Rendező: Rob Marshall
Forgatókönyvíró: Ted Elliott-Terry Rossio
Kategória: Akció-Kaland
Megjelenés: 2011 május 11.
Jelenlegi ár: 2800 FT
A Pirates of the Caribbean egyértelműen a Disney legsikeresebb felnőtt film sorozata. Már Pán Péter filmek óta vártunk egy igazi bad-ass kalóz filmet, ahol mesés lények, hatalmas hajók, zseniális karakterek, hasonló zenékre vívnak látványos harcot. A Pirates of the Caribbean: The Cursed of Black Pearl pedig mindezt megadta, a filmnek egyedüli nagy hiányossága az volt, hogy kicsit amolyan becsalogatónak hatott, ugyanis rengeteg nyitott kérdés maradt és érezhetően már ekkor tervezték egy következő rész leforgatását. Nos idén már a 4. részét éli meg a sorozat. Ezúttal nagy változásokat ígértek. Aminek lehet örülni is meg, nem is. Mindenesetre az új rendezővel, új szereplőkkel tényleg ismeretlen vizekre evezett a Pirates of the Caribbean és, hogy az ismeretlen az jó dolgokat tartogat számára, az most kiderül ebből a cikkből.
A cél nem számit, csak az út
A Karib-tenger kalózainak a történetétől nem féltem. Egyrészről, mert az írók közül mindenki maradt a régi és 2. részt leszámítva idáig mindig brillíroztak. Másrészről a 3. rész tökéletesen fel is vezette az új részt. E szerint Jack Sparrow és hű hajómestere Gibbs, elindulnak felkutatni az örök élet forrását és visszaszerezni Barbossa-tól Jack hajóját a Fekete Gyöngyöt. Ezzel szemben nem így fog kezdődni a film, hanem érthetetlenül, de elég sokat ugrunk előre az időbe (azt hiszem fél évet, de nem vagyok benne biztos). Valahogy Londonba kötünk ki, ahol is Gibbs-t cipelik a bíróságra, hogy halálra ítéljük Jack bűneiért, ugyanis azt gondolják, hogy ő hírhedt Sparrow kapitány. Csak egy apró probléma, a XVI. században már használtak körözési portrékat (lásd Assassin’s Creed: Brotherhood). Tehát elég nehezen hihető, hogy ne ismerte volna fel legalább 1 ember, hogy ez nem Jack Sparrow. Mindegy ezt követően a film olyanná válik, mintha jeleneteket tennének egymás mellé, szinte semmi összefüggés nincs közöttük. Hirtelen rájönnek, hogy miként is néz ki a hírhedt kalóz, elviszik a Tower-be, itt egy asztali serpenyő szintjén lévő György herceg, össze-vissza kezd hadoválni és megkéri Jack-et, hogy az angol flottát vezesse el a fiatalság forrásához. Itt egy újabb logikai érthetetlenség, elméletileg a forrásról csak Jack, Gibbs és pár spanyol tud, ehhez képest jóformán mindenki tudja, hogy létezik és azt, hogy Jack látta is, amit még utóbbi se ért, de nincs kifejtve a filmbe, hogy most akkor mi az igazság. Ekkor megjelenik Barbossa, aki elárulja Jack-nek, hogy a Gyöngyöt elvesztette, mire ő nagyon érthetően ki akarta tekerni a nyakát, ám később semmi magyarázat nélkül puszi haverok lesznek és együtt fognak küzdeni. Györgytől Jack angolosan távozott, bár nem volt érthető, hogy miért nem fogadta el a hajóját, hisz így egy problémát már ki is lőhetett volna, pláne úgy, hogy a flotta egyetlen hajóból állt, amit Jack irányított volna. Ehelyett a szökés közben hirtelen egy kocsmába téved be a főszereplő. Ahol megtalálja azt, aki azt állítja, hogy ő Jack Sparrow és legénységet toboroz a nevében. A személyről kiderül, hogy egy nő, aki az üresjárat közben szeretett bele Jack-be. Aztán elkábítja a kalózt, aki miután felébredt Fekete Szakáll hajóján találja magát. Kiderül, hogy ő a lány apja és a halálával kapcsolatos jóslat miatt fel akarja kutatni a fiatalság forrását. Barbossa is utánuk indul és innentől megszűnik a történet. Ami azért egy kaland filmnél elégé nagy probléma, ráadásul a minimális, fél-kész történetben még bakik is vannak, de ennek ellenére azért nem annyira rossz, mint a 2. részé, ugyanis ez legalább érthető.
Az a fránya gazdasági válság
Persze a történet hiányát az akciójelenetek valamennyire eltudják vinni a hátukon, ám sajnos a Pirates of the Caribbean 4 ezen a téren is elbukott. A legnagyobb baj, hogy nincsenek tengeri ütközetek. Igen, egy kalózos filmben nem fogják hatalmas hajók egymást szitává lőni. Az eddigi filmeknek pont az volt az egyik nagy előnyük, hogy a híresebb kalóz történetek zseniális látvánnyal tudták a vászonra varázsolni, itt meg nem kapunk semmit se. Ráadásul a film kétszer is elhúzza előttünk a mézes madzagot, hogy na most, kapunk valami ütős tengeri küzdelmet. Az egyik ilyen a film negyedénél is van, amikor egy hatalmas angol anyahajót vezénylő Barbossa összefut nemzete nagy ellenfeleivel a spanyolokkal, akik létszámfölényben vannak, hisz nekik 3 hajójuk is van és biztosra vesszük, csak úgy, ahogy az egykori kalóz, hogy ezt a helyzetet kihasználva meg is támadják őt. Na el is kezdik késziteni az ágyukat, már kezd dolgozni bennünk az adrenalin és már magunk előtt látjuk a csatajeleneteket, amikor a spanyolok elegánsan, egyszerűen elhajóznak Barbossa előtt. Persze gondoljuk, hogy nem baj biztos siettek (a film is ezzel magyarázza), de majd az utolsó fél órában milyen kemény ütközeteket kapunk, ráadásul ott már biztos jelen lesz Fekete Szakáll hajója is. Aztán csalódnunk kell, helyette a film végén, egy érthetetlen kb. 5 perces kaszabolást kapunk, ahol szinte mindenki, mindenki ellen van. De a film vége felé megint lesz egy jelenet, amikor is arra számítunk, hogy egy flashback formájában láthatjuk a Gyöngy pusztulását. Barbossa merengő arccal elkezdi Jack-nek mesélni az utolsó útját a hajóval, már el is kezdenek szólni az ágyuk és a film megint jól átvág minket, mert a mesélés egy gyors befejezéssel abba marad. A rendező viszont úgy gondolta, hogy a hajós jelenetek helyettesíthetőek a musical betéttel. Én értem, hogy a rendező nagyon favorizálja ezeket, de akkor is bele kellet volna gondolnia abba, hogy aki leül megnézni egy Karib-tenger kalózai filmet, az azért teszi azt, hogy hajókat lásson lövöldözni egymásra, nem pedig erotikusnak legkevésbé nevezhető, uszonnyal csapkodó szirén csapatot, aki valami bárgyú dalt vonyítanak el. Szárazföldi akciót legalább kapunk, de az meg a technikai megvalósítás miatt nem jó. Az operatőri munka csapni való, szinte sose tudjuk, hogy mi történik, mivel össze-vissza ugrál a karakterekről, ráadásul minden bevan mosódva. A jelenetek agyon is vannak vágva, hogy végkép ne tudj eligazodni rajta. A koreográfia amúgy, amennyire kitudtam venni jópofa, kicsit vicces, de látványos és dinamikus, leszámítva az utolsó nagy párbajt. Nem akarom lespoilerezni, hogy kik küzdenek, de az egésznek olyan dinamikája lesz, mint egy járókeretes futóversenynek, ahol még minden résztvevő pluszban rövid látó is. Az egyik fél bénázása érhető, de a másiké abszolút nem. A legröhejesebb pedig az, hogy 3 perc múlva, gondol egyet az egyik fél és hátat fordít ellenfelének, a megmozdulás jutalmát gyanítom sejtitek, halál. Az effektek pedig finoman fogalmazva is majdnem Asylum szintűek. Gyakorlatilag mindenen lehet látni, hogy úgy CGI-zték oda, ráadásul a rendelés minősége, úgy a 90-es évek végét tükrözi. A külön kedvencem talán a film végi felfelé folyó tó, ami így ötletesnek hangzik, de a vizet egyszerűen egy szürke karikával oldották meg, pár fehér vonallal, nagyjából olyat képzeljetek el, mint egy gagyibb délutáni sorozatokban. A többi azért egy fokkal jobb, de azért ezek se szépek, pláne ha összehasonlítjuk a Transformers 3-mal, vagy a Thor-ral. A film 3D-ben is megtekinthető, ám ez mint oly sok más alkotásnál, itt se jelent szinte semmi pluszt, össz-vissz a film végén lesz 1 db térbeli jelenet, ami azért elég nagy pofátlanság.
Ahol bevált a csere
A látvány és a rendezés terén, tehát hibás döntés volt a csere, ám a főszereplők tekintetében volt előnye a dolognak. Természetesen Jack Sparrow-ot megszemélyesítő Johnny Deep maradt a sorozatban. Gyakorlatilag ő lett a sorozat jelképe, az egész karaktere hatalmas kultusznak örvend (róla szóló játék is készült) és tényleg roppant stílusos, ahogy úgy mászkál a világban, mintha folyton rumon és dohányon élne, magyarul támolyogva, dülöngélve, össze-vissza mászkál. De mindezek ellenére mindig ő az aki utoljára nevet, mindenkit átverve és a vívó tudása se gyenge, ráadásul frappáns egysorosai is vannak. Johnny Deep pedig a vászonra is tudja vinni ezt a karaktert, csak úgy, ahogy a mostani epizódban is. Ám a 2. részhez hasonlóan Deep többnyire fél gőzön pörög, egyszerűen olyan volt, mintha nem érdekelte volna annyira a film és kicsit iparosan eljátszotta a jelenetek. Tisztázzuk ez nem azt jelentette, hogy rossz lett volna, csak azt, hogy nem volt annyira zseniális, mint az 1. és a 3. epizódban. De voltak kifejezetten remek jelenetei is, külön kedvencem talán az volt, amikor a film elején György herceg ebédlőjébe zárják be, egy székhez oda láncolva, miközben az asztalon jobbnál jobb édességek vannak és Deep arca tényleg olyan, mintha már évek óta nem evett volna ilyen finomságokat és mindent hajlandó lenne megtenni csak azért, hogy egy falatot kapjon belőlük. Orlando Bloom helyet nem szereztek másik színészt, ami elsőre nekem fura volt, de végül is abszolút nem hiányoltam a +1 főszereplőt. Nő nélkül viszont már tényleg nem lett volna az igazi a szereposztás, így a készítők kénytelenek voltak valakit találni, a sokak által kritizált (köztük engem is nagyon zavaró) Keira Knightly helyére. A választások Penelopé Cruz-ra esett, aminek én elsőre nem örültem, valahogy az volt a félelmem vele kapcsolatban, hogy egy esztétikusabb Michelle Rodriguez lesz. Ám ezzel szemben nagyon jól alakított és egy egész érdekes karaktert kapunk. Ő is egy igazi kalóz vér, aki mindenkit átver, bár azért érzelmesebb, mint nadrágos társai. Mindenesetre Penelopé Cruz olyan hitelesen tudott hazudni a film első felében, hogy még a néző fejét is összezavarta. Ha kellet esetlen volt és könnyes szemmel nézett szerencsétlen célpontjára, vagy ha arra volt szükség bevetette a női bájait is. Ami terén nem gyenge a lány, ráadásul ezt a rendező is észrevette, így elég lenge ruhákban fog ármánykodni. Hasonlót éreztem fő gonosz szerepe terén, mert Billy Nighy klasszisokkal jobban tud alakítani, mint Ian McShane. Ám előbbi karaktere nagyon kidolgozatlan volt, ami miatt nem tudott brillírozni. Ezzel szemben Ian McShane a legendás Feketeszakállt alakította. Szerintem ő az egyik olyan kalóz, akit szinte mindenki ismer. A filmben pedig annyira jól sikerült megcsinálni, mintha csak egy könyvből lépett volna elő. Hatalmas feketeszakállának a vége parázslik és valahogy Ian McShane a félelmetességet is eltudta velünk hitetni. Ennek talán az volt a fő oka, hogy szemrebbenés nélkül gyilkolta le az embereit, vagy kínzott meg ártatlanokat, ráadásul még a saját lányát is gond nélkül eltenné láb alól. Ian McShane-re azért nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy jó lenne, néha kicsit túlzásba esett és főleg a film végére már inkább ripacs volt, mint sem stílusos gyilkos. A mellékszereplők terén eléggé felemásra sikerült a film, főleg az újonnan jövőkkel lesznek bajok, bár a film eleje fele Barbossa is inkább teleshop árusra emlékeztetett, mintsem kapitányra, ám ő legalább a film második felére megemberelte magát. Nem úgy, ahogy az eddig teljesen ismeretlen Sam Claflin és Astrid Bergés-Frisbey. Előbbi volt a pap, aki egy idegesítő hülye gyerek volt, aki most aztán megakarta mutatni, hogy ő mekkora sztár. A másiknak pedig semmi fogalma sincs arról, hogy mi is az a színészi szakma. Ezért mindig Penelopé csábító nézését akarta utánozni, de első probléma, hogy ez jó pár jelenetéhez nem illet, második probléma, hogy ő ezt nem tudta jól csinálni és inkább bambának hatott, mintsem erotikusnak. Ráadásul a rendező választását olyan szempontból se értettem, hogy a szinészi játék mellé, még a külsejével is problémák voltak. Nem azt mondom, hogy csúnya nő, de egy csábító szirént azért nem én így képzelek el, ráadásul testileg még kifejezetten tinédzseres, pláne, ha Penelopé-val egy képen van. Mindenesetre akik a régebbi részekben szerepeltek azok itt is jók voltak, annak pedig külön örültem, hogy Keith Richards, aki lényegében Jack Sparrow a valóságban, újra feltűnik a filmvásznon. Ráadásul csak úgy, ahogy a 3. részben itt is remekül alakit, ami azért elég gáz, mert ő egy gitáros nem pedig színész.
Mindig csak a játék
A legújabb Pirates of the Caribbean-t a színészek mellet, a humor teszi tűrhetővé. Az egész film inkább egy vígjáték, mintsem egy akció-kaland. Jack Sparrow szinte minden mozdulatán szakadni lehet, de a többi karaktereken is jókat lehet derülni. Az egyik jelenetben pl. Barbossa-t és Jack-et egy fához kötözik, majd miután az őrségük eltávozik Barbossa közli Jack-kel, hogy meg van a lényeg, mire lecsatolja a lábát és elkezd belőle rumot inni. De nem csak helyzet komikum van, hanem rengeteg jópofa beszólás is. Barbossa és Jack folyamatosan beszólogat egymásnak. De az erotika is a helyén van, hála a kalóz és a Penelopé Cruz által alakított Angelica közötti tüzes párbeszédeknek. Azonban a párbeszédek terén se lehet egyöntetűen azt mondani az új Pirates of the Caribbean-ra, hogy jó. Ugyanis jó pár nagyon béna szöveg is lesz, ahol túlságosan komolyra akarták venni a hangsúlyt, ám ettől inkább nevetségesek lesznek. Külön kedvencem, amikor Feketeszakáll azt mondja, hogy hozzák a sellőt, mire a pap teljesen kiakad és ordítva közli, hogy ,,Van neve, SZIRÉNA!”. Azontúl, hogy ez magyarul még félre is érthető, érthetetlen is, hisz nem haverkodás céljából szedték fel a lényt, ráadásul nem is mondtak neki semmi csúnyát, aztán pedig azt se értette, hogy ő honnan veszi azt, hogy ez a lány neve. Mert ő se kérdezte meg a lány nevét. Tehát akár máshogy is hívhatnák. Mindenesetre tényleg ez a neve, de azért ez is elég szánalmas, hogy egy szirént Szirénának hívnak.
Vissza az ismert vizekre
A Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides elég felemásra sikerült. Üdvözítő volt, hogy Orlando Bloom-ot, valamint Keira Knightly-t elhagyták és helyettük behozták Penelopé Cruz-t, ám a többi újszínész nem alakított túl jó. A rendezői váltás egyértelműen nagyon rossz volt, ugyanis a filmben alig vannak akciójelenetek, ráadásul azok is elég gyengék, a történet a film második felére egyszerűen megszűnik és odáig se volt egy összerakott darab. A humora legalább maradt a régi és a pár hülye beszólás ellenére messze egyedül ezért érdemes megnézni a filmet. Én ennek ellenére várom már az 5. részt, de csak akkor, hogy ha Gore Verbinski visszaül a rendezői székbe és egy epikus befejezést kreál a legendás kalóz utolsó kalandjának.
