Bemutatkozás

A blogon igyekszem minden megjelenő játékot bemutatni, de emelet megemlítek régi klasszikusokat és elmélkedek a játék/hardver piacról. Az informatika mellet, még újabb filmeket is elemezni fogok, illetve egyéb témákat is néha felvetek. Elérhetőség: kapiandras@freemail.hu Ajánlott felbontás: 1680x1050

F1 2011 (PC)

2011.11.21. 13:39 Kápi-András

Kiadó: Codemasters

Fejlesztő: Codemasters Birmingham

Kategória: Verseny

Megjelenés: 2011 szeptember 20.

Jelenlegi ár: 8000 FT

 

Az F1 2010 talán minden idők egyik legnagyobb csalódása. 7 év várakozás után, hogy PC-n újra legyen egy Formula 1-es játék, majd megjött ez a borzadály, ami inkább egy NFS stílusú kamion (nagyjából annyira volt közvetlen a kormányzás) versenyre emlékeztetett. A kritikai bukás ellenére az anyagilag hatalmasat tarolt a Codemasters F1 játéka, ugyanis velem együtt, még sokaknak nagy álma az, hogy az autóversenyzés királykategóriájában vezethessenek és mivel reálisan ennek semmi esélye, marad a monitor előtti. Mindenesetre a hatalmas csalódást követően mindenki kétkedve fogadta az új F1 2011-et és az első előzetes videók alapján ez is ugyan olyan rossznak tűnt, ám aki nyomon követte a készítését, az láthatta, hogy ezúttal a játékosok véleménye alapján fejlődik a játék. Úgy, hogy a megjelenés napjára már egészen belelkesültem és gőzerővel el is kezdtem a játékot nyúzni és, hogy milyen lett? Az kiderül az alábbi sorokból.

A célnak megfelel

A játékbeli lehetőségeket ugye az F1 szigorú szabálykönyve miatt nem lehet nagyon bővíteni. Csak úgy, ahogy a valóságban megjelent az állítható hátsószárny (DRS) és kinetikus energia visszanyelő (KERS). A pályák tekintetében az idei összes csíkon versenyezhetünk leszámítva a Bahrain-it, amit én személy szerint hiányoltam, oké, hogy idén elmaradt, de azért egy-két Multi-s mókát eltudtam volna képzelni, ráadásul hivatalosan a versenynaptár része volt, így azért bekerülhetett volna. Természetesen minden 2011-es csapat négykerekűét vezethetjük. Ráadásul külön öröm, hogy ezúttal már jóval radikálisabban különböznek egymástól a valóságnak megfelelően, pl. a 3 kiscsapat kocsijában, nincs KERS. Az viszont zavaró, hogy az erőviszonyok az év első felét tükrözik, így pl. a Force India a mezőny végén van, a Lotus-ok pedig általában a dobogós helyezések körül legyeskednek. Ennek megfelelően a pilóta felállás is az év elejét tükrözi, így pl. Bruno Senna, vagy Daniel Ricciardo sincs benne a játékban. A pilóták terén azonban nem ez a legidegesítőbb, hanem, hogy a karrier módban nem változtatnak helyet, ez nem csak az F1 hibája, hanem az összes versenyjátéké. Tehát hiába teljesít az egyik pilóta erőn felül, vagy alul, mindig ugyan annál a csapatnál lesz és ha kitúrjuk a helyéről, nem keres egy másik csapatot, hanem egyszerűen megszűnik létezni. Ez azért is érthetetlen, mert a szponzor matricák most már függetlenek lettek a sisak festéstől, tehát a pilóták könnyen cserélhetőek lennének. Apropó bukósisak, ezen a téren nagyon nagy előrelépés történt, ugyanis most már 40 db jobbnál jobb mintázatú sisakból választhatunk. Ha bár egy editor azért még nem ártott volna, hogy tényleg a mi ízlésünket tükröző sisakot kreálhassunk és azt a pár mintázatot, amit nem találunk meg megcsinálhassuk (pl. én nagyon szerettem volna egy hófehér sisakot, a tetején vörös mintával, de ilyen, vagy ehhez hasonló sincs a bukók között). Mindenesetre legalább már nem fordul elő az a röhejes jelenet, ami az előző részben, hogy mindenki ugyan olyan bukósisakkal versenyzik egy Multi meccs során, pláne azért nem fog ez előfordulni, mert minden egyes csapat ugye egyedi szponzorokkal rendelkezik és ezek matricái mindig megjelennek a sisakunkon (pl. Red Bull logó, Kingfisher, stb.). Ezáltal sokkal valóságosabbnak fog hatni a sisakunk, hisz már nem lesz korházi sterilitású (ami ugye napjaink pénz orientált világában elképzelhetetlen), ráadásul még ara is ügyeltek, hogy melyik csapat milyen márkájú sisakot használ, így miután a Force India-tól átkerültem a Sauber-hez a sisakom formája is megváltozott az Arai féle, hátul domborúról, a Schubert féle szögletesebbre. Másik újítás, hogy ezúttal már mindenki levelezik veled. Tehát a csapat levélben küldi el a futamra való céljait, az időjárás jelentést, de az átigazolási ajánlatokat is itt nézhetjük meg. Maguknak a leveleknek a megfogalmazása nagyon jó lett, tényleg átjön egy-egy csapat mentalitása. A Force India-nal pl. egy-két villantás után elkezdtek irreálisan magas célokat kitűzni és ha bár folyamatosan elbuktam ezeken, azért a média felé dicsértek, a Sauber-nél viszont megfontoltabban álltak hozzá a teljesítményemhez és mindig teljesíthető feladatokat adtak. A szerződés ajánlatok is zseniálisak, a Williams kb. olyan szintű levelet irt nekem, mintha csak egy kis béna gyökér lennék, aki elférne náluk 2. számú pilótának. Adtak 2 futam gondolkozási lehetőséget, azt nem is kerestek fel többé. A Team Lotus-tól viszont olyan levelet kaptam, hogy csak ámultam annak a gyönyörűségén. Tonny Fernandes nagyon szépen megkért, hogy csatlakozzak a csapathoz, ami még ugyan jelenleg gyengébb, mint a mostani csapatom, ám hajlandóak teljesen kiszolgálni engem és minden egyes fejlesztést végre hajtanak amit javasolok és jövő évig várnak rám (magyarul nem sürgettek). Ezekkel csak 2 baj van, az egyik végül is nem akkora baj és ez a Decline gomb hiánya, hisz a legtöbb szerződési ajánlat csak egy bizonyos ideig érvényes és utáni automatikus törlődik, de akkor is jól esett volna, ha nagy képű Williams-eseket elküldhettem volna. A másik hiba pedig az, hogy az ajánlatokban kvázé semmi konkrét összefoglalás, tehát nekünk kell a szövegből kivenni, hogy 1-es vagy 2-es számú pilótának akarnak felvenni minket, a fejlesztések terén kifognak e szolgálni és milyen céljaik vannak (persze azért ez már nem probléma egy középfokú angol nyelvtudással). A karrier mód amúgy sajnos másban nem fejlődött, ugyan olyan unrealisztikus, mint az elődben. Tehát hiába vagy harcban a bajnoki címért egy gyengébb autóval, a nagy csapatok nem fognak lecsapni rád. A fejlesztések megszerzési ezúttal is kicsit nevetségesen egy nagyon lassú idő megdöntésével szerezhetők meg (leszámítva a Package és Unique szintűek, amiket automatikusan oda adnak). Az interjú kérdések ezúttal is ismétlődőek és sokszor nem is kapcsolódnak a történésekhez (pl 47 pontos hátrányom volt az 1. helyezetthez képest 2 futammal a VB vége előtt és erre arról faggatnak, hogy szerintem bajnok leszek e). Apropó interjúk, ezen a téren még vissza is fejlődött a játék, ugyanis most már nem mehetünk dumálni az interjú szobába, ami szerintem az előd egyik nagyon kevés pozitívuma volt, hanem véletlenszerűen fognak minket a Paddock-ban megállítani majd. Talán ezért is kárpótlásul, minden időmérő, vagy futam után jön egy kis átvezető karakterünkkel (akit nem szabhatunk testre, így mindenki ugyan azzal a kékszemű sráccal fog versenyezni, de ugye csak a szeme látszik majd). Ezek nagyon jópofák lettek, a karakterek animációja nagyon jó (pl. láthatjuk, ahogy a futam után visszateszi a kormányt) és változatosak is, ráadásul a játék igyekszik mindig az eseményekhez igazítani a kamerát. Amikor az évadzáró Brazil futamot megnyertem pl. a kamera kb. 2 másodpercig mutatott engem, majd pedig a bajnok Vettel kicsattanó örömét nézhettem. Azonban ennek is vannak kisebb hibái, pl. ha nem teljesítem a csapat elvárásait, akkor mindenki annyira szomorú, mintha csak egy bajnoki címet veszítettem volna el. Egyszerűen szakadtam a röhögéstől, amikor Angliában 7. lettem a Force India-val (csapattársam 21. lett) és a karakterem úgy rázta fejét, mintha utolsó lett volna és mindenki lehangolt volt a csapatnál, mert a kitűzött helyezés a 6. volt (17. helyről indultam, a bajnokságban az előttem lévők nem szereztek pontot szóval én nagyon örültem ennek a helyezésnek). A karrier mód mellet a másik különlegesebb játékmód a Time Attack, ez lényegében egy Challange játékmód, különböző szituációkban kell minél jobb időt futnunk és az érmeket az időnk alapján kapjuk. Jópofa ez a játékmód és nagyon jó gyakorlást nyújt, bár azért lehettek volna kicsit komolyabb idők is, illetve a mennyiség terén kicsit gyengén áll, ugyanis mindössze 6 db-ot kapunk. A fejlesztők ígérete szerint a közeljövőben érkeznek újabbak, sőt azt is lehet hallani, hogy csak úgy, ahogy a régebbi Sony F1-es játékoknál a 2011-ben is megjelennek régebbi legendás autók, bár valószínű, hogy ezekért majd fizetni kell (pláne a Dirt 3 után ahol ezt már megvalósították).

Kicsit buta, de legalább szép

A fejlesztők nagyon ígérgették, hogy ezúttal agresszív AI-t kapunk, de a gyakorlatban ebből semmit se fogunk tapasztalni. Simán vonatoznak mögöttünk, esetleg, hogy ha Vettel (őt mondjuk nem értem miért), vagy Hamilton megy mögötted, akkor DRS-sel belegyorsít a hátsódba, amivel ki is nyírja a futamát. Ugyanis érthetetlen, de ezúttal se akarják feladni az ideális ívet, sőt későn fékezni se mernek, ennek megfelelően nem is nagyon fognak hibázni. Azért fejlődtek, pl. időmérő alatt nagyon intelligensen lehúzódnak, ha már nincsenek gyors körön és igyekeznek minimálisan akadályozni bennünket. Ha bár nem tudnak előzni, a tempólyuk rendkívül jó, így komoly kihívás megverni őket, persze csak nehezebb szinteken. Ráadásul a pilóták stílusát is sikerült leprogramozni. Hamilton pl. nagyon agresszív, folyton blokkolnak az első kerekek, amitől a gumik sokkal hamarabb elfogynak, ezzel szemben Button az első kiállásig nyugodtan köröz, majd miután már mindenki kiállt gyorsan fut pár brutális kört és még sorolhatnám. Az erőegyensúlyt azonban nem lőtték be tökéletesen. A kiscsapatok nagyon reálisan a Williams-szel együtt szinte mindig leghátul vannak, a két Lotus Renault csak úgy, mint a valóságban nagyon hasonló eredményeket produkál, hogy Heifeld, hol pedig Petrov van egy kicsit előrébb. Az viszont érthetetlen, hogy Massa miért megy annyira jól, mint Alonso vagy, hogy miért Webber általában a leggyorsabb (pláne az idei év alapján). A grafikáról, csak úgy, mint a Codemasters mostani versenyjátékai esetén az Ego motor gondoskodik, ami a Dirt 3 és az F1 2010 gyenge teljesítménye után (minden élettelen, kicsit szürkés, egyesek szerint őszies) az új Formula 1-es játékban újra brillírozik. Kezdjük is a legfontosabbal a gépigénnyel, ami átlagos lett. Az én régebbi PC-mmel is 40 fps körüli értékkel tudtam futatni, persze csak levett grafikán, de mindenesetre az hatalmas előrelépés, hisz az elődöt úgy kellet szétállítani, hogy egyáltalán ne akadjon. Ráadásul levett grafikán is egész jól néz ki (bár reflections nélkül nagyon röhejesen néz ki a Mclaren, lényegében sötét szürke lesz az egész). Ám ha van egy megfelelő gépünk és feltekerhetjük a grafikát egyszerűen csak ámuldozni fogunk a látottaktól. A napfény lágyan megcsillan a Mclaren ezüst festésén, a kormányon még a legapróbb kis felirat is elolvasható és teljesen úgy néz ki, mint a valóságban. Minden egyes kocsi nagyon részletesen kidolgozott és pontosan megegyezik eredeti másával. Olyan apró részletekre is ügyeltek, mint a fékerőt elosztó kar kidolgozása, vagy az, hogy az első szárny vibráljon. Külön öröm pedig, hogy ezúttal már használható a belső nézet, ugyanis egy kicsit magasabbra lett helyezve, plusz a LED most már végre rendeltetés szerűen működik (az elődnél egymás után nagyon gyorsan kigyulladtak, majd jött a leszabályozás) és lehet az alapján váltani. A kocsiban ülő pilóta is hasonló részletességgel lett kidolgozva, a ruhája gyűrődik, ahogy kormányoz, belső nézetben láthatjuk, ahogy a lába a mozog, de nem csak a gázadás vagy éppen fékezés miatt, hanem az erőhatásoknak megfelelően is próbál ellenállni az alsó végtagjaival. De minden egyes gombnyomogatás a képernyőn is megtörténik, így ha megnyomjuk a KERS gombot, a virtuális pilótánk is benyomja a gombot. Persze nem működik tökéletesen a dolog (pl. az elforgatott kormányt nem érzékeli, igy ugyan ott nyomja meg a KERS-t mint stabil helyzetben), de legalább van, mert más autós játékokban, még a nagyon jól sikerült Shift 2-ben még annak is örültünk, hogy ha a váltást leanimálták (ráadásul ott még azaz egyszerű mozdulat se volt tökéletes). A fejmozgás pedig abszolút megfelel az erőhatásoknak, ráadásul a pilóta, ha közelében van valaki, akkor lehet látni, hogy belenéz a visszapillantó tűkörbe, vagy ha megy el valaki, a fejével követi. Minden egyes versenyző pedig úgy néz ki, mintha csak a TV-ből lépett volna ki. Külön öröm, hogy ezúttal már a csapattagokat is elkezdték kidolgozni, így nem mindenhol ugyan azt az 5 ember láthatjuk, hanem ahogy autókázunk a box-ban láthatjuk, hogy minden csapatnál más emberek állnak, sőt néhány hírességet is láthatunk, úgy, mint Rob Smedley-t, vagy Ross Brawn-t. Sajnos azonban Bernie Ecletsone nincs benne a játékba, pedig szívesen pacsiztam volna vele egyet. Az effektek DX11-esek (9-et is támogatja), ennek megfelelően remekek, láthatjuk, ahogy a forró kipufogógáz szál föl az autóhátuljából (vagy elejéből), de az is dicséretre méltó, hogy a földhöz érő elemek szikráznak. Remek látványt nyújt az is, ahogy a gomolygó fűst száll föl a motorból, vagy éppen lángnyelvek a kipufogókból. Az időjárásra pedig már az előző résznél se lehetett panaszunk, ám itt még azt is felülmúlták. Itt már nem csak egyszerűen napsütés van, hanem annak is különböző típusai vannak, úgy mint tiszta idő, sziporkázó, meleg nyári kánikula, vagy hűvös napos. Mindezeket főleg a színek váltakozásával érik el abszolút megfelelően. De nem csak ideális körülmények között vezethetünk, hanem akár szakadó esőben, ahol minden egyes tócsa a valóságnak megfelelően tükröződik és a vízfüggöny mögül, alig fogunk valamit látni. Ráadásul most már mindezek váltakozása rendkívül dinamikusan történik, tehát látni fogjuk a felhők mozgását, ahogy szépen beborul, vagy ahogy a felhő rétegen fokozatosan kezd áttörni a napsütés. Ezúttal már az éjszakát is rendesen megoldották és az egyszerű fekete háttér helyet, gyönyörű csillagos eget kapunk, ahol a hold szépen süt a felhőkön keresztül és a reflektor fénytől, kicsit minden máshogy néz ki, csak úgy, ahogy a valóságban. Persze ezen a téren azért még van hova fejlődni, pl. az eső most is csak úgy hirtelen rákezd, nincs az, hogy elkezd csöpögni vagy hasonló, néha valami hiba csúszik és nem múlik az idő Abu Dhabi-ban, vagy éppen 0%-os eső esetén szakad az eső, de a mérnök azért száraz pályás gumikkal küld ki. A pályák kidolgozottságára nem lehet panasz, nem elég, hogy az aszfaltcsík tökéletesen hű az eredetihez, tehát minden egyes kátyút, hibát megtalálunk rajta, sőt még a kerékvetők magasságára is ügyletek, így akár Massa indiai mutatványát is megismételhetjük, de még a pálya környezetét is kidolgoztak, nem is akárhogy. Monaco házain lelehet olvasni a házszámot, más pályákon pedig a távoli hegyek is térben vannak, az azon lévő házakkal, ezáltal nincs meg azaz érzés, ami a korábbi autós játékoknál, hogy egy kép előtt versenyzel. Azért, hogy egy kicsit kötözködjek, van egy-két textúra (pl. a bukósisakunk), amik alacsonyfelbontásúak lettek és a hozzám hasonló fanatikusoknak szúrni fogja a szemét. De ezek csap apróságok és ha összességében nézzük, a játék már-már olyan látvánnyal rendelkezik, mintha csak a TV-n néznénk egy közvetitést. Hangok terén is remek a Codamesters üdvöskéje, minden autó úgy szól a valóságban és a hozzá értők simán megmondják, hogy most egy Ferrari erőforrás, vagy egy Renault erőforrás bőmből, ennek megfelelően könnyedén válthatunk szimplán csak hang alapján. A hangok terén amúgy nem csak a motorokéra, de minden másnak a hangjára ügyeltek. Halljuk ahogy az állítható hátsószárny lenyílik, ahogy az esőcseppek, vagy éppen kavicsok pattognak a karosszérián, vagy ahogy a közönség egy-egy látványos előzésnél elkezd tombolni. A zenék terén is mindent beleadott a Codemasters, bár elégé egysíkú, de a ritmusos Drumm and Base és Light Rock számok kitűnő alapot nyújtanak az F1-es hangulathoz. Habár ezúttal nem lesznek olyan közismert számok, mint a Watercolour a Pendulum-tól, vagy az End Credits, cserébe sokkal több számot kapunk, amitől kicsit változatosabb lett. Egyedül a mérnök irritált, no nem a hangja miatt, hanem az információs készsége miatt. Az első futamot pl. sikeresen elbarmolta azzal, hogy nem tájékoztatott arról, hogy mivel feltekertem a motort nem rendelkezek elég üzemanyaggal a verseny tempós befejezésére, helyette olyan általam is észrevett információkat mondott, mint, hogy a mögöttem lévő srác támad engem, vagy az örök kedvencem a megelőztek. Ilyenkor kedvem lenne vissza szólni, hogy nem mondod, vagy valami hasonló. Egyszerűen a lényeges dolgokról, hogy üzemanyaggal miként állok, mi a helyzet a gumival, esetleg a bajnokságban a riválisommal mélyen hallgat. Arról pedig, hogy esetleg valami javaslatot tegyen futamon, hogy változó időjárás esetén milyen gumit tegyünk fel ne is álmodjunk. Ezen felül valamiért minden vágya az, hogy az időmérőn a gyors körünkön kizökkentsen minket. Ugyanis a legnehezebb kanyarkombinációkban rendre közöl velünk valami hülye információt (guminyomás rendben, a csapattársad X-edik, az 1. szektor jó volt, stb.). Persze azért néha működik is, pl. szabadedzések és időmérők alkalmával mindig értékeli külön-külön a szektorokat és elmondja, hogy hol veszítünk időt, min kéne javítani, ezzel segítve minket. De a gratulációk is nagyon jól sikerültek, egy-egy látványosabb előzésünket kapásból elismeri, de a futamok után is a valóságnak megfelelően megdicsér minket. Ráadásul olyan részletekre is ügyeltek, mint az, hogy közli velünk, hogy ha rekordot állítottunk fel. Az év végi Brazil nagydíj után pl. ezt mondta nekem ,,6 győzelem egy újonc pilótától, ez új rekord. Nagyon, nagyon jó vagy. Micsoda év volt. Örülök, hogy az évet a csúcson tudtok befejezni.”. Ugye, hogy ezt a valóságban is eltudjuk viselni Külön öröm pedig, hogy most már végre úgy szólít a játék, ahogy beállítottuk. Maga a hangtónusa is nagyon kellemes lett, abszolút emberinek hat, lehet érezni rajta, hogy ha ingerült, vagy azt, hogy ha örül. Egyszer pl. sikerült kiborítanom, ugyanis miután végeztem a box kiállással és indultam vissza pályára a visszapillantóban megpillantottam 2 autót és mivel csak azt láttam, hogy az egyik vörös, valahogy automatikusan arra gondoltam, hogy biztos Alonso lesz az, aki 2. helyen áll és egy elég kemény manőverrel bevágtam elé. Mire a mérnök rám ordibált, hogy azokkal az autókkal nem vagyok versenyben, ők lekörözöttek. Ne törődjek velük.

Ülni milyen benne?

