Bemutatkozás

A blogon igyekszem minden megjelenő játékot bemutatni, de emelet megemlítek régi klasszikusokat és elmélkedek a játék/hardver piacról. Az informatika mellet, még újabb filmeket is elemezni fogok, illetve egyéb témákat is néha felvetek. Elérhetőség: kapiandras@freemail.hu Ajánlott felbontás: 1680x1050

The Hangover Part II (Movie)

2011.11.24. 11:33 Kápi-András

Rendező: Todd Phillips

Forgatókönyvíró: Craig Mazing-Scot Armstrong-Todd Phillips

Kategória: Vigjáték

Megjelenés: 2011 május 25.

Jelenlegi ár: 3000 FT

 

2009-es év szerintem legjobb filmje volt a The Hangover című alkotás. Gyakorlatilag nem lehetett a filmről rosszakat hallani. A történet zseniális volt, a karakterek nagyon aranyosak voltak, a poénok pedig annyira ütnek, hogy még mindig jókat nevetek, ha meghallom valahol a Doug nevet (,,WHERE is DOUG?), ráadásul nagyon jól lavírozott a pikánság és a gusztustalanság között. A film annyira tökéletesen lett lezárva, hogy én el se tudtam képzelni, hogy lesz 2. rész és valószínűleg nem is tervezték, ám a hatalmas sikert ugye muszáj kiszipolyozni Hollywood-nak. Úgy, hogy idén meg is jelenet a Part II, ami elé egyrészt félve ültem be, mert a viszonylag rövid idő alatt készült el és az erős pénzszerzési szag is lengett körülette, másrészről pedig kíváncsi voltam az őrült Alan, a mindig tökéletes Doug, a laza Phill és a folyton parázó Stu újabb kalandjára és mind egy rég nem látott barátnak, úgy örültem nekik.

Visszajátszás

A Hangover 2. részében ezúttal Stu házasodik meg Thaiföldön. Persze a 2 évvel ezelőtti incidenst igyekszik elkerülni, ezért még Amerikában rendeznek egy palacsintázóban egy legénybúcsút. Arról pedig hallani se akar, hogy Alan-t meghívja az esküvőre. Végül mégis megteszi, így öten, ugyanis mennyasszonya öccse is velük tart elindulnak Thaiföldre. Az út viszonylag zökkenő mentes volt, azt leszámítva, hogy Alan, kiakarta nyírni az új tagot. Aztán jött egy vacsora a családdal, ahol az após, finoman fogalmazva leoltotta Stu-t (egy szétfőtt rizshez hasonlította). Majd nagy bánatában a barátaival lementek a partra egyet sörözni (természetesen csak bontatlant) és mályvacukrot enni. Ekkor újra megtörtént és egy lepusztult szállodai szobában találták magukat Bangkok-ban. Már itt kezdtem érezni, hogy valami nem fog stimmelni a forgatókönyvvel. Ugyanis eléggé nehezen hihető, hogy ők feltűnés nélkül (senki se tudja hova mentek) eltudtak menni egy másik szigetre. Meg amúgy is, egy hót részeg embert hol érdekelné, hogy ne az új családja előtt tomboljon egy jót, pláne úgy, hogy tele van a hely jobbnál jobb szórakozási lehetőségekkel. Na mindegy, szóval felébredtek egy jó messze lévő szigeten. Megdöbbenve tapasztalták, hogy Alan-t kopaszra nyirták, majd pedig, hogy Stu-nak egy Tyson féle tetoválás van az arcán, meglepetésükre az előző részek beteg kínaija, és Teddy-nek a mennyasszony öccsének egy ujját. Így még se mehetnek vissza az esküvőre, tehát elkezdik keresni Teddy-t csak semmire se emlékeznek. Mindenesetre apró nyomok alapján elindulnak és lényegében ugyan azt az utat járják végig, mint a The Hangover-ben. Tigris helyet majom, ellopott rendőrautó helyet, szerzetes, ezúttal is feltűnik egy fickó, aki azt állítja, hogy nála van a barátjuk és még sorolhatnám. Én nem vagyok az a tipus, aki fennakad az ilyesfajta ismétléseken, ha működik, de biztos, hogy egyeseket ez nagyon fog zavarni. Maga a történettel nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy átgondolatlan és következetlen. Erre jó példa, hogy az egyik jelenetben Phill-t meglövik, irány is be a korház, ahol bekötözik a kezét, majd 2 másodperc múlva, már azt lehet látni, hogy teljesen vidáman, sebnélküli kézzel rohangászik. De azért az se pite, hogy Teddy-t nem is zavarta az, hogy elvesztette az egyik ujját, ráadásul sebész akart lenni, de végül is kit érdekel egy nyüves ujj. Az is zavart, hogy egyes karakterek, ahogy jöttek, úgy el is tűntek. Erre jó példa az orosz maffiózók, akiké a majom. Megszerzik a majmot, majd különböző okok miatt, újra elviszik, de ekkor már nem keresik fel őket, vagy hasonló, nem ez a szál itt kimúlt. Az is kitűnően látszott, hogy úgy szuszakolták ki magukból a nyomokat a készítők. Az egyik jelenetben pl. Alan meditációval emlékszik vissza a történésekre. A történet pedig lehetne azt mondani, hogy happy end, de valahogy nekem nem jött annyira át. Eleve Teddy elvesztette az egyik ujját, ez nem vicces, de más mellékszereplők is tragikus sorsa jutnak.

