konkurens NFS: Carbon-ba se volt ez megvalósítva, ennek ellenére kijavították eme hibákat, sőt a látványvilágot az előző részhez képest a négyzetére emelték. Ezúttal már két helyszínen is száguldozhatunk. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy kétféle környezetet kapunk csak, mert ugyanis a valóságnak megfelelően a helyszínek egyes körzetei, területei gyökeresen eltérnek egymástól. Ibiza nagy városaiban is rendkívül szűkek az utcák, vagy legalábbis Hawaii-hoz képest. Ezek környékén gyönyörűen zölddel a fű, de ha már valami elhagyatott faluba tévedünk, ott mindenhol áll a por, a természet szinte teljesen kipusztult. De természetesen maguk a városok is különböznek, a kikötővárosok sokkal kevésbé beépítettek, ellenben az a kevés épület ami van, nem egy művészeti remek. Az iparvárosokban viszont csak minimális a lakóépületek száma, ellenben sok füstölgő kéményt láthatunk. Honoluluban viszont designos társasházak, felhőkarcolók és legelegánsabb autószalonok suhannak el mellettünk, miközben padlógázzal repesztünk végig rajta. A változatosság természetesen semmit se érne, hogyha minden csak szürkés textúra lenne és max csak a színük tér el egymástól. Ám a környezet bámulatosan jól sikerült. A magas fű hullámzik a szélben, különféle madarak repülnek át az égen. Bár érdekes hiba, hogy ezek az animációk pillanat állj üzemmódban is lezajlanak, ami főleg a fényképkészítéskor zavaró. Maguk a textúrák is gyönyörűek, bár a magyarországi viszonyokból kiindulva kissé giccsesek. Mindenhol a fű gyönyörű szép zöld színben pompázik a napsütésben, mindegyik gyönyörű, érintetlen élénk törzzsel és lombkoronával rendelkezik és még a kietlen spanyol sivatagban is nagyon szép vöröses homok vesz minket körül, pár ezüstösen csillogó kővel. Sokak pont ezek miatt húzták le a TDU 2 látványát, de szerintem pedig pont ezért nagyszerű. Ez a játék nem a valós pályaversenyzésről szól, hanem arról, hogy végre megtapasztalhassuk a kiváltságosok mesés életét és egy kicsit elrugaszkodjunk a mindennapok szürkeségétől. Természetesen ez a tökéletesség át ragadt a karaktermodellekre is, mert mindenhol tökéletes bombázókat és sármos pasikat fogunk látni, sehol sincs egy fogatlan, bőrhibás, zsíros hajú karakter, na jó bandzsa azért van, de csak akkor, hogy ha valaki (esetleg mi) ilyen karaktert csinálunk a helyi plasztikai sebésznél. Mondanom se kell sokak ez se tetszik, de újfent csak azt tudom mondani, hogy a városba rohangászó sok elég érdekes küllemű ember után, felüdülés egy gyönyörű, formás, mosolygós lánnyal beszélgetni, vagy csak egy kicsit kocsikázni. Az effektek terén is remekel a TDU 2 és ezen a téren már senki se meri lehúzni. Az általános napsütésben, gyönyörűen csillognak a kocsik és a gyönyörű lányok körül pedig izzik a levegő. Ha viszont ködös idő van, a fényszóró próbál átvágni a hatalmas felhők között. Sőt olykor eshet is, amitől az út nyálkás lesz, az esőcseppek pedig szépen csattognak a formás idomokon, azoknak akik rossznak gondolnak, a kocsikról van szó. Végül pedig a legnagyszerűbb dolog, az éjszaka. Idáig mindegyik autós játékban (bele értve a SHIFT 2-őt is) lespórolták az éjszakai tájat azzal, ahogy egy osztálytársam mondja egy egyszerű paint-es fekete képpel. Nos a Test Drive-ban azonban az ég végre nagyon sötét kék, úgy ahogy a valóságban. A városok fényeitől pedig a horizont magasságában sokkal világosabb az éj. Emelet nem egy passzív háttérről van szó, hanem a felhők szépen mozognak előtte, miközben a hold lágyan átsüt rajtuk. A legnagyszerűbb, hogy ha kimegyünk a fényes városokból. Az égen millió csillagot figyelhetünk meg, amik ráadásul állítólag, megegyeznek a valóságbeli elhelyezkedésükkel, oly annyira, hogy akár tájékozódni is lehet a profiknak általuk. Egyedül a