Rendező: Joe Wright
Forgatókönyvíró: Seth Lochhead
Kategória: Akció-Thriller
Megjelenés: 2011 április 07.
Jelenlegi ár: Nem lehet kapni
A The Bourne Identity 2002-es debütálásakor még kevesen gondolták, hogy a később trilógiává kibővülő sorozat, ekkora rajongó tábort képes szerezni (számomra az ismeretségemben például egyszer azokat megszámolnom, akik nem szeretik). Persze sokan szerették volna meglovagolni ezt a piacot, de joggal úgy gondolták, hogy ameddig be nem fejezik azt, nem érdemes próbálkozni. Miután azonban ez 2008-ban megtörtént, 2010-ben és főleg idén már tonna számra jönnek a hasonló filmek. A Hanna is ezek közé tartozik, aminek a megjelenését ügyesen a 2 legkomolyabb riválisa után időzítették. Így az azok utáni csalódást követően mindenki egy emberként reménykedett abban, hogy majd Hanna (nem Montana) hozza el a Bourne filmek zsenialitását. És, hogy ez sikerült az kiderül a soron következő cikkben.
Tökéletes katona
Az ilyen jellegű filmek egy döntő pillére a történet és annak a fordulatossága. Előbbivel nincsenek komolyabb problémák, kicsit átgondolatlan és logikátlan, de mondjuk a Battle Los Angeles-hez képest egy doktori disszertáció. Igaz a konkurensekhez képest meg elég nevetséges (Bourne, Salt, The Adjustment Bureau). A sztori egy olyan magzatról szól, akit még magzat korában genetikailag tökéletesítettek. Aztán valamiért (nem derül ki pedig, elég fontos lett volna) leállítják a programot és megpróbálják Hannát többi társával együtt megölni. Ám ezt egyedüliként neki sikerült túlélni, hála apja titkos ügynök mivoltának. Ezt követően pedig az egyetlen biztonságos helyre mennek, Alaszkába, hogy ott a férfi kiképezze és tökéletesítse a lányt. Majd miután ez megtörtént elindulhat a bosszú hadjárat, hogy likvidálják anyja gyilkosát. Persze semmi se megy simán és Hanna az általa ismeretlen modern civilizáció felfedezése közben több kalamajkába kerül, miközben a valódi kilétét is próbálja felderíteni. Ehhez a fantáziátlan sztorihoz, még hozzá jönnek a már megemlített hibák, amitől azért nem túl jó a kép. A fordulatok terén pedig a film egy hatalmas 0-la. Pedig ezen a téren aztán igazán brillírozni kéne és még a legrosszabb klón is igyekszik valami váratlan fordulatot beletenni. Gyakorlatilag már az 1. percben tudod, hogy mi lesz a vége, milyen fordulatok lesznek, és ki fog meghalni.
Tökéletlen színésznő
A filmben jóformán alig vannak színészek és azoknak ráadásul csak elenyésző százaléka volt jó. A főszerepet Saoirse Ronan kapta, akit borzalmasan csúnyára maszkoltak el. Rémálmaimban ne jöjjön elő. A teljesítményével viszont nem voltak komolyabb problémák. Néha nagyon hülye fejeket vágott és túljátszotta a szerepét, máskor egész jól beletalált az érzéketlen lány szerepébe. Az apját Eric Bana alakította, aki egy jóval ismertebb színész, ő volt pl. a München és a hihetetlenül rossz Hulk filmnek is a főszereplője, bár talán mindenkinek a Black Hawk Down-os tökös katona szerepe ugrik be róla. Itt is hasonló szerepet kapott. Bár érdekes mód ezúttal csak a drámai részekben volt jó. Ugyanis a film elején abszolút eltudta a nézőkkel hitetni azt, hogy mennyire szereti a lányát, félti és igyekszik az összes veszélyre felkészíteni. Aztán a film 2. felében akcióhőssé válik, ami nagyon rosszul állt neki. Egyrészről már eléggé megöregedett, másrészről pedig nem volt dinamikája (nagyjából úgy futott mint Maci Laci, darabosan és lassan), harmadrészről pedig nagyon hülye fejeket vágott a béna kung-fujához, amitől az embernek felállt a szőr a hátán. A legnagyobb csalódás egyértelműen a másik húzó név volt Cate Blanchett, aki ezúttal egy 40-es karrier mániás, érzéketlen, gyilkoló gépet alakit. Gyakorlatilag az egész film alatt olyan fejet vág, mintha savanyú citromot szopogatna, de ez mondjuk még el is menne, a megkeseredett nő szerephez. Ám sok jelenetben, amikor manipulálni próbál másokat megpróbál kedves lenni. De ez nagyjából annyira hiteles, mint a Hírrádió egy riportja (magyarul kamu), viszont ami még ennél is durvább, hogy ezt mindenki be is veszi. Pedig olyan fejet vág, mint az idős agresszív nénik, akik miközben tépik le a gyerek fülét, valami furcsa vigyort biggyesztenek az arcukra. A legrosszabb azonban még se ő volt, hanem Jessica Barden, aki a filmben feltűnő családban a lányt alakította. Gyakorlatilag nem lehet szavakat találni rá, hogy mennyire borzalmas, talán elég annyi, hogy a Baadmovies blog legidegesítőbb gyerekszínészei közé nyugodtan bekerülhetne. A családban az anyát és az apát is ismertebb színészek töltötték be (Olivia Williams, Jason Flemyng), de annyira pici szerepet kaptak, hogy nem tudták megmutatni a tudásukat. Feltűnik még egy szadista, elég elvont ízlésű német is, akit Tom Hollander személyesített meg, egész jól. Néha túlzásba esett, de többnyire jól hozta a gyilkos, brutalitását és a stílusosságát is. Ráadásul az a dal amit dúdol, egyszerűen beleég az agyadba. Itt ki is fogytak a színészek, még feltűnik pár pofozó zsák, de lényegében egyik se szólal meg.
