Bemutatkozás

A blogon igyekszem minden megjelenő játékot bemutatni, de emelet megemlítek régi klasszikusokat és elmélkedek a játék/hardver piacról. Az informatika mellet, még újabb filmeket is elemezni fogok, illetve egyéb témákat is néha felvetek. Elérhetőség: kapiandras@freemail.hu Ajánlott felbontás: 1680x1050

Duke Nukem Forever (PC)

2011.09.29. 18:59 Kápi-András

Kiadó: 2K Games

Fejlesztő: 3D Realms-Gearbox Software

Kategória: FPS

Megjelenés: 2011 június 14.

Jelenlegi ár: 6 000 FT, 13 000 FT (Balls of Steel Edition)

 

Már nem is emlékszem, hogy mikor kezdte el, még anno a néhai 3D Realms a Duke Nukem Forever fejlesztését, amit már sokan, köztük én is úgy gondolt be se fejeznek. Ez végül is félig igaz lett, ugyanis nem ők, hanem a Gearbox Software emberei fejezték be, de a lényeg készlet. Bár szinte sehol se fogadták melegen. Sokak szerint egyszerűen már idejemúlt a játékmenet, ráadásul rengeteg hibája is van, úgy, hogy az idei év egyik leggyengébb alkotása. De persze volt már olyanra példa, hogy eltért a játékosok véleménye a kritikusokétól. Mindenesetre most kiderül az igazság, hogy a megért e várni a legújabb Duke Nukem epizódra.

Valami katyvasz

A Duke Nukem-eket senki se a története miatt szereti. Bár szerintem azért az elvárható egy játéktól, hogy a sztori valamennyire logikus és összefüggő legyen. De ennek még a leghalványabb nyoma sincs a Duke Nukem Forever-ben. Egyes források azt állították, hogy a kész pályákat csak úgy egymás után összehajigálta a Gearbox Software és miután végig játszottam a játékot, kezdek hinni benne. A játék elején főhősünk Duke-ot láthatjuk, amint boldogan tengeti mesés élet, hatalmas felhőkarcolójában, X-Box 360-assal (elég nagy reklám a Microsoft-nak, hogy annyira fejlet a gépük, hogy a jövőben is még mindig ütőképes) és természetesen nőivel. Ám egy szép nap újra megérkeznek Duke egykori ellenfelei a malacok és az idegenek. Meglepetésre azonban látszólag békés szándékkal, aztán ahogy lennie kell a helyzet hamar eldurvul, bár eléggé érthetetlen, hogy miért (értem, hogy Duke-ot akarják kikészíteni, de miért nem rombolják tövig lakásostul, mindenesetül). Persze az elnök mindenért minket okol, ráadásul még az ikreket (Duke csajai) is elrabolták. Itt aztán gondolhatnánk, hogy kezdetét veszi egy jó kis mentő hadjárat, az idegenek újbóli kiirtásával megfűszerezve, ám gyakorlatilag innentől fogva semmi összefüggés nem lesz a pályán. Találkozunk fontosabb karakterekkel, akik kapcsán úgy érezzük, hogy valami hú de sokat fogunk megtudni, ám gyakorlatilag a megjelenésüket követő pár jelenet múlva, már halottak is lesznek, mindenféle dráma nélkül.  Erre jó példa, hogy találkozzunk egy katonával, aki együtt szolgált még Duke-kal, de végül ebből semmit se hoztak ki. Az ellenfelek terén is ennyi logika van, teljesen megvoltam zavarodva, hogy most ki ellen harcolok vagy, hogy mi van. Ugyanis elméletileg a malacok, meg az idegenek szövetségben vannak egymással, ám gyakorlatilag ha összefutottak egymással (ami azért elég kevésszer fordult elő), inkább egymást, mintsem nagy ellenfelüket Duke-ot tették hidegre. Ráadásul hatalmas csalódás volt a végső boss is, ahol a játékos valami hatalmas harcra számit, ám ezzel szemben, az addig már kétszer kinyírt, teljesen átlagos dino-t kell megsemmisíteni (ami gőzöm sincs, hogy került ide. A Duke Nukem legnagyobb sajátossága, a kemény beszólások viszont megmaradtak, aminek én nagyon örültem és lényegében ez a játék legjobb eleme. Bár kétségtelen, hogy korántsem annyira frappáns és eredeti Duke szövege, mint az eredeti részekben volt, sőt van néhány kifejezetten bugyuta és gusztustalan is (pl. amikor a haldokló ikreknek azt mondja, hogy ,,Az idegenek megbasztak titeket.”). Persze vannak nagyon jópofák is, mint pl. amikor Duke az mondja a Duke Nukem Forever-re, hogy ,,Kibaszott nagy játék is lehetett volna, 10 évvel ezelött”. Ezzel utalva a játék minőségére és a hosszú fejlesztési időre. Ám ez is csak a játék első felében fogja motiválni a játékost játszásra, ugyanis nagyon hamar ismétlődővé válnak a beszólásai és gyakorlatilag az utolsó pályákra már kívülről tudjuk Duke szövegeit.

Ego centrikus játék

A lényeg azonban az, hogy milyenek az akció részek. A válasz pedig egyszerű, fapados. Maga a célzás annyira gyenge és a lehetőségek is annyira kevesek, mint egy közepes RPG-ben, komolyan néhány szerepjátékban már jobb harcrendszer van, mint itt. És nem arról van szó, hogy nem lehet fedezékbe bújni, meg hasonlók, hanem egyszerűen élvezhetetlenek a lövöldözős részek. A célkereszt túl nagy, a fegyverek túlságosan pontosak is, találati rendszer mint olyan nincs (tehát hiába lövöd a fejét, ugyan úgy sebződik, mint ha a lábába eresztenéd az ólmot). A fegyverek sebzése érthetetlen, pl. az alap pisztoly erősebb, mint az idegenek gépfegyvere, a sörétes közelről se az igazi. A mesterséges intelligencia nincs, script szerint 10 rád rohannak mindenféle irányból, aztán ki is fújtak. Annyira buták, hogy ha beguggolunk valami tereptárgy mögé, akkor szitává lövik azt, de nem fognak mozdulni a helyükről, sőt néha még be is akadnak a különféle pálya elemekben. Ám ez sajnos velünk is megtörténik, ami még az akciórészeknél nem annyira zavaró, ám az ügyességi részeknél, már üvöltözni fogunk miatta, mert gyakran amiatt a pár másodperc miatt fogunk meghalni. Magukkal az ugrálós részekkel nekem semmilyen bajom nem volt, bár tény, hogy a legtöbb felesleges időhúzás volt és csak feleslegesen növelte, az amúgy se túl rövid játékidőt. A fejlesztők is érezték, hogy ez így nagyon kevés lett, ezért több extrát is kapunk. Az egyik, hogy találunk különféle ideiglenes erősítőket (hologram, sör, szteroid), amiket felhasználva sokkal könnyebben likvidálhatjuk az ellenfeleket. Jópofa ötlet, de sajnos a játék második felében elfeledkeztek róluk és már nem nagyon fogunk belőlük találni. Aztán vannak különféle extra akciórészek is, tehát a szokásos állj be egy gépágyú mögé, aztán osszál mindenkit. Mondanom se kell, annyira fapadosak, mint a gyalogos akciórészek. A vezetős részek pedig kifejezetten idegesítőek, gyakorlatilag minden egyes tereptárgyon felfogunk borulni, amitől ugyan nem halunk meg, de eléggé belassítja a pörgős akciót. A legértelmesebb extra a boss harcok. Kicsit egyszerűre sikerültek mindegyiket ugyan úgy rakétával kell lőni és a végén billentyű nyomkodva padlóra küldeni, ám itt végre tényleg felpörög a játék és érzünk valami kis adrenalint, ráadásul a meggyalázásukon jókat is lehet röhögni (bele vizelünk a szemgödrébe, meg hasonló állatságok). A játék legnagyobb ötletét azonban a végére hagytam és ez az Ego rendszer. A Duke Nukem-et is utolérte a változás és már itt se a jó öreg HP-s rendszer van, medikit-tel, hanem a sokat lőnek menstruál a szemed féle. A pajzsunkat pedig az Ego-nk jelenti, amit fejleszthetünk is. Mégpedig olyan módon, hogy különféle menő interakciót hajtunk végre. Ezeknek egyik része, az egyszerű felfedezésen alapul, tehát megnyomunk egy billentyűt egy számítógép előtt és bejön egy pornó oldal, ami természetesen hizlalja az Ego-t. Másik felük azonban jóval nehezebben megszerezhető, interaktív játékon alapul, tehát billiárdoznunk, flippereznünk kell. Ezekkel csak annyi baj van, hogy az irányításuk egyszerűen borzalmas, billiárdnál pl. a kezünkkel kell elütni a golyót, ami mondanom se kell teljességgel kiszámíthatatlanná teszik az egészet. De maga az egész Ego rendszer is teljesen értelmetlen, mert hiába nő az Ego-nk, nagyjából ugyan annyi golyótól fogunk padlót.

Múlik az idő

A látvány se hozza a 2011-es színvonalat, pedig idén már láttunk arra példát, hogy az öregecske Unreal Engine 3 képest felvenni a verseny modernebb társaival. Szerintem ez a grafikus motor mélypontja. A kezdeti hibák mellet, az effektek az Unreal Engine 2 színvonalát idézik (ezzel kezdték meg a fejlesztést és állítólag a forráskódban is több elem fedezhető fel onnan). Tehát itt is meglesz a textúrák csúszó betöltése, ami azt eredményezi, hogy mindenhol ocsmány homályos dolgokat fogunk látni pár másodpercig. A Bulletstorm-hoz hasonlóan bármit, bárhová állítunk néha be-be fog akadni a játék és gyakorlatilag nem lesz sebességbeli különbség a csontra levett és a maximális grafika között. Ehhez még hozzá jönnek a borzalmas effektek is. A tűz effekt előző századi (elég csak a képre nézni), a torkolat tüzek, a különböző lézerek is inkább DX7-et idéznek. Az effektek terén egyedül a víz néz ki jól, ám azért ez se olyan látványos, mint sok konkurensénél, ráadásul a víz alatti nézet elég undorítóra sikerült, pláne a 2D-s buborékokkal. A textúrák se túl szépek, Duke kesztyűje olyan pixeles, mint egy Commodore játék. Az ellenfelek és a pálya elemek távolról nézve egész jól néznek ki, ám amint a közelebb érünk láthatjuk, hogy mennyire mosótasak és kidolgozatlanok. A pályák pedig többnyire annyira puritánok, hogy örülünk, ha találunk 2 mozgatható tereptárgyat. A zenék terén se brillíroz, a régi részek főcímdala szerencsére jelen van, ami azért kellően zúzos és megfelelő hangulatot teremt a játékhoz. Ám a többi zene már eléggé lagymatag és néha egyszerűen észre se vesszük, hogy szól a zene miközben irtunk, ami azért az ilyen jellegű szórakoztató FPS-eseknél nem túl előnyös.

,,Miféle szar befejezés ez?”

Ahogy Duke mondta. A fejlesztők ígérgetik, hogy így meg, úgy a következő részben. De a Forever gazdasági és kritikai buktája után meglepő lenne, ha az anyagi problémákkal küzdő 2K Games bele egyezne egy költséges fejlesztésbe. Ami jogos is, mert a Duke Nukem Forever tényleg egy kritikán aluli alkotás. Érthetetlen sztori, néha kifejezetten gusztustalan dumák, puritán játékmenet, élvezhetetlen akciórészek, gyenge grafika, semmit mondó zene, amit mindössze Duke kemény beszólásai próbálnak kompenzálni, ami mondanom se kell nagyon kevés. Ezért kár volt ennyi pénzt és időt beleölni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakucko.blog.hu/api/trackback/id/tr563265865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.