Persze mindezek szép is jók, amiket az előbb pozitívumként megemlítettem, de a lényeg, hogy milyen vezetni, mennyire szimulátor. A kormány támogatás ugyan olyan, mint az előző részben, tehát szinte mindent betudsz állítani, kezdve a Force Feedback-től, egészen az érzékenységig és a holtjátékig bármit. Erre szükség is lesz, ugyanis alapbeállítások mellet az autó nem elég közvetlen kormányzású és ez a tempós kanyaroknál megbosszulja magát. Ezt követően viszont nagyon élvezetes lesz és a segítségek kikapcsolásával kihívás is lesz a 4 kerekűeket a pályán tartani. Ezúttal már búcsút inthetünk a mágnes autó életérzésnek. A kocsik a túlzott gázadástól megcsúsznak, az ideális ív mellet sokkal jobban fogunk csúszni és nehezebb is lesz fékezni. De az ideális ívről fékezve is könnyen blokkolhatnak a kerekek, ha túl sokáig, vagy túl nagy erővel fékezünk (az elődben ugye nem lehetett blokkolni a kereket). Mindezek ellenére én az új F1-ben sokkal kevesebbet hibáztam mint a régiben, ugyanis mindezeket abszolút érezni fogjuk és egy gyors ellenkormányzással orvosolni tudjuk a dolgokat. Persze ha netán mégis bekövetkezne a gebasz, akkor lehetőségünk lesz visszatekerni az időt és újra próbálkozni, persze csak alacsonyabb nehézségi szinteken. A kocsik nem elég, hogy nagyon reálisan viselkednek, de a különbségek is nagyon érezhetőek és itt nem arról beszélek, hogy az egyes gyártók között, hanem a beállítások között. Most már radikálisan másmilyen lesz vezetni egy esőre beállított autót, mint egy szárazpályásat, de azt is érezni fogjuk, ahogy ürül az üzemanyag, vagy kezd elkopni a gumi. Az autók viselkedése azonban nem lett annyira tökéletes, mint a Shift 2-esetében. Az egyik legzavaróbb baki, hogy a kerékvetők nem dobják meg az autót, a Momo kormányom ami van pedig az egyik legjobb ezen a téren, még is csak alig éreztem a kerékvetőket (pedig minden max értéken volt), de a kocsi viselkedésére se hatnak ki. Aztán kicsit a kezdők felé szolgálva a fű és a keréktalálkozásai is elég béna lett, ugyanis a valósággal ellentétben ilyenkor nem elveszítjük az uralmat az autó felett, hanem egy kicsit visszalassulunk. Maga az autók irányítása pedig szerintem lehetne még egy kicsit közvetlenebb, precízebb, habár megnéztem magamtól egy belső kamerás felvételt és egyet Vettel-től és nagyjából ugyan úgy kormányoztunk (ugyan olyan elánnal, ellenkormányzással). És ugye én még nem vezettem Formula 1-es kocsit, tehát csak elképzeléseim vannak arról, hogy miként viselkednek, szóval ez csak egy vélemény, lehet, hogy tényleg így kell viselkedni egy F1-es autónak. A sérülések tekintetében lehet dicsérni a játékot, meg szidni is. Kezdjük a jóval végre van mechanikai hiba. Persze amikor ez bekövetkezik annyira nem örülünk. Mindenesetre lehet problémánk a hűtéssel, a motorral, a fékekkel, a KERS-szel, a DRS-sel, kaphatunk defektet, sőt állítólag még a váltó is megadhatja magát, bár én ezzel még nem találkoztam. Ezeknek egyik előnye, hogy marha jól meglettek csinálva, különösen a motor elfüstölése látványos, ahogy az autó hátuljából hatalmas fehér füstfelhő szál föl, de a fékekből kiáramló fekete fűst is igen látványos. Ezeknek egy része még a hiba előtt érezhető is, pl. az egyik futam szabadedzésén az autónak nagyon furcsa berregő hangja lett és vissza is lassult. Nagyon óvatosan visszagurultam a box-ba és gyorsan kicseréltem a motort. Majd az év vége felé újra ez az erőforrás került a kocsimban és a kivezető köröm végén látványosan elfüstölt, tehát tényleg rossz volt az erőforrás. Másik előnye ezeknek, hogy ettől még reálisabb lesz az egész játék, hisz az F1-ben szinte minden futamon láthatunk meghibásodásokat. Az aerodinamikai sérül viszont ugyan olyan gagyi, mint az előző részben. Egyedül az első szárnyat tudjuk leszakítani, azt is csak nagyon erős erőhatás esetén. Egyszerűen röhejes látvány lesz, ahogy mondjuk hátulról megtorpedóz minket Hamilton, az ő autójának leszakad az eleje, de nekünk se a diffúzorunk, se a hátsószárnyunk nem fog sérülni, de az is érdekes, hogy egy 300-as fallal való találkozást is megúszhatunk sérülés nélkül, hogy ha az autó hátulja találkozik a betonfallal.  A DRS és KERS a valóságnak megfelelően fog működni. A DRS-nél külön érdem, hogy vizuálisan is látni fogjuk, ahogy lenyílik a szárny. Sajnos azonban az aktiválását nem tudjuk állítani, bár nekem pont az itteni beállítás az egyszerűbb. Tehát megnyomjuk a gombot és utána az első fékezésnél befog majd csukódni, ez az esetek 95%-ban jól is működik, ám néha az enyhe fékezésnél (tehát ép, hogy lenyomod a fék pedált) egyszerűen nyitva marad és ilyenkor gyönyörűen reprodukáljuk Maldonado monzai piruettét. Ugyanis a bekapcsolt DRS-sel a valóságnak megfelelően a kanyarokban hátul alig van leszorító erőnk, így könnyen elszállunk. Fontos újítás, hogy ezúttal már nem Bridgestone gumikon, hanem Pirelli-ken száguldozhatunk, ugyanis ezek is megegyeznek valóságos társaikkal. Az összes keverék a valóságnak megfelelően lett elosztva az egyes pályák között és lehet közöttük érezni a keveréket. A szuperlágy (piros) nagyon gyors, de csak pár körig, utána varázsütés szerűen elfogy hátul a tapadás és nehéz lesz kormányozni a kocsit, a lágy gumi már jóval taktikásabb, ugyanis ez igen gyakran kezd el szemcsésedni és ekkor már sokaktól láttam, hogy bemennek lecserélni, de ez a megégett felület 1-2 kőr alatt lekopik és ekkor újra lehet nyomni. Végül száraz pályás gumikból van a közepes és a kemény, ami csakúgy, mint a valóságban szinte használhatatlan. Nagyon fontos, hogy a szabadedzések során megfelelően beállítsuk rá az autót, különben soha az életben nem fogjuk felmelegíteni (más kérdés, hogy ilyenkor jobban is fogjuk ölni a gumikat), de ha ez megtörténik, akkor is sokkal lassabb lesz, mint a lágyabb keverékek. Mindenesetre a gumik nagyon realisztikusan viselkednek, a vezetésünktől függően fogynak (meghatározó mértékben), így egy valós hosszúságú versenyen érdemes lesz majd használni az agyunkat is, hogy ne öljük meg őket pár kőr alatt. Az üzemanyag-befecskendezés állítgatása is kicsit megváltozott, ugyanis ezúttal már nemcsak jobban fog melegedni a motor, de a fogyasztás is több lesz, így akár kifogyhat a nafta is. Mondjuk ez nagyon rosszul lett megoldva, mert nemcsak egyszerűen megállunk, hanem elkezd rángani az autó és nagyjából olyan 100-as tempóra lassulunk, így akár egy teljes kört is megtehetünk. Az ötletes módosítással a másik probléma, hogy kevés az állítási lehetőség. Mindössze 3 opciónk van gyors, normál, lassú, ezzel így nem igazán megfelelően taktikázni, csak, hogy lássátok a különbséget egy igazin, olyan 10-12 db beállítási érték van. Sok játékos követelte a Safety Car-t és a piros zászlót, amit a birminghami fejlesztő csapat bele is tett a játékba, bár én azért meglettem volna nélkülük. A Safety Car gyakorlatilag használhatatlan, ugyanis hol mi, hol pedig a gép kezeli a gázt és a féket, ráadásul az AI abnormálisan nagy tempót diktál, így nem, hogy utolérnénk a mezőnyt, hanem még le is szakadunk, ilyenkor mosolyoghatunk azon is, hogy hiába vagy 10 autóval lemaradva a mögötted levők nem fognak megelőzni és büntetést se kapsz. Ezeket bakikat megfejelve a neten rengeteg SC baki is található, külön kedvencem talán az, amikor a srácot a box-ban a szirénes Mercedes felökleli és utána még őt zárják ki. A piros zászlót nekem nem sikerült előhívnom, pedig egyszer volt egy elég durva időmérős balesett Malaysia-ban, mindenesetre ez a videók alapján jól működik. Ír egy összefoglalást, hogy mi miatt lett leállítva a futam, majd pedig újra rajtoltatnak minket egy kis idő elteltével.

Rivalizálás

A fejlesztők a legnagyobb hangsúlyt elmondásuk szerint Multi tovább fejlesztésére tették. Ami bizonyos szempontból nagyon látszik, de más elemek ugyan olyan rosszak lettek, mint az előző részben. Kezdjük a jó dolgokkal. Van osztott képernyős játék. Anno ez még nagy divat volt az autós játékok körében és mindig is hiányoltam ezt, pláne a mostani nagy monitorok esetén. Ennek az a lényege, hogy 2 játékos 1 gépen játszik. A monitort vízszintesen 2 részre bontja a játék és mindegyik egy külön képernyő lesz. Az egyik az 1. játékos képernyője lesz és itt a saját autóját látja, a másik pedig értelemszerűen a 2. játékosé. A rendszer abszolút olajozottan működik, akár bajnokságot is futhatunk, betehetünk AI-t, külön állíthatjuk a segítségeket az egyes játékosoknak, ezzel balanszírozva az erőegyensúlyt. A beállítás elég egyszerű. A kamerák pedig mind megfelelő szögben van, így tökéletesen látjuk a pályát. Aztán a másik dicséretes ötlet a Co-Op bajnokság. Itt kvázé az egyéni eredmény nem annyira számit mint az, hogy a csapat hányadik helyen áll. A beépített Windows Live csevegővel könnyen lehet beszélgetni és egy baráttal nagyon jó élmény játszani, persze csak akkor, hogy ha az is tud autót vezetni. A dologgal egyedül annyi probléma van, hogy akár külön csapatban is mehetünk, ami értelmetlenné teszi a módot. Viszont akkor jöjjenek már a negatívumok és lényegében ez az egész Online versenyzés. Ezúttal már 18 játékos is játszhat egymás ellen, komolyan nehéz lenne megcsinálni azt, hogy mind a 24 autó játékos. Sajnos ezenfelül semmi fejlődés nem történt, így ugyan úgy laggolni fog az egész, amitől játszhatatlan, megint csak könnyen lehet majd csalni, a szerverkezelés minimális (nincs kick, meg hasonló hasznos funkciók), Spectator (néző) mód sincs, hogy tanuljunk másoktól, vagy csak egy jót szórakozzunk. Visszatért az előd tök fölösleges szintlépegetős rendszere is. Ami téren annyit csavartak, hogy most már lehetőség van visszafele fejlődni, illetve, hogy a játék generál nekünk feladatokat, de ezt nem a teljesítményünk alapján teszi, hanem a választott kocsinak megfelelően, így hiába játszunk csomó újonc pilótával, akiket a Hispania-val agyon verünk lényegében a játék már azt is díjazni fogja, hogy ha nem utolsók vagyunk, de fordítva is igaz. Mindezeknek persze semmi jelentősége sincs, hisz nem kapunk új autókat, extra lehetőségeket, csak a nevünk mellet szerepel egy nagyobb szám és ennyi. Visszatérve még a pozitívumokra a játékosokról csomó adatot tárol a játék, így lényegében egy meccse előtt alaposan megismerhetjük az ellenfelünket. Olyan információkra tehetünk szert, mint, hogy ki melyik pályán a legjobb, milyen az átlagsebessége, hány futamon vett részt, hány kört tett meg, de azt is méri a játék, hogy mennyi ideig blokkolt legtovább a kerekünk, mennyit előztünk és még sorolhatnám. Ráadásul a Time Trial játékmódban futott időket most is rangsorolja a játék, így láthatjuk, hogy az adott pályán hányadik leggyorsabbak vagyunk, illetve akár mások körét le is tölthetjük, hogy az legyen a szellemautó, amit most már szerencsére ki is lehet kapcsolni.

Fekete leves

Már eddig is megemlítettem több hibát, ám a játéknak van még számos apró, ugyan akkor bosszantó bakija. Rögtön itt van az elődből már oly idegesítő elem, hogy néha ablakban indul el a játék, bár ez nálam orvosolható volt annyival, hogy a legújabb Catalyst-ot tettem fel, de mindenesetre azért ez nem egy megoldhatatlan probléma. Aztán ezúttal is néha elvesznek a mentések, ami felettébb idegesítő, amikor már a szezon végén vagy, de kezdheted újra a játékot, vagy amikor egy nagyon jó köröd emiatt elveszik, szerencsére legalább az Achivment-ek megmaradnak, mivel azokat a Windows Live tárolja. Az autók újfent nem tudjuk megfelelően beállítani, tehát ezúttal is csúszkákon kell belőnünk a nagyjából megfelelő értéket. Ezzel csak annyi baj van, hogy nehéz finom hangolni, másrészről pedig, hogy a hozzám hasonló fanatikusok bizony elég sokat fogják vakarni a fejüket, hogy most akkor 1 pont, az hány fok, meg hasonlók. Ráadásul az autót menet közben se lehet állítgatni, pedig a változó körülmények között létfontosságú lenne, hogy a box-ban az első szárnyon állítsanak, de az üzemanyagfogyás miatt a fékerőn is üdvözítő lenne, ha lehetne állítani. Érthetetlen az automatikus rajtok jelenléte, ami nem egyenlő a rajt elektronikával, így kvázé nehezebb szinten nem lehet lerajtolni az ellenfeleket, csak az első féktávba bízhatunk. A box utcában továbbra se mi fogjuk irányítani a kocsinkat, ami engem mondjuk nem zavar annyira, de az már igen, hogy amikor jövök vissza nem tudom, hogy mikortól vezetem én a kocsit, ezzel esetlegesen tizedeket bukva. Természetesen most is relatíve nagyon lassú a box munka (4 sec már jónak mondható), ráadásul jó párszor fogunk futamokat bukni azzal, hogy más autók elé nem engednek ki minket, csak úgy, ahogy anno az F1 2010-nél. Újhiba viszont, hogy valamiért a box utcai lámba mindig pirosan világit, ami a hivatalosan szabály könyv szerint azt jelenti, hogy nem lehet ki, illetve bemenni. A büntetőrendszer ezúttal is katasztrofális lett, gyakorlatilag minden logika nélkül osztogatja a büntetéseket. Egyszer a rajtnál kiütöttem Button-t, de a gép nem adott semmit, majd pedig megcsúsztam és a füvön fordulva vettem a kanyart, mire megbüntetett pályalevágásért. A külön kedvencem pedig az, hogy ha lassabban mész a box-ban, amin az automatikus irányítás miatt nem tudsz változtatni szellemé válsz, de a játék, néha ezért ki is zár. Az AI persze sose kap büntetést, vagyis egyszer Sutil-t kizárták, mert túl sokáig volt szellem. Igen ez minden futamon rendszeres kizárási ok. A netes játék során pedig szinte lehetetlen, hogy ne koccanjatok össze a nagy ping miatt, amit persze jól meg is büntet a gép, bár sok esetben csak XP-t von le. Talán pont utóbbi miatt elég sok kamikaze lett, akik hirtelen felindulásból árformatervezik, jobb esetben csak a saját autójukat, de néha a miénket is, persze minimális büntetést kapnak az esetért. Végül pedig utolsó bakinak itt van az időmérőn csaló AI, ez már nyomokban a 2010-ben is előfordult, de itt még durvább. Esetleg ha esik az eső és mi elkezdjük tekerni az időt, az ellenfelek ideje ugrásszerűen megugrik, olyan szintűre, mintha száraz pályán mennének, pedig a körülmények nedvesek. Ezzel az utolsó helyre száműzve minket, mert mi a nedves pályán nem tudunk a közelükbe férkőzni.

Határozott előrelépés

Az F1 2011 nagyon pozitív meglepetés lett és félig-meddig feledtette vele a 2010 borzalmait. Az autók egész szimulátorosan mozognak, rengeteg kis részletre ügyeltek, sok a jópofa ötlet is, a grafika lenyűgöző és a zenék is nagyszerűek. Ezek alapján akár versenyben is lehetne a versenyjátékok idei királyával a Shift 2-vel, ám mindezeket számos apró hiba lerontja, a Multiplayer pedig Online szinten használhatatlan. Éppen ezért én azt javaslom mindenkinek, hogy várjon egy picit és majd a 2012-t vegye meg, mert ezeket a hibákat abban a részben már valószínűleg orvosolni fogják, de mindenesetre, aki egy jó kis autóversenyre vágyik még idén és a Shift 2-t már végig tolta annak jó választás lesz az F1 2011.

Szólj hozzá!

LEGO Pirates of the Caribbean (PSP)

2011.11.16. 09:57 Kápi-András

Kiadó: Disney Interactive

Fejlesztő: Traveller's Tale

Kategória: Akció-Kaland

Megjelenés: 2011 május 10.

Jelenlegi ár: 11000 FT

 

A LEGO számítógépes játékok hatalmas rajongó táborra tettek szert az elmúlt pár év során, persze voltak hullámvölgyek, pl. az Indiana Jones játékok, de még idén is sikerült egy remek játékot összedobniuk PSP-re a LEGO Star Wars 3 formájában. Ám ezúttal új vizekre eveztek ugyanis ezúttal egy új közkedvelt (bár azért korántsem annyira, mint Batman, Indina Jones, Star Wars) sorozatot szabtak át. Ez nem más, mint a Pirates of the Caribbean. A játék megjelenését stílusosan a 4. mozifilm premierjével tették egy napon, ezzel is maximalizálva a profitot. Ám azért ehhez egy megfelelő játék is kell, ám ez a Traveller’s Tale jelenlegi formáját tekintve szinte biztos, hogy meg is lesz. Persze azért látott már egyet és mást a játékos történelem, úgy, hogy azért érdemes lesz elolvasni ezt a cikket, hogy milyen lett a LEGO Pirates of the Caribbean.

Ennek mi köze a filmhez?

Igen, már rögtön az elején szidni fogom a játékot, mert az egésznek alig van valami köze a Pirates of the Caribbean filmekhez. De vegyünk szépen sorra mindent. Először is a kiadótól, ami ezúttal a Disney volt, nagyon nagy vonalú dolog, hogy az összes jelenlegi film játszható. Tehát még a mostani On Stranger Tides is. Aztán elkezdünk játszani a játékkal is azt tapasztaljuk, hogy semmit se látunk, ugyanis az átvezető mozik eszméletlen sötétek, de ha látjuk, akkor se vagyunk megelégedve, mert nagyon rossz minőségűek. Jack Sparrow-ot leszámítva az egyik karakter se hasonlít a filmbeli mására. Humora pedig finoman fogalmazva nincs, a karakterek hümmögnek, aztán megjelenik egy gumikacsa és ezen kéne röhögni, ami kevés viccesebb jelenet van, az a filmekben sokkal jobban működött. Ehhez még hozzá jön az, hogy az átvezetők sokszor öncélúan brutálisak, ami miatt gyerekeknek nem igazán ajánlott (pl. Davy Jones letépi az egyik karakter fejét, és azt egy halra ráhuzza). Aki pedig nem látta a filmeket az sok esetben csak vakarni fogja a fejét, mert hatalmas ugrások vannak a történetben. Tehát sok dolgot kihagynak, amit nem magyaráznak és még sorolhatnám. A pályákból pedig nagyon kevés van, epizódonként mindössze 4 db, így rövidebb volt, mint a LEGO Star Wars 3, ami azért teljesítmény, pláne, hogy a film rengeteg alapot adott a jobbnál jobb pályákhoz.

Azért nem kéne hülyének nézni a gyerekeket!

Nos maga a játékmenet pedig roppant egyszerű, semmi kihívással. Komolyan nem értem, hogy egy gyerekjátéknak miért kell ilyen arcpirítóan debilnek lennie. A LEGO Pirates of the Caribbean 90%-ban csak előre kell menni. Biztos egyeseknek nagyon kemény kihívás, hogy a joystick-ot előre, esetleg néha oldalra tolják. Ellenfelek jóformán nem is lesznek a pályán, azt hiszem kb. 3-szor, vagy 4-szer harcoltam (a párbajokat leszámítva) és maga a harc is röhejesen könnyű. Itt nem a Star Wars-os kolléga nagyon látványos harcrendszerét kell elképzelni. Nem itt csak nyomva kell tartani az X gombot és mindig ugyan úgy elintézzük az ellenfelet. Esetleg ha nagyon unatkozunk és a karakterünknél van távolsági fegyver, akkor azzal is bohóckodhatunk. Ekkor jön ki igazán, hogy mennyire könnyű a játék ugyanis, amint rálövünk ellenfelünkre, az első töltény elől elbukfencezik, majd ledermedve várja a következő lövéseket (1 ellenfél 2 lövés), még akkor is, ha kardtávolságban vagyunk tőle, de ami a legdurvább, hogy a társa ugyan ezt fogja tenni (max 2 ellenfél rohan rád). Tehát miután kivégeztük az egyiket, könnyedén ugyan azt tesszük a másikkal. Már megemlítettem a párbajokat. Nos a fejlesztőknek ez volt az egyik kiemelt újítása és valljuk be, hogy ki ne szeretne párbajozni egy kalózos játékban. A megvalósítás viszont finoman fogalmazva is röhejes, ugyanis minden esetben ugyan azokat a felemás animációkat fogjuk kapni, teljesen függetlenül, hogy most Davy Jones ellen harcolunk, egy árbocon vagy Barbossa-val a talajon. A végső kegyelemdöfés pedig a halál animáció ahol, mint egy plüss mackót, akit a szabadesésre bízunk, úgy szépen fenékre süpped ellenfelünk. Az egész úgy működik, mint egy quick-time event, tehát felvillan valami azt lekell nyomni, de itt korlátlan idő áll a játékos rendelkezésére, mert csak akkor nem sikerülne a az akció, hogy ha rossz gombot nyomunk (legalábbis gondolom, mert sose történt meg ez velem). A logikai részekben történt a játék másik nagy újítása, ugyanis Jack iránytűjével lehet megtalálni elrejtett dolgokat (mindig jelzi a játék ha van ilyen a közelben), de kell egy ásó karakter is, aki kitudja ásni és egy kovács, aki a fém dolgokat össze tudja rakni. Ez jópofa, de gyakorlatilag semmi kihívás nincs benne, a játék mindent feltűnően jelez, hogy most ezt a karaktert, vagy ezt kell használni. Ráadásul a karakterek képességeiben semmi logika nincs. Sokszor csak fejemet vakartam, amikor egy kalózok által használható panelt Will Turner kalóz verziójával nem használhattam, de másik pályán pedig Norrington (brit tiszt) kalóz verziójával simán tudtam egy hasonlót üzemeltetni. De azon is jót röhögtem, amikor egy pálya maximális végigjátszásához kellet egy erős ember, mire én vettem egy hóhért, akinek a speciális képessége a játékban az ásás. A játékban amúgy rengeteg karaktert irányíthatunk, kezdve a filmen látott összes szereplőtől át, egészen híresebb kalózokig, bárkit vezethetünk. Ráadásul a LEGO Star Wars 3-hoz hasonlóan itt is létrehozhatunk 2 db egyedi karaktert (bár meglehetősen érthetetlenre sikerült a menüje). Külön öröm, hogy most már nem elég egy pályát végigjátszani, hogy karaktereket nyerjünk, hanem felkell kutatni a pályán elrejtett aranytallérokat, majd csak ezt követően tudjuk megvenni az így megszerzett karaktereket a kocsmában. A pályák teljesen egysíkúak lesznek, tehát mindegyik abból fog állni, hogy menny ide, párbajoz, azt jön a következő. Kivétel egy pályát, ahol 2. részben látható golyóban gurulhatunk, de ez azt leszámítva, hogy kicsit csúszik az irányitás, olyan mintha gyalogosan mennénk. Fájó pont ez szerintem, hisz elfért volna még egy-két hajós pálya is, amolyan Pirates! stílusban. Legalább extra feladatok vannak, ami messze a játék legélvezhetőbb részei, mert legalább megvan a kihívásnak a látszata a vissza fele ketyegő óra miatt. Lehetőségünk lesz csónakkal versenyezni, malacokat terelni, dobókockás játékot játszani és cél lövöldözni, ám ezekből nagyon kevés van és azért ezek is elég egyszerűek. De még az extrák terén is lehet érezni a fejlesztők spórolási szándékát, ugyanis több helyen, ahol arra számítanánk, hogy kapunk valami kis extra pályát (pl. a kocsmában felkaphatunk egy gitárt), de ehelyett a játék kvázé a szemünkbe röhög (aztán ezzel a gitárral egyet penget a karakter az átvezetőben és ki is fújt a szerep). Még se ezek voltak a legdühítőbbek a viszonylagos plusz tartalmak tekintetében, hanem a gyűjtögethető hajók, legalábbis én ezt gondoltam. A játék lobby részébe (egy kis város, ahol tudunk vásárolni, küldetést választani, karaktert csinálni, azt ennyi) van egy hatalmas kikötő, ahová a játékos úgy gondolja, hogy a korábbi LEGO játékokhoz hasonlóan az összeszedhető járművek fognak kerülni. Pláne úgy, hogy minden pályán van 10 darab összeszedhető palackozott hajó (az új filmben Feketeszakáll minden legyőzött hajót kicsinyített és egy palackba tette). Ezzel szemben, miután vettem a fáradságot és újra játszottam ezzel a borzalmasan primitív játékkal újra egy pályát és összeszedtem minden ilyen palackot megdöbbenve láttam, hogy a kikötő ugyan olyan üres. Ezek a palackok ugyanis nem egy hajót adnak, hanem egy szuvenír boltban megtekinthető szobrokat a játék különböző eseményeiről. Könyörgöm kit érdekel, egy kicsi kádban úszó sellő? Én egy kalózos játékban egy hajót akarok, nem szobrokat.

