Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Eidos Montreal
Kategória: Akció-RPG
Megjelenés: 2011 augusztus 23.
Jelenlegi ár: 10000 FT
Készen állsz a forradalomra? Egy olyan világra, ahol az emberek hajlandóak feladni emberi mivoltukat, azért, hogy gépi testrészeikkel isteni magasságokba emelkedjenek. A Deus Ex egy ilyen világot teremtett még anno 2000-ben, ami ha kritikusokat nem is fogta meg, de a játékosok egy elég nagy százalékát viszont igen. Aztán jött a folytatás, ami technikai téren egyszerűen elhasalt, majd pedig a kiadó Eidos kálváriája, aminek köszönhetően sokak nagy csalódására úgy nézett ki, hogy nem lesz több Deus Ex rész. Majd pár évvel ezelőtt jött a hír, hogy a japán Square Enix megvásárolta a Deus Ex szériát, a fejlesztők egy igen nagy százalékával együtt. Nos a játék elkészült, mely nem kisebb feladatott tűzőt ki maga elé mint, hogy a játék ipar megújítását, csak úgy, ahogy anno az 1. rész tette.
Mi is ez?
A Deus Ex hivatalosan egy akció RPG, ám azon belül is elég sokágú, ugyanis többféle képen is lehet játszani a játékot. Már maga a kamerakezelés is kettős, ugyanis az alapból FPS nézetű játék, külső nézetbe vált, ha fedezék mögé bújunk. Lehet a hagyományos fedezék mögé bújok és szétlövöm az ellenfelet, aztán dönthetünk úgy is, hogy lopakodunk és hátulról, egyesével szedjük le az ellenfeleinket, vagy akár ha nagyon jó megfigyelő képességünk van és a megfelelő fejlesztéseket is felszereltük, akkor akár harc nélkül is átugrálhatunk ellenfeleinken. Ez utóbbi tudom kicsit furcsán hangzik, de a játékban van parkour (tudjátok amikor a házról házra ugrálnak nagyon látványosan) elem is, persze csak ha ti is akarjátok. Már láttuk sok játékot (pl. Mass Effect), ami megpróbálkozott ilyen sokrétegű akciójáték lenni, de ez eddig szerintem csak a Deus Ex-nek jött be. Az akciórészeknél Gears of War szintű tökéletességgel vetődhetünk be fedezékbe, azokból nemcsak vaktában tüzelhetünk ki, hanem akár átvetőhetünk egy gombnyomással egy kicsivel biztonságosabba a közelben, vagy akár egy könnyed mozdulattal másik oldalára is simulhatunk. Ennek is köszönhetően a lövöldözések nagyon élvezetesek, pörgősek és mindenek előtt a karakter tényleg azt csinálja, amit mi akarunk, egyszer se fog előfordulni, hogy rossz helyre áll be és ledarálnak minket ezért. A lopakodós részek is remekül lettek kivitelezve, gyakorlatilag a sorozat koronázott királyához a Splinter Cell-hez hasonló. A térképen minden egyes karakter jól látható, a reakcióik is értelemszerűen vannak jelölve (narancs-gyanúsat lát, piros-észrevett). Az ellenfelek kifigyelhetőek és egy megfelelő taktika alapján fedezékről-fedezékre bukfencezve szépen lassan becserkészhetjük az ellenfelünket, majd pedig egy gombnyomással ki is üthetjük. Utóbbinál 2 lehetőségünk is van, ha csak röviden nyomjuk le a Q billentyűt, akkor csak elkábítjuk ellenfelünket, ha viszont hosszan nyomjuk le, akkor meg is élhetjük a szerencsétlent. Külön öröm, hogy sok ilyen játékkal ellentétben, akár szemből is leüthetjük a célszemélyt. Külön ügyeltek arra, hogy ne váljunk viszont egy közelharci gyilkoló géppé, ugyanis minden egyes közelharci megmozdulásunk 1 egységnyit vesz le az energia szintünkből (ami alap karakternél azt jelenti, hogy teljesen kiürül) és ha tovább is fejlesztjük a kapacitásunkat, akkor se leszünk sokkal előnyösebb helyzetben, ugyanis mindig csak 1 energia egységet tud a karakter visszatölteni. A maradék üres energiaegységeket sportszelet, vagy protein bödön elfogyasztásával tudjuk visszatölteni. Egyedüli negatívum, hogy a testek eltüntetése elég béna, a Hitman-hez hasonlóan lassan a földön vonszolva tudjuk őket egy nyugodt zugba elszállítani ahelyett, hogy egyszerűen csak felkapnánk és gyorsan odébb cipelnénk őket. Végül pedig itt van az ugrálás, amihez mindenféle képen kellenek a megfelelő fejlesztések, ekkor a háztetőkön tudunk átugrálni, drótokon végigfutva felülről lecsapni. Ez a rész elég fapados, ám azért a célnak megfelel, viszonylag könnyen irányítható, nincsenek korlátók, oda megyünk, ahova csak tudunk. Az animációk viszont elég gagyik. Fontos leszögezni, hogy a játékot nem a CoD fanatikus akcióhősöknek készítették, így aki egyszemélyes hadseregként akar mindenkit leverni, az hamar golyót kap a fejébe és utána tele sírja a Youtube-ot, hogy mennyire rossz is ez a Deus Ex, itt használni kell az agyad (plusz egy magas szintű angol nyelvtudás se árt). Az akciórészek mellet, sok esetben kell különböző bezárt helyekre bejutni, itt megint csak több lehetőségünk lesz. A gyengébb falakat egyszerűen átüthetjük, hogy egy alkalmi kaput hozzunk létre, de az elektromos zárakat is feltörhetjük. A hack elég egyszerű, több pont van a képernyőn és az a lényeg, hogy az idő lejárta előtt elfoglaljuk a zöld pontot, ehhez rendelkezésre állnak támadó fegyverek a kódban, mint Spam (lassítás), vagy az elfoglalandó állások gyengítése, mindezeket fogaskerekek jellemzik. Emelet lehetőségünk van Anti-Virus és Stop!Worme szoftvereket használni, előbbi amint célba ér rögtön elfoglalja a pontot, utóbbi pedig egyszerűen megállítja az időt. Jópofa elem, hogy nem vagyunk teljesen ráutalva a kódfeltörésre, ugyanis email-ek és iratok elolvasásával akár megtalálhatjuk a kódokat. Maga a számítógépek kezelése pedig pofon egyszerű és tényleg, olyan, mintha csak az otthoni gépen pötyögnénk. Ráadásul itt is szimplán csak kilehet használni a pályát a tovább jutáshoz, pl. csöveken keresztül bejutni egy elzárt helyére. de a szellőzőkön keresztül is bejuthatunk csakúgy, mint a 2. részben. Tehát a játék nagyon sok lehetőségek ad nekünk, hogy miként játszunk vele, ráadásul díjazza is a kreativitásunkat, ugyanis több XP-t kapunk, akkor, hogy ha csendben intézzük el az ellenfeleket és általában még többet, hogy ha kicselezzük őket. Az mondjuk számomra kicsit fájó pont, hogy a lopakodásnál jelentősen kevesebb XP üti a markunkat, hogy ha megöljük ellenfelünket, ráadásul valamiért ez hangosabb is, így lényegében azt nem fogjuk használni.