kipufogófüst nem tetszett, no nem arról van szó, hogy nem néz ki bitang jól, ahogy a verdánk hátuljából gomolygó szürkés füst száll föl, de ezen a téren egy kissé túlzásba estek a fejlesztők és még egy viszonylag környezet barát Audi A6 is nagyobb füst felhőt ereget magából, mint egy kétütemű Trabi. Mellesleg pedig az ön felet, laza, boldog játékmenethez se passzol a környezet szennyezés. Sajnos viszont a kocsikba reálisan belehet kötni, ami azért egy autós játéknál kissé problémás. Furcsa ezt mondani, de valahogy mindegyik olyan élettelen, ez a megállapítás talán akkor fogalmazódott meg bennem, amikor éjszaka vezettem egy Lancia Delta Integrale-t és a műszerfal ugyan narancssárgás színben pompázott, de nem volt meg az a kellemes, mosolyfakasztó olaszos feeling-je. Nehéz megfogalmazni, hogy miért nem, egyrészről azért mert egy igazi Delta-ba sosincs olyan, hogy minden műszer megfelelően világit, de másrészről maga a fény megvalósítása se az igazi. Az élénk narancssárga fények helyet, csak valami halványsárga minimális fényerejű dolgot kapunk. Természetesen ez a fajta halottság nem csak a Delta-t jellemzi, hanem szinte minden autót. A belső nézetben további zavaró probléma, hogy a digitális műszerek csak úgy, mint ahogy az előző részben itt se működnek, illetve a GPS terén vissza is fejlődött. Mert a színes a térkép helyet, már csak egy fekete alapon található kék utat láthatunk. Nagyon zavaró az a hiba, hogy a kocsink szélvédőjén nem látszanak az esőcseppek, így gyakorlatilag egy gyors autópályás versenynél nagyon észre se vesszük, hogyha elkezd esni. Ennek megfelelően az ablaktörlőt se használhatjuk, pedig kíváncsi lettem volna, hogy az Ariel Atom-nál miként hidalják át annak a hiányát. Ez azért is zavaró, mert már 2006-es autósjátékokban is simán megtudták ezt valósítani. Persze bizonyos szempontból azért nem igazságos ezért bántani az Atari autós játékát, mert sok konkurens inkább kispórolja az esőt, hogy ne kelljen azzal bajlódni, köztük az egyik riválisa esetén is, a SHIFT 2-nél. De én inkább azoknak a táborába tartozom, akik azt vallják, hogy amit beletesznek azt csinálják is meg jól, különben pedig hagyják ki. Az autók külsejétől se estem hasra, bár tény, hogy nem csúnyák, csak egy kissé aránytalanok, pl. a Mercedes SLK olyan pici lett, hogy a karakterünk úgy néz ki benne, mint egy zsiráf. A kidolgozás se tökéletes, bár azért ez már inkább szőrszálhasogatás, de mindenesetre ne számítsunk arra, hogy a SHIFT 2-höz hasonlóan minden egyes varrás, apró felirat, beömlő úgy néz ki, mint az eredetin. Azoknak azonban akik nem olyan autó fanatikusak mint én megfelelőek lesznek az autók kidolgozásai, mivel a ugyan olyan formásak, mint valós társaik, a beömlőnyílások szép élesek és nem csak 2D-s lapok, a króm díszítő elemek pedig szépen csillognak. A látványnak mint ahogy az általában lenni szokott (na jó kivétel a Crysis 2 esetén) igen komoly ára van, ugyanis a játék eléggé éhes a friss és a viszonylag nagy teljesítményű hardverekre. Szerencsére azonban nem olyan rossz a helyzet az optimalizáció terén, mint a SHIFT 2 esetén. Egyrészről a Test Drive még levett grafikán is bődületesen jól néz ki, másrészről pedig csak akkor támadtak komolyabb problémák, amikor nagyon sok játékos volt egyszerre a képernyőn, akár kocsival, akár a nélkül. A viszonylag nagy gépigény miatt azért se szabad bántani a TDU 2-őt, mert töltés nélkül közlekedhetünk hatalmas, részletesen kidolgozott szigeteken, bár állítólag ez kezdetben nem működött megfelelően és a gyorsabb kocsikkal nagyobb tempót lehetett diktálni, mint ahogy a tájat megrajzolta volna a processzor, ami nem kell ecsetelni több mint kínos, de úgy látszik ezt az első patch-el ki is küszöbölték, mert én már nem találkoztam ezzel a problémával.