Ennek mi köze a LEGO-hoz?

A grafika már a LEGO Star Wars-nak se volt az erőssége, ám a dolgok nem, hogy nem fejlődtek volna, hanem még kicsit vissza is fejlődtek. Először is gömbölyű dolgokra ne is számítsatok, elsimítás mint olyan nincs. A legformásabb dolog amit láttam az is hatszög alakú volt, a karaktereknek is inkább téglalap feje van, mintsem gömb. Aztán, hogy megpróbálják leplezni a grafikus motor gyengeségét, rengeteg a sötét pálya, ahol alig lehet látni valamit, a játékos nagy örömére. A speciális effekteket gif képek fogják képezni, tehát egy 2D-s képet kell elképzelni, ami 2 állapot között folyton változik. Ezt annyival próbálták javitani, hogy minden karakter úgy néz ki, mintha most szedtük volna ki őket a gyerek szájából. Tehát nagyon fényesek, már-már zavaróan azok. A karakterek szörnyen kidolgozatlanok és rengeteg közöttük a hibás (lebegő fej, stb.), ráadásul nem is hasonlítanak filmbeli másaikhoz. Egyetlen érdemük, hogy legalább az animációk jók lettek, tehát átjön a filmbeli Jack Sparrow kicsit részeges támolygása, a nagyobb karakterek mackós mozgása, Bocskor Bill sántítása és még sorolhatnám. Ez azonban nem viszi el a játékot a hátán, pláne úgy, hogy a LEGO életérzés abszolút nem jön át. Ennek azaz oka, hogy egyrészről nincs meg a jól ismert humora, másrészről pedig a környezet alig fog LEGO kockákat tartalmazni. Már a LEGO Star Wars 3-nál is kicsit zavart, hogy elkezdett túlsúlyba kerülni a valós táj, de itt ez aztán még feljebb emelkedik. Gyakorlatilag lesz pár hordó, meg fa, amit szét is verhetünk és kész. Nagyon sokszor fordult velő elem, hogy egy dobozt csépeltem, majd pedig rá kellet jönnöm, hogy ez dekorációs elem (mondjuk észrevehettem volna, mert nem volt LEGO-ból). Tortuga pedig a legnagyobb csalódás volt nekem, ugyanis egy ház se volt LEGO-ból. Pedig ugye az lenne egy ilyen játék lényege, hogy mindent átalakít és egy LEGO univerzumot kreál, ezzel szemben a Pirates of the Caribbean filmes környezetében rohangászhatunk LEGO karakterekkel. Az egyetlen amiben jobb, a LEGO Star Wars 3-nál azaz, hogy ez már stabilan fut igaz látványban azért köszönő viszonyban sincsenek, hiába ugyan az a motor dübörög alattuk. Az animációk mellet a játék másik pozitívuma, ami lényegében a filmé, a zseniális aláfestő zenék. Nagyon hangulatos, ritmusos Hans Zimmer számok tökéletesen illeszkednek a játékhoz, leszámítva egy kis bakit, hogy sokszor fogjuk észre venni azt a vonalat, ahonnan zenét vált a játék. Tehát ha elmegyünk egy fa előtt, akkor megváltozik a zene, ha viszont vissza sétálunk, akkor vissza áll az eredetire. A karakterek hümmögése, meg nyögése nagyon idegesítő pláne, hogy folyton csinálják, az pedig már külön röhej, hogy majdnem minden karakternek ugyan az a hangja.

A hajó léket kapott

Nagyon nagyot csalódtam a Traveller’s Tale-ban, én lényegében már a Bard’s Tale nevezetű játékuk óta megszerettem őket és nem is láttam tőlük eddig játszhatatlan játékot. De a Pirates of the Caribbean egy ízig-vérig rossz játék. Unalmas, sótlan, kihívás nélküli borzadály, ami technikailag egy férc munkának hat. Azt a kevés 3 és fél órát is sajnáltam az életemből, amíg végigjátszottam. Senkinek se tudom ajánlani, inkább vegyétek meg a filmeket, azokkal több időt tudtok eltölteni és jobban is fogtok szórakozni. Ha pedig PSP-n kerestek egy jó akció-kaland játékot ütős humorral nyugodtan válasszátok a nagyobb testvért, a LEGO Star Wars III-at.

Szólj hozzá!

Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides (Movie)

2011.11.14. 20:54 Kápi-András

Rendező: Rob Marshall

Forgatókönyvíró: Ted Elliott-Terry Rossio

Kategória: Akció-Kaland

Megjelenés: 2011 május 11.

Jelenlegi ár: 2800 FT

 

A Pirates of the Caribbean egyértelműen a Disney legsikeresebb felnőtt film sorozata. Már Pán Péter filmek óta vártunk egy igazi bad-ass kalóz filmet, ahol mesés lények, hatalmas hajók, zseniális karakterek, hasonló zenékre vívnak látványos harcot. A Pirates of the Caribbean: The Cursed of Black Pearl pedig mindezt megadta, a filmnek egyedüli nagy hiányossága az volt, hogy kicsit amolyan becsalogatónak hatott, ugyanis rengeteg nyitott kérdés maradt és érezhetően már ekkor tervezték egy következő rész leforgatását. Nos idén már a 4. részét éli meg a sorozat. Ezúttal nagy változásokat ígértek. Aminek lehet örülni is meg, nem is. Mindenesetre az új rendezővel, új szereplőkkel tényleg ismeretlen vizekre evezett a Pirates of the Caribbean és, hogy az ismeretlen az jó dolgokat tartogat számára, az most kiderül ebből a cikkből.

A cél nem számit, csak az út

A Karib-tenger kalózainak a történetétől nem féltem. Egyrészről, mert az írók közül mindenki maradt a régi és 2. részt leszámítva idáig mindig brillíroztak. Másrészről a 3. rész tökéletesen fel is vezette az új részt. E szerint Jack Sparrow és hű hajómestere Gibbs, elindulnak felkutatni az örök élet forrását és visszaszerezni Barbossa-tól Jack hajóját a Fekete Gyöngyöt. Ezzel szemben nem így fog kezdődni a film, hanem érthetetlenül, de elég sokat ugrunk előre az időbe (azt hiszem fél évet, de nem vagyok benne biztos). Valahogy Londonba kötünk ki, ahol is Gibbs-t cipelik a bíróságra, hogy halálra ítéljük Jack bűneiért, ugyanis azt gondolják, hogy ő hírhedt Sparrow kapitány. Csak egy apró probléma, a XVI. században már használtak körözési portrékat (lásd Assassin’s Creed: Brotherhood). Tehát elég nehezen hihető, hogy ne ismerte volna fel legalább 1 ember, hogy ez nem Jack Sparrow. Mindegy ezt követően a film olyanná válik, mintha jeleneteket tennének egymás mellé, szinte semmi összefüggés nincs közöttük. Hirtelen rájönnek, hogy miként is néz ki a hírhedt kalóz, elviszik a Tower-be, itt egy asztali serpenyő szintjén lévő György herceg, össze-vissza kezd hadoválni és megkéri Jack-et, hogy az angol flottát vezesse el a fiatalság forrásához. Itt egy újabb logikai érthetetlenség, elméletileg a forrásról csak Jack, Gibbs és pár spanyol tud, ehhez képest jóformán mindenki tudja, hogy létezik és azt, hogy Jack látta is, amit még utóbbi se ért, de nincs kifejtve a filmbe, hogy most akkor mi az igazság. Ekkor megjelenik Barbossa, aki elárulja Jack-nek, hogy a Gyöngyöt elvesztette, mire ő nagyon érthetően ki akarta tekerni a nyakát, ám később semmi magyarázat nélkül puszi haverok lesznek és együtt fognak küzdeni. Györgytől Jack angolosan távozott, bár nem volt érthető, hogy miért nem fogadta el a hajóját, hisz így egy problémát már ki is lőhetett volna, pláne úgy, hogy a flotta egyetlen hajóból állt, amit Jack irányított volna. Ehelyett a szökés közben hirtelen egy kocsmába téved be a főszereplő. Ahol megtalálja azt, aki azt állítja, hogy ő Jack Sparrow és legénységet toboroz a nevében. A személyről kiderül, hogy egy nő, aki az üresjárat közben szeretett bele Jack-be. Aztán elkábítja a kalózt, aki miután felébredt Fekete Szakáll hajóján találja magát. Kiderül, hogy ő a lány apja és a halálával kapcsolatos jóslat miatt fel akarja kutatni a fiatalság forrását. Barbossa is utánuk indul és innentől megszűnik a történet. Ami azért egy kaland filmnél elégé nagy probléma, ráadásul a minimális, fél-kész történetben még bakik is vannak, de ennek ellenére azért nem annyira rossz, mint a 2. részé, ugyanis ez legalább érthető.

Az a fránya gazdasági válság

Persze a történet hiányát az akciójelenetek valamennyire eltudják vinni a hátukon, ám sajnos a Pirates of the Caribbean 4 ezen a téren is elbukott. A legnagyobb baj, hogy nincsenek tengeri ütközetek. Igen, egy kalózos filmben nem fogják hatalmas hajók egymást szitává lőni. Az eddigi filmeknek pont az volt az egyik nagy előnyük, hogy a híresebb kalóz történetek zseniális látvánnyal tudták a vászonra varázsolni, itt meg nem kapunk semmit se. Ráadásul a film kétszer is elhúzza előttünk a mézes madzagot, hogy na most, kapunk valami ütős tengeri küzdelmet. Az egyik ilyen a film negyedénél is van, amikor egy hatalmas angol anyahajót vezénylő Barbossa összefut nemzete nagy ellenfeleivel a spanyolokkal, akik létszámfölényben vannak, hisz nekik 3 hajójuk is van és biztosra vesszük, csak úgy, ahogy az egykori kalóz, hogy ezt a helyzetet kihasználva meg is támadják őt. Na el is kezdik késziteni az ágyukat, már kezd dolgozni bennünk az adrenalin és már magunk előtt látjuk a csatajeleneteket, amikor a spanyolok elegánsan, egyszerűen elhajóznak Barbossa előtt. Persze gondoljuk, hogy nem baj biztos siettek (a film is ezzel magyarázza), de majd az utolsó fél órában milyen kemény ütközeteket kapunk, ráadásul ott már biztos jelen lesz Fekete Szakáll hajója is. Aztán csalódnunk kell, helyette a film végén, egy érthetetlen kb. 5 perces kaszabolást kapunk, ahol szinte mindenki, mindenki ellen van. De a film vége felé megint lesz egy jelenet, amikor is arra számítunk, hogy egy flashback formájában láthatjuk a Gyöngy pusztulását. Barbossa merengő arccal elkezdi Jack-nek mesélni az utolsó útját a hajóval, már el is kezdenek szólni az ágyuk és a film megint jól átvág minket, mert a mesélés egy gyors befejezéssel abba marad. A rendező viszont úgy gondolta, hogy a hajós jelenetek helyettesíthetőek a musical betéttel. Én értem, hogy a rendező nagyon favorizálja ezeket, de akkor is bele kellet volna gondolnia abba, hogy aki leül megnézni egy Karib-tenger kalózai filmet, az azért teszi azt, hogy hajókat lásson lövöldözni egymásra, nem pedig erotikusnak legkevésbé nevezhető, uszonnyal csapkodó szirén csapatot, aki valami bárgyú dalt vonyítanak el. Szárazföldi akciót legalább kapunk, de az meg a technikai megvalósítás miatt nem jó. Az operatőri munka csapni való, szinte sose tudjuk, hogy mi történik, mivel össze-vissza ugrál a karakterekről, ráadásul minden bevan mosódva. A jelenetek agyon is vannak vágva, hogy végkép ne tudj eligazodni rajta. A koreográfia amúgy, amennyire kitudtam venni jópofa, kicsit vicces, de látványos és dinamikus, leszámítva az utolsó nagy párbajt. Nem akarom lespoilerezni, hogy kik küzdenek, de az egésznek olyan dinamikája lesz, mint egy járókeretes futóversenynek, ahol még minden résztvevő pluszban rövid látó is. Az egyik fél bénázása érhető, de a másiké abszolút nem. A legröhejesebb pedig az, hogy 3 perc múlva, gondol egyet az egyik fél és hátat fordít ellenfelének, a megmozdulás jutalmát gyanítom sejtitek, halál. Az effektek pedig finoman fogalmazva is majdnem Asylum szintűek. Gyakorlatilag mindenen lehet látni, hogy úgy CGI-zték oda, ráadásul a rendelés minősége, úgy a 90-es évek végét tükrözi. A külön kedvencem talán a film végi felfelé folyó tó, ami így ötletesnek hangzik, de a vizet egyszerűen egy szürke karikával oldották meg, pár fehér vonallal, nagyjából olyat képzeljetek el, mint egy gagyibb délutáni sorozatokban. A többi azért egy fokkal jobb, de azért ezek se szépek, pláne ha összehasonlítjuk a Transformers 3-mal, vagy a Thor-ral. A film 3D-ben is megtekinthető, ám ez mint oly sok más alkotásnál, itt se jelent szinte semmi pluszt, össz-vissz a film végén lesz 1 db térbeli jelenet, ami azért elég nagy pofátlanság.

Ahol bevált a csere

A látvány és a rendezés terén, tehát hibás döntés volt a csere, ám a főszereplők tekintetében volt előnye a dolognak. Természetesen Jack Sparrow-ot megszemélyesítő Johnny Deep maradt a sorozatban. Gyakorlatilag ő lett a sorozat jelképe, az egész karaktere hatalmas kultusznak örvend (róla szóló játék is készült) és tényleg roppant stílusos, ahogy úgy mászkál a világban, mintha folyton rumon és dohányon élne, magyarul támolyogva, dülöngélve, össze-vissza mászkál. De mindezek ellenére mindig ő az aki utoljára nevet, mindenkit átverve és a vívó tudása se gyenge, ráadásul frappáns egysorosai is vannak. Johnny Deep pedig a vászonra is tudja vinni ezt a karaktert, csak úgy, ahogy a mostani epizódban is. Ám a 2. részhez hasonlóan Deep többnyire fél gőzön pörög, egyszerűen olyan volt, mintha nem érdekelte volna annyira a film és kicsit iparosan eljátszotta a jelenetek. Tisztázzuk ez nem azt jelentette, hogy rossz lett volna, csak azt, hogy nem volt annyira zseniális, mint az 1. és a 3. epizódban. De voltak kifejezetten remek jelenetei is, külön kedvencem talán az volt, amikor a film elején György herceg ebédlőjébe zárják be, egy székhez oda láncolva, miközben az asztalon jobbnál jobb édességek vannak és Deep arca tényleg olyan, mintha már évek óta nem evett volna ilyen finomságokat és mindent hajlandó lenne megtenni csak azért, hogy egy falatot kapjon belőlük. Orlando Bloom helyet nem szereztek másik színészt, ami elsőre nekem fura volt, de végül is abszolút nem hiányoltam a +1 főszereplőt. Nő nélkül viszont már tényleg nem lett volna az igazi a szereposztás, így a készítők kénytelenek voltak valakit találni, a sokak által kritizált (köztük engem is nagyon zavaró) Keira Knightly helyére. A választások Penelopé Cruz-ra esett, aminek én elsőre nem örültem, valahogy az volt a félelmem vele kapcsolatban, hogy egy esztétikusabb Michelle Rodriguez lesz. Ám ezzel szemben nagyon jól alakított és egy egész érdekes karaktert kapunk. Ő is egy igazi kalóz vér, aki mindenkit átver, bár azért érzelmesebb, mint nadrágos társai. Mindenesetre Penelopé Cruz olyan hitelesen tudott hazudni a film első felében, hogy még a néző fejét is összezavarta. Ha kellet esetlen volt és könnyes szemmel nézett szerencsétlen célpontjára, vagy ha arra volt szükség bevetette a női bájait is. Ami terén nem gyenge a lány, ráadásul ezt a rendező is észrevette, így elég lenge ruhákban fog ármánykodni. Hasonlót éreztem fő gonosz szerepe terén, mert Billy Nighy klasszisokkal jobban tud alakítani, mint Ian McShane. Ám előbbi karaktere nagyon kidolgozatlan volt, ami miatt nem tudott brillírozni. Ezzel szemben Ian McShane a legendás Feketeszakállt alakította. Szerintem ő az egyik olyan kalóz, akit szinte mindenki ismer. A filmben pedig annyira jól sikerült megcsinálni, mintha csak egy könyvből lépett volna elő. Hatalmas feketeszakállának a vége parázslik és valahogy Ian McShane a félelmetességet is eltudta velünk hitetni. Ennek talán az volt a fő oka, hogy szemrebbenés nélkül gyilkolta le az embereit, vagy kínzott meg ártatlanokat, ráadásul még a saját lányát is gond nélkül eltenné láb alól. Ian McShane-re azért nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy jó lenne, néha kicsit túlzásba esett és főleg a film végére már inkább ripacs volt, mint sem stílusos gyilkos. A mellékszereplők terén eléggé felemásra sikerült a film, főleg az újonnan jövőkkel lesznek bajok, bár a film eleje fele Barbossa is inkább teleshop árusra emlékeztetett, mintsem kapitányra, ám ő legalább a film második felére megemberelte magát. Nem úgy, ahogy az eddig teljesen ismeretlen Sam Claflin és Astrid Bergés-Frisbey. Előbbi volt a pap, aki egy idegesítő hülye gyerek volt, aki most aztán megakarta mutatni, hogy ő mekkora sztár. A másiknak pedig semmi fogalma sincs arról, hogy mi is az a színészi szakma. Ezért mindig Penelopé csábító nézését akarta utánozni, de első probléma, hogy ez jó pár jelenetéhez nem illet, második probléma, hogy ő ezt nem tudta jól csinálni és inkább bambának hatott, mintsem erotikusnak. Ráadásul a rendező választását olyan szempontból se értettem, hogy a szinészi játék mellé, még a külsejével is problémák voltak. Nem azt mondom, hogy csúnya nő, de egy csábító szirént azért nem én így képzelek el, ráadásul testileg még kifejezetten tinédzseres, pláne, ha Penelopé-val egy képen van. Mindenesetre akik a régebbi részekben szerepeltek azok itt is jók voltak, annak pedig külön örültem, hogy Keith Richards, aki lényegében Jack Sparrow a valóságban, újra feltűnik a filmvásznon. Ráadásul csak úgy, ahogy a 3. részben itt is remekül alakit, ami azért elég gáz, mert ő egy gitáros nem pedig színész.

Mindig csak a játék

A legújabb Pirates of the Caribbean-t a színészek mellet, a humor teszi tűrhetővé. Az egész film inkább egy vígjáték, mintsem egy akció-kaland. Jack Sparrow szinte minden mozdulatán szakadni lehet, de a többi karaktereken is jókat lehet derülni. Az egyik jelenetben pl. Barbossa-t és Jack-et egy fához kötözik, majd miután az őrségük eltávozik Barbossa közli Jack-kel, hogy meg van a lényeg, mire lecsatolja a lábát és elkezd belőle rumot inni. De nem csak helyzet komikum van, hanem rengeteg jópofa beszólás is. Barbossa és Jack folyamatosan beszólogat egymásnak. De az erotika is a helyén van, hála a kalóz és a Penelopé Cruz által alakított Angelica közötti tüzes párbeszédeknek. Azonban a párbeszédek terén se lehet egyöntetűen azt mondani az új Pirates of the Caribbean-ra, hogy jó. Ugyanis jó pár nagyon béna szöveg is lesz, ahol túlságosan komolyra akarták venni a hangsúlyt, ám ettől inkább nevetségesek lesznek. Külön kedvencem, amikor Feketeszakáll azt mondja, hogy hozzák a sellőt, mire a pap teljesen kiakad és ordítva közli, hogy ,,Van neve, SZIRÉNA!”. Azontúl, hogy ez magyarul még félre is érthető, érthetetlen is, hisz nem haverkodás céljából szedték fel a lényt, ráadásul nem is mondtak neki semmi csúnyát, aztán pedig azt se értette, hogy ő honnan veszi azt, hogy ez a lány neve. Mert ő se kérdezte meg a lány nevét. Tehát akár máshogy is hívhatnák. Mindenesetre tényleg ez a neve, de azért ez is elég szánalmas, hogy egy szirént Szirénának hívnak.

Vissza az ismert vizekre

A Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides elég felemásra sikerült. Üdvözítő volt, hogy Orlando Bloom-ot, valamint Keira Knightly-t elhagyták és helyettük behozták Penelopé Cruz-t, ám a többi újszínész nem alakított túl jó. A rendezői váltás egyértelműen nagyon rossz volt, ugyanis a filmben alig vannak akciójelenetek, ráadásul azok is elég gyengék, a történet a film második felére egyszerűen megszűnik és odáig se volt egy összerakott darab. A humora legalább maradt a régi és a pár hülye beszólás ellenére messze egyedül ezért érdemes megnézni a filmet. Én ennek ellenére várom már az 5. részt, de csak akkor, hogy ha Gore Verbinski visszaül a rendezői székbe és egy epikus befejezést kreál a legendás kalóz utolsó kalandjának.

Szólj hozzá!

Portal 2 (PC)

2011.11.12. 10:41 Kápi-András

Kiadó: Valve

Fejlesztő: Valve

Kategória: FPS-Logikai-Platform

Megjelenés: 2011 április 20.

Jelenlegi ár: 8000 FT

 

Anno a Portal iránt 2007-ben senki se volt közömbös, volt aki szerint egy ötlettelen, unalmas és pofátlanul rövid (nekik mondanám, hogy budget árkategóriájú játékról voltszó), a nagyobb többség szerint pedig egy stílusos, ötletes játék volt. Bár engem, több társammal együtt nem tudott maradandóan megfogni a Portal univerzuma, mivel egyszerűen nem kaptunk történetet, maga az egész környezet ismeretlen maradt és kvázé minden a játékos fantáziájára volt bízva. Szóval inkább olyan piackutatási jelleget éreztem a Valve részéről, csakúgy ahogy anno a Left for Dead esetén. Mindenesetre a játék sikeres lett, így 2011-ben a Valve elkészítette a folytatást, amiben megfogadták, hogy pótolják a hiányosságokat, tehát lesz rendes sztori, plusz jó pár extrát is belenyomtak a játékba, hogy az újdonság varázsát is érezzék azok, akik az első részt végigjátszották. Szóval a Valve nagy hangsúlyt fektetett a Portal 2 elkészítésébe, amiből idáig mindig nagy dolgok sültek ki.

Vége a pihenésnek

A Portal 2-t nem igazán lehet folytatásnak tekinteni, inkább egy reboot. Az első résznek ugye egy szép kis happy end-je volt, az Aperture tesztlétesítményét vezető, számító, kegyetlen gépet GLaDOS-t eltettük láb alól, mi pedig kijutottunk a szabadba a főszereplőnővel Chell-el. Ezzel szemben a Portal 2 úgy kezdődik, hogy a tesztlaborban egy szépen berendezett kis konténerben hibernáljuk magunkat. Ám csak pár száz évet tudtunk aludni, ugyanis egy Wheatley nevezetű robot agy felébreszt minket és közli, hogy a létesítményt evakuálni kell és hogy egyedül mi ketten élünk. Neki is vágunk a kijutás felé vezető útnak, ám nagy meglepetésünkre az évek során a természet kicsit elburjánzott a laborban, a gépek pedig nem működnek tökéletesen. Szegény Portal fegyverünk is a helyéről eltűnt és a megtalálásakor több sérülést is meglehet rajta figyelni. Ennek ellenére azonban tökéletesen működik. Amikor már majdnem a célnál vagyunk Wheatley véletlenül felébresztette GLaDOS-t, aki annak ellenére, hogy az első részben kikapcsoltuk (nem pedig megsemmisítettük, ahogy a legtöbb helyen írják), úgy dönt nem öl meg minket, hanem helyette újra kezdi a tesztelésünket. Nos innentől fogva a játék célja az lesz, hogy megint elintézzük GLaDOS-t Wheatley segítségével. Ám innentől fogva a történet nem szűnik meg, hanem végig szerves része lesz a játéknak és meglepően fordulatosra sikerült és a befejezés igazán varázslatos lett. Amit jól példáz az, hogy fórumon mennyi elképzelés van róla, hogy mi is történt (még a halál utáni képzelgést is olvastam), bár szerintem sokan túl komplikálják a dolgokat és mindenfélét belemagyaráznak. Külön öröm pedig, hogy az eredetekbe is bepillantást kapunk, megtudhatjuk, hogyan készült el az első Portal fegyver, de a mi eredetünket és GLaDOS-ét is részben megismerjük. A történet egyszóval jó, bár azért vannak kisebb hibák és logikátlanságok, pl. a természet, hogy került le, a tökéletesen lezárt, föld mélyén lévő laborba. De az is érdekes, hogy most már a játék is megerősíti, hogy a Half-Life univerzumában játszódik a sztori, de ennek ellenére a külső természet nagyon idilli, ami arra következtet bennünket, hogy vagy Gordon-éknak sikerült valahogy összekaparni a földet, vagy szimplán utólag rakták bele az utalást a Half-Life univerzumára. De abba is belehet kötni, hogyha ennyire megakarnak minket ölni, akkor több helyen miért segítik a tovább jutásunkat.

Mixer tanfolyam

Azoknak akik esetleg nem ismernék a Portal játékot. Ez egy logikai FPS, aminek az a lényege, hogy fegyverünk egy dimenziós átjárót tudunk létrehozni. Az egyik lövedéket lesz a kapu, amin bemegyünk, vagy valamit kilövünk, másik pedig a kívánt cél hely lesz. Anno az első résznél sokan mondták azt, hogy egyszerűen, a sok fel-le ugrálástól egyszerűen felfordult a gyomruk, nos akkor a Portal 2 esetén nem tudom mi lesz velük. Ugyanis a játék sebességét jelentősen felpörgették. Az elődnek egy szép komótos stílusa volt, a Portal 2-ben viszont sokszor nagyon hangsúlyos lesz a sebesség. Rengeteg olyan ugrás lesz, amit kellő lendülettel kell végrehajtani, lesz olyan pálya ahol 3 emelet magasságból kell egy portálba bele ugrani, persze úgy, hogy utána egy rámpa szerű pálya elemre lőjön ki az minket, hogy a beérkező esési sebességünknek köszönhetően, épületeket és hidakat átugorva megérkezzünk a célhoz. A játék vége felé pedig már lesz olyan is, amikor így ugró rámpára kell megérkeznünk, amiről már aztán tényleg gyomorforgató sebességgel repülünk az úti célunk felé. Részben emiatt is a Portal 2 nehezedett, ám az is hozzá tesz a dolgokhoz, hogy ezúttal már sokkal precízebbnek kell lenni, pl. ha túl nagy lendületet veszünk, most már egy hídba is kiköthetünk, illetve a nagyobb pályáknak köszönhetően jobban kell átlátni a feladatunkat. Ráadásul az extrákat is megfelelően kell használnunk. Ezek a bizonyos különlegességek a tovább jutásunkat fogják segíteni, vagy megnehezíteni. Az első amivel találkozni fogunk azok a fényhidak, ezekkel gyakorlatilag árkok felett tudunk átkelni, ám néha pajzsként is remekül szolgálnak, ugyanis a pályán áthelyezett lövegek nem tudnak átlőni rajta. Aztán kapunk egy fény alagutat is, ez hasonló a hídhoz, ám egy anti-gravitációs mezőt hoz létre, amiben a dolgok adott irányba utaznak, ezáltal az ellenfeleinket könnyen elvihetjük a pályáról, de akár magunkhoz is hozhatunk dolgokat, ráadásul utazni is tudunk benne. Ami nagyon poénosra sikerült, mert tényleg úgy érezzük majd magunkat, mintha súlytalanok lennénk, ráadásul a látvány se gyenge, ahogy a semmibe siklunk előre fele. A legnagyobb újításnak azonban a különböző anyagtulajdonságot módosító festékeket szánták, amivel kissé felemás érzésem volt, ugyanis pár szituációtól eltekintve teljesen feleslegesnek éreztem őket és nem is élveztem a használatukat. A narancstól begyorsulunk, a kékkel nagyot tudunk ugrani, a fehérrel pedig portált tudunk létrehozni az addig használhatatlan területre. A játék eleje fele még jópofák voltak, pláne amikor egy óriási zuhanyzó segítségével le is moshattuk a tárgyakat, ám nagyon hamar unalmassá válik és rutinszerűen foglyuk őket használni, probléma nélkül, bár azért az roppant mókás, amikor az őrtornyokat befestjük kékre és azok elkezdnek lövöldözve, össze-vissza pattogni. Ezek mellet a minket segítő tárgyak mellet, természetesen visszatérnek az elődből is ismert cuccok, úgy mint a már említett katapult, lézer és különféle dobozok. A Portal 2 ezúttal tehát egy sokkal komolyabb alkotás lett, ami már nemcsak az eszünket, de az ügyességünket is próbára fogja tenni, az extráknak köszönhetően pedig monotonnak se lehet nevezni, szóval a Portal 2 a játékmenet terén is jól össze van rakva.

Mestermű

Eddig a játék jó, de semmi több, ugyanis jó pár hibája van, ám van egy hatalmas plusz Portal 2 tarsolyában és ez a karakterek, valamint az őket megelevenítő szinkronszínészek. Gyakorlatilag azonnal lefogunk döbbeni azon, hogy a gépek mennyire emberiek és nagyon hamar érzelmeket fogunk irántuk táplálni. GLaDOS egy látszólag érzéketlen, cinikus és roppant racionalista gép, aki ez egész létesítményt üzemelteti. A hangját ezúttal is Ellen McLain adta, ezúttal kicsit több élettel, ám azért a szarkazmusa maradt a régi és nagyon jó beszólásai is lesznek. Külön kedvencem az, amikor a főszereplőt elkezdi piszkálni, hogy a katapult nem tudja megfelelő magasságra kilőni, mert túl nehéz. Ráadásul nagyon érdekes meglátásai és világszemlélete is van. Az új főszereplőt Wheatley, a kis vidám, naiv robotot, akinek nagy tervei vannak egy egész ismert humorista Stephen Merchent (pl. a Hall Pass-ban is volt egy kis szerepe) kölcsönözte a hangját. A karaktert Stewie Griffin-hez tudnám hasonlítani, egy remek elme, akinek sose áll be a szája és olykor saját magát is összezavarja, roppant vicces, pl. a játék elején minden általa addig nem használt funkcióját amikor előhívta, könnyesen elbúcsúzik tőlünk, mert még a születésekor azt mondták, hogy ha megcsinálja meg fog halni. Külön tetszett, hogy a hang mellet a karakterek szemjátéka is tökéletesen kifejezi az érzelmüket, egyszerűen nehéz szavakba írni, de tényleg látjuk Wheatley-n, hogy örül nekünk, miután túl éltünk egy nagy esést, vagy GLaDOS-on. Ez azért is nagy szó, mert a karaktereknek, robotok révén nincs szájuk, sőt arcuk sincs, de ennek ellenére a Steam élő karaktereket tudott a monitorra vinni. Az pedig már csak külön extra, hogy a Half-Life 2-höz hasonlóan a karakterek folyton ránk néznek, sőt sokszor reagálnak is tettünkre. Érdemes még megemlíteni, hogy egy másik ismertebb színész, J. K. Simpsons hangján szólal meg, a Portal fegyver és GLaDOS feltalálója, az örök pesszimista, megkeseredett Cave Johnson. Vele nem fogunk sose személyesen találkozni, lévén már év századok óta meghalt, ám számtalan helyen magnón fogjuk az ő hangját hallani, különböző korszakaiban. Karrierje kezdetén lelkes, a teszt alanyt úgy kezeli, mint egy hőst, aztán fokozatosan átalakul közömbös lesz és a kísérleti egyénnel már olyan hangnemben beszél, mint a legszemetebb főnök és úgy gondolja, hogy azt csak a pénz érdekli. Halálakor pedig abszolút érezzük rajta, az elkeseredettséget, a vágyat, hogy még valami nagyot alkosson és nem utolsó sorban azt, hogy haldoklik. Külön dicséret pedig a Steam hangmérnökeinek azért, hogy nemcsak a beszédét fogjuk hallani ezek alatt a szövegek alatt, hanem azt ahogy rágyújt, vagy lépked, más személyek közbe szólnak, egyszóval tényleg úgy érezzük, hogy egy magnó felvételt hallgatunk, nem pedig egy szinkronszínész monológját. Egyedül a játék főszereplőjével volt bajom, Chell-el, egyszerűen nem értettem, hogy miért nem beszél, miért nincs egyszerűen karaktere. Ezt azért se értem, mert a nyögési hangját adó Alesia Glidewell, már több játékban is szerepelt és a hang tónusa abszolút illene a karakterhez, amellett, hogy külsőleg is teljesen megegyezik vele. Az mondjuk jó poén, hogy ezen Wheatley is kiakad a játék elején, de ennek ellenére azért csinálhattak volna neki valami karaktert is. A többi főbb szereplő zsenialitása pedig el is veszi figyelmet Chell ürességéről. Ráadásul több jópofa mellékszereplőbe is belefutunk, akik közül a kedvencem az a robot agy, akinek mindene az űr és folyton azt mondja ..Space! Space! I want to go the space!”, miután pedig felvettük elkezdi nagyon idegesítő tempóban, iszonyú zavaró hangok, hogy ,,Lady! Lady! Lady! Lady!. Ez talán így leírva nem hangzik annyira jól, de higgyétek nagyon jól fogtok rajta szórakozni. A Portal 2 zenéje egyszerűen tökéletes lett, amikor GLaDOS elől menekülünk, adrenalin pumpáló pörgős zenére vált, amikor gondolkozunk a zene merengő. Ráadásul az olykor előforduló magnókból remek, a játékhoz illő zenék szólalnak meg (pl. Back - Machievelli), a játék végén pedig egy nagyon jópofa ütegek által előadott operát is hallunk. A készítők listája alatt pedig csak úgy, mint az első résznél GLaDOS énekel nekünk egy játékban történtekről szóló Jonathan Coulton számot, amit spoiler miatt nem ajánlom, hogy meghallgassatok. A többi hang effekt is remek, az ajtók olyanok, mintha tényleg előttünk nyílnának ki, a portal fegyver plazma lövedék szerű hangja is nagyon jó és még sorolhatnám.

Túl sokat aludtak

A Portal 2 egyetlen gyengéje a grafika. Ami végül is érhető, hisz az alatta dübörgő Source Engine 2004-ben debütált és azóta hiba fejlesztették, egyszerűen 2011-re már kevés. Csak, hogy lássátok a Cryengine 1 is 2004-es, de idén már a 3. gyökeresen felújított verziója is színre lépett. Ennek ellenére azért nem nevezném csúnyának a játékot. Egyrészről az animációk nagyon jók lettek, másrészről távolról általában egész jól néz ki és olyan látványos jeleneteket visz a monitorra az engine, mint amikor a szobánkat egy betonfalba vezeti véletlenül Wheatley és apró darabokra szakad annak az elülső fele, miközben az egész előre fele megbillen és a berendezések is hullanak kifele. Azonban a textúrák közelről nagyon rosszul kidolgozottak, ráadásul számos olyan elemmel is találkozunk, ami már 2004-ben is gázul nézett ki. Erre jó példa a savas víz, ami egy nagyon érdekes barnás színben pompázik, de nem hullámzik, nem él, ugyanis az egész csak egy kifeszített textúra. Az is roppant gáz, így 2011-ben, hogy a főhősnek nincs teste, tehát ha lenézünk nem fogunk semmit se látni, de ami még ennél is bántóbb, hogy a kezét is lusták voltak leanimálni, ami azért is zavaró, mert sok esetben fogjuk látni, hogy a fegyver csak lebeg a levegőben, vagy éppen az ajtók csak úgy maguktól nyílnak ki. Persze most sokan fogják mondani, hogy legalább a gépigénnyel nem lesznek problémák. Eddig ugye a Source motor közismerten gépbarát volt, pl. én a Portal 1-et bent az iskolai gépeken játszottam végig max. grafikán akadás mentesen úgy, hogy azokban egy integrált X1350-es ATI videokártya volt, 3 Ghz-es AMD processzorral és 1 GB RAM-mal. Ezzel szemben a Portal 2 néha hajlamos 1-1 másodpercre beakadni. Ez csak a nagyobb, részletesebb pályák esetén fog megvalósulni, tehát az ok tehát eléggé egyértelmű túlfeszítették a motort. Sőt néha még egyszerűen ki is dob a játék. Ezeket leszámítva a játék jól fut, még egy 5 éves irodai gép is megbirkózik vele levett grafikán. Az elavult grafikára számítottam, viszont arra, hogy az előd remek vizuális stílusa elveszik arra nem. Sokakat zavart az, hogy a Portal 1-nek nagyon steril környezete volt. Mindenhol korházakat idéző fehér burkolatok, tisztára mosva, semmi dekoráció, semmi élet. Ám szerintem ők nem figyeltek a játék elején, ugyanis egy laborban járunk, amit ráadásul egy robot irányit. Így abszolút érthető, hogy a művészetekre nem költöttek, nem színezték be a különböző szobákat és még sorolhatnám. Egyszerűen (és még sokan másoknak is) számomra annyira átjött a tipikus labori környezet, hogy már szabályosan éreztem a klór szagát is. Ezzel szemben a Portal 2-ben igyekeztek újítani. A kezdés pedig egész ígéretes, az egész labort benövi a természet, illetve, hogy már korántsem nevezhető tisztának a környezet, azért pedig már külön dicséret, hogy a falakon különféle rajzok is vannak, valószínűleg más a laborban ragadt személytől. A problémák a játék közepén vannak, amikor is ellátogatok a Portal történelem kezdetére. Itt az egész játéknak olyan környezetet kívántak kölcsönözni, mint a Bioshock-é, ám egyrészről ez nem igazán illik a Portal univerzumhoz (csúcsgépek, minden leegyszerűsítve, letisztult formák, automatizált rendszerek), másrészről borzalmasan is lett kivitelezve. A szobák jóformán teljesen üresek, csak pár tereptárgy fog lézengeni bennünk. Szerintem összehasonlítás végett elég ha csak a Bioshock 1 demo-jával játszotok. Borral zsúfolt asztalok, szalagok, lufik a falon, teljesen autentikus bútorok és még sorolhatnám. Aztán gyanítom a Steam is ráérzett, hogy ezt nem kéne erőltetni, úgy, hogy átváltottak a 80-as évek világára. Amiből részben a grafikus motor gyengeségéből fakadóan szinte semmi se fog átjönni. Mindenhol ugyan olyan szürke szobák lesznek Commodore-okkal, se hol se fogunk színes posztereket, túlcsicsázott elemeket látni. Persze sokan rá vágják, hogy mert egy laborban járunk, ami félig meddig igaz lesz, ám a tudósok szobáiba is megfordulunk, ahol azért elfért volna egy-két tereptárgy.

Számit a felhasználó

Manapság egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a fejlesztők nem, hogy extrákat pakolnak a játékukba, igyekeznek minél jobban meghálálni a vásárlásunkat, hanem kvázé egy balek matricát ragasztanak rád és többször megvetetik veled ugyan azt a játék vagy egy fél-kész alkotást adnak ki, amit ha rendesen végig akarsz játszani DLC-k egész hadát kell letöltened. Ezzel szemben a Valve szakit a hagyományokkal és a Portal 2 jó pár extra tartalommal is rendelkezi. Igaz a Valve már korábban is jó példát mutatott, amikor 9000 FT-ért 5 játékot adtak, amiből 3 ráadásul új alkotás volt (ez volt a híres Orangbe Box). A Portal 2 menüjében rögtön láthatunk egy extra menüpontot. Itt különféle a játékban előforduló eszközök bemutatását kapjuk, de nem a hagyományos módon, hanem úgy, mintha egy teleshop reklám lenne. Felfedezhetünk egy Super 8 interaktív előzetest is. Ez a játék motorjával legenerált script sorozat lényegében, mert azon kívül, hogy fel-alá mászkálhatunk semmi interaktív lehetőségünk nem lesz. Ráadásul a filmről ebben az előzetesben se tudunk meg semmit. Amint elkezdjük a játékot láthatunk egy olyan opciót, hogy fejlesztői audiokommentár. Ha ezt bekapcsoljuk a játék szinte minden pontján találni fogunk különféle beszélő ikonokat, melyeket elinditva, mindig érdekes információkat hallhatunk a pályákról, hogy miként keletkeztek, vagy a karakterekről, hogy mi adta az öltetett, de a végén a játék zeneszerzője Jonathan Coulton is elmondja, hogy miként készült el a stáblista alatti muzsika. Végül pedig a legnagyobb bónusz a Co-Op. Most sokan felfognak hördülni, hogy ez manapság már alap egy játéknál. De a Portal 2-ben ez nem merül ki annyiból, hogy a Single-ből ismert pályákat játszhatód, újra a haverral, esetleg egy-két új pályát és kész. Hanem az egész kapott egy történetet, teljesen új pályák lesznek és végre a társaddal tökéletes interakcióba léphetsz. Mindkét játékos egy nagyon jópofa robotot fog irányítani. Az egyik egy kövérkés, kicsit ügyetlen ám nagyon aranyos kövérkés robotot fog irányítani, aki csak sárga portált tud lőni. A másik pedig egy GLaDOS-hoz hasonló kicsit gonosz, roppant racionalista robotot fog irányítani, aki pedig csak kék portált tud lőni. Tehát itt tényleg együtt kell működni a csapattagoknak, hisz csak úgy tudják használni a portálokat, ha mind a ketten megfelelő helyre lőnek. De mi van akkor, hogy ha egy ügyetlenebb játékossal kerülünk össze, vagy esetleg az direkt szívat minket. Remek ötlet, hogy az egyik játékos a másiknak feltudja hivni a figyelmét, hogy hova kéne Portal-t lőni szerinte. Ekkor az akinek szól az üzenet egy apró szem ikont lát a megjelölt területen. Amire rögtön reagálhatunk úgy, hogy ,,All right! I will shoot!”, vagy esetleg inthetünk is egyet, hogy kösz a tippet. Aztán ha az mondjuk rossz útra vezet minket, akkor új testünkkel akár bosszút is állhatunk a haveron azzal, hogy mondjuk a magasabb karakterrel egyszerűen leszedjük a másik robot fejét és olyan magasra tartjuk azt, hogy az ne érje el. De persze az is lehet, hogy sikerül az akció is, akkor egy jót pacsizhatunk is. Mindezek csak az interakciók része és a játék során végig úgy érezzük, hogy mi vagyunk a robotok és néha már a Skype-ot, vagy hasonló csevegő programot is feleslegesnek érezzük, mert az interakciókkal tökéletesen tudunk kommunikálni és a robotok helyettünk is beszélnek. A sztori pedig nagyon összerakott és a jövőben valószínűleg több szerepet is kap a két robot.

Gőzerővel

Összefoglalva, ha én lennék GLaDOS, akkor a játék egy erős jó érdemjegyet kapna, ám mivel én nem tudom meg állni, hogy ne szeressek bele a zseniálisan megirt, tényleg jellemmel rendelkező karakterekbe, ezért számomra ez egy igazi gyöngyszem lett. A történet roppant érdekes, a játékmenet szórakoztató és jó pár újítást is tartalmaz, ráadásul nehezedett is, bár azért még mindig nem egy hardcore játék. Egyedüli komoly hibája a grafika, a játék egyszerűen csúnya, a motor túlfeszítése miatt még a gépigény se túl baráti. Ez akinek ez döntő egy játéknál, ne is tegyen próbát a Portal 2-vel, mert biztos, hogy nem az ő stílusa ez logikai-platform FPS, mindenki másnak kötelező a játék kipróbálása.

Szólj hozzá!

Driver: San Francisco (PC)

2011.11.04. 21:33 Kápi-András

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Ubisoft Reflections

Kategória: Verseny

Megjelenés: 2011 szeptember 06.

Jelenlegi ár: 5000 FT, 14000 FT (Collector's Edition)

 

Az Ubisoft kemény feladatra vállalkozott, ugyanis anno 2007-ben az egyre rosszabb anyagi helyzetbe kerülő Atari-tól átvették az egykor szebb napokat is megélt Driver sorozatot. Nos a sorozatért eddig csak annyit tettek, hogy az elég felemásra sikerül Parallel Lines-nak csináltak egy PC-s, PSP-s és Wii-s verziót, nem túl nagy sikerrel. Ám idén megjelent az első általuk vezényelt Driver játék, ami igyekszik visszatérni a sikeres gyökerekhez. Ugyanis ezúttal egy ízig-vérig autós játékot kapunk, aminek megint John Tanner lesz a főszereplője és ezúttal igazi rendőrként fogunk tevékenykedni (a 3-ban beépített ügynök volt Tanner, a Parallel Lines-ban pedig nem is ő volt a főszereplő). Az, hogy vajon az Ubisoft-nak sikerült e újra éleszteni a sorozatot, az most kiderül a PC-s verzió tesztjéből.

Sokk

A történet tehát a régi zsarus vonalat követi. Sokan tévesen a Driver 3 folytatásaként tekintenek rá, ám ez inkább egyfajta reboot, mintsem folytatás. A főszereplő ezúttal is John Tanner és ellenfele ismét Jericho lesz. A játék kezdetén Jericho kiszabadul a börtönből (vagyis egész pontosan az oda szállító buszból), ám ezt Tanner és nagydumás társa Jones nem hagyja és utána erednek, ám a dolog nem alakul jól. Jericho meglóg, minket pedig egy kamion oldalba kap, aminek köszönhetően főhősünk kómába jut, persze Jones egy karcolás nélkül megússza, pedig balról rohannak belénk, tehát neki kellet volna kapni a nagyobb ütést. Már itt lehet érezni, hogy a történet elég átgondolatlan. Aztán jön a még nagyobb sokk. Szinte az egész játékban Tanner képzelgésében fogunk járni, nos így aztán sok értelme van az egész játéknak, hisz nem egy valós cél felé küzdünk, sokan ezért nem próbálták ki a Driver-t. Külön röhej, hogy megszállhatjuk az utcán közlekedi sofőrök testét, ezzel végkép ellőve a régi Driver komoly hangulatát. Maga a komás sztori amúgy egész igéretesen indul, kicsit olyan érzése van az embernek, mintha egy 70-80-as évekbeli régi rendőrös sorozatot nézne (főleg a Starsky & Hutch jutott az eszembe róla). Minden fejezet elején van egy rövid és hangulatos összevágás és amikor megoldunk egy fontosabb küldetést, egy táblán láthatjuk a különböző nyomokat és kapcsolatokat, ám hamar átmegy az egész egy akkora hülyeségbe, hogy már fáj. A főküldetések között szinte semmi összefüggés nem lesz, a nyomozás teljesen feleslegessé válik és több a táblán szereplő karakterről nem derül ki, hogy ki ő és mit akar. Ráadásul a játék végi hatalmas csavarral végkép elveszik a játékból a logika. A befejezés pedig súlytalan és félkésznek hat. A reboot érzést tovább erősíti az, hogy a karaktereket is megváltoztatták az előző részekhez képest. John Tanner a régebbi játékokban egy tökös, csendes, ám ha beszélt nagyon jó dumájú sofőr volt. Nos az új részben is megmaradt a vagánysága, ám már idegesítően be nem áll a szája, szinte mindenhez kommenteket fűz és ezeknek csak a fele értelmes vagy vicces, a másik felén viszont a hajadat fogod tépni. Pláne úgy, hogy olyan részeknél fog rá törni a szómenés, amikor minden koncentrációdra szükség lesz, hogy az életedre törő autókat kikerüld és levadászd az ellenfeledet. Ennek ellenére nekem Tanner ebben a részben is nagyon rokonszenves volt, mert volt pár nagyon jó dumája és volt egy nagyon jó macsós stílusa is. Amit csak tovább fokozott az új Hugh Jackmann-es kinézete. A Driver 3 gonosza, Jericho a számítógépes történelem egyik legjobb gonosz karaktere volt. Egy kimért, számító, racionális gyilkos, olyan stílussal, hogy a hátadon felállt a szőr. És ezt képes volt elszúrni az Ubisoft. Az új Jericho egy tipikus idegesítő főgenya, aki csak azért szemét, hogy az orrod alá dörgölhesse, hogy ,Be-be-be, én vagyok a nagyon gonosz személy!”. Komolyan olyan dumái lesznek, hogy legszívesebben egy iskolabusszal mennél át a fején. Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy az amerikai börtönkoszt csak sertés csülökből áll, mert a mostani részre úgy néz ki, mint Michael Ironside elhízott verziója. A társunk Jones viszont egy nagyon jól eltalált figura és egy ötletes újítás volt. Lényegében olyan, mint Starsky, abszolút árad belőle a 70-es évekbeli diszkó hangulat, remek dumái vannak és tényleg úgy érezzük, hogy egy társ van az anyós ülésen, nem pedig egy magnó, ami találomra néha büfög egy mondatot. A mellékszereplők viszont teljességgel kidolgozatlanok, semmi információ nem derül ki róluk és annyira súlytalanok, hogy a hiányuk már-már fel se tünne.

4 kerékkel

A játékból, csak úgy, mint a legelső résznél kihagyták a gyalogos részeket. Így a főszerepet a kocsik kapják. Ez jó is lenne, ám valamiért úgy érezte az Ubisoft, hogy túl nehéz lenne egy olyan játék, ahol figyelni kell a kocsi épségét és nem lehet szabadon váltogatni a járműveket, ezért találták ki ezt a lélekvándorlós hülyeséget. Így lényegében minden utcán mozgó kocsiba bepattanhatunk, kezdve az áltagos amerikai civil autóktól, egészen a luxos sportautókig és iskola buszig bármibe. A kocsikból amúgy rengeteg van és külön öröm, hogy mindegyik licencelt darab. Sajnos azonban az irányitásúk között nincs nagy különbség, legalábbis ami az egymáshoz közel eső darabokat illeti, tehát nem fogunk különbséget érezni egy Mclaren SLR, vagy egy Pagani Zonda között, de egy kukás autó és betonkeverő autó között se tudunk különbséget tenni. Szóval fen áll a tipikus, kevesebb több lett volna mondás, ugyanis sokkal jobban tapsikolnék 60 tényleg különböző autónak, mint 100 olyannak, amik zöme csak külsőben tér el. Az viszont fájó pont, hogy az amerikai autók valamiért sokkal jobbak, mint az európai kollegáik, ráadásul olcsóbbak is, így a gagyi régi bogár áráért, akár egy Dodge Charger SRT8-ast is vehetünk, ami piszok gyors, erős és emellett még jól is kezelhető. A játékban valamilyen úton módon a lelkünk saját garázst szerez és ezek számát növelhetjük is pénzért, akarom mondani Willpower-ért. A garázsban tudunk autót választani és vásárolni, speciális küldetéseket végignyomni, valamint fejleszteni. Nos utóbbi nem az autókhoz szól, hanem Tanner speciális képességeit javíthatjuk. Növelhetjük a bejövő pénzt, vásárolhatunk egy speciális kamerát, bővíthetjük a speciális kunsztok használati idejét, illetve azok visszatöltődésének a gyorsaságát. Képességekből amúgy csak kettő van, a nitro és a ram. Előbbivel a gyorsulásunkat tudjuk radikálisan javítani, utóbbival, pedig az autó kicsit hátra húzódik és utáni gyorsan előre üt egyet, ezzel növelve a becsapódási elejét. Mindkettő jól használható és inkább hangulatosak, mintsem bárgyúak. A kocsikkal kapcsolatban azonban volt egy nagy hiányom és ez az, hogy nem tudjuk beállítani a kocsik színét. A játék véletlenszerűen dob egy szint a meglévők közül és nekünk ezzel kell együtt élni, ráadásul még a multi-nál se tudjuk kiválasztani, hogy kedvenc Dodge Challanger-ünk ne metál lila színben pompázzon. Tudom ez nem egy komoly hiba, de egy kis apróság, amit odafigyeléssel könnyedén orvosolhattak volna. Maguknak az autóknak a kezelése nagyon árkád lett, talán legjobban az Outrun-hoz tudnám hasonlítani. Tehát hatalmasakat fogunk csúszni és eszeveszett tempóval fogunk cikázni a lassú civilek között, ha pedig véletlenül hibáznánk, akkor sincs komoly baj. Ugyanis ugyan sérülnek az autók, de még a gyengébbeknél is nagyon sokat kibírnak a vasak, ráadásul csak a totálkár környékén fogjuk érezni az áttervezett karosszéria hatásait. Ezzel csak annyi probléma van, hogy az a Driver széria pont a nagyon realisztikus vezetési modelljével vált ismertté és itt ezt az egészet a sutba dobják. Pedig a játékot kormány alá is beállíthatjuk, bár ez eléggé macerás, hiába van egy külön beállítási füle a kormánynak. Ráadásul minden kocsi saját belső nézettel rendelkezik, ám a vezetési modellhez nem tudunk hozzá nyúlni, nem tudjuk kikapcsolni a segítségeket, még az automata váltót se. Ami azért is érthetetlen mert teljesen jól működne a hang, illetve a fordulatszámmérő alapján való váltás és szerintem nem lett volna nehéz ezt bele írni. Jól jellemzi a teszteletlenséget és az amerikai piacra való orientáltságot, hogy csak mérföld/óra mértékegységet használhatunk a játékban, ami miatt én a játék elején (de a vége felé is) teljesen össze voltam zavarodva, hogy most mennyivel megyek, mi a sokk, stb., ugyanis az európai km/h voltam szokva.

Nyír ki mindenkit

A játék küldetései elég gagyik lettek. Lényegében a főküldetések során 3 típussal fogunk találkozni. Az üldöz valakit és nyírd ki, verseny és a csinálj valami extrémet kategóriával. Gyakorlatilag mindegyik nélkülözni fogja realitást, vagy a rációt. Hogy ez mit is takar? Üldözés esetén azt, hogy ahelyett, hogy leszorítanánk ellenfelünket, rommá kell törni a kocsiját. Ennek a módja pedig az, hogy ártatlan civilek bőrébe pattanunk be, majd pedig frontálisan neki vezetjük az ellenfélnek, aki az esetek többségében valami bitang terepjáróval, vagy kamionnal fog nyomulni. Kérdem én, milyen rendőr az, aki egy ártatlant (vagy többet) kinyír azért, hogy elkapjon mondjuk egy piti bűnözött? A válasz az, hogy nem jó. Viszont a játék nehézségi szintjét kvázé a bénáknak lőtték be és emiatt az ellenfél kocsija, még ha több, mint 2 tonnás is jobban fog sérülni mint a mi verdánk. Ennek köszönhetően még akkor is tudunk körözni a 650 kg-os Fiat 500-asunkkal, miután egy kamionnak neki rongyoltunk szemből 120 km/h-ás sebességgel (és ő is 100 felett ment). Ráadásul lesz olyan küldetés is, ahol nem a rendőröket, hanem a bűnözőket kell segítenünk. Aztán ha egy normál utcai verdával neki megyünk az ellenfél kamionjának a kerekének, nem a mi életünk fog csökkeni (vagy csak minimálisan), hanem az övé, ráadásul nem is kis mértékben. A versenyzős feladatok már jobbak, de ezek is nagyon könnyűek, ráadásul nem is értettem, hogy mi közük van a főküldetéshez. Ezek során ugyanis japán tinédzsereket segíthetünk, vagy csajozhatunk, vagy valami családi versenyen kell helytállnunk. Jó pont viszont, hogy van egy-két egész érdekes és ötletes verseny is, mint pl. amikor a hegyekbe kell versenyezni Buggy-kkal. Végül pedig itt vannak, a csinálj valami extrémet kategóriájú feladatok. Ezeknél néha kicsit elkell gondolkodni, ugyanis a józan észnek, de egyáltalán mindennek ellentmondanak. Olyan remek küldiket kapunk, mint, hogy egy tv kamera előtt, csináljunk frontális ütközést, drift-et, stb., vagy hatástalanítsunk egy bombát a kamion utánfutója alatt, úgy, hogy alá hajtunk a kocsinkkal. Ennél külön kedvencem volt az, hogy ez az egész trükk úgy is működött, hogy egyedül Tanner ült egy zárt tetejű kocsiban és közben semmilyen kéz animáció se volt. Amúgy ennél a küldetésnél én csúnyán megszívtam, mert vagy fél percig kutattam kabrióért Los Angeles-t. A mellékküldetésekből nagyon sok van, de zömüket nagyjából 2 másodperc alatt találták ki. Komolyan egyszer 1 perc alatt 3 db mellékküldetést csináltam meg. Itt is fen áll a 3-as tagolás, csak itt már semmilyen körítést nem kapunk, ráadásul nagyon rövidek is. Olyan feladatok lesznek, hogy szed le a bűnözőt, drift-elj 50 m-et, nyerd meg a verseny és még bármi olyan sablon, ami eszetekbe jut. A trükkös feladatoknál ráadásul nagyon zavart, hogy gyakran olyan helyeken voltak a feladatok kezdetei, amitől csak jó messze volt a végrehajtáshoz szükséges terült, pl. ugrás 80 m-ert és körülötted csak apró dombok és síkság volt. Így akár egész sokáig is furikázhattunk, ugyanis a testcserével nem biztos, hogy jó autót találhatunk. Amik viszont jók voltak azok az extra mellékküldetések, ezek csak a garázsból érhetőek el. Vannak Challange feladatok, amik többnyire versenyzésből állnak, ám ezek a futamok azért nem 2 percesek lesznek és nagyobb kihívást is fognak nyújtani, mint az alapküldetésekbe lévő futamok. Aztán vannak speciálisak, amiket a játék végig játszása után próbálhatunk ki. Én csak az egyiket szereztem meg, ami egy túlélő játékmód. Az a lényeg, hogy minél tovább bírd Jericho ellen, aki kocsikat dobál rád. Vannak Uplay feladatok, amik átlagos multis mellék küldik. És a végére hagytam a legjobbat, a filmes jelenetek újra játszását. Ezeket úgy szerezhetjük meg, hogy a pályán elszórt filmes pontokat összeszedjük, minden 10.-ért jár egy küldetés. Mondanom se kell, hogy mennyire élveztem, amint gyerekkorom meghatározó autós jeleneteit én magam is végig játszhattam. Olyan filmekből szerepelnek jelenetek, mint a Bullitt, James Bond vagy a The Cannonball Run. Külön tetszett pedig azaz ötlet, hogy a kamerán olyan szűrő lesz, amitől ugyan olyan rossz lesz a képminőség, mint ezeknél a régi filmeknél.

Ha van vasad, száguldozhatsz

A Driver a technikai megvalósítását illetve jól megviccelt. Ugyanis egy unalmasabb programozás órán arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő a laptop-ján eszméletlen sebességgel futtatatja full grafikán a játékot. Szóval gondoltam, hogy az kis gép ilyen simán viszi akkor az én gépemen is milyen jól fog hasítani. Aztán jött a hatalmas pofon, hogy még medium-on is be-be szaggat. A dologra hamarosan magyarázatott is kaptam, ugyanis kiderült, hogy az általam lebecsült gép a Dell egyik legjobb hordozható gépe, Core I5-ös processzor, Geforce GTX videokártyával (a pontos típusra már nem igazán emlékszem). Mindenesetre az optimalizáció nem sikerült túl jól, tudom már elég régi a gépem, de a neten rengeteg olyan hozzá szólást lehet olvasni, hogy így akad, úgy akad be a játék. A legfurcsább amúgy az, hogy nem arról van szó, hogy akad, hanem arról, hogy teljesen jól fut aztán hirtelen vissza esik az FPS, elkezd rángatni úgy durván 1 percig. Tehát biztos, hogy valami malőr van a programozásban. Ám ezt a fejlesztőknek még nem sikerült kijavítani, oly annyira, hogy az 1.03-as patch-el most már néha meg is áll a kép. Pedig ott van a leírásban, hogy kijavítják a hibát, úgy látszik már a patch-eket is patche-lni kell. Azért a gépigény nem olyan borzasztó, mint ahogy tűnik, pláne, ha hozzá vesszük, hogy ez a nyitott játékoknak mindig nagy rákfenéje. Mindenesetre nem kell attól tartani, hogy a Driver: San Francisco egy újabb GTA 4 vagy Saints Row 2, ami két vállra fogja fektetetni a gépünk és lényegében játszhatatlan lesz. Személyes tapasztalatom az, hogy ez a hiba kizárólag amúgy csak az AMD (ATI) kártya tulajdonosokat érinti. Maga a grafika elmegy. Az autók nagyon szépen, részletesen kidolgozottak és nemcsak kívülről, de belülről is, bár azért egy-két modell elég aránytalanra sikerült (pl. Ford RS200). A sérülésmodell nagyon látványosra sikerült és talán ez a Driver legjobban összerakott része, a lökhárítók repkedni fognak egy-egy nagyobb ütközésnél, a kaszni az ütközésnek megfelelően horpadni fog és egy tempós belemenésnél a szélvédőnk be is törik. Ráadásul belső nézetben a kamera teljesen reálisan mozog az ütközésnek megfelelően. Tehát egy nagyobb ütközésnél megcsodálhatjuk a lábunkat, illetve a kormányt nagyon-nagyon közelről, lökdösődések során pedig úgy érezhetjük, mintha egy hajón lennénk, ahogy a főszereplő próbál mindig ellent állni a ráérkező erőhatásoknak. Apropó karakterek, ők meglepően jól sikeredtek, ahhoz képest, hogy ideális esetben messze elkerüljük őket. Az utcán elég nehéz két ugyan olyan civilt megfigyelni és ráadásul nagyon kidolgozottak is. Apropó karakterek, ők viszont szörnyen baltával faragottak lettek, ráadásul elég homályosak is és a kocsikhoz képest aránytalanul nagyok is. Ha bepattanunk egyik kocsiba az is előfordulhat, hogy mások is lesznek az anyós ülésen, akiknek rendszerint mindig lesz egy-két jó dumája (pl. egyszer egy 370Z-be pattantam be és a mellettem ülő tinédzser elkezdett velem ordibálni, hogy nyomjad neki), amellett, hogy részletesen kidolgozottak is. Mindezektől a Driver világa nagyon élő lehetne, de csak lehetni. Ugyanis San Francisco félelmetesen semmit mondóra sikerült, gyakorlatilag a Golden Gate Bridge-n és azon az érdekes formájú toronyházon kívül semmi se emlékeztetett eme remek városra. Nem láthatjuk a belváros bolt kavalkádját, a modern művészetek érdekes épületét, Ferry Building-ot, a híres villamost (jó azt mondjuk mindenki akarná vezetni) és a távolban Alcatraz-t. Ezek hiányát azért se értem, mert állítólag a Driver 3-ban egész jól kivoltak dolgozva (de biztosat nem tudok, ugyanis én fél óra után se tudtam irányítani). Az a kevés épület tipus ami van mindezek fejében még kidolgozatlanok, a hidon nem lehet látni az illesztéseket, az ajtók, ablakok, csak egy modellre ráhúzott textúra, ami még pici is lett, így majdnem mindegyik aránytalanul nyújtott lett. Komolyan eddig a 2000-es (!) Midtown Madness 2 tudta legjobban átadni ennek városnak a lenyűgöző légkörét. A Midtown Madness 2 és a Driver: San Francisco egy dologban megegyezik és ez az abnormális reflexű civilek. Igen a Driver: San Francisco-ban nem lehet elgázolni az embereket, mert mindenki félre ugrik előlünk, bár azért ha nagyon gyorsan megyünk akkor átmehetünk a szerencsétlen járókelőkön, szó szerint. Mindenesetre én hosszasan káromkodtam és szidtam a fejlesztőket, hogy miért kellet ezt így megvalósítani, egyszerűen dühítő és gáz 2011-ben kiadni egy olyan játékot, ahol a civilek simán elugranak előlünk, miközben mi 250-nel repesztünk közöttük, ráadásul úgy, hogy háttal is állnak előlünk. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az ugró animációból csak 1 db van, az is ekte megegyezik a Midtown Madness 2-ben látottakkal, így a 20 szerencsétlen, aki a járdán lófrál olyanná válik, mint egy klón csoport. A dolognak csak az veszi el a méregfogát, hogy nekem se jut eszembe semmi épkézláb ötlet, hogy miként lehetne ezt feljavítani T (gyerek) besorolás mellet. De persze az egy hatalmas kérdés, hogy mi a francért nem lehetett megcsinálni a játékot kemény 18-as besorolású hangvételre. Hallottam olyan emberről, aki azért nem játszott a Driver legújabb részével, mert gagyinak tartotta ezt amit felvázoltam és inkább maradt a rendes elütős játékoknál. Az átvezetők animációk gyönyörűek lettek, minden egyes kis barázda kivan dolgozva a karakterek arcán, az viszont számomra egy fájó pont volt, hogy csak a párbeszédeknél láthatjuk őket, minden akciót a játékmotorja fog végrehajtani. Ráadásul a Parallel Lines-hoz hasonlóan itt is van, az amúgy egész ötletes képernyő megosztás, ezáltal több jelenetet is láthatunk. Ám ahhoz hasonlóan itt is hazavágták az egészet azzal, hogy nem csak renderelt, vagy ingame videók vannak, hanem ezek keverve fordulnak elő. Azt mondanom se kell, hogy a játék a gyönyörű videókhoz képest ocsmánynak hat, ráadásul gyakran fogjuk látni Tanner-t és a társát renderelve és a kocsiban is egyszerre. Amivel csak az a baj, hogy teljes máshogy néznek ki, ráadásul száj animációjuk sincs, így aztán végkép nem értettem, hogy minek erőltették ez ingame jeleneteket. Másik fontos technikai elem, a hangok terén a Driver nagyon jól muzsikált. Az autók hangja mondjuk elég fapados, de mint már fentebb írtam, hogy azért lehetne csak arra hagyatkozva váltani, valamint a kamion hangja, meg még pár autóé egész velőt rázó lett. Az ütközések hangja remekek, halljuk ahogy az ablak betörik és a szilánkok a földre hullnak, de az is a valósághűen hangzik, amikor a kasznik egymásnak feszülnek. A zenei felhozatal terén pedig egyszerűen zseniális a játék, bár érdekes mód ezen a téren nagyon felerősödtek a versenyzős játékok (Dirt 3, F1 2011, SBK 2011, SHIFT 2), számomra azonban a Driver az idei etalon. Az ok az, hogy a zenei felhozatalba senki se tud belekötni, na jó drumm and bass fanoknak azért lesz hiányérzetük. De remek rock és rap számokat is kapunk, ráadásul több nagyobb sláger is lesz, úgy, mint a California Soul (sajnos csak a remix van a játékban, de az is nagyszerű) vagy a Grounds for Divorce. De nem csak a műfajok terén igyekeztek mindenkit kiszolgálni, hanem a korszakok terén, rengeteg 70-es évekbeli számnak köszönhetően csak tovább erősödik bennünk a retro hangulat, de a modernebb számokra is jókat csapathatunk. Azért, hogy egy kicsit kötözködjek, alapból túl hangosak lettek a számok, amitől az autók hangját nem igazán lehet hallani, de ez könnyedén átállítható. A szinkronszínészek terén viszont elég kettős az új Driver. Tanner és a fontosabb karakterek szinkronjai nagyon jók lettek, sajnos nem találtam meg, hogy pontosan kik voltak azok akik a hangjukat adták a játékhoz, de nem lehettek tapasztalatlanok. Mert mindegyikük kellő átéléssel mondja fel a szövegét, ráadásul a hangjuk nagyon passzol a karakterükhöz. A mellékszereplők hangja viszont borzalmas lett. Egyik felük olyan, mintha nem a mikrofonba beszélni, ráadásul nagyon orrhangúak, másik felükről pedig az a benyomása az embernek, hogy most hozták át őket Oroszországból. Komolyan némelyik durvább akcentussal beszél, mint a Duty Calls-ban, pedig abba direkt túl játszották az orosz akcentust.

A feledés homálya

Az összefoglaló értékelésen sokáig gondolkoztam, mire rájöttem a legmegfelelőbb sorokra. A Driver: San Francisco egy rövid ideig szórakoztató játék, ami néha nagyon hangulatos tud lenni karaktereivel, zeneszámaival. Ám a küldetések hamar monotonná válnak, ez az egész lélek-vándorlásos ökörködés, egy felesleges elem, a történet pedig a játék második felétől egy összecsapott katyvasszá alakul. Külön fájó pont pedig, hogy mindezt még a Driver névvel fémjelezték, ugyanis annak a komor sötét hangulatát, reális vezetési modelljét és amúgy az egész lényegét a kukába dobták. A Driver: San Francisco azért nem egy rossz játék, de egy átlagos, könnyed szórakozásnál semmi több. Ha a haverokkal akartok egy jót baromkodni és a Burnout-ból már elegetek van, akkor megtaláljátok vele a számításotokat.

Szólj hozzá!

Priest (Movie)

2011.10.30. 09:41 Kápi-András

Rendező: Scott Charles Stewart

Forgatókönyvíró: Corry Goodman-Min-Woo Hyung

Kategória: Akció-Horror

Megjelenés: 2011 április 26.

Jelenlegi ár: 2 800 FT, 3 000 FT (Pólóval)

 

Kövezzetek meg, de én sokat vártam a Priest című filmtől. A szereposztás nem tűnt annyira rossznak, az előzetes alapján a környezet nagyon érdekesnek tűnt és valahogy úgy gondoltam, hogy Thor szintű izgalmas vámpír lövöldözést kapunk. Persze az már a film megnézése előtt lejött, hogy a történet finoman szólva is gagyi lesz. Szóval én úgy voltam vele, hogy egy jó kis pop corn lövöldözést kapunk. Mindenesetre miután megnéztem a filmet, már korántsem volt ennyire pozitív hangulatom, de ne siessünk ennyire előre.

