Bemutatkozás

A blogon igyekszem minden megjelenő játékot bemutatni, de emelet megemlítek régi klasszikusokat és elmélkedek a játék/hardver piacról. Az informatika mellet, még újabb filmeket is elemezni fogok, illetve egyéb témákat is néha felvetek. Elérhetőség: kapiandras@freemail.hu Ajánlott felbontás: 1680x1050

Melancholia (Movie)

2011.11.30. 19:21 Kápi-András

Rendező: Lars von Tier

Forgatókönyvíró: Lars von Tier

Kategória: Dráma

Megjelenés: 2011 május 18.

Jelenlegi ár: Nem lehet kapni

 

Valahogy elöntött a melankolikus hangulat most, hogy cikket próbálok írni a Melancholia című filmről. No nem azért, mert a filmnek annyira átütő hangulata lenne, hanem mert annyira nincs kedvem hozzá. Tudom nem szép dolog, hogy már a cikk elején lelövöm a poént, hogy még is milyen lett, ám egyszerűen annyi sok jó után, amit a filmről hallani lehetet, úgy éreztem muszáj, hogy sokkolóan kezdjem. Akit érdekel, hogy miért nem működik a film, annak ajánlom figyelmébe az írást további olvasását, aki pedig úgy van vele, hogy ő csak az elvont filmművészek, kicsit sznob kritikájára hallgat, annak pedig csak azt tudom mondani, hogy irány a mozi pénztár, mert valószínű, hogy Oscar-dijat nyer majd a Melancholia.

A depressziós lány

Mivel Lars von Tier nem tudott egy összefüggő történetet kreálni a Melancholia-nak, ezért a filmet fejezetekre bontotta. Az elsőben megismerkedhetünk a filmnek a kvázé a fő és főbb szereplőivel. Ami azért nem teljesen igaz, mert ezeknek a karaktereknek a zöme a 2. fejezetben nem, hogy leegyszerűsödik, hanem teljességgel eltűnnek. Ami nemcsak azért fájó pont, mert így lényegében 1 órát hiába szenvedtél végig a modern Adams Family-n, hanem mert ezeket a karaktereket többnyire remek színészek alakítottak, akik a vásznon tényleg személyiséget jelenítettek meg. A történet úgy indul, hogy az ifjú pár megy a főszereplő nővére által rendezett party-ra, ahol megünneplik a házasságukat. Ahelyett, hogy mindenki örülne és minden örömteli lenne, rákell jönnünk, hogy valójában a lány családja nem igazán egy könnyű eset. Ott van rögtön az apa, aki egy tipikus hedonista karakter. Folyton viccelődik, csajozik és az élet, így lánya problémáiról tudomást se akar venni. Öt John Hurt személyesítette meg, teljes hitelességgel, ami meglepett engem, mert a korábbi filmjeiben ő engem annyira nem nyűgözött le, de itt abszolút úgy viselkedett, mintha maga is ilyen személyiség lenne. Az anyja is még él, sokak nagy bánatára, ugyanis egy tipikus megkeseredett vénasszony, amit el is tud hitetni az őt játszó Charlotte Rampling. Természetesen a nővér is jelen van, aki a második fejezet főszereplője, ám gyakorlatilag teljesen nincs karaktere, egyszerűen semmit se lehet róla elmondani csak azt, hogy Charlotte Gainsbourg borzalmas fejeket vágott. Az ő férje viszont, annak ellenére, hogy eléggé pénzéhes valahogy messze a legjobban szerethető karakter, ami szerintem annak az eredménye, hogy Kiefer Sutherland személyesíti meg. Őt én nagyon szeretem (ki ne szeretné Jack, akarom mondani Kiefer-t) és itt is remekelt. Fiúkkal tényleg úgy bánik, mintha csak a saját gyereke volna. A rokonságon kívül még megjelenik a főszereplőnő főnöke, akit a Thor-ból már ismerős Stellan Skarsgard alakit, akinek ez a genyó főnök szerep sokkal kedvesebb, hisz remekül formálja meg. Mondjuk az nem világos nekem, hogy a főhősnőt miért egy ismeretlen fogyatékossal zsarolja, hogy találja ki az új reklám szöveget, de vannak ennél súlyosabb bakik is a filmben. Érdemes még megemlíteni Udo Kier-t, aki szinte Lars von Tier összes filmjében szerepelt és itt is kapott egy rövidke kis szerepet. Ő formálhatta meg a neves esküvőszervezőt, aki annyira dühös lesz a mennyasszonyra, hogy elhatározza, hogy nem akarja többé látni és ezért, amikor egymás környékére tévednek, ő eltakarja a szemét. Nem egy nagy poén, de a filmnek az unalmas, semmit mondó hangulatát egy picit megdobja. A vőlegény viszont fölösleges is megemlíteni, az őt alakító ismeretlen színész jó volt, de szerencsétlennek nem igazán volt karaktere, meg szerepe se. Végül pedig jöjjön a lényeg, Kirsten Dunst, akiről ódákat zengnek és tényleg egész jó volt (pláne a Pókemberes bénázása után), mindenesetre azért kicsit lekell vonni a teljesítményéből, ugyanis szerintem ebben a filmben nem kellet neki annyira színészkedni, hisz ő a valóságban is depressziós. Mindenesetre remekül formálja meg az életunt, igazi idegesítő … nőt. A dologgal csak annyi probléma van, hogy a rendező őt akarta szerintem szimpatikusnak beállítani, de kis túlzással azt is lehet mondani, hogy majdnem ő a legellenszenvesebb. Értem én, hogy depresszió, meg, hogy ő erről nem tehet, de az viszont nem a depresszió miatt van, hogy az újdonsült férjét direkt szívatja szexuálisan vagy, hogy egy fogyatékost megerőszakol a saját esküvői pariján. Én idáig akivel beszéltem nem tudott szimpatizálni a főszereplő Justine-nal. Rengeteg olyan jelenet is van, ahol lényegében nem történik semmi, csak mondjuk néznek egymásra a karakterek, valami eszméletlen hülye zenére, azt ennyi. Úgy, hogy az egész hamar unalomba fullad. Mindezt még megfűszerezték egy részeg operatőrrel, amivel gondolom azt a hatást akarták kelteni, mintha csak egy valós felvétel lenne, de mivel rengeteg a vágás, az intim jelenet, így az egész fölöslegessé válik. A folyton ringatózó kamera és a látható zoom-olások (itt általam még filmvásznon sose látott bénázások köszönnek vissza) idegesitik az embert, a legdurvább az talán, amikor rá közelítenek Justine arcára és mivel a kamera szerintem valami kelet-német csoda a főszereplőnő arca teljesen bemosódik (érsd úgy, hogy egy hatalmas rózsaszín folt), amit a gép csak több másodperc után képes korrigálni.

A bolygó

A 2. fejezet viszont már nem az embereket teszi főszereplővé, hanem egy 1. fejezet végén elszabadult bolygót, a Melancholia-t, ami a föld felé sodródik. Itt a rendező jó szokásához híven egy drámai apokalipszis hangulatot akart a vászonra idézni. A főszereplője ennek a fejezetnek elvileg Justine nővére volt, de azért csak elvileg, mert lényegében semmit se tudunk meg róla a 2. fejezetben és igazán szerepe se volt, pedig egy családját féltő nő elég jó alap. Inkább itt is Justine volt a középpontban, aki teljesen magába fordult és nővérének kell rá vigyázni, nehogy valami kárt tegyen magában. Mindenesetre az apokalipszis hangulat abszolút nem jön át, ennek talán azaz oka, hogy nagyon kicsi részletét mutatja meg a világnak. Ugyanis végig az esküvői party helyszíneként szolgáló kúriában (ez a nővér férjéé) zajlik a cselekmény. Tehát nem láthatunk dühöngő tömegeket, akik mivel nincs veszteni valójuk mindent igyekeznek megvalósítani, amire eddig vágytak. Semmi ilyet nem kapunk, helyette mindenki halál nyugodt. Nem azt mondom, hogy jelenjen meg Bruce Willis és robbantsa szét a bolygót, csak jó lett volna látni, hogy a világ retteg és a feje tetejére áll. De legalább a bolygó és az egész körítése látványosra és ötletesre sikerült, bár az kicsit fájó pont, hogy már a film 8. percében kiderül, hogy a föld megsemmisül. Ugyanis megpendítenek egy olyan szálat is, ahol a tudósok állítják, hogy ez nem fog bekövetkezni és ezáltal lehetett volna izgulni, hogy még is kinek van igaza, ám így egyértelművé vált a helyzet, hogy a tömeghisztéria elkerülése végett volt az egész. A bolygó eszméletlen jól néz ki és főleg azok a jelenetek lenyűgözőek, ahol már jól látható a föld égboltján és úgy viselkedik, mint egyfajta második nap, amitől igen érdekes színeket fogunk látni. Külön piros pont, hogy a méretei miatt főleg a külső jeleneteknél (amikor a világűrből szemléljük a dolgokat), átérezzük a bolygó parányiságát a világegyetemben. Az is jópofa elem, hogy a feleség a Google keres információkat és az egész képernyő teljesen hitelesen lett megcsinálva. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a film 2. fele jó lenne, sőt inkább csak azt lehet rá mondani, hogy nézhető és fenntartja minimálisan a figyelmet, ugyanis ezt is sikerült jó pár hülyeséggel agyon vágni. A karakterek abszolút nem fognak reálisan viselkedni, sőt ellentmondásosak is lesznek. A kedvencem talán az, amikor egyértelművé válik Justine húgának, hogy megfognak halni és ezért megkéri, hogy ebédeljenek együtt utoljára és érezzék jól magukat. Mire az kigúnyolja, ami rendben is lenne, hisz érthető, hogy ha valaki megveti ezt a belenyugvó halált, de a nő a következő jelenetben kimegy a kertbe és lényegében egy hasonló műveletbe kezd a nővére gyermekével. Rengeteg értelmetlen szál is megjelenik. Külön röhej pedig, hogy Justine-t, aki láthatóan nem 100-as valami istenként kezdik el kezelni, mondván, hogy ő látnok. Amire a film több utalást is tesz, de ez végkép hazavágja a karaktert.

Nem a közönségnek szól

Én amondó vagyok, hogy senki se pazaroljon el 2 órát erre a filmre, én pl. 3 órának éreztem azt a kettőt annyira unatkoztam főleg az első felén. Unszimpatikus karakterek, sok a felesleges időhúzás, a sztori felszínes és reálisnak, megdöbbentőnek semmiképp se nevezhető az operatőri munka pedig csapnivaló. Ennek ellenére azért nem annyira rossz, mint mondjuk a Battle Los Angeles, hisz a színészi játék összességében remek és a Melancholia bolygó látványosan lett megvalósítva. De sokkal többet vártam volna a filmtől, pláne a kritikusok örömódái után.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakucko.blog.hu/api/trackback/id/tr793426773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.