Nesze neked élvezetek

Az eddigiek alapján nem tűnhet rossznak a Test Drive Unlimited 2, de sajnos a fejlesztőknek sikerült elrontaniuk azt, amin az egész ál vagy bukik és ez az autók viselkedése, valamint az irányítás. Miután elindítottam a játékot, az első zavaró élmény az volt, hogy bizony nem a menübe dob be, hanem már kapásból a játékba és csak később tudtam hozzá piszkálni a beállításokhoz. Aztán jött a szívbaj, nem ismerte fel a Logitech Momo kormányomat (ami azért elég nagy név), de ezt ne úgy értsétek, hogy nem állította be magától arra az irányítást, hanem úgy, hogy amikor én akartam manuálisan beállítani egyszerűen nem érzékelte. Aztán este kijött egy 10 mb körüli patch hozzá, ami végre lehetővé tette, hogy egy autós játékot kormánnyal játsszak, de a helyzet nem lett sokkal jobb. Mert magának a kormánynak a játékbeli működését egyáltalán nem tudtam beállítani. A SHIFT 2-vel ellentétben, ahol még a kormányzási szöget is beállíthattuk, itt azonban még az érzékenységet és a dead zone-t se tudjuk. Pedig bizony nem ártana, ugyanis is az első Unlimited-hez hasonlóan ezt is 900o-ban tekerhető kormányokhoz (azon belül is a méregdrága Logitech G25-höz) tervezték. Az rendben van, hogy a valóságban is ennyit fordul egy utcai autóban a kormány, de viszonylag kevesen vannak olyanok, akik rendelkeznek ilyen tulajdonságú játékvezérlővel. Tehát a belső nézet elég vicces lesz, ugyanis mi hiába tekergetjük koppanások a perifériánkat, a játékbeli kormányunk ép, hogy csak egy kicsit megmoccan. Mondanom se kell ennek nem csak látványbeli ára van, hanem bizony jóval lassabbak is leszünk, mert az autónk teljes kanyarképességeit nem tudjuk kihasználni. Ezt amúgy észre se vesszük egészen addig, amíg el nem kezdünk más játékosok ellen versenyezni, akik billentyűt használnak. A hab a tortán pedig az, hogy nincs Force Feedback, ami egy olyan felhasználónak, aki hozzávan szokva ahhoz, hogy erőt fejt ki, amikor tekeri a kormányt, bizony jó néhány kellemetlen pillanatot fog okozni. Arról nem is beszélve, hogy a valósághoz sincs köze bár még személyautót nem vezettem, de még a nagyon könnyen vezethető targonca esetén is nagyobb erőt kellet kifejtenem, mint itt egy szervó nélküli régi Ford Mustang vezetése közben. Az úthibákat azért valamennyire érezzük, tehát, ha lemegyünk az aszfaltról elkezd egy kicsit rázkódni a berendezés, de azért egy kissé erőszakosabb is lehetne, pláne amikor egy Ferrari Enzo-val tesszük ezt. Ráadásul kicsit hibás is a rendszer, mert pl. a padka hatására semmi se történik, de ugyan ez igaz a versenypályák melletti kerékvetőre is. Bármivel is játszunk az autók viselkedése eléggé furcsa lesz. Az első és legfeltűnőbb dolog, hogy szinte nem is kapunk sebesség érzetet, gyakorlatilag 20 és 300 km/h esetén is ugyan úgy lesz bemosódva a kép, a gyorsulásokkor és a tempós kanyarvételekkor egy kicsit megbiccen a virtuális fejünk, de ezt észre se vesszük. Másrészről nekem úgy tűnik, hogy az autók se úgy gyorsulnak, mint a valóságban. Pl. amikor először padlóztam az Integrale-t meglepetésemre úgy gyorsult, mint egy picit felpiszkált Suzuki Ignis és