Bemutatkozás

A blogon igyekszem minden megjelenő játékot bemutatni, de emelet megemlítek régi klasszikusokat és elmélkedek a játék/hardver piacról. Az informatika mellet, még újabb filmeket is elemezni fogok, illetve egyéb témákat is néha felvetek. Elérhetőség: kapiandras@freemail.hu Ajánlott felbontás: 1680x1050

Sucker Punch (Movie)

2011.09.28. 20:25 Kápi-András

Rendező: Zack Snyder

Forgatókönyvíró: Zack Snyder

Kategória: Akció-Kaland

Megjelenés: 2011 március 21.

Jelenlegi ár: Nem lehet kapni

 

Zack Snyder talán az utóbbi idők egyik legmegosztóbb rendezője. Egyesek szerint zseniális amit a 300-ból és a Watchmen-ből kihozott, mások szerint egy kontár, aki túlzásba esett a sok időlassítással, az elvont jelenetekkel és a fura színösszeállításokkal. Én egyik táborral se értek egyet, bár a Watchmen alapján azért inkább az utóbbiak felé húzok. Legtöbbször eszméletlen jól eltalálja a kamerahelyét, a színeket (kicsit szépia szerű, olykor túlexponál a kép) és az akciójelenetek. Ám azért akadnak olyan jelenetek is, amik teljesen semmit mondóak, annyira agyon vannak lassítva, hogy már unalmasak és egyszerűen annyira furcsa szűrő van ráhúzva a képre (pl. Watchmen-ben az a nagyon furcsa kék borzadály), hogy felfordul tőle a gyomrod. De szerintem nem az egyéni vizuális stílusa Zack Snyder baja, hanem az, hogy a történetet egyszerűen háttérbe nyomja. Gyakorlatilag minden filmében a sztori az csak egy harmadlagos elem volt. Ami miatt egyszerűen nem lehet maradandót alkotni, arról nem is beszélve, hogy az akciók közötti pár percet is feldobná egy kevéske jól megszerkeztet párbeszéd. Lényegében már rögtön a cikk elején összefoglaltam a véleményem Zack Snyder legújabb filmjéről a Sucker Punch-ról, de érdemes lesz tovább olvasni, mert a film minden elemét alaposan górcső alá fogom venni és ez alapján azért komplexebb képet kaptok az alkotásról.

Amiért utáljuk:

A történet érdekessége, hogy maga Zack Snyder készítette. Ami azért nem volt túl jó ómen, ugyanis az elég jó alaptörténettel rendelkező Watchmen-ben is képes volt ezt az elemet elszúrni. Szerencsére azonban a rendező tanult a hibáiból és a párbeszédek, ezúttal már nem egymás utáni monológokra hasonlítanak és van is értelmük. Az alaptörténet az, hogy egy 20 éves lány a húgával árva lesz és a mostoha apja megakarja kaparintani az általuk örökölt vagyont. De mikor rájön, hogy erre nincs mód elég érthetetlenül bezárja a főszereplőt és elkezdi kergetni a hugicát. Persze ahogy az lenni szokott Baby Doll-ból (ne kérdezzétek, hogy honnan ered ez a név) előtör az anyai ösztön és saját életét nem kímélve kiszabadul, hogy utána a gonoszkodó saját pisztolyával megvédje a húgát. A dolgok azonban nem alakulnak terv szerint, teljesen érthetetlen jelenet következik, aminek az a lényege, hogy valahogy Baby-nek sikerül a saját testvérét eltalálni, ezt követően pedig zokogva kimegy a ház elő, hogy aztán bevitessék a helyi diliházba. Itt már is felmerül egy probléma, hogy milyen egy elszúrt rendőrség az, aki nem kérdezi ki a feltételezett elkövetőt, hogy esetleg az elmondja a saját verzióját is. Mindenesetre ez a mostohaapának is eszébe jut, ezért lefizeti az egyik ott dolgozót, hogy hajtsanak végre lobotómiát (lényegében az agy legyalulás) a lányon, hogy az ne tudjon ellene vallani. Mivel a beavatkozást külsős végzi el, ezért 5 napja van Baby Doll-nak, hogy elmeneküljön, amit ki is használ. Itt egy újabb probléma, hogy akkor miért nem menekült el kapásból az eset után, mielőtt a rendőrség megérkezett volna. Mindenesetre lényegében itt kezdődik a cselekmény. A lány gyorsan össze is szedi, hogy mire van szüksége. Kell neki egy térkép, tűz, kés, kulcs és egy válasz. Hát látszik, hogy nem egy Hilts (aki még nem látta A szökés című filmet, az most gyorsan nézze meg), de még úgy ahogy szódával elmegy ez a terv. A lány úgy képzeli el az egész diliházat, mint egy bordélyházat. A film amúgy feltételezhetőleg az 50-es években játszódik, legalábbis a díszletekből ez következik és ennek megfelelően az piros lámpás ház is ezt a korszakot idézi. Nagy bugyis, harisnyás, jól sminkelt lányok vonaglanak, bordó környezetben, csikós zakós, szivaros, lenyalt hajú férfiak előtt. Ez még egész jó lenne, ám Zack-nek ennyi elvontság még kevés volt és az egészet megcsavarva, a képzelt világban is lesznek különféle képzelt világok, amikbe a lány tánccal tud belépni. Nos egy olyan apró kérdésem lenne a tisztelt rendező úrhoz, hogy ha már amúgy is képzelődök, miért nem képzelem kapásból magamat az adott környezetbe, miért kell nekem létrehozni egy képzelt világot, ahol utána újra létrehozok egy képzelt világot? A képzelésben ugye az a jó, hogy csak az agyunk szab neki határt, tehát kvázé korlátlan. Nagyjából a sztori itt ki is fújt, természetesen a végén kapunk elgondolkodtatónak szánt, teljesen értelmetlen és közhelyes monológot is, hogy biztos megutáljuk a dumálós részeket.

Amiért szeretjük:

A film látványvilága viszont eszméletlen nagyot üt. Nagyon jól eltalált sötét színek vannak (néhány jelenet már-már fekete-fehér), minden fakó, ami remekül vissza adja, a komor, rideg hangulatot. Maguk az akciójelenetek pedig egyszerűen fantasztikusan elborultak. Lesz itt hatalmas kő szamurájokkal való vívás, alternatív 1. világháború, gőzzel hajtott német zombikkal és hatalmas léghajókkal, fantasy környezet és I, Robot-hoz hasonló robothent is. A legutolsónál azonban nem lehetett teljes az élvezet, ugyanis a lézer effektek és maguknak a robotoknak is az animációja is a 2004-es színvonalat hozza. A többi jelent viszont eszméletlen látványos. Az égen hatalmas Zeppelin-nek robbannak fel, miközben több száz repülő köröz körülöttük és vív élet halál harcot. Ez alatt pedig lent gázálarcos, gőzzel hajtott német katonák (kicsit Killzone beütésűek), lövöldöznek a lányokra és a brit hadseregre. Mindez átitatva egy nagyon érdekes, sötétszürke szűrővel. A harcjelenetek megkomponálása nem sikerült tökéletesre. Az nagyon rendben van, hogy a lányok eszméletlen akrobatikus ugrásokkal, hihetetlen látványosan végeznek az ellenfeleikkel. Ám azok kapcsán több átgondolatlanság és áldozat van a látványért. Az egyik ilyen a szokásos sablon, hogy amikor a főszereplőékkel kezdenek harcolni, elfelejtik használni a fegyverüket. A másik pedig, hogy néhány jelenetben egyszerűen érthetetlen, hogy ki kivel van. A fantasy résznél pl. én végig azt hittem, hogy a csajok a sárkány várát ostromló lovagokkal vannak, ám a végén azokat ugyan úgy elgyepálják. Ráadásul a várat védő orkok az egyik pillanatról a másikra eltűnnek. Sokan azért nem akarják megnézni a Sucker Punch-ot, mert attól félnek, hogy a Watchmen-hez hasonlóan egyszerűen túl sok és hosszú lassítás lesz. Ám akkor ők már is nézzék meg, mert nagyon kevés, rövid lassítás lesz és a többnyire az akciójelenetek száguldozni fognak. A diszletek remekül sikerültek, a szűrök mellet még ez a másik dolog, ami miatt abszolút átjön az 50-es évek világa. A régi nagy bugyis erotikus ruhák, a recsegős magnók, a nagy orrú autók és még sorolhatnám. A sminkesek kezére viszont rákellet volna ütni, mert több jelenetben is túlzásba estek és a férfiakat előszeretettel sminkelték ki erőteljesen. Amitől nem félelmetesek, hanem viccesek és kicsit undorítóak is lettek (pláne, hogy maga a színészi játék se volt jó). A zenékbe viszont nem lehet fogás találni, bár azért ez mindegyik Zack Snyder film esetében fen állt. Itt most elsőre disszonáns a felhozatal, hisz mindegyik szám későbbi, mint a film feltételezett cselekménye. Ám ennek ellenére higgyétek el már jobb nem is lehetne, ha kell lassú drámai számokat hallhatunk, ha pedig akcióról van szó, akkor adrenalin pumpáló rock-ot kapunk. Maguk a számok többnyire régebbi nagy számok modernizált remixei. Olyan számokat hallhatunk, mint a Sweet Dreams, vagy a We Will Rock You feljavított verzióját.

Amiért szeretjük, meg nem is:

Zack Snyder George Lucas-hoz hasonlóan szeret eddig nem igazán ismert színészeket szerepeltetni, ezzel megadva nekik a lehetőség, hogy befuthassanak. Elég csak megnézni, hogy a 300 után milyen felkapott lett Gerard Butler. De az X-Men legújabb részében remeklő Michael Fassbender karrierje is lényegében Zack-kel kezdődött el. Ez egészen addig működik, amíg jó színészekkel dolgozik. Ez pedig nem teljesen igaz a Sucker Punch-ra. A főszereplő lányokból, 2-nek lényegében nem is volt szerepe. A másik 3 egész jó volt, sőt Jena Malone szenzációs volt. Végig nagyon aranyos volt és kellően érzelmes. A nővéréről már nem volt ez elmondható, aki pedig már több nagyobb szerepet is kapott (pl. az idei Limitless-ben), ő nem más mint Abbie Cornish. Gyakorlatilag csak megismételni tudom magam, nincs vele komolyabb probléma, csak egyszerűen túl komoly. Ebben a filmben is úgy éreztem, hogy kicsit lazábbnak, érzelemmel telibbnek kell lennie. Gyakorlatilag minden veszteséget teljesen fapofával néz végig. A legfőbb szerepet Emily Browing kapta, aki azért nem teljesen tapasztalatlan, hisz anno még nagyon rég a 3 főszereplő gyerek egyikét alakíthatta az egész jó Lemony Snicket-ben (bár a lány elég rosszul alakított.). Érdekes mód ő nem csak a karrierjében fejlődik, hanem a film alatt is. Az elején ugyanis túljátszotta a szerepét (gesztikuláció, takony-nyálas bőgés, stb.), aztán a közepére apatikussá vált és a végére pedig beletalált a karakterbe, mert megfelelően érzelgős és bájos lett. Sokak szerint azonban nem szabad nézni a lányok színészi tudását, hisz elsősorban a látványukra van kihegyezve a film. De ilyen szempontból azért már korántsem annyira megfelelő a kép, hisz a karakter nélküli ázsiai és mexikói, valamint Emily Browing kifejezetten csúnya (bár egyik ismerősöm halálosan szerelmes belé). Abbie Cornish szép, de azért vannak nála sokkal szebbek és egyedül Emily Browing-r a tudtam azt mondani, hogy ez már igen. Persze a legjobb, ha mindenki megnézni az előzetest és maga dönti el, hogy bejönnek e neki a lányok. Azt viszont fontos leszögezni, hogy érdekes mód a filmben egy forró jelenet se lesz, pedig egy bordélyházban játszódik, ami nagyjából akkora tökön rúgás, mint a The House Bunny című film esetében, ami egy Playmate-es vígjáték volt, Hugh Hefner-rel. A mellékszereplők terén már korántsem ennyire megfelelő a helyzet. A legtöbb teljesen ismeretlen, de az itteni ripacskodásukat eltekintve azok is maradnak. A legrosszabb talán Oscar Isaac, pedig neki már több kisebb szerepe is volt, hasonlóan nagy filmekben, ám ennek ellenére egyszerűen borzalmas volt, amit a vásznon csinált. Egy nagyon stílusos, elegáns, ám szadista üzletembert (a valóságban ápoló) kellet volna alakítania, ám egyszerűen túljátszotta, vonaglott, folyton őrjöngött, egyszerűen olyan benyomást keltett, mint egy kisfiú a homokozóban, akinek elvették a játékait (ő mondta ezt saját magára a filmben). Csalódás volt Carla Gugino, aki szerintem egy egész jó színésznő, ám itt egyszerűen semmit se tudott kihozni a szerepéből. Pedig azért remek alap volt, a jóságos pszichiáternő, akinek a kezét megkötik a szabályok.

Ami a lényeg:

Ha nagyon sztori és karakter orientált vagy, akkor nem fog tetszeni a film, ám ha csak egy könnyed, látványos akcióra vágysz, akkor élvezni fogod. Mindenesetre abszolút igazak a nemzetközi kritikák. Összességében egy közepes alkotás született, ami sokak számára csalódás, mert Zack Snyder nevétől többet vártak volna, ám bármennyire is nagy név több hiba van a filmben és nem csak a történet terén, hanem az akciójelenetekben is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakucko.blog.hu/api/trackback/id/tr13263527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.