Van itt minden, új kar, fej, láb, tüdő
Maga fejlődési rendszer is nagyon sokrétegű, ráadásul nagyon ötletesen is oldották meg. A játék hagyományosan XP gyűjtögetős, tehát minden egyes valamire (ölés, lopakodás, stb.) megmozdulásunkért kapunk tapasztalati pontokat, amiből ha megvan a kellő mennyiség szintet lépünk. Nos itt nem a klasszikus oszd el a skill point-okat, meg hasonló agyon bonyolított rendszert kapunk, hanem egyszerűen minden egyes szintlépésnél kapunk egy praxis pontot. Ez arra jó, hogy bizonyos robot testrészeinket fejleszthetjük, illetve újakat is vásárolhatunk, de ezeket csak 2 praxis ért. Maguk a fejlesztések pedig nagyon ötletesek és tényleg megkönnyítik a továbbjutást. Természetesen vannak a klasszikus páncélozott test, futás gyorsítása, meg még pár hasonló. Vannak azonban olyanok is, amiket én még más játékban nem láttam, pl. a tüdőnket robotizálhatjuk, ezáltal immunissá válunk a mérgező gázokra, vagy akár a kezünkbe sugárhajtóművet is építhetünk, ami által bármilyen magasságból kényelmesen földet érhetünk, hisz a berendezés lelassítja a sebességünket. Ötletes elem továbbá, hogy a fejlesztéshez szükséges praxis pontot nemcsak szintlépésekkor szerezhetünk, hanem az ezzel foglalkozó korházakba befáradva akár pénzért is vásárolhatunk, ezáltal meggyorsítva a fejlődésünket. Egyedüli apró hiba, hogy kicsit rosszul lett az egész balanszolva, így túl könnyen léphetünk szintet és a játék vége felé, már lényegében olyan dolgokra költünk, amire nincs is szükségünk, mondván, hogy ne álljon parlagon és ha mellékküldetéseket is megcsináljuk, akár ki is maxolhatjuk a karaktert (konkrétan nekem minden megvolt és még maradt 1 db praxis pontom). Mindenesetre ez nem egy komoly hiba és legalább ezen a téren minden játékosnak siker élménye lesz. Az viszont már tényleg kicsit zavaró, hogy a klasszikus Diablo féle Inventory van. Tehát minden egyes felszerelés adott mennyiségű kockát foglal el és nekünk a saját meghatározott mennyiségű kockáinkon elhelyezni úgy, hogy a lehető legkisebb helyet foglalja el, mindezt persze enyhítik, hogy van egy majdnem tökéletesen működő automatikus elrendezés illetve, hogy a hasznos dolgokat kitehetjük gyors gombra is, így rögtön eltudjuk őket érni. A Deus Ex nem egy gyűjtögetős játék, tehát nem lesz lehetőségünk újabb ruhákat tenni a karakterünkre és a fegyverekből is nagyon kevés van, sőt inkább csak kategóriák vannak, tehát majdnem mindegyikből csak 1 féle lesz. Ez nem hangzik valami jól a fegyvermániákusok számára, ám mindegyik tényleg gyökeresen eltér egymástól, éppen ezért a rendeltetésük is megvan és viselkedésük is roppant reális (tehát nem pont oda megy a golyó, ahová mi szeretnénk), ezt jól példázza az is, hogy ebben a játékban értelme van a lézeres célzásnak. Mindenesetre azért a számok terén sincs szégyenkeznie, ugyanis a hagyományos pisztoly, gépfegyver, puska mellet, még plazma vetőre, minigun-ra és kábító puskára is rátehetjük a kezünket. Mindezeket fejleszthetjük is. Az olcsóbb tuning elemek optikailag nem láthatóak, de a belső szerkezetet hatékonyan módosítják. Lehetőség van a tár nagyságát növelni, gyorsítani az újra töltést, sebzés erejét fejleszteni és a tűzgyorsaságot javítani. Ezek kapcsán csak annyit jegyeznék meg, hogy ez volt az első olyan játék, ahol tényleg éreztem különbséget és pozitív értelemben. Végre a fejlesztők elmertek menni brutális irányokba, így akár folyamatosan tüzelő gránátvető, vagy akár egy mindenen áthatoló mesterlövész puskát is létrehozhatunk. A kicsit drágábbakból csak egyet lehet tenni a kedvencünkre, ám ezek optikailag is meglátszanak. Ezek főleg a fegyver kezelését könnyítik meg, lesz itt hőt követő felszerelés, ami kicsit ráhúzza a gépfegyverünket az ellenfélre, lézeres célzás, távcső, hangtompító, de akár extra hűtést is tehetünk a minigun-ra, hogy tovább osszuk az ólmot.
Üdv a jövőben
A Deus Ex korábbi részeiben még nem igazán volt alkalmam elmerülni (mind a kettőt rövid ideig toltam), de a Human Revolution-ban egy tökéletesen felépített, igen reális jövőbeni világ jelenik meg. Szerintem 26 éven belül tényleg ott fogunk tartani, hogy mindenhol elektromos kocsik lesz, minden egyes kevésbé jól működő testrészt a gazdagok egyszerűen robotizált végtagra cserélnek, ez ezeket gyártó különböző országok (USA, Kína, Szingapúr, utóbbi külön öröm, hisz sokan nem tudják az országról, de ez az informatika egyik fellegvára) cégek pedig egymással vérre menő harcot vívnak, átvitt és olykor szó szerint. Mindeközben a kormányok a szegénységből kikapaszkodni vágyókból tudattalan tökéletes katonákat csinálnak a robot testrészekkel. Az alsóbb osztály másik része pedig nyomorban az utcán lázad a rendszer ellen és minden elektromos dolog ellen, ami ezt a világot idáig jutatta. Mindezt a komor hangulatot pedig az arcunkba is tolják. A játékban mindig éjszaka lesz, folyton szmogot kell szagolnunk, a szemét a szegényebb negyedekbe csak úgy tornyosul, a falakon graffitik. Mindeközben az utcán punk-ok verekednek, prostik kelletik magukat, az átlagember pedig a lakása ajtaja előtt tonna számra szívja a cigit, hogy lenyugodjon, a rend őrei pedig az életüket féltve, inkább mindig másfele néznek, hisz a robotizált gengszterek ellen nem sok esélyük van, de a feldühödött tömeg is veszélyes lehet rájuk. A Deus Ex világa egyszerűen megdöbbentően sokkoló tud lenni, talán akkor néztem a legnagyobbat, amikor igyekeztem lapos kuszásban közlekedni egy kínai városban a rám vadászó rendőrök elől és ezért lemásztam a csatornába, ahol meglepésemre egy kisebb lakónegyedet találtam, az undorító, gőzölgő sárgás szennyvíz mellet, ember ott élnek, büdösen, koszosan, a szétment, piszkos kis matracaikon és minimális élelemmel próbálnak valahogy életbe maradni. Én ilyet még nem láttam számítógépes játékban, voltak már hasonlók, de valahogy ennyire átütő, tényleg sokkoló még egyikbe se volt. Komolyan a Deus Ex: Human Revolution után a Bioware fejlesztőinek szégyellni kéne magukat, hogy a Mass Effect világát sötétnek merték nevezni. Ott mindenki erős, jól ápolt és szép volt (leszámítva a mi karakterünket, hogyha valamit elszúrtunk), itt azonban többségben vannak az alul táplált, vánszorgó, koszos szerencsétlenek. De most már jöjjön a történet, ami hasonlóan komor. A Human Revolution az előző 2 epizód előtt játszódik, lényegében még akkor, amikor a robottechnika kezd elterjedni. A játék főszereplője egy egykori SWAT tag (amerikai rendőrségi kommandó), aki egy nagy gépgyártó vállalat, a Sarif Industries biztonsági vezetője lett. Az új munkahelyére viszonylag gyorsan be is illeszkedik, hála a nyugodt, kimért, csöndes stílusának (ez nem összekeverendő a régebbi RPG-k néma hőseivel). A vállalat vezetőjével David Sarif-fal baráti viszonyba kerül és az egyik ott dolgozó vezető kutatónővel Megan Reed-del pedig eléggé összemelegedik. Ám ez a szerelem és idill nem tart sokáig, ugyanis egy rejtélyes elit csoport tör be a vállalathoz és a barátnőnket elteszik láb alól, minket pedig olyan súlyos sérülések érnek (konkrétan felrobbanunk és golyót eresztenek a fejünkbe), hogy a szerveink döntő többségét robot másokkal kell helyettesíteni. Ezt főnökünk csak részben teszi baráti szándékból, ugyanis anyagilag is érdeke lesz a mi felépítésünk, hisz valakinek diszkréten kikell nyomozni, hogy melyik rivális vállalat áll a betörés hátterébe és mi volt a céljuk, erre pedig Jensen tökéletes lesz. Innentől fogva kezdetét is veszi a kaland. Ez lesz a játékban végig a feladatunk, viszont megdöbbentő titkokat fogunk felfedni és a történet számos váratlan csavart is tartogatni fog (ami miatt nehogy felmenjetek a Deus Ex wiki-re, mert ott kéretlenül is lefogják spoilerez-ni az egész történetet). Gyakorlatilag a karakterek 95% nem az akinek mutatja magát, szinte mindenki nagyon kedves, udvarias lesz hozzád, hogy valamilyen módon kihasználhasson vagy, hogy megvárhassa azt az alkalmat, hogy a kést a hátadba mártsa. Nekünk pedig ezt érdemes kikutatni, ugyanis maga a küldetések metódusa teljesen újszerű megközelítést kap. Ebben a játékban nem az lesz, hogy script alapján kiderül, hogy most ez csapda, hanem nekünk kell a különféle email-ek és elektronikus feljegyzésekből kikövetkeztetni, hogy valami készül ellenünk. Gyakorlatilag a játék az esetek 90%-ban nem fogja az arcodba nyomni, hogy most erre menjél, ezek a választási lehetőségek, hanem kvázé a játékosra van bízva, hogy miként játszik, persze ha van GPS elérés, akkor a vállalat rendszergazdája Pritchard bejelöli nekünk a fő célunkat, ám ez sok esetben nem tartalmazza a más opcionális lehetőségeket (túszok kimentése, stb.). Jól példázza a lehetőségek tárházat az a szituáció amikor Kínában lelövik a gépünket és semmi bejelölést nem kapunk, csak a pilóta ordibálja, hogy használjuk ki az alkalmat, amíg ő a helikopterből megpróbálja őket feltartani. Nos dönthetünk akár így is, szépen karcolás nélkül eltűnünk onnan és a pilóta meghal, vagy akár úgy is, hogy elkezdjük leszedni az oda érkező kisebb hadsereget (ami olykor egész kilátástalannak hat, mivel szinte folyton jön az erősítés). Ezzel megmentve a gépet és a vezetőjét is. Jól példázza a lehetőségeket, hogy a játék végén 4 féle befejezés lehetséges. A főküldetések szinte mindig arról fognak szólni, hogy juss be valahova, ám az egyhangúság ellen, feldobták pár igazán jópofa ötlettel, ilyen az, amikor túsztárgyalást kell folytatnunk, vagy amikor egy élő TV-műsorban kell vitáznunk. A mellékküldetésekből nincs sok, ám nagyon kidolgozottak. Ezek se lesznek többnyire egyszerűen eldönthetőek, pl. egyszer az lesz a feladatunk, hogy egy kutató szerint a háborútól teljesen begőzölt gépesített gyalogos csoportot találjunk meg, majd pedig beszéljük rá őket arra, hogy tegyék le a fegyvert, ám amikor találkozunk velük kiderül, hogy korántsem ennyire egyértelmű a képlet és véleményünk szerint dönthetünk is az ügyükben. Persze vannak kevésbé gondolkodtató küldetések is, amik inkább a hangulatra építenek, ezek közül azt emelném ki, amikor Detroit-ban kitör a lázadás a gépesített emberek ellen és nekünk a dühöngő tömeg és a hatalmas rendőrségi robot lépegetők között különféle eldugott helyeken vegyi bombát kell keresnünk, majd hatástalanítanunk azt.
Fogás pont
Az egyedüli nem next-gen RPG-s elem a grafika. Miközben olvasgattam a játékról megdöbbenve találtam meg azt az információt, hogy a grafikáról a felturbózott Crystal Engine gondoskodik. Nos akinek ez a név nem mond semmit, annak csak annyit, hogy ugyan ez dohogott még anno a 2. részben is. A motor megjelenésekor 2004-ben szépnek számított, ám mára bármennyire is javítgatták azért nem olyan szép, mint a konkurensei. A főszereplőt és pár fontosabb karaktert leszámítva mindenkinek eléggé baltával faragott arca van, az objektumok is hasonlóan szögletesek. A háttérben lévő tájra pedig nehéz nem valami trágárt mondani, ugyanis az egészről süt, hogy egy gagyi alacsonyfelbontású kép kifeszítve a pálya köré. Szerintem elég csak megnézni egy képet a Deus Ex-ből, majd pedig mondjuk a Dragon Age II-ből és a különbség egyértelművé válik. Azonban van pár dolog, ami feljavítja az összképet, ezek egyrészről a főszereplő karakterek, akik arca valami döbbenetes részletességgel lett kidolgozva, a legutolsó mitesszert is láthatjuk rajtuk, ráadásul a mimikájuk is többnyire a helyén van, bár azért nem szabad Bioware-szintű magasságokra számítani. Másik látványbéli pozitívum pedig az effektek. A füst gyönyörűen gomolyogni fog a szemünk előtt, a sugárhajtású helikopter hajtóműve forr a levegőben, de ami a leggyönyörűbb azaz, amikor Hengsha-ban mászkálunk és az ottani belváros neonfényei tükröződnek a tócsákon. Külön tetszett az, bár ezt már sok játék ellőtte, hogy különféle interferenciák bezavarják a kijelzőnket, így lesznek olyan pillanatok, amikor csak apró pöttyök millióját fogjuk látni, miközben az agyi processzorunk igyekszik újrakalibrálni magát. Sokan most biztos úgy gondolják, hogy a gépigény mennyire baráti lesz, ami félig-meddig igaz, ugyanis a játékot egészen a végéig maximális grafikán tudtam futtatni (az utolsó pályán valamiért eléggé belassult) és valószínű, hogy még régebbi gépek is képesek elindítani a játékot. Azonban vannak olyan apró hibák, amik miatt nem lesz gördülékeny a játék. Ilyen az, hogy minden egyes mentéskor több másodpercre ledermed a játék, amikor pedig belépünk egy új helyre az esetek többségében egyszerűen belassul. Másik fontos technikai elem tekintetében, a hangok terén a játék viszont jó. A párbeszéd rendszerről még nem eset szó, de lényegében nem is ez adja azoknak a varázsát. A Deus Ex-ben is a manapság már oly divatos típusos válasz lehetőségek vannak, tehát nem különböző, felsorolt dialógusok közül kell választani, hanem csak az azokra utaló viselkedésformákból, így lehetünk agresszívek, pacifisták, apellálhatunk valakinek az érzelmeire, vagy szimplán tényekre is. A varázst maguk a szinkronszínészek adják, akik nem valami túl nagy nevek, de ennek ellenére tökéletesen beleélik magukat a szerepbe. Ha kell hevesen vitáznak, ha olyan a karakter, akkor felsőbbrendűen kioszt minket és még sorolhatnám. Ezektől és maguktól a szövegektől tényleg úgy fogod majd magad érezni, mintha csak egy húsvér emberrel vitáznál, beszélgetnél. Itt ne számítson senki se RPG-kre oly jellemző, elhadarom a szöveget, hogy kifizessenek, itt mindenki élettel az eseményekhez hűen fog beszélni.
Forradalom
2011 egyértelműen az RPG-k éve és már az év elejétől lehetett érezni, hogy a győztes valószínűleg ezeknek a királya lesz, ami most megérkezett a Deus Ex: Human Revolution személyében. Lenyűgöző, igazi sötét Sci-Fi univerzum, lehetőségekben gazdag játékmenet, ötletes feladatok és ami a legfontosabb végre nincs meg benne az a vontatottság, ami a szerepjátékokra eddig jellemző volt. Egyedüli negatívumként pár bug (néha beakadó ellenfelek) és a kicsit gynegébb grafika hozható fel, de még ezzel a régi motorral is sikerült egy sokkolóan élő, valós világot kreálni a fejlesztőknek. A Deus Ex-et azonban nem ajánlom mindenkinek, ugyanis ehhez a játékhoz muszáj gondolkodni, kell hozzá egy alapos angol nyelvtudás és mindazonáltal érdemes otthon lenni a legújabb tudományos kísérletekben, mert ugyanis csak így fog kijönni a játék realitása. Ám ha ezekkel rendelkezel téged is magába fog szippantani a Deus Ex világa.