ez nem csak a gyenge sebességérzet inspirálta, hanem a mutató is, ami eléggé lassan kúszót 200 km/h felé. Ezt követően pedig egy újabb meglepetés következett mégpedig, hogy innen eszméletlen vágtába kezdődött a kicsi kocsi és pár másodperc alatt átlépte a sebesség óra maximális értékét a 240 km/h (a valóságban egy kicsivel kevesebbet bír), mindezt úgy, hogy semmilyen tuning nem volt benne. Nemcsak az egyenesekben van baj a gépjárművekkel, hanem a kanyarokban is. Miközben játszottam a játékkal nagyon gyakran jutott eszembe gyerekkorom egyik kedvelt játéka, egy autó műszerfalából állt és a kormányhatására elvileg az autónkat tudtuk irányítani, ám a gyakorlatban magát a pályát mozgattuk. Azért jutott ez eszembe mert itt is nagyon gyakran úgy éreztem, hogy a kocsi csak statikusan halad előre miközben én a pályát irányítóm előre. Csak úgy, ahogy az előző részben most is lehet állítani a nehézségi szintet és ennek megfelelően egyre kevesebb segítséget ad a játék. A legdurvább hardcore szinten már búcsút inthetünk az ABS-nek és TC-nek is, ám ennek ellenére ugyan úgy padlógázzal tudunk kigyorsítani és bármennyire agresszívan fékezünk a kerekünk sose fog blokkolni. Szóval semmilyen különbség sincs az amatur és hardcore nehézségi szint között, mindegyik esetén annyira könnyen vezethető autókat kapunk, hogy még egy 6 éves is simán elboldogul vele. Érdekes mód azonban ez csak a PC-s verzió hibája (bár a PS3-as verzióhoz nem volt szerencsém), mert bizony X-Box 360-on Hardcore szinten bizony elég könnyen megtudtunk csúszni egy agresszív kigyorsítás esetén és a fékkel is óvatosan kell bánni, mert különben blokkoló kerekekkel csúszunk le a pályáról. Az élvezetes árkád csatáknak is búcsút lehet inteni, ugyanis a TDU 2 rendelkezik a minden idők legrosszabb mesterséges intelligenciájával, ami autós játékban szerepelt. A legnagyobb baj velük az, hogy olyan tetű lassan vezetnek, hogy még másnaposan is, több kicsúszást is bemutatva meglehet őket verni (persze pálya hosszától függ), de oda figyelés nélkül is 10 sok másodperccel érnek be mögöttünk. Mondanom se kell ettől aztán igazán unalmasak lesznek a futamok. Ráadásul teljesen scriptel-ten versenyeznek, tehát mindig ugyan úgy veszik a kanyarokat, ugyan azt az ivet használják, még akkor is, ha egy teherautó pont ott áll, az ütközés után pedig mint a büdös bogarak össze-vissza pörögnek, egészen addig amíg a gép vissza nem rakja őket az ideális ívre. A fejlesztők úgy próbálták álcázni a script-eket, hogy beleírtak kicsúszásokat és hibázásokat, amik elsőre fel se tűnnek, ám ha újra indítjuk a futamot, feltűnik, hogy megint ugyan az a személy, ugyan ott, ugyan úgy hibázik. A lassúságuk ellenére, néha elég nehéz lesz nyerni, ugyanis rohadt nagy csalók, a hosszú egyenesekben néha irreális sebességre (350 km/h-val száguldozol, és úgy mennek el melletted, mint ha csak egy hétvégi vezető lennél) kapcsolva aláznak le minket. Az olyan versenyszámoknál, ahol nem látjuk őket pedig feltűnően gyorsak általában, ha nyerünk akkor is csak kb. 1 másodperccel, de az is előfordulhat, hogy megalázóan nagy fölénnyel vernek meg minket.

Vezetés helyet bulizás

Már a megjelenés előtt is lehetett sejteni, hogy a konkurenciával szemben a TDU 2 legnagyobb előnye a rengeteg lehetőség lesz és az, hogy egy sims szerű karakter menedzsmentet is kapunk. A legnagyobb újítás, a mostanában oly divatos szintlépés, bár játékmechanikai szerepe elég csekély (pár dolgot csak bizonyos szint elérésével tudunk megvásárolni, pl. csak 10-es szinttől tudunk Hawaii-ba utazni). Ez alapján kategorizál be minket a játék a szervereken és ahogy lépkedünk előre, úgy kapunk egyre jobban csengő besorolásokat, mígnem eljutunk a celeb szintig. Érdekes aspektusa a dolognak, hogy különböző dolgokban is szintet léphetünk. Külön osztályozza a játék a versenyzésünket, a gyűjtögetésünket, a felfedezéseinket és az online társadalmi életünket, majd pedig ezek összegéből kapjuk meg a leglényegesebbet a globális szintünket. Nekem ez a rendszer mondjuk csak borsot tört az orrom alám, mert én csak versenyezni szerettem volna, de mivel így nagyon lassan lépegettem a szinteket, ezért kénytelen voltam mással is foglalkozni. Rengetegen örültek, hogy a 2000-es évekbeli autósjátékok nagy divatja a jogosítványszerzés visszatér a Test Drive legújabb részébe. De sajnos a megvalósítás nem sikerült túl fényesre. A játékban 3 fő autókategória van, az A (mai sport autók), B (terepjárók), C (régi autók). Az még rendbe lenne, hogy ezekre külön-külön jogsi kell, de az már fölöttébb bosszantó és túlságosan időrabló is, hogy az ezeken belüli alosztályokra is külön megkell szereznünk a licenszet. Tehát a játék végére már 8-szor kell meglátogatnunk az iskolát. Ami amellett, hogy túl hosszú, még roppant unalmas és fantáziátlan is. Mindegyik esetén csak annyi a feladatunk, hogy az időlejárta előtt átkell mennünk az összes bója között, a legnagyobb bonyolítás pedig az, hogy néha tisztán előznünk is kell e közben. Ráadásul rengeteg időnk is van, így a kihívásnak is búcsút inthetünk. Hatalmas csalódás lett a karakter testre szabás, ami teljesen különbözik az előzetesekben bemutatott Sims szerű beállítási lehetőségektől. A kezdésnél ugyan úgy, mint az első részben kiválaszthatjuk a nekünk tetsző karaktert, tehát ellehet felejteni, hogy a játék elején nekünk tetsző karaktert irányíthassunk. Maga a testre szabás lehetősége később elérhetővé válik, de nagyjából ugyan azok a lehetőségeink, mint az elődben, tehát elég nehéz egyedi karaktert csinálni, mivel csak az arcon állíthatunk át pár dolgot, illetve a bőrszint. Az egyedüli változást az 1. Unlimited-hez képest, hogy ezúttal ezt az opciót nem a ruhás szekrényünkből érhetjük el, hanem el kell látogatnunk egy plasztikai orvoshoz, hogy az végezze el. Ez mondjuk szerintem egy jópofa ötlet, pláne úgy, hogy a beavatkozás után pár napig maszkban leszünk kénytelek mászkálni. Gyanítom kitaláltátok, hogy az ígéretekkel ellentétben a ruhaszabás is kimaradt a játékból, helyette ugyan úgy csak konfekció darabokat vásárolhatunk meg, annyi változtatással, hogy szinte csak buzis cuccokat lehet vásárolni. Tehát aki szeretne egy karaktert selyemingbe, vagy egy száll lila felsőbe, az megtalálhatja a számítását, máskülönben azonban csak szenvedni fog, hogy mit is adjon szeretet avatar-jára, kivétel ha női karaktert indított, mert akkor tonna számra válogathat a jobbnál-jobb darabok között. Ezen a téren történt is egy kis visszafejlődés, ugyanis ezúttal jóval kevesebb márka termékei között válogathatunk majd, ráadásul ezek között csak 1 világmárka lesz, szóval búcsút inthetünk az Armani