Karatézzunk!
Anno a legelső Bourne hatalmasat újított a közelharci akciójelenetek terén. Ahelyett, hogy röhejesen sokáig ütik és fojtogatják egymást, a valóságnak megfelelően gyors, tudatos ütéseket vittek be és igyekeztek egy mozdulattal eltörni az ellenfelük nyakát, vagy karját, ezzel pontot téve az ügyre. A Hanna azonban ilyen szempontból régi módi lett, ugyanis itt karatéznak egymással és eszméletlen sok, a valóságban már letaglózó ütést visznek be, ahelyett, hogy egy könnyed mozdulattal eltérnék egymás karját. Ez amúgy azért is röhejes mert a főszereplő Hanna nagyjából 40 kg-os és nem azaz izomkolosszus alkat, tehát egy ilyen ütök kapókból a valóságban csak vesztesen jöhetne ki, persze mivel ez film a 80-100 kilós skinheadeket csak úgy dobálja. Az egyetlen értékelhető ilyen jelenet a filmvégén volt, ahol Hanna, egy igen látványos és taktikus, gyors ölést hajt végre. Röhejes eleme az is a filmnek, hogy a rosszak akár hányszor találkoznak a főszereplőékkel elfelejtenek fegyvert használni. A legröhejesebb talán az a jelenet volt, amikor Hanna apját egy kihalt metró megállóban 4 felfegyverzett, kiképzett ügynök körülveszi és ahelyett, hogy egyszerűen lelőnék (akár kábító pisztollyal, akár éles lőszerrel), elkezdenek látványosan verekedni. Az akcióból ráadásul nagyon kevés is van, bár a minőségük alapján talán ez nem is akkora baj, persze csak akkor, hogy ha a helyettesítő dolgok jól működnek. Nagyon hangulatos volt a Bourne részekben a menekülés, amiből szinte semmit se kapunk a Hanna-ban. Az a kevés van az nagyon hamar véget ér és semmi stílusosság és ötletesség nem volt bennük, ráadásul elég értelmetlenek is. Jó példa volt erre, amikor a rosszak elkezdték autóval követni Hanna-ékat és nem, hogy a kihalt vidéken leszorítanák őket, majd elfognák a lányt, hanem végig furikáznak egész Spanyolországon arra várva, hogy egy elhagyatott helyen megálljanak. Ezzel még csak annyi baj van, hogy ki az a barom turista, aki gondol egyet és megáll a senki földjén, hátha történik vele valami. És gyakorlatilag a nézőknek 10 percig azon kéne izgulnia, hogy vajon mikor állnak meg Hanna-ék és, hogy a lány megtudja e győzni útitársait, hogy ne a kihalt vidéken parkoljanak le. Ezen kívül még lesz kb. 2 üldözés és ezen a téren is kifújt a film.
The Bourne Identity Road Movie Edition
Most joggal merül fel bennetek, hogy akkor miből áll a film. A válasz pedig megdöbbentő, az utazásból. Lényegében a film 70%-ában azt láthatjuk, hogy Hanna felfedezi a modern kor vívmányait, zenét hallgat, Reszkess Amerika stílusban játszik a villanykapcsolóval. Ezek azontúl, hogy teljesen sablonosok és semmit mondóak, egyszerűen nem is illik bele a film reális, brutális stílusába. Komolyan, hogy vegyünk komolyan úgy egy profi gyilkost, hogy a villanykapcsolóval játszik és a hozzá közeledő fiúnak elakarja törni a nyakát szeretetből. A maradék 10%-ban pedig skandináv filmekre jellemző absztrakt jeleneteket láthatunk, amiket én először el se akartam hinni, ám miután a film első fél órájában szinte minden második jelenetet visszatekertem, realizáltam, hogy nem én hallucinálok, hanem a film tényleg ennyire beteg. Lesz itt egyiptomi diszkóban karácsonyi számot gyakorló hermafrodita, egy törpe télapóval, akiket az elég érdekes német kordinál, leszbikus jelenet, spanyol utcai operaelőadás és még pár finomság.
A remény rabjai
Hanna hatalmas csalódás lett. Közhelyes történet, ami roppant kiszámítható, összességében gyenge színészi teljesítmény, röhejes akciójelenetek, a feszültség teljes hiánya és túlságosan elvont jelenetek. Az eredmény borzalmas, a szintén nem túl jól sikerült Unkown klasszisokkal jobb és sokkal inkább ajánlom, mint ezt a road movie beütésű akció-krimit. Úgy látszik kénytelenek vagyunk feladni annak a vágyát, hogy lesz olyan film, ami Bourne helyére léphet, bár azért nekem még van idén egy tippem (In Time), igaz az azért jóval jobban elrugaszkodott a valóságtól, ám talán pont ez ad neki majd bájt, de én már nem merek semmit se jósolni. Pláne a Hanna utáni fiaskóm után.