Ezt a hülyeséget!

Kezdjük is rögtön a történettel. A film elején megtudjuk, hogy az emberiség és a vámpirók már az idők kezdete óta csatározik, ám egyik fél se tudja elbillenteni a mérleget a saját oldalára. Érdekes mód az emberiség vezetője az egyház, ami azért furcsa számomra, mert a vámpírok létezése szerintem önmagában cáfol egy-két egyházi tételt, ráadásul egy ilyen világba ti eltudtok képzelni egy Jézust. Aztán jön a következő sok. Az emberek feltalálták a tankot, a lángszórót, meg hasonló remek fegyvereket és végül nem ezek hozzák meg az eredményt, hanem 5 db pap, na jó volt az 8 is, akik még lőfegyvert se használnak. Azt hiszem ekkor már a fejemet az asztalba vertem, pedig csak 5 perce ment a film. Persze ahogy az lenni szokott az egyház hatalom éhes lesz és úgy gondolja, hogy a papok veszélyeztetik a hatalmukat. Ezért a harcok után egyszerűen leselejtezik őket. A főszereplő is egy ilyen a pap, aki próbál valahogy megélni egy hatalmas Sci-Fi városban, ám egy nap minden megváltozik, amikor is kisváros Sheriff-je keresi fel azzal, hogy az unokahúgát elrabolták a vámpirók, akiket amúgy nem irtottak ki, helyette rezervátumba küldték őket. Logica Rules. Nos a papunk elmegy a vezetőihez felhatalmazásért, hogy kinyomozhassa az ügyet, ám azok teljesen érthetetlen okokból megtiltják ezt neki (ha talál vámpírokat, akkor tényleg veszély leselkedik rájuk, ha pedig nem, akkor még jobban lejárathatják őket.), mindenesetre valami olyan nyögőknek, hogy így védtelen lenne a város. Majd 2 másodperc múlva közlik, hogy a város bevehetetlen. Persze ebbe nem nyugszik bele a főszereplő és a Sheriff-el útra indul, hogy megtalálják az unokahúgit/szerelmet, megmentsék a világot és bla-bla. Azt mondanom se kell, hogy miután a főszereplő lazán kimotorozik az amúgy agyonbiztosított városból (tehát a jövőben nem tudnak egy körözött személyről egy plakátot kitenni, vagy megmondani az őröknek, hogy kapjátok el azt a fickót), az egyház az összes papot utána küldi. Igen, egy potenciálisan őrült személy után küldjük az összes védelmünket azért, hogy…. Nem tudom. Összességében a történetről elmondható, hogy majd annyira átgondolatlan, logikátlan, mint a Battle: Los Angeles-ben. Mindenesetre készüljetek fel, mert lesz egy-két briliáns csavar a filmben, amit annyira nehéz lesz kitalálni, hogy lényegében már a csavarra való utál előtt tudjuk, hogy de ő valójában…, de hátha valakinek tényleg meglepetést okoz. Amúgy azaz érdekes a történettel kapcsolatban, hogy az alapot egy képregény szolgáltatta, amit bár nem olvastam, de egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyire rossz legyen, ráadásul 2 ember is kellet ennek a kitalálásához. Számomra rossz hír, hogy ebből az egyik Cory Goodman volt, aki az általam idén nagyon favorizált Apollo 18 történetéért is felelős volt.

Lehetőleg mindenkinek tetsszen!

Maga az univerzum elég érdekesre sikerült. Lényegében olyan, mintha az összes mostani trendet egybesűrítették volna. A Priest bármennyire is meglepő, nem egy középkorban játszódó alkotás, hanem a cselekmény egy posztapokaliptikus jövőben zajlik. Tehát éhínség, nyomor, mindenhol por, az egész bolygó szinte lakhatatlan. Ez már önmagában is szerintem egy rossz pont, ugyanis valahogy abszolút nem illik ez a környezet a vámpíros filmekhez. De az is nagyon zavaró, hogy abszolút nem térnek ki rá, hogy pontosan miért is van itt az emberiség, pláne úgy, hogy a nagyháborúját megnyerte, atom vagy hasonló pusztító fegyver nélkül. Nem azt mondom, hogy rágják a szánkba, vagy, hogy egy nagyon részletes magyarázatott adjanak, de ha már a film első 10 perce egy animált borzadály, ahol elmesélik az emberiség egész történetét, akkor ezt a szerintem elég fontos elemet is megmagyarázhatták volna, ahelyett, hogy a mesélő össze-vissza locsog. De, hogy még többen üljenek be a filmre, van egy Tron szerű, hatalmas, zsúfolt, high-tech város, ami csak úgy van. Igen, tehát az emberiség zöme elpusztult, a föld lakhatatlan, de high-tech elektronikus cuccokat azért gyártunk és amúgy is a semmi közepén egy rohadt nagy lézer kavalkádban úszó város, annyira jó ötlet. Végül pedig megkapjuk a lényeget, a filmipar mostani egyik legdivatosabb szereplőit a vámpírokat. Én sose voltam értük annyira oda, jó úgy 10 éves koromban volt egy időszak amikor elkezdett érdekelni az univerzumuk, de a Coppola rendezésű film és pár könyv után, ráuntam az egészre és a mostani Twilight hype se hozta meg a kedvemet hozzá (sőt). Természetesen valamiért ez a film is úgy érezte, hogy minden áron felkell találni a spanyolviaszt. Ugyanis itt se hagyományos vámpírokat fogunk kapni, hanem Szmiagold szemnélküli rokonait. Komolyan a vámpíroknak nincs szemük, így elég nehéz elhinni, hogy mennyire veszélyesek, pláne, úgy, hogy semmilyen szuper erejük sincs és szabályosan mészárolják őket, azt pedig már mondanom se kell, hogy a napra se mehetnek ki. De azért a film igyekszik belénk sulykolni, hogy ők mennyivel jobbak, mint az emberek. Érdekes ötlet volt, hogy többféle típus van belőlük. A szolgákat még megértem, de van kaptár őrük, aki egy hatalmas bölényre emlékeztet és királynőjük is. Hát, hogy ennek mi köze van az eredeti vámpír univerzumhoz azt nem igazán tudom megmondani. Azt gyanítom már mondanom se kell, hogy a filmnek egy eredeti jelenete se lesz. Lesz itt másolás western filmekből, de egy jelenetet a V for Vendetta-ból is kölcsönvettek, a főgonosz pedig ekte úgy fog kinézni, mint a régi Darkwatch játék főszereplője.

Csodafegyver

A színészek terén hatalmas meglepetést nyújt a film. Sajnos azonban nem pozitív értelemben. Ugyanis a film két főszereplője, bármekkora név is egyszerűen rosszul alakított. A papot Paul Bettany keltette életre. Nos őt idáig egy tehetséges színésznek tartottam és már több jó alakitása is volt, pl. a Csodálatos Elmébe, vagy a Da-Vinci kódban. Itt azonban ez nem volt elmondható róla. Az első probléma vele, hogy egyszerűen nem áll neki jól az akcióhős szerep. Egyszerűen a külleme miatt nem tudta átadni azt, hogy ő mennyire egy tökös hős. Most mondhatnátok azt, hogy ez azért nem csak az ő hibája és igen szegénynek nem írtak túl jó karaktert. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy technikától teljesen idegen (a szerkója, olyan mintha a középkorból maradt volna itt), vagy azt abszolút kihasználja (high-tech motor). De szerintem még ekkor se állta volna meg a helyét. Elég ha csak, mondjuk Liam Nelson-t képzeljük a helyére. Ráadásul eszméletlen hülye grimaszokat is vág, komolyan végig az volt az érzésem, hogy hányni fog. Aztán itt van Karl Urban, aki a gonoszt alakította. Ő azért egy fokkal jobb volt, mert ő neki volt egyfajta stílusa. Azonban valamiért Karl úgy döntött, tőle elég szokatlan módon, hogy nagyon teátrálisra veszi a hangot. És ettől nem félelmetes, hanem nevetséges lett. Mindenesetre olyan kemény kijelentései lesznek, hogy ,,Megteremtett engem az ember vámpírt.”. Mindehhez persze olyan epikus fejet is vág, mint a internet híres mókusa és ezt csinálja az egész film alatt. A mellékszereplők zöme is hasonló szinten mozgott. Persze mindegyik noname kis színész és ehhez mérten borzalmas az alakításuk, van aki eszméletlenül túljátssza a szerepét (pl. Cam Gigandet) vagy egyszerűen semmi érzelem nem látszik rajtuk (pl. Maggie Q). Egyedül egy ember van, aki ebben a filmben színészkedik és ő nem más, mint Brad Dourif. Persze ő kapta a legkevesebb szerepet. Egy szemétláda kuruzsló elixírest kellet alakítania, amit nagyon meggyőzően teljesített is, persze volt már tapasztalata az ilyen jellegű karakterek terén, hisz a Gyűrűk Urában ő volt Grima.

Hajszálak

A Priest-nek egyedül egy átlagos eleme van, amiben nem lehet belekötni és ez a látvány. Pedig a film elején ezen a téren borzalmasan indít. Ugyanis mint ahogy már írtam, egy rajzolt jelnetben tudjuk meg az emberiség történetét. Nos a rajzok terén a Dante’s Inferno játék jeleneteit akarták lemásolni, ám a rajzok nagyon aránytalanok lettek, ötlettelenek és fél-készek. Ugyanis lényegében csak a képernyő közepén lesz valami, az összes többi felület pedig egy üres lap lesz. Ráadásul ez az egész még furcsán akad is. Aztán megjelennek a bénán kinéző vámpírok és tovább fokozódik bennünk az, hogy ez a film ménkű csúnya. Ezt követően viszont jó irányba fordul a film, maga ez a Sci-Fi város egész jól néz ki és több látványos elem is lesz, mint pl. a főszereplőék motorja. Sajnos a vámpíroknál azonban nagyon lehet látni, hogy csak oda photoshop-olták őket. A speciális effektek terén pedig egy nagy nulla a film. Az egyetlen robbanás nagyon szánalmasan néz ki és más ilyet nem is kapunk, még a fegyver torkolattüzét is lusták voltak megcsinálni (pedig nem lőnek sokat a filmben). Külön kedvenc bakim pedig az, hogy a nagyvárosban elméletileg akkora szmog van, hogy nem süt be a nap, de amikor kívülről mutatják azt simán belehet látni a városba. A vér terén nem spóroltak a készítők és ráadásul egész hihető árnyalatot sikerült neki kikeverni. Egyedül az időzítéssel voltak problémák, ugyanis néha késve fröccsent ki. Az operatőri munka viszont kifejezetten jó lett. Több nagyszerűen beállított szögű jelenetet kapunk, sose zoomolnak túl, nem érezzük azt, hogy csak egy kamerával vették volna fel az egészet. Egyedül egy jelenetben voltak bajok, de az se az operatőr hibája volt, hanem a költségvetésé. Ugyanis az egyik éjszakai jelenetben tűz is volt az utcán, ami kicsit bezavarta az optikákat, amitől egész érdekes kicsit vöröses színben úszott minden.

A nagy kérdés

Ez úgy hangzik, hogy mi szükség volt erre a filmre? A történet egy eget verő hülyeség, rengeteg klisékkel, a színészi játék gyenge, a filmben minden félkésznek hat, a látványvilág pedig teljesen átlagos. A Priest abszolút nem egy fogyasztható alkotás, egy jelenete sincs, amiért érdemes lenne megnézni, abszolút partiban van az év legrosszabb alkotása díjért és még a rövidsége (nincs még másfél óra se) ellenére is halálra untam magam rajta. Külön rossz hír, hogy az általam nagyon várt Apollo 18 című horrornak a forgatókönyvét ugyan azaz ember írta, mint a Priest-ét. Ezek után szerintem joggal lehet mondani, hogy 2011 nem a horror filmek éve lesz.

1 komment

Thor (Movie)

2011.10.25. 09:53 Kápi-András

 Rendező: Kenneth Branagh

Forgatókönyvíró: Joseph Michael Straczynski-Mark Protosevich

Kategória: Akció-Dráma-Kaland

Megjelenés: 2011 április 21.

Jelenlegi ár: Nem lehet kapni

 

Az idei Marvel film áradatból szinte mindenki a Thor-tól várta a legkevesebbet. Sokan úgy vélekedtek, hogy ez csak az Avengers előkészítése lesz és ezért szándékosan nem fektetnek rá nagy sújt, pláne úgy, hogy közben a Captain America is készül. Másoknak ez az egész skandináv mitológia, ami köré Thor karaktere épült semmit mondó volt. Nekem viszont talán pont ez utóbbiért keltette föl a figyelmemet, no meg a szereposztás miatt is, ugyanis a főszerepeket nem gyenge színészek kapták meg, Thor-t Chris Hemsworth, szerelmét pedig Natalie Portmann személyesítette meg. Szóval én pont fordítva voltam, sokat vártam a filmtől és, hogy sikerült e megfelelnie, az most ki is derül.

Thor mindig a kalapácsát használja

A film első fele Thor otthonában az Asgardon játszódik. Itt Odin-tól megtudhatjuk, hogy régen az emberek hittek bennük és tisztelték őket. Persze a feltételezett istenek se voltak hálátlanok, ugyanis az emberiséget megvédték a jégóriásoktól. A véres háborúban megölték a az óriások vezérét és az erejüket adó valamit (nem derül ki, hogy pontosan mi ez és sajnos annyira én se ismerem a Finnugor mitológiát) elvitték magukhoz, hogy sose tudjanak újra más népeket fenyegetni. Majd befut az ifjú főszereplő Thor, aki egy arrogáns, ostoba, izomagy, pont úgy, ahogy a legtöbb róla szóló mitológia történetben ábrázolják és épen a megkoronázási ceremóniája tart, amikor is a rég nem látott jégóriások befutnak, hogy visszaszerezzék az erejüket. Azonban Asgard védelmi rendszere legyűri a betolakodókat, viszont ez az egész megzavarja a királyi ceremóniát, így ő ideiglenesen még továbbra se király. Amitől az amúgy se nyugodt Thor nagyon felpörög és közli apjával, Odinnal, hogy azonnal menjenek Jötunheimbe, az óriások bolygójára és leckéztessék meg a béke háborgatóit. Aztán ez a düh tovább nő, amikor Odin rendre utasítja és megtiltja, hogy bosszút álljon. Ő persze teljesen felpörögve és barátaival együtt útra indul, hogy leromboljon egy fél világot. A dolgok azért nem alakulnak annyira jól, mint ahogy Thor számit rá és az engedetlenségének köszönhetően, illetve a hatalomvágya miatt, Odin elveszi az erejét és száműzi a földre. Itt kezdődik meg a filmnek a második része, ami lényegében Thor jellemfejlődéséről szól. Thor igyekszik visszaszerezni az erejét és közben megismerkedik egy Natalie Portmann vezette kis tudós csapattal, akik az Eisenhower híd után kutatnak. A történetről pedig szerintem ennyi elég. Egy ilyen jellegű filmbe elég, volt pár bárgyú párbeszéd és logikai baki, de összességében azért nagyon jól követhető és érdekes, főleg a film második felére. A karakterek terén viszont kicsit gyengélkedik a film. A főbb szereplők nagyon jól kivannak dolgozva, sőt még változnak is az események függvényében. A mellékszereplők viszont teljesen súlytalanok. Minden másodikról tudunk meg valami információt, pl. Thor baráti köréről egyedül az derült ki, hogy Volstagg szeret enni és ez nem vicc. Olykor pedig a motivációjuk se nagyon ismert, ráadásul ellent is mondanak maguknak. Itt van pl. Natalie Portmann mentora Erik Selvig, aki el akarja küldeni Thor-t a lány közeléből, mégis kiviszi a börtönből, elviszi kocsmázni és még sorolhatnám. Ráadásul még a film vége utáni jelenetből se derült ki számomra, hogy mégis ki ez a fickó, akinek mindenhová bejutása van.

Építkezés

Az Avengers-re számos utalás van, amik többnyire nagyon viccesek. Ezek természetesen a film második felében kerülnek elő, amikor is a földön játszódik a cselekmény. Az egyik jelenetben feltűnik Hawkeye (az egyik tagja az Avengers csapatnak), akit mint kiderült Jeremy Renner fog megszemélyesíteni és a Thor-ban látottak alapján remekül. Egy nagyon jópofa jelenetben pedig említésre kerül Tony Stark neve, ezt inkább nem spoilerezem le, de higgyétek el vicces lesz. Végül pedig a film stáblistája után van egy konkrét utalás is, hogy jön a Bosszúállók, amiben feltűnik Nick Fury. Állítólag Iron Man 2. része is már kezdte lefektetni az Avengers alapjait (én nem láttam a filmet), a Thor is szépen felkészítette az eljövetelét, már csak a Captain America a kérdés, pláne úgy, hogy ő kicsivel előbb élt, mint a többi hős.

Thor üt

Persze a lényeg az akció és a látvány, ami téren pedig jó a film. A készítők egy szenzációs univerzumot teremtettek, úgy tudnám jellemezni, hogy a Tron és Lord of the Rings egybegyúrása, bár én abszolút nem ilyennek képeztem az Asgard-ot. Mindenesetre döbbenetes látványt nyújt, ahogy gyönyörű lovakon, páncélban egy szivárványszerű lézerhídon lovagolnak a főszereplőék, miközben a háttérben hatalmas sci-fi épületek tornyosulnak, egy igen érdekes várral a közepében. Az óriások bolygójától is lehidaltam, itt pedig nincs semmilyen infrastruktúra, helyette hatalmas (tényleg az) havas hegyek, mindenhol amerre a szem ellát. De ne azt gondoljátok, hogy lényegében 1 féle hegy ismétlődik, hanem a legkülönbözőbb féléket fogjuk látni, ráadásul olyan apró részletek is megfigyelhetőek, mint a háttérben egy lavina és hasonló nyalánkságot. Ami magát az akciójelenetek illeti, kicsit kevés van belőle (össz-vissz 3 és fél). Bár a film eleji pocsék jelenet után, valahogy nem is kívántam őket. Ebben a jelenetben nagyon lehetett látni, hogy az egész jelenet csak egy meganimált borzadály, minden jégóriás tök ugyan úgy nézett ki, a karakterek tök idiótán fel-alá ugráltak, a vágás borzalmas, a jég alatt mászó jégóriásbikát leszámítva ötlettelen is volt és ráadásul még egy Asylum technikát is használtak, mégpedig, hogy kétszer játszották le ugyan azt a jelenetet. De a film második felére ezen a téren is feljavul a Thor. Lesz egy nagyon hangulatos és drámai verekedés, amikor Thor megpróbálja visszaszerezni az erejét. Megjelenik egy nagyon ötletes asgardi vas szörny, aki szinte az egész új mexikói kis várost rommá lövi és a végén persze a nagy harc, ami kissé csalódás lett, ám végül is érthető volt, hogy miért nem volt igazi harc. Az aláfestő zenék jók, de azért korántsem annyira maradandóak, mint az X-Men, vagy más hasonló filmeké. Természetesen, az univerzumhoz hűen itt is, epikus kórus zenék lesznek, szöveg nélkül.

Igyunk még szakállás barátom

Joggal merülhet fel bennetek, hogy akkor miből áll nagyrészt a Thor, ha nem akciójelenetekből. A válasz pedig a humorosabbnál, humorosabb jelenetek. Állítólag az Iron Man is vicces (de azt nem láttam még), ám számomra ez az első olyan Marvel film, amin betegre röhögtem magam, bár ez csak a film második felére jellemző. Kapunk olyan poénokat, amik arra épülnek, hogy Thor nem ismeri a földi szokásokat vagy, hogy nincs tisztában azzal, hogy nincs meg az ereje. Vannak, olyan poénok is, amik a főszereplőnő és annak a húgának a bénázásaiból erednek. És ugye pár jó beszólás is lesz benne, no meg egy-két beteg jelenet is, pl. amikor Thor-ék elmennek piálni, vagy amikor az asgardi hősöket észre veszik az FBI-osok. Lesz Stan Lee-nek is egy jelenete. Aki nem ismerné őt, ő a Marvel képregények atyja. Szándékosan nem említem meg a poénokat, mert egyik se akarom lelőni, de higgyétek el, hogy tényleg remek a film ezen a téren. Egy dolgot azért hiányoltam és ez Thor kecske fogatja, amiből azért kilehet volna hozni pár poént, pláne úgy, hogy lényegében az alapját megteremtették.

Ifjú titánok és a tapasztalt mester

A színészi gárda elég nagy nevekből áll és ennek megfelelően ezen a téren is jól szerepel a Thor. A főszerepet a szerintem nagyon tehetséges Chris Hemsworth kapta. Ebben a filmben is brillírozott és talán ezután végre meg kapja a média figyelmét is. Lényegében eggyé vált Thor-ral. Abszolút jól hozza film elején a dühöngő, ostoba, agresszív állatot, egyedül talán egy jelenetben játszotta túl a karakterét. Majd pedig a földi élet nehézségeitől egyre jobban magába száll és kezdi megérteni a korlátait és a tettének ostobaságait, ami az arcától kezdve, egészen a testtartásáig mindenén látszott Chris Hemsworth-nak. A film elején úgy feszített, mint egy testépítő a zsűri előtt, ám miután rájött, hogy a kalapácsa nélkül könnyen lenyomható, ráadásul elég nagy zűrt zavart szülőhazájában, testtartása megereszkedik, nem fitogtatja izomzatát, igyekszik a háttérben maradni. Natalie Portmann-t én sose szerettem és a Thor alapján se változik meg róla a véleményem. Tisztességes, korrekt alakítása volt, párszor kicsit túljátszotta a szerepét, valamint egy-két jelenetben ő is elkezdte alkalmazni az idén divattá váló, nyitott szájjal mászkálok, mert így jobb színésznő vagyok rendszert. Loki-t az általam eddig ismeretlen Tom Hiddleston alakította. Egész jól, bár azért van még hova fejlődnie. Mindenesetre egész jó stílusa volt és egy jelenetet leszámítva, nem vált nevetségessé az alakításával. Odin-t Anthony Hopkins személyesítette meg, ami nekem elsőre elég érdekes választásnak tűnt, ám bejött a rendező választása, ugyanis remekelt ebben a szerepben. Nagyon felséges volt és tényleg tekintélyt parancsolt. Ráadásul az érzelgősebb jelenetekben is remekelt. Abban a jelenetben pl. amikor Thor-t kiátkozza, egyszerre lehet rajta látni dühöt, a fia engedetlensége miatt és szomorúságot, mert pont azzal kell kitolnia. A mellékszereplők tekintetében viszont teljesen semmitmondó a Thor. Aminek nagy százalékban azaz oka, amit már fentebb is írtam, hogy egyszerűen nekik nem írtak karaktert. A színészeknek meg nem igazán mondtak semmit se ezek a nevek, úgy, hogy pontosan végrehajtották amit kellet és ennyi se több, se kevesebb. Igaz annyira nagy nevek sincsenek közöttük. Egyedül kettőre akarok külön kitérni, ebből az egyik Stellan Skarsgard, akit talán mindenki Pirates of the Carribean-ből ismer, ahol amúgy nem alakított valami nagyot. A Thor-ban viszont ő volt a legjobb mellékszereplő. Neki kellet megformálni a Natalie Portmann-t támogató rejtélyes tanárt, aki amúgy még a hiányosságokkal is a legjobban kidolgozott mellékszereplő. A másik színész akit még érdemes megemlíteni az Titus Pullo, akarom mondani Ray Stevenson. Számomra ő eggyé vált a Roma című sorozatban alakított karakterével, amit egyszerűen mesterien formált meg. Itt azonban nagyon gyenge volt, pedig még ő is egy jobban kidolgozott karaktert kapott, ám nagyon túljátszotta a szerepét.

Mint a villám

A Thor egy remek univerzummal rendelkező, szórakoztató film, egész jó történettel és remek színészekkel. A harcjelenetek viszont valahogy nem lettek az igaziak, a mellékszereplők teljesen feleslegesnek tűntek és azért egy-két logikai baki is befigyelt. Ennek ellenére a Thor egy nagyszerű film, amit mindenféle képen ajánlok és garantáltan meghozza majd a kedvet The Avengers-hez.

Szólj hozzá!

Water for Elephants (Movie)

2011.10.19. 11:55 Kápi-András

Rendező: Francis Lawrence

Forgatókönyvíró: Sara Gruen

Kategória: Dráma-Romantika

Megjelenés: 2011 április 15.

Jelenlegi ár: Jelenleg nem lehet kapni

 

2011 az érdekes témájú könyvek megfilmesítésének az éve. Hazánkban a Harry Potter záró része után, talán a Vizet az Elefántnak kapta a legtöbb reklámot. Ám a megjelenés után semmit se lehetett róla hallani. Ami nem jelentet túl jót a számomra, pláne úgy, hogy a pici reklámot is csak a Robert Pattinson-nak, az aktuális tini bálványnak köszönhette. Mindenesetre azért tettem egy próbát a filmmel. Amiről most ki is derül, hogy egy rétegnek szóló igazi, stílusos művészfilm, vagy csak egy könyv majmolása, átlagos szerelmi történettel és borzasztó színészekkel.

Az a fekete folt

Rendkívüli módon a színészekkel kezdeném, aminek az okát a következő fejezetben ki is fejtem. A főszereplő nőt Reese Witherspoon alakította, teljesen jól. Ő azon színészek közé tartozik, akin nagyon is látszik a fejlődés és a karrierje előre hallatával egyre jobb és jobb lesz. A Pleasantville üres, karakter nélküli alakítása óta, annyit fejlődött, hogy már nemcsak az érzelmeit tudja beszédnélküli megjeleníteni, hanem egyszerűen tud hitelesen blöffölni is. Hiába tudjuk, hogy hazudik, simán el hisszük neki az ellenkezőjét. Az egyik jelenetben a férje rá jön arra, hogy másba szerelmes és olyan tűzzel, dühvel küldi el a szerelmét, hogy a férje elhiggye, semmi nincs köztük, hogy mi is el hisszük. De a szerelmes pillantásai is nagyon jók és a film eleji unott, elkényeztetett feleséget is remekül hozza. Egyedül a film utolsó jeleneteire fáradt el, ahol egyszerűen nem csinált semmit, üres arccal darálta a szövegét, de ennyi remek munka után ez már megengedhető. Ráadásul amit más értékelésekben olvastam, hogy valahogy a kor előre hallatával egyre jobban néz ki és bizony ebben a filmben is nagyon dögös lesz, ami ugye alapkövetelmény egy szívtipró nő megformálásához. Még se ő miatta marad emlékezetes a film, hanem Ro…, akarom mondani Christoph Waltz-ért. Számomra hihetetlen, hogy ez a remek osztrák színész, hogy tudott 2009-ig ismeretlen maradni. Mindenesetre elmondható, hogy jelenleg ő legjobb szadista, őrült, zsenit alakító színész. Természetesen itt is egy negatív szerepet kellet megformálnia, ő volt a férj. Aki egy szadista, hatalommániás, egocentrikus ember. Gyakorlatilag 99%-ban remekelt, olyan remekül hozta a kegyetlen állat szerepét, hogy még a gyomrunk is összerándult tőle, ráadásul ehhez egy fennkölt stílust is párosított, amitől valahogy még félelmetesebb lesz. Talán utoljára Darth Vader volt ilyen stílusos. A karakterének ráadásul néhány jelenetben megkellet mutatnia az emberi oldalát is, a magányosságot, a siker utáni elkeseredett vágyat és ezekben is remekelt. Az egyik jelenetben pl. a címszereplő elefántot elég durván helybenhagyja és a néző nagy késztetést érez arra, hogy egyszerűen megfojtsa, de a következő jelenetben azt lehet látni, ahogy egyedül zokog és amikor a főszereplőt meglátja, próbálja palástolni az érzelmeit, amitől valahogy annyira szeretetre méltó lesz, hogy minden bűnét megbocsátjuk neki. A mellékszereplők is nagyon jók voltak, mindegyik nagyon természetes volt és nem akarta túljátszani a szerepét, hogy megmutassa micsoda nagy színész is ő. Pedig nem túlismertek, talán egyedül Hal Brook neve lehet ismerős (Midway, The Firm) de neki is csak többnyire kisebb szerepei voltak. A jobb memóriájúak viszont most gyanítom felkiáltanak, hogy de mi a helyzet Robert Pattinson-nal. Robert Pattison-né lett a főszerep. Én őt egy nagyon ígéretesen induló tehetségnek tartom, ám 2008-ban gyakorlatilag kettévágta a karrierjét a Twilight című filmmel. Nem alakított rosszul annyira abban a filmben (bár azért jónak se nevezném), de egyszerűen utána felvette. Ezt a én vagyon romantikus, nyálas, tini sztár köntöst és a színészkedés helyett, inkább a bulvárra kezdett összpontosítani, ami természetesen meglátszott a teljesítményén is. Ami miatt pedig az igényesebb filmek rendezői úgy kerülik, mint a tüzet. És akkor, hogy is került ide ebbe az állítólag igényes és remek színészekkel teli filmbe? A válasz egyszerű, pénzzel. Robert Patti kezdi megelégelni, hogy mindenki akinek 3 jegyű az IQ-ja őt szapulja, ezért akart végre egy igényes filmbe szerepelni, hogy a kritikusokat elhallgattassa. A film készítőnek pedig az ő reklámértéke kellet, hisz az érte rajongó tini lányok, rohannak, hogy láthassák a mozivásznon. Ráadásul anyuci és apuci is beül Christoph Walz és Reese Witherspoon miatt. Szomorú, hogy a készítők úgy érzik, hogy napjainkban már csak úgy tudja egy film becsalogatni a nézőket, ha valami média által felkapott bénát szerepeltett, vagy tele van különlegesebbnél különlegesebb effektekkel, meg 3D-vel. Mindenesetre Robert Pattinson Water for Elephants-ban nyújtott teljesítményére csak annyit tudok mondani, hogy borzalmas és nemcsak azért mert olyan remek párja van, mint Wiherspoon, hanem viszonyítás nélkül is. Lényegében az egész film alatt nem színészkedik, végig úgy röhécsel, mint a magán életben és ez egyedül 1 darab jelenetben lesz indokolt. Nagyjából ilyenekre számítsatok tőle, Waltz rákiált: ,,Szúrd meg!” reakció vállrázás, nevetgélés, ami el is menne, ha nem egy drámáról lenne szó. Persze amikor komoly akar lenni akkor is halálcsillag nagyságú problémák vannak. Nála a komolyság és a düh egyenlő az Alkonyat féle hányok arckifejezéssel. Hál istennek Christoph Waltz legalább néhányszor jól szétveri, de ennyi kárpótlás jár is azoknak a nézőknek, akik egy igényes filmre akarnak beülni és a Water for Elephants-ot választják. Robival amúgy az a legnagyobb baj, hogy ő ezt nem érzi problémának és nem érzi úgy, hogy mondjuk Waltz-tól tanulni kéne, hanem úgy van vele, hogy ha már egy jó filmnek ő a főszereplője, akkor az azt jelenti, hogy jól alakított.

Nem kívánt világ

Viszont nem kerülgethetem tovább a történet bemutatását. A film középpontjába a cirkusz áll, vagyis inkább ami mögötte van. A történet félig meddig igazságon alapul, ugyanis a főszerepet kapó Benzini testvérek cirkusza tényleg egy elefánttal futott be, aminek egy Jacob nevezetű férfi volt az idomárja és 1931-ben tényleg egy hatalmas felfordulást történt, amiben több ember is meghalt. Természetesen ezek csak váz pontok, a többi részt Sara Gruen a könyv szerzője színezte ki. Az évszámból gyanítom már rájöttetek, hogy javában dúl a Nagy gazdasági válság, aminek a középpontja a film helyszíne Amerika. A főszereplő is ettől szenved, ugyanis amikor már úgy néz ki, hogy minden összejön neki (állati orvosi diploma, szerelem, siker), hirtelen mindenét elveszti. A szülei meghalnak, a bank pedig a piti kölcsönük okáért egyszerűen elveszi a fiú minden örökségét. Mit tehát ekkor hát egy fiatal értelmisége? Egyszerűen útra kell és szerencsét próbál. Ám nem jön a mesék gyönyörű világa. Ugyanis, miután felpattant egy vonatra egy cirkuszi vagonba találta magát, ahol kénytelen volt a legbűzösebb és keményebb munkát is elvégezni, azért, hogy pár falat kenyeret kapjon. Aztán minden megváltozik, amikor a cirkuszigazgató, akit a már emlegetett zseniális Christoph Waltz formált meg, úgy dönt, hogy vesz egy elefántot. Mivel senki se ért az állatokhoz, Jacob pedig ezt tanulta hossz időn át, így rábízzák az állat idomítását és miután az állat hatalmas sikereket arat, így Jacob lesz a cirkusz egyik legfontosabb embere, ami miatt egyre több időt tölt ez az igazgatóval és gyönyörű feleségével, aki az elefánton lovagol. És itt kezdődik a film romantikus szála, mivel ők ketten egymásba szeretnek, hisz mind a ketten ugyan olyan érzékenyek és művész lelkek. A történetnek vannak kisebb hibái, de összességében nagyszerű és ezt úgy mondom, hogy én nem is rajongok a cirkuszért, tehát ez ne vegye el a kedveteket a filmtől. Remekül bemutatja a gazdasági válságot, a cirkusz mögötti kegyetlenséget, az élet nehézségeit, a párkapcsolat bonyodalmait. Ha kell humoros, ha kell romantikus, ha pedig arról van szó nagyon drámai is. A sztori legnagyobb baja az, hogy a karakterek elég kidolgozatlanok, de ezt kompenzálják a remek színészek, akik megelevenítik a szereplőket.

Vér és könny

A filmnek az egyik legnagyobb pozitívuma a brutalitása és a komor, sötét hangulata. Már a film elején rosszul leszünk, amikor a negédes hangulat után, hirtelen azt látjuk, hogy mimika nélküli falfehér patológus egy bántóan üres szobában, érzéketlenül lerántja a főszereplő szüleiről a leplet. A szülök pedig nem szépek, hanem tényleg úgy néztek ki, mint akik autóbalesetben meghaltak, ehhez még hozzá jön a vér is. Ennek köszönhetően tényleg el hisszük, hogy a főszereplő hány. De a film hemzseg az ilyen jelenetektől. Egyszerűen a hideg lel majd amikor a főszereplő a bankárral beszél, aki kisemmizi, de akkor is, amikor a cirkuszigazgató a sikertelenségét az elefánton vezeti le.

Vagy fent, vagy lent

A látványvilág viszont elég felemásra sikerült. A legnagyobb probléma, hogy a jelenetek többségében nem jön át, hogy a 30-as években járunk. Valahogy az egész inkább 10 évvel fiatalabbnak látszik. Ennek azaz oka, hogy az utcán nem látunk megannyi állástalan értelmiségit (ami a korra jellemző volt), bezárt boltokat, ekkori legendás autókat és valahogy néhány ruha se stimmelt (pl. a főszereplő menő bőrkabátja). A zenék ugyan megfelelőek voltak, de hiányoltam az ekkor jellemző nagyobb slágereket. A speciális effektek is gyengére sikerültek, talán a vonat volt a legkiábrándítóbb, amiről a Polar Express cimű animációs film jutott eszembe, mert ekte ugyan úgy nézet ki az egész. Szerencsére más számítógépes effekt nagyon nincs a filmben (bár a vonat elég sokszor szerepel). Zavart még az, hogy a készítők néhány jelenetben, csak azért, hogy az alkonyatos tini lányok is felfogják a cselekményt és nekik is megfeleljen a film felesleges időlassításokat alkalmaztak. A normál ember anélkül is rájön arra, hogy a főszereplők egymásba szerettek, hogy lassítva mutatják, amint egymás szemét nézik. Ráadásul maga a lassítás is érdekesre sikerült, mert olyan volt, mintha csak lejátszás sebességét csökkentették volna és ettől, minden nagyon furcsán bemosódott. Viszont a film látványának gerincét adó állatos jelenetek nagyon jól sikerültek. Én még ennyire jól idomított állatokat nem láttam. Az elefánt pl. kézen áll és hasonló kunsztokat hajt végre, de nemcsak ügyes, hanem olyan, mintha ő is egy színész lenne, az érzelmek látszanak az arcán és néha már-már azt várja az ember, hogy megszólaljon. De az összes többi állat is nagyon jó munkát végzet, az idomárokkal együtt. Az egyik kedvenc jelenetemben, amikor a főszereplőnek az egyik oroszlánt kell megetetni, az igazgató oda ordibál, hozzá, hogy csak bátran észre se fogja venni, mire az állat egyenesen belenéz Jacob szemébe. Az operatőri munka is jóra sikerült, remek jeleneteket lehet majd nekik köszönni és természetesen hiba nélkül dolgoztak. A kamera végig stabil, nem zoom-olgatnak ki és be, egy fokuszálási hiba sincs. Igaz azért ez már egy XXI. századi filmtől elvárható lenne (mégis vannak olyan filmek, amik erre fittyet hánynak).

Minden a közönségről szól

A Water for Elephants-ot egy jó film, de nem Robert Pattison miatt. Ha a készítők egy igazi színészt kerítettek volna helyére (mondjuk Ewan McGregor-t) egy klasszisokkal jobb film lett volna. A színészi gárda többi tagja viszont brillírozott élükön a gyönyörű és csábító Reese Witherspoon-nal és az egyszerűen zseniális Christoph Waltz-zal. A történet jó, remekül bemutatja a cirkusz mögötti durva világot. Az operatőri munka hibátlan és az állatos jelenetek egyszerűen lélegzet elállítóak lettek. A hangulat átütő és a filmtörténetéhez illően nagyon komor, ám abszolút nem érezzük, hogy az 30-as években járunk, hála a gyenge díszleteknek és a semmit mondó zenei körítésnek. A speciális effektek gyengék lettek, igaz ez egy romantikus drámánál nem igazán számit. Az viszont mindenféle képen baj, hogy néhány romantikus jelenet túlságosan nyálasra sikerült és a lassítások is igen gyengék. Összességében azt mondhatom, hogy aki nagy romantikus film rajongó, vagy érdekli a cirkusz világa az nézze meg, ám a készítők túlságosan nagy profit orientáltsága rányomta a bélyegét a filmre.

 

Szólj hozzá!

DiRT 3 (PC)

2011.10.12. 09:20 Kápi-András

Kiadó: Codemasters

Fejlesztő: Codemasters

Kategória: Verseny

Megjelenés: 2011 május 24.

Jelenlegi ár: 8 000 FT

 

A Dirt széria a Colin McRae Rally-ból nőtte ki magát. Lényegében az összes Off-Road versenyszériát magába tömörítő játéknak elérkezett a 3. epizódja, ahol a fejlesztők elmondása szerint ezúttal sokkal hangsúlyosabb lett a Rally és a reálisabb vezetési modell. Az első videók alapján leírtam, de ugye egy autós játék lényegét, a vezetést egyetlen videó se tudja visszaadni, ezért úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt.

XD, Troll Face, Drift és húde laza vagyok, de ehhez mi köze van Loeb-nek?

Hangulatilag nem tudom hova tenni a Dirt 3-at. Egyrészről megvan a 2. részből ismert Drift-elgetős, Ken Block féle, mindent rövidítünk, nagyon lazák vagyunk és közünk nincs a gyors autóvezetéshez. Másrészről pedig a Colin Mcrae 1. részének, a hivatalos, komoly WRC szimuláció atmoszférája, hála annak, hogy a tavalyi év összes WRC autójával és pilótájával versenyezhetünk. Nem is lenne baj ezzel a kétféle életérzéssel, hogyha elkülönülne egymástól, de sajnos a fejlesztők érthetetlen okokból úgy gondolták, hogy egybe mossák a kettőt. Így a karrier mód során kénytelenek leszünk trükk versenyekre is benevezni, sőt még egy Ken Block Rally School-t is végig kell szenvednünk, ahol arra tanítanak meg, hogy miként csússzunk ki. Persze a másik félnek pedig a komoly szimulátoros kihívásokkal lesz bajuk, ahol a sebesség a lényeg. Azonban még a Rally futamok során se lesz biztos a valósághű életérzés, ugyanis a pályák is ehhez hasonlóan oszlanak meg. Vannak olyanok (főleg a finn szakaszok), amik roppant hasonlóak a valós WRC szakaszokhoz és nem csak felépítésükben, de hosszukban is. De vannak olyanok is ahol egy fészer körül, kell valami építkezésen tövig nyomni a gázt, vagyis inkább kézifékkel farolgatni, egy rövid etapon. Viszont magába a karrier mód tálalásába nincs disszonancia, csak szimplán gagyi. Gyakorlatilag megegyezik a Dirt 2-vel. Tehát az elején szépen kiválaszthatjuk, hogy miként hívjanak, minket aztán ehelyett úgy is Amigo-zni fognak. A csapatod 3 rohadt idegesítő egyénből áll, egy folyton pörgő, beszívott férfitól, akinek azt se tudom, hogy mi a feladata, egy nagyon kellemetlen hangú menedzsernőből és egy depressziós szerelőből. Ráadásul ennek a 3 disz pintynek a hülyeségeit el se lehet nyomni, így gyakran percekig ütjük az escape-ot, hogy hátha végre befogják, de nincs remény. Maga amúgy az egésznek a felépítése is rémes. 4 season-t kapunk, amik során elvileg egyre előrébb lépkedünk, de ebből semmit se fogunk tapasztalni, ugyanis a játék szerintem legrangosabb és egyedüli valós szériáit már a 2. és 3. évben megnyerhetjük, ez pedig a Summer X Games és a Winter X Games. Ezt követően felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi jön a 4. évadban, a válasz pedig, hogy a DC Superseries, ami jól lett összeállítva, de mivel kitalált és még hülyén is hangzik, nem hinném, hogy bárki olyan boldogan mondaná ki a megnyerését, mint az X Games-ét. De nemcsak ebben a 4. szériában versenyezhetünk, hanem kapunk egy szabadon bejárható pici gyártelepet, nem tudom miért és extraként a különböző szériák világbajnokságait. Igen jól hallottátok, tehát egy Rally világbajnoki cím a játék szerint csak egy bónusz. Apropó extra, szinte minden szériában van 1-2 olyan kihívás, amiért nem pontokat kapunk, amivel előrehaladhatunk a ranglétrán, hanem elvileg több Reputation pontot kapunk, ám ezt is sikerült elbaltázni, ugyanis egy-egy az előremenetel szempontjából számító versenyen több Reputation szedhető össze. A Reputation pont amúgy lényegében XP-nek felel meg, amiből ha elég összegyűlik szintet lépünk, ami által újabb csapatoknál versenyezhetünk (ez csak a játék elején jelent új autókat). Maga a csapatválasztás viszont szinte értelmetlen lett, ugyanis az autóviselkedésébe semmi különbség se lesz, ami azért elég nehezen hihető, hisz a gyári támogatottságú BP-s Ford Focus nyilván többet tud, mint a Monster-es, elég ha csak megnéztek egy valós Rally verseny eredményét. Ugyan akkor még is érdemes lesz az újabb csapatokkal versenyezni, vagyis érdemes lenne, ugyanis minél magasabb szintű egy csapat annál több RP-t kapsz az általuk kitűzött feladatok teljesítéséért, amik általában hihetetlen nagy baromságok (drift-elj 90 métert, menj 197 km/h-val, stb.). Ráadásul fel is merül a kérdés, hogy miért akarunk mi magasabb szintűek lenni, ha ezzel nem kapunk jobb kocsikat, nem fogunk gyorsabbak lenni, csak más lesz a kocsi festése, amit pl. én belső nézetben nem is láttam. A játék több felé osztja a nagyobb kategóriákat, így a Hill Climb és Rally Cross autókból vannak modernek és régebbiek, a Rally autóknál pedig 60-70-80-90-S2000-Open-Pro kategória van, ezzel pedig szimplán csak az a probléma, hogy teljesen értelmetlenné válik, mert az egyes futamok alatt mi választhatjuk, hogy melyikben akarunk versenyezni. Így az Open kategóriában és a 60-as évek autóival nem is versenyeztem a karrier mód végére, mert a legtöbb emberhez hasonlóan én is úgy vagyok vele, hogy a minél gyorsabb kocsikkal szeretnék versenyezni.

100-tol 885-ig

Az autóválasztéknál is fellelhető a játék kettősége. Az autók számától nem vágtam hanyatt, magam. A Dirt 3-ban alapból kb. annyi autó van, mint a legelső Dirt epizódban, ami azért kicsit ciki. Gyanítom fennakadtatok az alapból szól, nos itt nem arra kell gondolni, mint a régi RBR esetén, hogy a játék módolható. Nem a Codemasters elsütötte a legaljasabb dolgot, amit valaha kiadótól láttam. Ugyanis miközben az autók között kutakodunk észre veszünk olyan nyál csorgató modelleket, amiket nem vezethetünk, mert külön meg kell őket vásárolni a Windows Live-on keresztül. Ez azt jelenti, hogy miután 8000 FT-ért megvettük a boltban a játékot még kb. 3000 FT-ot kell kicsengetnünk azért, hogy 95-ös Impreza-t, Mcrae R4-et, vagy Peugeot 405 Hill Climb-et vezessünk. Ugye mekkora szemétség és ugye elvileg jönnek még a DLC-k is. Ha ezen túltesszük magunkat viszont elámulhatunk azon, hogy milyen remek kocsikat vezethetünk, lesz itt 60-as évekbeli Mini, Fiat 131 Abarth, Lancia Delta Integrale, Audi Quattro és a jelen, valamint az elmúlt pár év valós rally gépei, úgy mint Ford Fiesta, Citroen C4, vagy a jövőre debütáló Mini Countryman. Mint ahogy már fentebb irtam nem csak rally autókat irányíthatunk lesznek itt rallycross kocsik (Impreza, meg hasonló társainak a szét tuningolt verziója), aztán az eszméletlen sebességre képes hill climb kocsik (pl. több mint 800 lovas Suzuki SX4, vagy a híres Toyota Tacoma), terepjárók (Dakar-os Volkswagen Touraeg), pick up-ok és buggy-k. Utóbbi kettőnél viszont már nem futotta licencre, ami azért egy ekkora címnél eléggé zavaró. Engem eléggé zavart, hogy a fejlesztők nincsenek tisztában egy szabály könyvvel, vagy legalábbis nem tudták hova tenni az autókat. Az még elmenne, ha csak a Mini Countryman a Fiesta lenne együtt, a C4-gyel és Focus-szal. De olyan abszurd dolgok is lesznek, mint a Rallycross kategóriában egy Group B-s autó (ráadásul vannak külön Groub B-s járművek és azok között is bent van), ami azontúl, hogy szúrja a szemünket játékmenetileg se túl előnyös, ugyanis az a nagyobb teljesítménye miatt egyértelműen jobb, mint a társai, igy Multiplayer-nél azok akik nem ismerik a kocsikat, vagy még nem szerezték be, elég nagy hátrányba lesznek.

Érzéketlen

Persze a lényeg maga a vezetési modell, ami elsőre bámulatos, de sajnos csak elsőre. A legnagyobb előnye, hogy nagyon jól érezzük az egyes autók közötti különbséget. A Mini Countryman pl. olyan mint egy dízel autó, minden fordulaton és sebességben hatalmas nyomatéka van, de gyenge a végsebessége és a magas épités miatt kicsit instabil a gyors kanyarokban, a Focus kicsit alulkormányzott, ám pont ezért havon verhetetlen, a C4 pedig eszméletlen fordulékony, de a váltó áttételezése borzalmas (szerintem nem lehet ilyen a valóságban, különben nem nyertek volna vele ennyi futamot). Ami pedig a legdurvább, hogy nemcsak a kocsik, de a beállítások között is érezzük a különbségeket. Én elsőnek elkezdtem keményíteni a rugózáson, amitől nagyon jól viselkedett a kanyarokban, de viszont az ugratók és a kátyúk során majd eltörte a kezemet, ráadásul elég nagyokat is kellet korrigálnom, hogy úton tartsam. A rugók keménysége mellet, még a váltó áttételezésén, a leszorító erőn, a hasmagasságon, a fékerő elosztáson és a differenciálművön. Külön öröm, hogy az egyes változtatások optikailag is láthatóak. Viszont rossz hír, hogy a lehetőségek elég limitáltak, ugyanis csak egy hatos skálán tolhatjuk el valamilyen irányba a beállításokat. Tehát nem lesz lehetőségünk telemetriát tanulmányozva, tized pontossággal megadni az egyes beállítások paramétereit, valós értékekben, ezáltal a finomhangolásnak is lőttek, ami talán a váltó esetében a legfájóbb. A kormánytámogatás terén átlagos a Dirt 3, egyetlen hibától eltekintve. Meglehet adni a kormányzás érzékenységét, a Force Feedback-et is lehet állítani, semmilyen hiba nincs a kormány beállításánál. Az egyedüli baki az, hogy a játék minden belépésnél valamiért átállítja magát billentyűzetre, mondván azaz elsődleges periféria, emiatt újra kell kalibrálni a kormányt. Mivel többeknél jelentkezett a hiba, így a Codemasters ígéretet tett, hogy kijavítja PC-n ezt a kellemetlenséget. Most viszont jöjjön a lényeg, hogy miért rossz vezetni a kocsikat. A válasz pedig egyszerű az érzékenység és visszajelzés miatt. A kormány még 100%-os érzékenységgel, 0% Dead Zone mellet is eszméletlen hülyén viselkedik, gyakorlatilag olyan érzésünk lesz, mintha egy személyautót vezetnénk, mert nagyon nagy mozdulatokkal kell kormányozni és csak hosszú gyakorlás után lehet precízen menni vele. Ezt az érzést tovább erősíti az, hogy az autót abszolút nem érezzük. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint az F1 2010-ben. Néha egyszerűen megindul a hátulja, amit csak nagyon vad ráncigálással lehet orvosolni, de azt, hogy ezt mitől teszi nem tudjuk meg, bár hányszor nézzük vissza a felvételt, ráadásul magát a megcsúszást nem is érezzük, csak azt, hogy már keresztben van az autó, ami azért ismerve azok viselkedését, valamint a belső kamerás felvételeket nézve, elégé unrealisztikus. A pálya felületi különbségeit viszont jól lehet érezni kormány mögött. Murván ráz, mint az állat, de amint rátérünk az aszfaltozott útra a kormányzás elkönnyül, az autó megnyugszik, az esős felületen sokkal többet kell korrigálni és a fék is könnyebben blokkol, havon pedig hatalmasakat csúszhatunk. De sajnos ez a rendszer se működik tökéletesen, az aszfaltozott úton lévő kátyúk nincsenek kihatással az autóra, csak úgy, ahogy a kerékvetők se. Abszolút nincs különbség, hogy ha már mások által letaposott, sokkal alacsonyabb hóban repesztünk, vagy ha még frissen esett magas hóban evickélünk, de mit is várok, hisz még a jég és a hó között sincs differencia. Persze ne értsetek félre vezetés terén azért korántsem annyira rossz, mint a TDU 2, de egy átlagosnál jobb értékelést nem kaphat, pláne ha összehasonlítjuk a Dirt 1-gyel, ahol összességében sokkal jobban egybe volt az egész rendszer.

Degeneráció

A legnagyobb csalódást azonban a látvány adta. Szerintem a mai napig is a Dirt 2 a legszebb autós játék a piacon és összességében is benne van a top 10-es listámban, de a Dirt 1 se volt éppen csúnya, sőt több helyen az év legszebb játékának választották. Ezzel szemben a 3. részre egyszerűen eltűntek a színek, egyedül a naplemente narancssárga színében gyönyörködhetünk, mert minden szürke és fekete. Ettől az egész játékban azt érezzük, mintha egy Resident Evil univerzumban versenyeznénk. Ha eltekintünk a szürkeségétől, akkor is csak borzongani fogunk. Az autók kidolgozottsága, egy-két kivételtől eltekintve a 2004-es éveket idézi, tehát azért hasonlítanak eredeti másaikra, de rengeteg apró részlet egyszerűen hiányzik az autóról, vagy ne pontos. A belső nézet pedig minden esetben siralmas, mindenhol ocsmány sötét szürke textúrák tornyozódnak és a kormány keréken kívül, meg a statikus váltón kívül nincs semmi extra, ami feldobná azt, ami azért is furcsa, mert szinte mindegyik autón van ablakmatrica és legalább annak az elütő színe kijöhetett volna ebben a börtönhöz hasonló kidolgozásban. A pályák kidolgozottsága talán egy fokkal jobb, bár azért ez is még csak a közepes jegyet éri el, azt is csak alulról. A házak falán nagyon lehet látni, hogy csak 2D-s textúra van rá húzva, csak úgy, ahogy a parkoló autók, meg hasonló extrák esetében, a pályát határoló szögletes kerekek és a borzalmasan pixeles hordókról pedig tovább rontják a képet. Pozitívum viszont, hogy az utakon kátyúk vannak bár ezek sajnos csak egyszerű textúrák. A fák és a táj viszont nagyon szépre sikerültek, az őszies amerikai pályán az autók felkapják a nagyon szépen kidolgozott leveleket, a havas pályákon pedig minden fát szép napfényben megcsillanó hó borit. A murva egyenetlenségei, amikben gyönyörűen megáll a víz. Apropó víz, talán ez fájt mindennél a legjobban, bár azért nem annyira gáz, de ezen a téren a Dirt 2 a jelenlegi király és felkészültem, hogy most is ilyenben lesz részem. Ezzel szemben búcsút lehet inteni a tökéletesen valósághűen lecsorgó víznek a szélvédőn, a sárral feloldó tócsáknak és szép textúrájának. Helyette kapunk valami hullámzó szürkeséget. A szélvédő eső animációja, pedig rosszabb, mint a Colin Mcrae 3-ban. Még a legnagyobb esőszakadásban is csak pár pötty jelenik meg, tehát nem fog előfordulni, hogy alig látunk majd az esőtől. Külön ciki pedig, hogy hóviharban nem kerülnek hópihék az üvegre. Az optimalizációval legalább nincs gond, hóviharban 8 autóval a pályán se akadt nekem problémám, a régebbi középkategóriás gépemen, közepes beállítások mellet 8x élsimítással. Az autók hangjai eléggé fapadosra sikerültek, pl. hiányzik az Impreza turbo-jának szürcsögése, de a többi autói csak vummog, mert kell neki, de a legtöbb inkább egy 3 hengeres Wagon R-t idéz, semmint egy 2 literes kihegyezett Rally kocsit, a Group B-s szörnyetegek doboz hangjáról pedig már ne is beszéljünk. A zenék terén hozza kötelezőt, de korántse számítsunk annyi nagy címre, mint a 2. rész esetében. Többnyire light suli rock számokat és semmit mondó disco számokat. A replay-ek alatt jól elfér, de egyik se maradt meg a fülemben és rohantam megkeresni az internet-en.

Úgy is 100%

Én nem vagyok az a törős-zúzos gyerek, tudom ez nem túl hiteles miután az Xfire profilom több mint 30 játékot jelez a Burnout: Paradise-zal. Mindenesetre idáig csak 2 játék tudta azt elérni, hogy órákat szánjak arra, hogy a kocsik törését nézegessem. Az egyik még elektronikai pályafutásom kezdetén az F1GP volt, a másik pedig a Dirt 1. Gyakorlatilag a törésmodell teljesen reális volt és az előtt és azóta se készítetek annál jobbat. Az autókról szinte minden lerepülhetett, apró darabokra tőrhetet, de nem csak optikailag, belsőleg is az ütközésnek megfelelően sérültek (pl. ha kilyukadt a hűtővíz akkor elkezdett melegedni mint az állat), a végső gyönyört pedig a rombolható környezet okozta a szalagkorlátot behorpaszthattuk, a fák ágait leszakíthattuk és még sorolhatnám. Ezzel szemben a 3. rész semmi ilyet nem tartalmaz. A kocsik ugyan törnek de elég nagy sebességgel kell valamit eltalálni ahhoz, hogy a látható sérülések előjöjjenek, csak úgy, ahogy a Shift 2 esetében is. Az összetört autó látványa pedig tovább ront a helyzetem, gyakorlatilag csak 1 féle képen törnek a verdák. Hiába jobb oldallal érintjük a falat, a baloldal kezd lifegni, mert így programozták le. A leszakítható elemek megszámolásához elég 2 kéz. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor még dühösebbek leszünk, ugyanis ekkor kijönnek az autómodellek igénytelenségei. Minden belső alkatrész 2D-s kép, kezdve a motortól a féktárcsán át, egészen a futóműig minden. Végül pedig a környezet hatása a kocsira és viszont. Ha valaminek neki megyünk eléggé zsákbamacska érzésünk lesz, pl. ha egy kocsinak megyünk neki akkor csak dodzsemként elpattanunk, ha viszont egy nagyjából 1 kg-os pici szalmatömbnek ütközünk totálkárt kapunk, ráadásul meg se fogjuk mozdítani azt. Gyanítom most már megkaptátok a választ arra, hogy miként hatnak a kocsik a pályaelemekre. Egyedül a fa kerítéseket törhetjük darabokra, de azt is csak script szerint, mindig ugyan úgy, amennyiben ha gumifalnak ütközünk, az autó se perc alatt lelassul nullára és nem fogunk látni a falban horpadást, illetve elszabaduló kerekeket. Mechanikus sérülés minimálisan van csak, gyakorlatilag egyedül akkor jön ki, amikor már porrá zúzzunk egy kocsit. Apró malőrök is vannak, az egyik ha kiesünk ütközés miatt, akkor mindig 100% lesz a kár. Komolyan eltrafálunk egy követ a balkerékkel az leesik, az autó összes többi része egyben 100%. Másik baki, hogy a játék túl hamar dob minket vissza a pályára, lényegében, ha 1 méterrel már letérsz róla jön a fehér kép és álló állapotban újra az út közepén van. Ami egyrészről azért rossz, mert így olykor a legális levágásoknál is megszívat minket a játék ha nem centizzük ki, másrészről pedig hiába esünk le egy hegyről nem láthatjuk, hogy mi lesz a kocsinkkal.

Én, hülye

Ezt a jelzőt azért érdemlem meg, mert minden ismerősnek elkezdtem kürtölni, hogy mennyire jó a Dirt 3 az 1. Season után, pedig nem az, sőt egy rossz játékról van szó, bár ha nem lenne ez a szemét autóvásárlási rendszer, akkor még egy gyenge közepest adnék neki. Kapunk egy béna karrier módot, jó sok kidolgozatlan kocsit, egy hibákkal teli, bár azért egész jó vezetési rendszert, egyhangú, szürke látványvilágot, gagyi motorhangokat és egy minimális törésmodellt. Mit mondhatnék aki Rally játékot akar, szerintem menjen el valamelyik nagy áruházba és gyorsan vegye meg a Dirt 1-et magyar hanggal 2000 forintért. A Codemasters-nek pedig azt tanácsolom, hogy vissza kéne menni 2008-ba amikor még tudtak igényes, szimulátor hangvételű játékokat csinálni és készítsenek egy Grid 2-őt, meg egy új Colin Mcrae-t szintlépés, kötelező drift, meg hasonló hülyeségek nélkül.

2 komment

Fast Five (Movie)

2011.10.08. 13:10 Kápi-András

Rendező: Justin Lin

Forgatókönyvíró: Chris Morgan

Kategória: Akció-Dráma-Krimi

Megjelenés: 2011 április 15.

Jelenlegi ár: 2 800 FT, 3 800 FT (2 DVD)

 

Számomra hihetetlen, hogy egy ennyire gyenge sorozat, hogy élheti meg az 5. epizódját. Egyedül a 2. rész volt jó, de azért az se volt egy korszakalkotó alkotás. Az összes többire hülye, giccses párbeszédek, béna autós jelenetek (pl. az autó felrobbanás után is ugyan úgy néz ki), gyökér történet és többnyire rossz színészi játék jellemezte. Melyekből hol több, hol pedig kevesebb volt. Természetesen az 5. résztől is ezt vártam, bár meglepetésemre, mindenhol csak pozitív kritikákat olvastam róla, de valahogy nem tudtam elhinni, hogy egy Halálos Iramban rész, akár jó is lehet, pláne ha benne van Vin Diesel is.

Ocean’s Eleven Reloaded

A történet ezúttal még a korábbi részeknél is kevesebb hangsúlyt fektet az autóversenyzésre (itt nem az autósjelenetekre kell gondolni), sőt szinte csak elhanyagolható mennyiségben vannak. Az 5. rész onnan folytatódik, ahol az előző abba maradt, tehát Dom-ot letartoztatják, de O’Conner-ék kiszabadítják és irány Brazília. A helyzetük azonban ezt követően se túl rózsás, ugyanis mivel egyikük se tud dolgozni, nincs pénzük se, ami ugye létszükség az életben maradáshoz. Úgy, hogy Vince első küldetés ajánlatát rögtön el is fogadják, ahol egy kicsit érthetetlen módon, elfajulnak a dolgok. Aminek köszönhetően a helyi nagyúr és az FBI legspeciálisabb csapata is rájuk feni a fogát. A dolgokat tovább bonyolítja, hogy Mia várandós is lesz O’Conner-től és az ő érdekében felkell hagyni a menekülő, veszélyes élettől. Végül kitalálják a tökéletes megoldást, megcsinálják az évszázad kasszafúrását és helyi nagyúr több száz kilós széfét ellopják, hogy új életet kezdhessenek, egy olyan országban, ahol nincs kiadatás. Ehhez a nagyszabású tervhez, azonban több ember is kell, így az előző részekből ismert összes élő barátot meghívják, hogy segítsék őket a balhéban. Tehát mint ahogy a fejezet címben is írtam, egy feljavított Ocean’s Eleven-t kapunk. Bizony feljavított, a történetben lesz pár nagyon jól sikerült csavar, szinte minden átgondolt, jól megtervezett és egy kis drámai száll is van, de korántsem annyira túlzó és röhejes, mint az előző részekben (vagy semmit mondó, mint a 3. epizódban). Lesz szó itt családról, a szabályokhoz kötött életről és a kötelességekről is. A párbeszédek nem, hogy gázosak, de a legtöbbször kifejezetten jók, bár egyeseknek talán túlzóak lesznek a feketék dumái, de ezek csak pár másodpercesek és kárpótolnak minket a tényleg nagyon vicces beszólásaik is. A kedvencem talán az amikor Pearce, O’Conner FBI-os kártyájával akar bejutni a brazil rendőrkapitányságra, majd miután kiszúrják, hogy fehér embernek kéne lennie, csak lazán rávágja, hogy sok volt a szolárium.

Kopaszok egymás között

A filmen az egyik nagy erőssége a színészi gárda. Komolyan nem viccelek. Paul Walker abszolút beéret, rendkívül jól alakítja, az ex FBI ügynököt, aki a szeretteiért bármit megtesz, meg persze a kocsikért is. Vin Diesel-t azért nem fogom dicsérni, de bántani se fogom. Most is kicsit eltúlozza a szerepét, de korántsem annyira irritáló mint az elődökben, sőt a vége felé már kifejezetten jól alakit. Feltűnik még Dwayne Johnson, aki brutálisan kemény, gyakorlatilag ebben a filmben ő maga Kratos a God of War-ból (még a frizura és a szakáll is stimmel). Ő az a színész, akinek jól áll ez a keménység és ez nemcsak azért van, mert akkora karja mint más normál embernek a teste, hanem valahogy van egy stílusa. A gonoszt alakító Joaquim de Almeida egy közepest érdemel, nem volt borzalmas, de néhány jelenetben kicsit túljátszotta magát és eléggé Marlon Brando-sra akarta venni a figurát, ami azért nem állt neki annyira jól. A mellékszereplők is jól alakítanak. A Mia-t alakító Jordana Brewster pl. nekem benne van jelenleg az idei év legjobb színésznői között. Nagyon aranyos, látszik rajta, hogy mennyire szereti O’Conner-t és mennyire várja már, hogy világra jöjjön a gyerekük. Itt volt még Tyrese Gibson, aki hasonlóan jópofa volt, mint a 2. részben. Aztán Ludacris, aki ahhoz képest, hogy egy rapper, eszméletlen jól alakit. Remekül hozza az értelmiségi színes bőrűt, akit ugyan idegesít Pearce lumpen, nagy dumás stílusa, de valahol jól is szórakozik rajta. De nemcsak ők voltak az egyetlen csipkelődő páros, hanem már a 4. részben is szereplő Don Omar és Tego Calderon. Don-nal azért voltak problémák, kicsit túlzásba vitte ezt a menő, utcai nyelvet, de Tego nagyon jó fej volt és abszolút árat belőle a nyugalom, ami a karakterének a fő jellemzője. Hozzá teszem, hogy ők is főleg a zeneiparban dolgoznak. Aztán itt van a faarcú Han, aki kapcsán már talán kissé unalmas ez az állandó faarc, de azért nem volt vele komoly baj. A készítők is érezték, hogy az ő szerepét valahogy felkell turbozni, ezért neki is adtak egy társat. Egy dögösnek szánt, harcias amazont, akit az ismeretlen Gal Gadot alakított, elég rosszul. bár ennek egyik oka a természeti adottságok, azaz nem annyira jó nő, hogy eltudjuk hinni, hogy mindenkinek eláll tőle a lélegzete a strandon. A másik baj pedig az, hogy abszolút nem illik bele az elméletileg később játszódó Tokio Drift című részben, hisz ott Han-nak nem volt barátnője és nem is utalt arra, hogy volt egy nagy szerelme. Másik baj, hogy kicsit túlzásba viszi a kemény nő szerepét, de azért ő még a tűrhető kategória és sokkal jobb, mint pl. Angelina Jolie, vagy a sorozatbeli korábbi elődje Michelle Rodriguez. Az egyetlen színész, aki kifejezetten rosszul alakított az Matt Schulze, Vince megszemélyesítője. Látszott rajta, hogy nagyon megpróbált olyan kemény lenni, mint Dwayne, de gyakorlatilag olyan volt, mint egy beszteroidozott hülyegyerek, aki azt hiszi, hogy ő a világ ura. A film végén pedig nagyon drámai akart lenni, de ez is hülyén állt neki.

Minden centig

Persze az előbb említettek egy látvány film esetén előnyösek, de nem viszik el a filmet a hátán. A Fast Five azonban a leglényegesebb elemet a látvány is remekül abszolválta. Egy autós filmnél talán a legfontosabbak maguk az autók, amiből eszméletlen sok lesz és lesz közöttük jó néhány ritkaság is. Olyan kocsikat láthatunk majd száguldozni, mint Corvette Gran Sport, Ford GT40, Lexus LFA vagy Porsche 911 GT3. De vannak elborultabb verdák is, mint homokfutó kamion és páncélozott terepjáró. A hangmérnökök terén pedig nem spóroltak, ez volt az első film, ahol úgy éreztem, hogy a kocsi mellet állok és tényleg annak a modellnek a hangját hallom. A Dodge Charcher mélyen bugyogtat, a Supra Turbo-ja csak úgy süvit, ráadásul nemcsak a motorhangra, de az ütközések és gumi csikorgás hangja is tökéletes lett. Ráadásul a kocsik nem csak gyorsan mennek, hanem csomót porrá is fognak zúzni a film kedvéért. Ennél a filmnél éreztem igazán azt először, hogy a költségvetés minden centjét beleölték a filmbe. Gyakorlatilag ez a Need for Speed Most Wanted megfilmesítése, annyi különbséggel, hogy már a főhősék kocsija is sérül. A Taxi és az összes hasonló film elsüllyedhet, amikor meglátja a darabokra szakadó rendőrautókat, a métereket repülő lökhárítókat, a behorpadt tetőket, a füstölgő hűtővizeket és nemcsak az értéktelen gagyikkal fog ez történni, a drágább kocsik is kapnak majd. De egy várost és porrá rombolnak a kedvünkért, ami aztán már tényleg felteszi az i-re a pontot. Viszont nemcsak autós jelenetekből áll a film, sőt majdnem, hogy a több a gyalogos akció. Lesz itt egy nagyon látványos menekülés Rio bódévárosában, ahol háztetőről háztetőre ugrálva próbálják lerázni az őket üldöző maffiózókat és rendőröket. Ez a jelent a remek operatőri munka, és a szenzációs látvány mellet még azért maradt emlékezetes, mert ez a film azon kevesek közé tartozik, ahol a főszereplőéken látszik a futás nehézsége. Gyakorlatilag a jelenetvégére hörögve fognak levegőt (a legviccesebb talán Dwayne), venni és csuromvizesek lesznek. De Dwayne Johnson és Vin Diesel is fog egy jót verekedni és lesz pár nagyon látványos, remek zenei aláfestésű tűzpárbaj is. Ha van netán olyan ember, aki egy látványfilmtől realitást vár (ez a kettő eléggé ellentmond egymásnak szerintem) az csalódni fog a Fast Five-ban. A verekedések kicsit a Bud Spencer filmekre emlékeztetnek, azzal, hogy mindenki 220 ütést bír ki, ráadásul a pofonok hangja is hasonló. Az autókkal a fizikát meghazudtoló dolgokat hajtanak végre, leugrás egy száguldozó vonatról. A főszereplőék pedig mindent túlélnek. De, mint ahogy írtam ez egy látványfilm, ahol mindez nem számit, sőt már-már kötelező is, mert vizuálisan kárpótol mindenért. Viszont van 1 db tényleges negatívum, mégpedig, hogy az effektek nem az igaziak. Nem arról van szó, hogy Aylum szintűek, hanem egyszerűen csak nem ütik meg az utóbbi évek hasonló kategóriájú csúcsfilmeit (Avatar, Transformers), de mivel nagyon kevés jelenetben használták őket, így ez fel se fog tűnni.

Tarolás

A Fast Five egyértelműen eddig az év meglepetése. Ahogy a bekezdésben írtam egy véleményem szerint nem túl jó sorozatnak az 5. darabjától az ember, abszolút nem ezt várná. Egy szinte tökéletes látványfilm, fordulatos történettel, szerethető karakterekkel, akiket remekül formálnak meg a színészek és bődületesen látványos jelenetek, ahol ha kell mindent porrá zúznak. Egyszóval a Fast Five egy remek film, amely 2 óráig remekül fog minket szórakoztatni és még évekig fogjuk a jeleneteit emlegetni.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása