Kiadó: LucasArts
Fejlesztő: Traveller's Tale
Kategória: Akció-Kaland
Megjelenés: 2011 március 22.
Jelenlegi ár: 11 000 FT
Gyerekkorába ki nem szeretett Lego-zni, mert ezzel a játékkal kellően kiélhettük a kreativitásunkat, illetve a brutális ösztöneinket is (ki ne vágta volna le egy Luke Skywalker-nek nevezett bábú kezét, vagy a történetet átírva a fejét egy fekete bukósisakos karakterrel). Szintén fiatalkorunk kedvence a már megemlített. Star Wars-univerzum, mely magával ragadó karaktereivel, izgalmas akció jeleneteivel és érdekes sci-fi világával. Érdekes mód mindkét dolog az utóbbi időben folyamatosan romlik. Az egyes Lego modelleket csak adott módon lehet összeszerelni, míg a Star Wars az újabb filmekkel illetve az animációs sorozattal (The Clone Wars) túlságosan gyerekes lett (érsd, pl. egy karakter végtagja se repül le). Talán ezért is fordult egymás felé ez a 2 nagy név, hogy közösen alkossanak egy elektronikus játékot (bár valós játékokat is készítenek, de azok nem annyira jók és érdekesek), ami 2005-ös megjelenésével mindenkit egyaránt elvarázsolt és oly annyira sikeres lett, hogy 2011-ben már a 3. része jelenik meg szinte minden létező modern platformra. Utóbbiból egyértelműen a PSP-s verzió a legérdekesebb, mert a játék könnyed ügyességi, ugrálós műfajához ez illik a legjobban. Mindenesetre a fejlesztők kemény fába vágták a fejszéjüket, ugyanis a 3. rész a sorozatot dolgozza fel Lego értelmezésben, aminek talán a legkevesebb rajongója van (van egyáltalán?), ám a fejlesztők megígérték, hogy ez is roppant humoros lesz és ezúttal kijavítják az előző részek bosszantó hibáit, sőt az űrhajós részeket teljesen át is gyúrják. Hogy mindez miként sikerült, kiderült a cikkben.
Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban…
Nos gyanítom jó páran nem ismeritek a The Clone Wars sorozatot (magyarul A klónok háborúja). A sorozat a II. és a III. epizód között játszódik és már a 3. évadját éli meg, plusz még egy külön bevezető filmet is készítettek hozzá, amit a mozikban vetítettek. Leginkább az a legnagyobb hibája, hogy nem egészíti ki az eredeti univerzumot (bár némely epizód kapcsolódik a könyvekhez), hanem inkább bővíti, hisz új helyszíneket és új karaktereket ismerhetünk meg, akik egytől-egyig borzalmasak. A LEGO játék érdekes mód a megjelenés előtt pár nappal befejezett 3. évadot még nem tartalmazza, ami számomra bosszantó. Még a korábbi részeknél érhető volt a bontás (a régi és az új trilógia), de most ez abszolút lehúzás szagú, hisz egy azonos korszakban játszódó, azonos karaktereket használó sorozatnál erre semmi ok nincs. Mindenesetre már biztosak lehetünk abban, hogy pár év múlva elkészül a LEGO Star Wars IV-is és valószínűleg röviddel ezt követően kijön egy összes részt magába tömörítő LEGO Star Wars The Full Complete Edition. De visszakanyarodva a jelenre a játék természetesen nem dolgozza fel az összes epizódot, csak a fontosabbakat, amivel nekem nincs semmi bajom, mert jobb 13 jól kidolgozott pálya, mint dupla ennyi hibás és unalmas játéktér. Mindenesetre átélhetjük LEGO környezetben Geonosis elfoglalását, Grevious hajójának megsemmisítését, Ryoth felszabadítását és még pár akciódúsabb epizódot a sorozatból. A történettálalás PC-n és PSP-n ugyan az (és gyanítom a többi konzolon is). A párbeszéd mellőzése nélkül adják el a történetet, kicsit átalakítva. Szerintem mindegyik nagyon vicces, fülig ért a szám, amikor Obi-Wan-t egy ryoth-i örömében lesmárolja, de a fagylaltozó klón katonák is jobb derűre keltettek, vagy éppen a romantikus droid emlékei is. A beszédet se hiányoltam, ugyanis minden karakternek nagyon kifejező arcjátéka van, bármennyire is egyszerűen megrajzoltak. Sőt a játék végén egy drámai jelenetben azt is átélhetjük, hogy milyen nehéz döntenie Anakin-nak, hogy az erő sötét vagy világos oldalát válassza, pár muffin segítségével. A nemzetközi kritikusok azért akadtak ki a játékra, mert szerintük nem gyereknek való jelenetek vannak benne, ami végül is igaz (pl. Grevious egy jelenetben darabokra szed egy Jedit), ám mint ahogy a bevezetésben mondtam gyerekként a való életben is tettem hasonlókat és azért egy Pokémonban vagy bármely más hasonló japán ,,gyerek” rajzfilmben sokkal durvább jelenetek is vannak.
Lézerkard lesz az én fegyverem
A fejlesztők a megjelenés előtt megígérték, hogy most már nem csak lézerkardot, illetve lézerpisztolyt kaparinthatunk a kezeink közé, hanem extrémebb fegyverek (pl. rakétavető, gépágyú) is a birtokunkba kerülnek, amik annyira jók lesznek, hogy majd elgondolkozunk azon, hogy inkább ezeket használjuk, mintsem a jól bevált lézerkardot. Nos a PSP-s verzióba ezekből a pusztító fegyverekből elég kevés van, kapunk egy brutálisan kinéző és elég erős gépágyút, azt kifujt. Na jó, még speciális helyeken használhatunk bombát, de nem mint fegyver, hanem mint a pályát átrendező elem. De most mindenki arra gondol, hogy ok de legalább kaptunk egy annyira jó gépágyút, hogy érdemes lesz érte lecserélni a lézerkardot, jelentem nem. Az ereje és a gyorsasága megvan hozzá, ám valahogy a távolsági fegyverek irányítása, az előző részekhez hasonlóan kissé macerás, ám a játék vége felé már képes ráérezni az ember, ám itt jön a fegyver másik hibája, hogy nem tudunk vele védekezni. Az előző részekkel ellentétbe ahol, ha jól időzítve hosszan megnyomtuk a támadás gombot képesek voltunk elvetődni a töltények elől, most semmi ehhez hasonló képességünk nincs, egyetlen esélyünk, hogy mint egy hülye gyerek fel-alá rohangászunk és reménykedünk, hogy semmi se talál el. A kardozás viszont nagyon sokat javult az előző epizódokhoz képest, sőt megmerem kockáztatni, hogy ilyen jó még egy Star Wars játékban se volt. Végre átérezhetjük azt, hogy a lézerkarddal valóságos istenek vagyunk és minden lövedéket könnyedén visszaverünk és egy (hangsúlyos) vágással könnyedén darabokra szedjük ellenfeleinket, akik többnyire a droid hadsereg színe-java. Ráadásul minden Jedi/Sith másképpen vív, Ahsoka a földön gurulva gyors vágásokkal operál, Luminara Unduli lassú, ám erőteljes vágásokat ejt, Ventress pedig gyors és nagy hatótávolságú támadásokat hajt végre. Külön öröm, hogy nem csak a sorozatban szereplő karakterekkel játszhatunk, hanem olyan király karakterekkel is, mint Darth Vader, Jango Fett, Han Solo vagy éppen Luke Skywalker. Tovább erősíti a fénykard iránti vonzalmat az, hogy számos esetben a továbbjutáshoz kell, pl. a falba belevájva kell Perzsia hercegét megszégyenítve fel ugrálnunk magasabb szintekre, vagy éppen egy ajtót kell kivágni. Utóbbinál az analoggal kell végrehajtanunk a képernyőn felvillanó mozdulat sort (pl. ha ajtót kell kivágni, akkor egy kört kell leírni a joystick-kal). Ezek az interaktív részek nemcsak a fénykard kapcsán jönnek elő, hanem akkor is amikor egy droiddal próbálunk kinyitni egy ajtót, ekkor addig kell forgatnunk a Lego kockákat, amíg a szükséges elem nem kerül a helyére, illetve kapunk még egy borzasztó és érthetetlen memóriajátékot is az esetben, ha a szeparatisták titkos helyére kívánunk bejutni.
Csillagromboló kontra vadászgép
A bevezetőben már megemlítettem, hogy az űrhajós részeket teljesen átgyúrták. Az előző részekben ez egyfajta játéktermi lövöldözés volt, azaz a gép ment magától és nekünk csak a megfelelő irányba állva lőni kellet, vagy teljesen behatárolt pályán kellet mozognunk, nos ennek most vége. Mert most már arra megyünk, és úgy megyünk az űrbe és néha a földön, amerre csak akarunk (egészen addig, amíg egy felirat nem figyelmeztet, hogy térjünk vissza a pályára 5 másodpercen belül, vagy különben végünk). Az egész rendszert a Star Wars: Battlefront II-ből koppintották át. Külső nézetből egész egyszerű irányítással kell különböző feladatokat elvégeznünk, pl. bázishajó megsemmisítése, ellenséges bázis lebombázása, miközben számtalan vadászgép feni ránk a fogát. Lehetőségünk van gyors kitérésre is, ami főleg rakéta ellen jó, bár sajnálatos módon erre a játék nem hívja föl a figyelmünket (nem úgy, mint számtalan lényegtelen dologra). Én tökéletesen elvoltam ezekkel a részekkel és ha akarták volna, akkor se sikerült volna jobban, ráadásul hála a különböző feladatoknak monotonnak se éreztem, sőt az egyik pályán visszatért az elődökből ismert árkád lövöldözés is. Pluszként említhető az is, hogy most már válogathatunk a gépek között és az alap 4 db mellet, ha egy pályán összeszedjük az összes minikit-et további gépekkel bővül az arzenálunk. Sajnos ezek azonban mini modellek, tehát az átvezető jelentben eléggé viccesen festenek a méretarányos társaik mellet, de igy legalább kipróbálhatjuk, hogy milyen egy csillagrombolót vezetni, de akár a Millenium Falcon-t is a kezünkbe kaparinthatjuk. A gépek viselkedése között talán egy kicsit nagyobb különbség is lehetne, ám abszolút lehet érezni a hatalmas csillagrombolók és a fürge Jedi Starfight-ek közötti különbséget. Az viszont egyértelmű hiba, hogy kimaradtak a vezethető földi járművek (bár lövegeket azért használhatunk) bármennyire is rossz volt a II. részben.
Kőkorszaki Lego
Az irányításról már beszéltem, és mint mondtam nehéz rajta fogást találni, ám a grafika már nem ennyire jó. Nos nincs arról szó, hogy a játék csúnya lenne, csak egy-egy textúra nem megfelelő. Vegyük pl. a rakétákat, én először azt hittem ezekre a rózsaszín csíkokra, hogy valami pixelhiba, aztán pedig úgy gondoltam, hogy valami meglepetés és az űrhajó lila könnyeket hullat, de nem csalódnom kellet ezt a fejlesztők véresen komolyan gondolták. De Grevious tábornok is megér egy misét, aki úgy néz ki, mint egy világuralomra törő sáska, valahogy sose keltetett félelmetes benyomást, inkább csak szakadtam rajta (bár a filmekbe se valami nagy szám). Viszont a textúrák maradék 90%-a rendben van, Obi-Wan olyan, mintha most lépet volna csak ki a filmből, sőt Anakin-t kicsit átalakították és most már végre nem olyan nyálas szájú, mint a filmekbe volt (bár ezen a téren a sorozat is javult). A hajók is kellően részlet gazdagok, pl. az 501-esek hajóján ott díszeleg az ismert logójuk (igaz kissé Lego-sra véve). Ha pedig valamit eltalálunk vagy szétlövünk az jól megrajzolt Lego darabjaira esik szét. A grafikai megvalósítással még annyi probléma van, hogy szerintem kelleténél jobban pixeles (bár azért nem annyira, mint a képeken, mert azok nagyítva vannak), illetve az optimalizálással is problémák vannak, bármennyire okosak voltak a fejlesztők. Ugyanis a PC-s nagytestvérhez képest, most a csapattársainkat nem láthatjuk a képernyőn, hanem egyszerűen az R vagy L gombot lenyomva válthatunk rá, ezáltal kevesebb karaktert kell lemodellezni. Ennek ellenére, ha több ellenfél van egyszerre a képernyőn és még valami effekt is van (mondjuk valami lángol) elkezd akadni. A hangok terén biztos nehéz helyzetben voltak a fejlesztők, hisz talán ez a sorozat leggyengébb pontja, hisz a jól ismert Star Wars dallamok helyet, nyálas tini rock szerűséget használnak. A fejlesztők ezt is ügyesen abszolválták, hisz a főcím mellet (ami még el is megy), az összes dalt a régebbi Star Wars részekből vették, így pl. felcsendül az Imperial March is. Mivel szinkron nincs a játékban, ezért erre nem érdemes szót fecsérelni, minden karakter kellemesen hümmög, hörög, talán egyedül Grevious krákogását hiányoltam. A lézerpuskák, fénykardok, robbanások hangja is tökéletes, egyedül az idegesítő, hogy bármit veszünk fel a játék csipog, de ez már az előző részeknél is így volt.
Hógolyózástól a strandröplabdázásig mindent lehet, de csak egyedül
A monotonitást sikerült leküzdenie a fejlesztőknek azzal, hogy rendkívül változatos feladatokat kell megoldanunk, rendkívül változatos helyszíneken (össz-vissz csak 2 pálya ismétlődik meg), sok esetben pedig egy-egy minikit vagy red brick (ezzel tudunk kioldani csalásokat) megszerzéséért jópofa minigame-ket kell abszolválnunk, pl. kapunk céllövöldét, ahol kacsák helyet droidokra kell lövöldöznünk, vagy éppen az egyik pályán amőbáznunk kell (mondjuk ez teljesen automatikus, de a szándék a lényeg). Ráadásul a bázison (ami ez esetben Anakin csillagrombolója) újabb mini játékokat oldhatunk ki. Kapunk egy mezei repülős lövöldözést, egy roppant nehéz Baseball-t Mace Windu főszereplésével, hógolyózást Anakin-nal és strandröplabdázhatunk R2-D2-val. Azonban egy nagy hiányossága van a játéknak a 103 karakter, 17 hajó, 13 pálya és 4 minijáték ellenére és ez a Multiplayer. Az érhető, hogy az egy gépen való coop-ot kivették, de azért a Wi-Fi-n keresztül simán megoldhatták volna, külön bosszant az is, hogy ennyire jó harcrendszerrel nem mehetünk egymás ellen se.
Inkább csak felnőtteknek
A LEGO Star Wars III egy nagyon kellemes, szórakoztató játék, minden percét élveztem. A történet mesélése zseniális, a harcrendszer a valaha készült legjobb, ami Star Wars-ba játékba volt, az irányítás könnyű, az extrák tekintetében is megállja a helyét és a technikai megvalósítás is viszonylag jó. Ezért hát az apróbb hibák, Multiplayer és a 3. évad hiánya ellenére egy kiváló játék a LEGO Star Wars III. epizódja PSP-n.