Öld meg Alan-t!

A színészek terén kezdjük rögtön Zach Galifianakis-szal, aki ugye a szerethető hülyét Alan-t játszotta. Ő ugye az első rész egyik meglepetés embere volt, hisz nagyon jól alakított és félig meddig sikerült is betörni a filmiparba, ám második nagy szerepében már korántsem volt annyira jó (pedig hasonló szerepet kapott) és a Hangover 2. részében tovább tart a mély repülése és már nem sok van neki a padlóig. Nehéz megmondani, hogy miért volt annyira rossz. Először is a szerepe se volt az igazi, olyan poénjai voltak, mint az, hogy megfogta Teddy nyaktámaszát és eldobta, hát nagy poén volt mondhatom. Másrészről full kretén volt és, ahogy Lazarus is megmondta, az nem jó. Gyakorlatilag folyton nyitott szájjal bambul és mások, amúgy érdekes, vicces szövegét megzavarja, valami eszméletlen idegesítő, hülye röhögéssel és valami odaröfögött poénnal. Valahogy olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha azt se tudná mit csinálni, csak néha rájön, hogy valamit már mondani kéne, hogy megkapja a pénzét, és ekkor kimondja az első gondolatát. Lehet, hogy az volt a célja a készítőknek, hogy idegesítő legyen, amit sikerült is elérniük, de szerintem ez sokaknak nem nyeri el a tetszését. Másik csalódás Ed Helms volt, aki a film elején pedig nagyon jó volt. Egyszerűen szakadtam a röhögéstől, amikor teljesen kiborult azon, hogy lefeküdt egy férfival, vagy amikor meglátja a tetoválását, de a film elei karót nyelt stílusa is remek volt. Ám a film második felében egyszerűen már túljátszotta a szerepét, a film végi kiakadása pedig eléggé erőltetetnek tűnt, ráadásul (ami nem az ő hibája volt, hanem az íróké) elkezd valami hülye bene élő démonról beszélni, ami azontúl, hogy nem vicces, még egy hatalmas hülyeség is és nem illik a karakteréhez. Bradly Cooper és Justin Bartha viszont nagyon jó volt. A reakciók nagyon őszinték voltak, minden egyes jelenetnél tényleg lehetett látni rajtuk, hogy jól szórakoznak, vagy éppen megrökönyödnek. Ráadásul Phill karaktere sokkal szerethetőbb is lett (az első részben már-már idegesítően tahó volt), miután megtörtént baj látszik rajta, hogy nagyon nagy bűntudata van és mindent elkövet, hogy barátja Stu ne veszítsen ezzel a kis kirohanással. Doug sajnos ezúttal se kap sok szerepet a filmbe, ami ezúttal kicsit érhetetlen, hisz nem tűnik el. Gyakorlatilag egy háttér segédként működik ő, néha felhívja a Phill-éket, hogy mi a helyzet, majd megpróbál nekik valahogy segíteni telefonon keresztül. Mindenesetre ebben a kis szerepben is bizonyította szerintem Justin Bartha, hogy a jövőben komolyabb szerepekre is felkészült. A mellékszereplők nagyon jók, Ken Jeong, most is ugyan olyan beteg, mint az előző részben, bár most talán kicsit következetesebb és kevesebb ,,Fuck me!” hangzik el tőle. Külön kedvencem talán az, amikor egy toronyház liftjében elkezdi énekelni az ót szól zenélt, valami eszméletlen hamisan. Mason Lee, akinek ez volt az első filmszerepe nagyon aranyos volt, a visszafogott, aranyos, kicsit stréber gyerek szerepében. Minden lány is nagyon szerethető volt. Nevesebb mellékszereplők is feltűnnek, az egyik már az előző részben is szereplő Mike Tyson, aki itt is nagyon jópofa volt, másik pedig a Golyózápor rosszfiúja Paul Giamatti, aki egy ahhoz hasonló szerepet kapott, ám ezúttal már sokkal jobban ráérzett annak a hangvételére és már egyáltalán nem nevezhető ripacsnak, sőt kifejezetten stílusosan alakított.

