Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Black Box Games
Kategória: Verseny
Megjelenés: 2011 november 15.
Jelenlegi ár: 10000 FT
Néha már a játék megjelenése előtt megtudnám írni a tesztemet róla, ugyanis némely játéknál a kikerülő gameplay-eket egyszerűen nem cenzúrázzák, ezáltal kijöhetnek a hibák és a gyengeségek. Ami így történet az NFS: The Run kapcsán is. Pedig az EA-nál mindent ígértek, legújabb generációs, álleejtős grafikát, hála a Frosbite Engine 2. generációjának, könnyed, szórakoztató játékmenetet, Michael Bay által felügyelt, filmszerű, élvezetes történetet, és még sorolhatnám. Azonban szerencsére a játékosok zöme nem vette be ezt és szinte mindenki elég szkeptikusan állt hozzá a játékhoz. Az elvileg ígéretes paraméterek ellenére. Mindenesetre aki kicsit hezitál a játék megvásárlása előtt, annak támpontot fog nyújtani ez a cikk, hogy miért ne vegye meg a Need for Speed széria sokadik részét.
A rendezés abba maradt
Tudom, hogy ez manapság ciki, de én anno az NFS: Most Wanted és a Carbon sztorijával is kivoltam békülve, nem mondom azt, hogy egy álleejtő Bourne-rejtély magasságú bonyodalom, de egy autós játéknak teljesen jó alapot adott. Ezért is bizakodtam valahogy titkon abba, hogy a The Run-ban már valami egész komolyat kapunk. Ezzel szemben a történeten abszolút lehet érezni, hogy csak úgy erőltették be a játékba, ugyanis a játék nélkülük még 2 és fél óra hosszú se lenne, pedig annyira ígéretesen indít a játék. Mi egy Jack Rourke nevezetű tökös, sofőrt alakítunk, aki számomra abszolút nem volt szimpatikus. Egyrészről semmit se tudunk meg róla, valahogy a beszólásai mind erőltetettek és olyan stílusa sincs, mint a Drive film főszereplőjének. Mindenesetre valahogy, mert a történet ezt nem fejti ki az orosz maffiának fáj ránk a foga és elég nagy pácba kerülünk, ám egy régi ismerősünk, akiről szintén nem tudjuk, hogy még is, hogy került ide, hogy ismer minket, vagy egyáltalán pontosan mit csinál ő felajánlja a segítségét, ám ehhez meg kell nyernünk a The Run-t. A sok feltétel nem az én oda nem figyelésemnek köszönhető, hanem a filmből egyszerűen kihagyták ezeket, így azért elég nehéz elérni, hogy egy picit is érdekeljen minket a karakterek sorsa, aminek köszönhetően pedig csak idegesítő, elnyomhatatlan halandzsának hat az összes átvezető. Maga pedig a Run koncepciója érdekes, ugyanis ez kísértetiesen hasonlít a valóságban zajló, The Gunball versenyre, ahol is gazdag milliomosok, elképzelhetetlen mennyiségű pénz érdekében keresztülsüvítenek fél Európán, luxos verdáikkal. A Run-ban 25 millió dollár a tét és a győztes visz mindent, a San Francisco-tól New York-ig tartó versenyben. Innen pedig megszűnik a történet, lesz aki segít, mert segít, lesz aki megakar ölni, mert különben nem tudna aludni és lesznek olyan karakterek, akik csak úgy léteznek. Mindehhez jön még talán minden idők egyik leggyengébb befejezése, ami már is felkelti a játékosok figyelmét, hogy akár lehet még egy Run rész. Persze ilyenkor már olyan pipák vagyunk, hogy szívünk szerint személyesen mennénk el az EA Black Box-hoz beszólni.
Erőltetett menet
Az amúgy érdekes alapkoncepciót pedig sikerült a lehető legbénábban megvalósítani. A The Run úgy kezdődik, hogy mi a 211.-ek vagyunk és innen kezdjük meg a menetelésünket az I. hely felé, úgy, hogy vannak kvalifikációs rosták, tehát pl. Las Vegas-tól csak a top 150 fojtatja. Ehhez hasonlót már láthattunk anno a Sega Rally szériában, ahol engem ez nagyon megfogott, hisz nehezebb szinteken igen komoly taktika volt, hogy most mennyire kell határon autóznunk, hisz mindig több szakaszt kellet fejbe tartani, ráadásul állandó akciót is biztosított. Ezzel szemben a The Run-ban nem kapunk ilyet, helyette minden pályán lesznek feladatok, amiket teljesítenünk kell és szépen script alapján haladunk előre. Ennek köszönhetően pedig teljesen feleslegessé válnak a rosták, hisz úgy is benne leszünk a top 150-ben, mert minden pályát csak 1 féle eredménnyel fejezhetünk be. Ugyan ez a helyzet az autóválasztással. Nagyon tetszett az, hogy alapból már combos kocsikkal vágunk neki a megmérettetésnek és, hogy az egyes pályák között lese tudjuk cserélni a verdánk, hanem csakúgy, mint a valóságban azzal versenyzünk, egészen a benzinkutakig. Ugyanis itt lehetőségünk lesz autót cserélni, amivel ez az egész feleslegessé válik, hisz lényegében időveszteség nélkül tudunk autót cserélni (az idő megáll) és az egész valós hangulatot hazavágják ezzel. Nem tudom, biztos hülye ötlet lenne az, hogy az egyes városok után lenne egy záró buli és ekkor lehetne cserélni autót. Teljesen értelmetlen az egész látványos törésmodell is, hisz a játékmenetre nem hat ki, mert a kocsink ugyan úgy fog menni szétzúzott állapotban, mint egy vadi új. Ráadásul minden pályán újra gyógyul az autó, ezáltal elvesz tőlünk egy kis taktikai játékot. De még itt van az The Run másik aduásza, a gyalogos részek, amit már a doboz hátulján is nagy betűkkel hirdet, hogy most először kiszállhatunk a kocsinkból egy NFS játékban. Ez persze egy EA féle bődületesen nagy hazugság. Ezek a gyalogos részek a játékban előre meg vannak tervezve, nekünk nem lesz lehetőségünk kiszállni, vagy előidézni valahogy őket. Ilyen alapon pedig már a régi Hot Pursuit-ban is kilehetet szállni a négykerekűekből. Ezek a részek amúgy mind Quick-Time Event-ek. Tehát mindig a felvillanó gombot kell lecsapni. Az egyedüli érdekessége, hogy a Heavy Rain-hez hasonlóan több féle interakciót tudunk előidézni a kurzorok nyomkodásával. Ennek ellenére ezek is gyengék, a felvillanó gombok túl picik 1680x1050-es felbontásban, a játék túl sokat vár, mielőtt mi meghalnánk és az egész valahogy súlytalan, mivel az egész olyan, mintha nem is mi csinálnánk. A koreográfiájuk pedig rossz, ugyanis kicsit túlzásba estek és kvázé a gépágyútól, a robbanó teherautóig mindent megkapunk az arcunkba és lehetőleg egyszerre. Szerencsére legalább nincs sok belőlük. Visszatérve a kocsikhoz, a játékból a Hot Pursuit-hoz hasonlóan hiányzik a tuning rendszer. Tudom ez sokakat mellbe vág, de szerintem semmi értelme nem lett volna bele erőltetni a játékba, mellesleg pedig hála a pocsék vezetési fizikának, úgy se éreztük volna a különbséget a fejlesztések között, de ezzel már el is érkeztünk a következő ponthoz.
Autós játék kormánnyal? Hülye vagy?
Maga az autós részek pedig félelmetesen primitívre sikerültek. Nem gondoltam volna Pro Street után, hogy valaha is visszafog térni ez a flipper fizika PC-s NFS-ben, de Black Box-os srácok úgy gondolták, hogy ez a nyerő. Szóval ha neki megyünk a falnak, szépen lefogunk róla pattanni, miközben a lendületünkből csak minimálisan veszítünk, ezáltal teljesen feleslegessé téve a fék használatát. De ha csak ennyi baj lenne. Itt van rögtön a kormány támogatás, ami totálisan hiányzik és ez nem vicc. Bármilyen kormánnyal is próbálkoztam, mindegyik X-Box game pad-ként ismerte fel, ezáltal nem tudtam őket bekalibrálni. És itt ne a Force Feedback, meg hasonló finomságokra gondoljatok, hanem arra, hogy nem tudtam beállítani, hogy a gázpedállal adjak gázt. Persze a fejlesztők úgy gondolták, hogy ez kevés probléma a felhasználónak, így a billentyűzet beállítása is kissé érdekes lett, ugyanis a fel-le kurzorokat nem lehet használni, amire pedig egyeseknek (pl. nekem) szükség lenne, mert azzal adna gázt. Ehelyett az alapbeállítás finoman fogalmazva se esik kézre (bár én nem játszok autós játékokat billentyűvel, úgy, hogy lehet bennem van ezen a téren a hiba). Az A gombbal tudunk gázt adni, a space a fék, az oldalsó kurzorokkal irányítjuk a kocsit, ctrl a nitro, alt a kézifék és az end a hátra nézés. Érdekes mód az irányítás beállításomat kétszer is elvesztette a játék, ezzel tovább tetézve a problémákat. Persze ettől még lehetne egy jó kis szórakoztató, árkád szösszenet, csak úgy, ahogyan a tavalyi Hot Pursuit is, de a The Run nem az. Rögtön itt vannak a kocsik, amik abszolút nem úgy viselkednek, mint a valóságban. A Quattro abnormálisan jól vezethető, holott pont az volt a problémája, hogy túlságosan alulkormányozott volt és ezt pl. a Gran Turismo játék kitűnően vissza is adja (személyes tapasztalatom sajnos nincs). A Lotus Elise-zel alig lehet keresztbe autózni, pedig a valóságban pofon egyszerű kilinccsel előre közlekedni vele és ami a legjobban idegesített, hogy az autók 99% 100 és 200 között tetű lassan gyorsul, utána meg irgalmatlanul felpörögnek. Természetesen alig van az egyes autók között különbség, egy hátsó kerekes Ford Mustang izomautót nagyjából ugyan olyan könnyű lesz vezetni, mint egy őszkerekes Audi R8-at. És tudjátok mit, ez még mindig csak apróság ahhoz képest, hogy a játékban nem lehet kikapcsolni a különböző segítségeket. Mondanom se kell mennyire idegesítő, amikor a játék automatikusan befékez egy kanyarban, mert úgy gondolja, hogy sok lesz a tempó, ezzel időt veszítve, de az is rohadt idegesítő, hogy a hosszú nyújtott kanyarokban nem enged minket egy bizonyos sebesség felé, nehogy lehorzsoljuk a beton kocsinkat, pedig lehet érezni, hogy 220 helyet 240-nel is repeszthetnénk. Külön kedvencem pedig, hogy az egyik havas pályán van egy bug és a játék kb. 280-as tempóról nyom nekünk egy satuféket, mindezt egy jeges úton, amitől gyönyörű piruettet írunk le. A másik dolog ami pedig az őrületbe kergetett, az pedig a Catch Up rendszer volt. Én nem értem, hogy ez hol, milyen célból született meg, de akivel eddig beszéltem róla, mindenkinek az agyára ment. Ennek az a lényege, hogy minden ellenfél ha levan maradva, automatikusan utolér bennünket, bármilyen tempót is diktálunk, illetve bevárja a játékost, ha az valamiért lemaradna. Könyörgöm a játékban kb. 2 perces pályák vannak, ráadásul agyon vannak nyomva Checkpoint-okkal, ahonnan újra futhatjuk a pályát, ha netán valami hibát követnénk el (vagy csak túlságosan lemegyünk a pályáról). Ilyen játékmenet mellet ne legyen már az, hogy nagyjából 1 km alatt ledolgozzunk 15-20 másodpernyi hátrányt, de fordítva is bosszantó, amikor kényelmesen vezetünk 10 másodperces előnnyel és hiba nélkül a cél előtt 200 méterre elsuhannak mellettünk.
Csak a fagy!
Úgy látszik az Electronic Arts teljesen rákapott a Frosbite Engine-re, ami olyan szempontból érthető, hogy a Dice szenzációs grafikát tud belőle kisajtolni, ám viszont kezd egyértelművé válni, hogy túl bonyolult és ezért más fejlesztőcsapatok egyszerűen csak szenvednek vele. Így történt a The Run esetén is, ahol hiába használták már a 2. generációs Frosbite Engine-t a látvány összességében gyenge, pláne ha mellé tesszük a Battlefield 3-at, de ez gyanítom már nektek is feltűnt a mellékelt képeket nézegetve, amik maximális grafikán készültek. Kezdjük rögtön az autókkal, amik elvileg a játékközpontját képezik. Nos gyakorlatilag kidolgozás tekintetében az Underground 1 szintjére süllyedtek vissza. Minden kocsi kissé aránytalan, de voltak olyan modellek amiket én speciel fel se ismertem elsőre. Hiányoznak róluk a manapság már oly megszokott apró, szinte észrevehetetlen részletek (pl. felfüggesztés), amitől teljessé válna a kép. Remek példa erre, hogy minden autó alja a nagy feketeség. A kerék tekintetében pedig még gázabb a játék, ugyanis felnik egyszerű 2D-s lapok a játék közben, ráadásul nem is mozognak, így olyanná válik az egész játék, mintha a pálya forogna. Azonban meg kell dicsérni a már emlegetett törésmodellt, aminek hiába nincs szerepe, egész pofásul néz ki. Jó ne számítsatok egy Dirt színvonalra, de a karosszéria elemek viszonylag látványosan horpadnak, lifegnek, sőt le is repülnek. Ehhez még hozzá jön az is, hogy a kocsik igen látványosan koszolódnak. Ha egy nevadai sivatagi túra során valaki előttük hibázik és mi belerongyolunk a felkavart homokfelhőbe, a kocsira leülepedik a homok, ami egész játék során rajta marad, de a sár is meglátszik majd a verdánkon. Apró pozitívum, de annál jelentősebb, hogy a The Run az első olyan játék, ahol a civil autók is valósak (Audi A4, Nissan Nevara) és egész jól kidolgozottak, amitől olyan érzésünk támad pár másodperce, mintha csak a valóságban száguldoznánk (egészen az első kanyarig). Ha már szóba kerültek a pozitívumok, akkor érdemes megemlíteni a HDR-t, ami téren egyértelmű, hogy a legjobb a Frosbite motor. Remekül működik, hogy amikor kiérünk egy fényes részre elvakulunk, vagy amikor egy alagútba behajtunk, akkor minden besötétedik és csak fokozatosan kezdjük el élesen látni a környezetünket. Külön tetszett pedig, hogy a különböző fények szélén lehet látni egy kis szivárványt, csak úgy, ahogy anno a L4D esetén is. Sajnos azonban a többi speciális effekt borzalmasra sikerült, hiába a DX11 támogatás. A füstön nagyon lehet látni, hogy csak 2D-s textúrák halmaza, a láng effektek, csak valami piros villanások és a nitro is roppant bénán néz ki, ezzel a kék pöttyel. Utóbbinál ráadásul elég nagy baj, hogy néhány kocsinál nem sikerült a kipufogóra illeszteni. A karaktermodellek is borzalmasak lettek, az átvezető mozikban még csak-csak elmennek, bár ott is elég szögletesek (mondjuk azért a Barlang rádiós Minecraft-os hasonlatom túlzás volt), de maga a játék közben (az autós részeknél) rosszabbul néznek ki, mint a Most Wanted-ben, ahol ez csak amolyan erőfitogtatás céljából került be. A karakter egy homályos paca lesz és meg se mozdul, még pislogni se pislog, végig meredten néz, ugyan azzal a hülye Troll face kifejezéssel, de a többi feltűnő riválisra is érvényes ez. Sokaktól hallottam azt, hogy viszont a táj látványosra sikerült ami félig meddig igaz. A leglenyűgözőbb talán amikor a havas környezetben versenyzünk és körülöttünk csillog a hó, a jégen megvillan a szikrázó napsütés, a háttérben pedig gyönyörű nagy fenyvesek láthatóak hóval befedve és természetesen a nagy hegyek, amik itt térben vannak, sőt néha többen is fogunk versenyezni. De jól néz ki a nevadai sivatag is, a vöröses szikláival és a vidéki szakasz is látványos, bár a 2D-s falevelek azért már kicsit gázak az úton. A városi szakaszok viszont botrányosan rondák, minden szürke, a házak kidolgozatlanok és az egész valahogy annyira aránytalan, hogy úgy érezzük magunkat, mintha egy Alice Racing Game-mel játszanánk. Ráadásul ezeket az ismert városokat fel se lehet ismerni (San Francisco-ban kb. 2 ugrató van). További negatívum, hogy a pályákból szerintem túl kevés lett. A játék nagyjából 2 és fél óra alatt kijátszható, ami azért kicsit arcpirító és ezt követően a Challange és Multi játékmódban nem fogunk új pályákat kapni, hanem a már ismerteken kell újra száguldoznunk. Ráadásul a vége felé lesz pár ismétlődő pálya is. Másik apró hiba, hogy nehéz eldönteni, hogy mi rombolható és mi nem a környezetünkben. Olykor betonpóznákat tudunk kiütni, szinte lassulás nélkül, máskor pedig egy sorompó képes minket megállásra késztetni, de az is érdekese, hogy a játék vége felé lévő vidéki szakaszon a fa telefonpóznákat se tudjuk kiütni. Ami viszont törhető, az szépen darabokra szakad, tehát ilyen szempontból legalább hozta a Frosbite a kötelezőt. A gyenge látvány azért bosszantó még, mert a játék gépigénye magas lett, konkrétan olyan 2.8 Ghz-es 2 magos procival, 4-5-6 ezres AMD videokártyával lehet futtatni akadás nélkül és ha még a megfelelő 60 fps-es tempót szeretnénk, még butítani is kell a grafikán. Apropó butítás, a játékfutási sebessége szinte alig fog változni, hogy ha a kidolgozottságot állítgatjuk (kb. 10 fps nyerhető így), viszont a felbontás levételével jelentős sebesség növekedéshez juthatunk. A technikai megvalósítás terén egyedül ami piros pontot érdemel, az a zenék. Rengeteg klasszikus rock számtól (ZZ Top La Grange), egészen a nagyon, de nagyon adrenalin pumpáló drumm and bass számokig terjedő soundtrack mindig tökéletesen fog illeszkedni a játék hangulatához. A hangeffektek viszont átlagosak lettek, bár mivel a zene elnyomja őket így nem is nagyon fogunk figyelni a motorhangra és hasonlókra.
Vesszőfutás
Az NFS: The Run-tól senki se várt szerintem sokat, de még a minimális várakozásokat is sikerült valahogy alul múlni. Bár nem játszottam a szintén borzalmasnak tartott Undercover-rel, szerintem ez minden idők leggyengébb Need for Speed epizódja. Rövid, tartalmatlan játékmenet, gyenge grafika, nagy gépigénnyel párosítva és élvezetesnek legkevésbé mondható játékmenet, ami még a játékrövidsége ellenére is unalomba fullad. Innentől fogva kérdéses az NFS jövője, bármennyire is folytatás gyanúsan záródott le a The Run és hiába a pozitív kritika a nevesebb játéktesztelő oldalaktól, a játékosokat nem sikerült átverni és az új NFS gyengén szerepel az eladások tekintetében (ezt jól példázza, hogy kapásból lelett akciózva és a BF3, valamint FIFA 12 mellé 5000 ft-ért oda adták).