ingeknek. Az autó tuning esetén is fűt-fát összehordtak, hogy ezt lehet majd, meg ezt. Az optikai tuning-ot el is felejthetjük. A mechanikus fejlesztés rendszere pedig teljesen megegyezik az eddigi Test Drive-ban szereplőkkel. Tehát nem az egyes komponenseket fejleszthetjük, úgy mint a SHIFT-ben, hanem a kocsik 3 fő értékét a gyorsulást, a sebességet és az irányíthatóság helyet, a féket. A legfájóbb dolog az, hogy a 3 dolog nem függ össze egymással, tehát ha fejlesztjük a gyorsulást, a sebesség értéke nem változik, ami nem igazán egyezik meg a valósággal. A festegetési rendszer elsőre viszont egész ígéretesnek tűnt. Gyakorlatilag bármilyen szint kikeverhetünk a szokásos téglalapon rábökve. Ráadásul különböző fényezési technikákat is kérhetünk, tehát a kocsink lehet matt, krómozott, gyöngyházfényezésű, vagy akár karbon mintás is. Ráadásul fel is matricázhatjuk a kicsikénket, az egyszerűbb mintáktól, a számokon és betűkön át, egészen a komplex ábrákig bármivel. Az egyetlen bibi az, hogy nagyon nehéz a nekünk tetszően elhelyezni a kiválasztott grafikát, ugyanis a kurzorok segítségével elég nehéz mozgatni, ráadásul néha alig mozdul meg, máskor pedig hihetetlen gyorsan az autó másik pontjára kerül. Külön probléma a tükrözés, ami még ábrák esetén jól működik, ám karakterek és számok esetén az egészet átfordítja, amitől ugye helytelen szögbe kerülnek ezzel elrontva kocsink küllemét. Mindenesetre azért nem annyira rossz a rendszer, pláne, hogy a profiknak elég látványos és jól kinéző matricázásokat sikerült csinálni, amiket persze az esetek többségében jó pénzért el is adnak valamilyen aukciós házban és ezzel elérkeztünk a jó pár kizárólag internet-es játéksorán elérhető funkcióhoz. Az elődhöz hasonlóan most is alapíthatunk guild-et egy klubház megvásárlásával, vagy akár csatlakozhatunk egy meglévőhöz is, ami ezúttal sokkal nehezebb lesz, mivel a tulajok sokkal jobban meghatározhatjuk, hogy milyen feltétellel kerülhet be valaki. Ezen kívül van a már említett aukciós ház is, ahol megunt kocsikat lehet eladni, illetve megvásárolni. Sajnos azonban elég kevés autót kínálnak eladásra (mivel a játékban nagyon könnyen lehet sok pénzt szerezni), az a kevés ami pedig van irreálisan drága, igaz a többségük bitang jól néz ki. A játékosok akár elmehetnek kaszinóba is, ami egyfajta közösségi házként is működik, itt mindenki eltud vonulni és kedvére beszélgetni, de ha úgy tartja kedvük akár pókerezhetnek is, vagy más szerencsejátékot is űzhetnek, előbbinél akár a kocsinkat is feltehetjük. Én mondjuk nem rajongom a kártyajátékokért, de tényleg jópofa ötlet és egy-két meccset azért ellehet vele játszogatni. Az elődből visszatér a házvásárlási rendszer is, ami természetesen meghatározza, hogy hány kocsink is lehet. Itt apró újítás, hogy a lakásunkat testre szabhatjuk, kiválaszthatjuk a fal színét, a padlót és a különféle bútorokat, sajnos egy nagyon szűk kereten belül. Szinte mindenből csak 4-5 választási lehetőségünk lesz, plusz ugye bútoroknál többféle szín közül is választhatunk, de ezek előre meghatározott színek és nem passzolnak egymáshoz. Jó példa erre amikor, egy elhagyatott fán lévő házból egy szerelmi otthont akartam csinálni és a piros kanapé mellé, nem találtam piros foteleket. De a konyhaasztal színe is mindig elütött a székekétől. Maga a vezetéshez kapcsolódó extrából 3 is van. Az első egy úgy nevezett FRIM rendszer, ennek keretében a játék pénzzel díjazza a drift-eléseink, kicentizéseinket és ugratásainkat. Sokaknak maga a rendszer jelenléte is zavaró volt, de nekem bejött volna, hogy ha jól valósítják meg. Ugyanis bármennyire hihetetlen a FRIM nem a versenyeken jelenik meg, ahol logikus lenne, hisz egy TV show-t többen néznek, hogyha a versenyzők látványosan vezetnek, hanem akkor amikor az utcákon bandukolunk és inkább azzal foglalkoznak, hogy felfedezzük a szigetet, valamint elérjük a kitűzött célunkat. Nagyon jó ötlet volt viszont a gyerekjátékokból átvett gyűjtögetés. Egyrészről a szigeteken elvannak rejtve autóroncsok, melyekből ha összegyűjtünk 10 egyformát, megkapjuk azt a kocsit felújítva, olyan különlegességeket kaphatunk így meg, mint a Citroen kacsát vagy Volkswagen Buggy-t. Másrészről teljesíthetünk fényképész feladatok, itt különböző képeket láthatunk, amiket nekünk megismételni. Az elején még csak elegendő megtalálni a megfelelő helyet, mivel csak a természetről kell egy képet csinálnunk. Később azonban már adott kocsival, adott időpontban kell megtalálnunk a megfelelő helyet, a megfelelő szöget és zoom beállítást. Természetesen mindkét esetben segít nekünk a játék. Az autókeresésnél egy radar pittyogásához hasonló hangot hallunk, ami egyre gyorsul és egyre hangosabb lesz, minél közelebb érünk a célhoz, ráadásul az autóalkatrész villog is, így elég könnyű megtalálni őket, bár egy jó tanács a keresésre terepjáróval kelljetek útra, mert szinte minden esetben elég durván kell terepezni. Fényképészkedés esetén a játék jelöli nekünk azt a helyet, ahonnan a képet kell csinálnunk és egy ahogy forgatjuk a kamerát és használjuk a zoom-t, úgy válik 2 piktogram pirosról zöldre, amint megtaláljuk a megfelelő beállítást.

Mindez csak ámítás

Ez mind szép és jó, hogy ennyi féle lehetőségünk van, de szinte semmit se érnek akkor, hogy ha egy autós játék lényegét adó gépjárművekkel nem foglalkoznak. A kocsik szerény testre szabási lehetőségeit már ecseteltem, így jöhet az autó felhozatal. Ezen a téren hatalmas csalódás lett a játék, nagyjából annyi autót vezethetünk, mint az előző részben, az extra autók nélkül. Az alsóbb lehetőségekben alig van választási lehetőség a C4-es kategóriában pl. csak 3 db, de később se leszünk elhalmozva, oly annyira nem, hogy még pár ével ezelőtt is csak elégséges lenne, de manapság amikor 50-60 különféle autó van egy játékban bizony nem elegendő ez a mennyiség. Igaz a felhozatalban van jó pár különleges darab is, a már előző részben megismert márkák csúcsragadozói mellet. Vezethetjük akár a szinte kaszni nélküli Ariel Atom-ot, sőt annak az 500-as csúcs verzióját, a rendkívül gyors Gumpert Apollo-t (?), vagy a már megemlített Volkswagen Beach Buggy-t, ami inkább a feelingjével, mintsem a tempójával hódit. Olyan autók is vannak, amik annyira azért nem különlegesek, de az én számomra örök legendák maradnak, úgy mint a Lancia Delta, vagy Magnum Ferrari-ja. Az autók terén a legnagyobb fejlesztés a terepjárók megjelenése, ami kicsit felemásra sikeredet. Ugyanis az igazi terepező legendákat nem vezethetünk, hanem a XXI. század szülötteit a SUV-okkat és a luxos terepezőket vehetjük birtokba. Tehát senki se számítson Mitsubishi Pajero-kra és hasonlókra, helyette bekell érnünk Volkswagen Tourag-gel, valamint annak társaival. Maga az off-road életérzés se jön át, mondjuk a járművek miatt nem is lett volna a valóságos, tehát a terepezős versenyek csak abból állnak, hogy murvás úton kanyargunk, esetleg egy pici emelkedőt, vagy leejtőt abszolválunk, a gázlókon való átkelésnek és a komoly dombok/hegyek megmászásának búcsút inthetünk.

Ez nem a versenyzésről szól

Az Unlimited-nek kétségtelenül a multiplayer része volt a legnagyszerűbb, melyet megint igyekeztek a fejlesztők tovább fejleszteni. Maga a fejlesztések jól sikerültek. Itt van rögtön a közösségi élet, tényleg tök jól lehet csevegni az útszélen, pókerezni a haverokkal, vagy akár jó nagyokat túrázni a barátokkal, miközben a barátnőnk mellettünk ül az anyós ülésen és szerencsés esetben navigál minket, rosszabb esetben azonban a Barátok közt legutóbbi epizódjáról számol be (szerencsére van némítási lehetőség), ugyanis hatalmas újításként van már Co-Op. Emlékszem mielőtt ezt bejelentették pár nappal előtte az egyik osztálytársam jött oda hozzám és vetette föl az ötletet, hogy miért nincs a rally játékokban Co-Op, valljuk be tényleg jogos felvetés és engem is elöntött a vágy egy ilyen játék iránt. Szerencsére a TDU 2 orvosolja ezt a hiányosságot, bár sajnos nem tökéletes a rendszer, de elsőre egész jó. Maga a kommunikáció rész teljesen jól működik, könnyedén felismer bármilyen mikrofon és a hangminőség is kristálytiszta. A probléma ott van, hogy a navigálásra ítélt, anyósülésre száműzött játékos elég nehezen látja a térképet (vagy nem is látja, mert jó pár autóban nincs is GPS). Ugyanis a fedélzeti számítógép a valóságnak megfelelő helyen helyezkedik el, így elsősorban a sofőrnek esik jobban szemre, ám mivel a teljesen szabadon mozgatható a kamera belehet állítani olyan szöget, ahol tökéletesen látjuk, ám ekkor az út tűnik el a szemünk elől. A helyzetet hivatott orvosolni az, hogy a jobb sarokba van egy kis térkép, de ez annyira pici és annyira rossz helyen van, hogy nagyon sok gyakorlást igényel az, hogy egyszerre tudjuk figyelni az utat és a térképet. Jól működő rendszert láttunk már erre igaz nem autós játékban, hanem egy FPS-ben, a mélyen alulértékelt Far Cry 2-ben, ahol egyszerűen elővehettük a térképet és a képernyő közepén a szemünk előtt volt az, sőt váltogathattunk a különböző típusok között is. Sajnos azonban a fejlesztéseket nem igazán lehet élvezni, ugyanis magát a rendszert elszúrták. Az első patch elejéig állítólag lehetetlen volt közösen versenyezni és nagyon sűrűn le is dobódtak a szerverről a játékosok. Ez a hiba még a patch-ek után is megmaradt és egész a cikk megírásáig kikerülő patch-ig néha elő is jött. Most már lehet versenyezni, de ebben nincs túl sok köszönet. Egyrészről ugye az irányítás miatt, másrészről pedig a lag-nak. Gyakorlatilag 5 másodpercenként valaki láthatatlanná válik, mert elvileg rossz a kapcsolata, de az is gyakori, hogy valaki egy hatalmasat ugorva előre ugrik, vagy az, hogy hiába futunk be elsőnek, az eredményosztáskor a játék rájön, hogy valójában elszámolt valamit és kihoz valaki mást elsőnek, mivel az a lag miatt lemaradt.

Isten veled!

Bármennyire hihetetlen és bármennyire rosszul sikerült a Test Drive Unlimited 2, inkább rá fogadnék, mintsem a novemberben érkező Need for Speed: Run-ra. Ugyanis azaz előzetes videók alapján jelenleg még ennél is rosszabbnak tűnik, idejemúlt grafika, agyon scriptel-t, lineáris játékmenet és ezerszer ellőt sablonok. Ezzel szemben a TDU 2 legalább mint techdemo elmegy, ugyanis gyönyörű és óriási világa van, megannyi lehetőséggel. Kár, hogy az irányítás borzalmas lett, a multiplayer játszhatatlan és magáról az autókról megfeledkeztek a fejlesztők, ugyanis akár egy jó kis játék is lehetet volna ez az új Test Drive. Mindenesetre talán már jobb lenne, hogy ha mindkét egykor szebb időket is megélt (bár én sose szerettem annyira a Test Drive szériát) sorozatot végre eltemetnék a kiadók és valami új címmel, friss vért hoznának. Mint ahogy azt az EA is tette a SHIFT-tel, vagy reményeim szerint a hamarosan folytatódó Bournout-tal.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakucko.blog.hu/api/trackback/id/tr303138056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.