Kicsit sok már, de azért még vicces

Persze egy vígjátéknál a legfontosabb a humor és ezen a téren jó a Hangover 2. felvonása. Rengeteg jópofa poént kapunk, ám ezúttal sokkal kevésbé fognak ütnek, sokkal inkább felületesek és kiszámíthatóak lesznek. Mindenesetre azért jókat fogunk röhögni, pl. amikor Stu elkezd poénkodni azzal, hogy mivel most van a legénybúcsúja, itt a palacsintázóba, akár kérhetnek öl táncot a pincértől, vagy extra csoki öntetet is kérhetnek, de az is jópofa volt, amikor egy saulin templomban az őr elkezdi őket verni, mert beszélnek és Stu próbálja megmondani ezt a többieknek, de akármikor megszólal, mindig kap egyet az őrtől. Másik probléma a kicsit egyszerű poénok mellet, hogy sok az öncélú, abszolút nem vicces jelenet is, amit pedig érezhetően annak szántak. Ezekből már megemlítettem egyet-kettőt, de talán a legdurvább amikor reggel egy paplan közül csak egy tököt (nem tudják mi az) látnak és Alan elkezdi nyalogatni, hogy ez nem e rizs, majd pedig egy majom elkezdi húzogatni. Szerintem ez még leírva is elég visszataszító, hát még filmvásznon

Félre hangolva

Az előző rész zeneileg is nagyon rendben volt, több jó számot hallhattunk, kezdve a rock-tól, egészen a hiphop-ig, amik ráadásul tökéletesen illetek is a jelenetekhez. Ráadásul Mike Tyson és Ed Helms is dalra fakadt. Nos utóbbiak a 2. részben is meglesznek, bár Stu zenéje nagyon erőltetett és nekem abszolút nem is volt vicces. Ezúttal a zongorát egy semmiből előkerülő gitárra váltotta és lényegében 2 akkordos számot fog előadni. Mike persze most is üt, ezúttal a One Night in Bangkok című számmal, ami kicsit hamis, de ember, ő MIKE TYSON. A többi szám, leszámítva egyet, viszont borzalmas lett, mindegyik ilyen nagyon trágár szövegű rap, ami azontúl, hogy önmagában se túl szórakoztató, még a film hangulatához, jeleneteihez se illenek.

,,A felejtéshez nagyon értünk.”

Furcsa, hogy milyen gyorsan el lehet felejteni a Másnaposok 2. részét. Ez persze nem biztos, hogy rossz, sőt hány nagyon rossz film kísért a gondolatainkban (pl. Battle of Los Angeles), ám valahogy többet vártam volna a zseniális 1. rész után. Összességében mit is lehet elmondani a filmről, szerethető karakterek, általában jó színészi játék, nuku történt és realitás, sok feledhető poén, valamint szükségtelen cenzúra bosszantás. A filmnek mégis van valami, bája talán a karakterek miatt és a célját is megállja, azaz szórakoztat, úgy hogy végszónak csak annyit mondanék. A The Hangover Part II egy esti filmnézésre tökéletes a haverokkal, hogy kicsit ellazulj, de semmi több és ne várd az előzőnek azt a zseniális, abszurd, ugyan akkor valamennyire reális légkörét, ami volt neki.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakucko.blog.hu/api/trackback/id/tr363408188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása