Rendező: Simon West
Forgatókönyvíró: Lewis John Carlino
Kategória: Akció-Krimi-Thriller
Megjelenés: 2011 január 13.
Jelenlegi ár: 2800 FT
Az eredeti Mestergyilkos szerintem egy jó film volt, hisz remekül bemutatta a bérgyilkosok személyiségét, amiket a remek színészek (Charles Bronson, Jan-Michael Vincent) meg is tudtak a vásznon jeleníteni, az összképet azonban kissé lerontották az igénytelen akciójelenetek, a pár logikai baki és a néha túl lassú cselekmény (bár ezzel legalább visszatudták hozni, hogy mennyire nagy türelemmel kell rendelkezni egy profi merénylőnek). Szóval hamar ellehetett felejteni a filmet, ám valószínűleg Simon West-tel nem ez történt, hisz ő a fejébe vette, hogy újra forgatja a filmet, kicsit felpörgetve az új század igényeihez mérten és kijavítja a hibákat is. A rendező korábbi munkája volt az 1. Tomb Raider fim, valamint a Tábornok lánya, amiket nagyon utálok. A főszerepben pedig Jason Statham áll, akit még annyira nem is utálok annyira, mert volt egy-két egész jó alakítása (Crank, Egyetlen), bár azért a Death Race-ben Transporter-ben hihetetlen gyenge volt, de aki sokkal problémásabb az a 2. főbb szereplőt alakító Ben Foster. Nem tudom, hogy a srácot miért nyomatják ennyire, de valami borzalmas, hogy milyen ripacskodásokat tud előadni, ráadásul ettől a folytonos bamba nézésétől nagyon ideges tudok lenni. A fentebb említett rossz ómenek ellenére én arra számítottam, hogy ez a film jó lesz, méltó tud lenni az elődhöz, mert úgy gondoltam, hogy nem változtatnak a bonyolult és ép emiatt érdekes karaktereken, ezáltal eltudja kapni a bérgyilkos életérzést. De csalódnom kellet, de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjünk mindent szép sorjában.
Ő a szíve mélyén jó ember!
A karaktereket gyakorlatilag teljesen átírták. Arthur Bishop a mestergyilkos, ezúttal sokkal inkább önfejű és válogatós, pl. amikor megkapja az ominózus ismerős leszedését feladatul, akkor leakarja mondani azt és csak azért vállalja, mert a főnök bizonyítékokkal alátámasztja, hogy azaz ember elárulta őket. Teljesen kiszedték a szereplő depressziós vonalát. Ezúttal a főhősnek mindene megvan, nők, bütykölhető kocsi, stb. és nem küzd pánik rohamokkal. Összességében nekem nem volt bajom az új Arthur Bishop-pal, bár kicsit hiányoltam a rossz fiús vonalat, de ugye a XXI. századra sokkal inkább jellemző az, hogy a főszereplőnek jónak kell lennie. Ráadásul Jason Statham jól is tudta megeleveníteni a karaktert, tényleg elhiszi róla az ember, hogy profi gyilkos, hisz nem játssza túl a szerepét, gyakorlatilag a film 90%-ban fapofával, érzéketlenül cselekszik, de a maradik 10%-ban tényleg látszanak rajta az érzelmek és abszolút átjön a jófiús életérzés. Igaz Mr. Statham-et én még nem is láttam más szerepbe úgy, hogy már bele tudott tanulni. A másik 2 fontosabb karaktert viszont nagyon elszúrták. Az Arthur-hoz segítségért forduló Harry McKenna az eredetiben csak ki akarta használni a főszereplőt, itt azonban a barátja valamint a mentora és fiaként tekint a gyilkosára, ami egyszerűen nem illik a kapcsolatnélküli, érzéketlen profi bérgyilkos hangulathoz. Az pedig már késsz röhej volt, hogy szerencsétlen karaktert még tolószékbe is küldték. Valószínűleg az egészre csak azért volt szükség, mert a rendező úr úgy gondolta, hogy nem tartjuk elég gonosznak és apatikusnak a főszereplőt akkor, ha csak szimplán a legjobb barátját öli meg, hanem egy olyan embert öl meg, aki még járni se tud (halkan megjegyzem, hogy a keze működik és még fegyver is van nála). Érdekes mód az eddig többnyire jól színészkedő Donald Sutherland nem volt túl jó választás a szerepre, sőt megkockáztatom, hogy ő volt a legrosszabb színész a filmben. Egyszerűen szörnyen ripacskodott, ahhoz képest, hogy tolószékbe ült, úgy járt keze-lába beszéd közben, mint egy géppuska, ráadásul néha nagyon furán előre is görnyedt a kocsiba és olyan fejedet vágott, mint aki infarktust kap. Talán mert már a háta nem bírta a kocsikázást és a rendezőnek a saját hülye ötlete miatt nem kellet volna kellemetlen szituációba (mindenhol elég durván lehúzták a színészi szereplését) hozni egy ilyen idős művészt. Meglepett, de Ben Foster egész iparos munkát végzet, igaz ezt a szerepet teljesen ráöntötték. Ugyanis ezúttal Steve McKenna egy töketlen, béna, hülyegyerek, aki azt se tudja, hogy miért csinálja, amit csinál. Valami furcsa oknál fogva a család elszegényedett (ami elég érdekes, mert a film elején apuci 2 méteres testőrökkel gurulgat, batár nagy terepjárója van és az órája többet ér, mint az én összes ingóságom), szóval még csóró is. Lényegében 1 értelmes, elgondolkodtató mondatot se tud kimondani a film alatt, csak össze-vissza zagyvál és után röhög egy kicsit (lehet, hogy valami humort akartak belevinni, de nekem ez nem igazán jött át). Gyakorlatilag az összes akciójelentben háton fekszik és még a legegyszerűbb parancsot se hajtja végre, mert ő mindent sokkal jobban tud, mint a mestere, mert elkellet adni a kocsiját, ezért tudja milyen kemény a világ. Egyszóval kapunk egy Anakin Skywalker-t (az új epizódokban szereplőt) bérgyilkosként álcázva. A mellékszereplők egytől-egyik jók voltak, sőt a lányok nagyon azok voltak, bájos mosolyuk volt, igazi nőként mozogtak a konyhába és még az erotikus részeknél is teljesen valóságosan viselkedtek (tehát itt nincs Drive Angry 3D féle beszakad a dobhártyád, mert úgy ordibál effektus).
Te vagy a fiam!
A film sztoriját is felakarták turbózni, ám belefutottak a kevesebb több esetbe. Bár azért az eredetinek se volt valami hú de nagy sztorija volt benne pár váratlan csavar, amiket az újban annyira túl bonyolítottak, hogy már nem érvényesülnek. Az alaptörténet itt is ugyan az. Arthur Bishop profi bérgyilkos éli minden napját, amikor is megbízást kap egy ismerőse meggyilkolására, amit végre is hajt. Majd mivel megsajnálja annak a fiát maga mellé fogadja, de persze neki saját tervei vannak, így nem tart sokáig a gyönyör. Új elemként ezúttal megjelent a bosszú, mivel most az ifjú McKenna-t érdekli az apja halála és mindent megtesz azért, hogy a gyilkosa megbűnhődjön. Ezzel még nincs is semmi baj, ha tényleg egy jó apa-fia kapcsolat lett volna közöttük, de ugyan úgy, ahogy az eredetiben itt is nagyon sok dialógusban negatívan beszél az apjáról és arra lehet következtetni, hogy nem szerették egymást. Pl. a film elején Harry kifejti, hogy a fiával csak gond van és inkább tekinti Arthur-t a fiának, mintsem a saját gyermekét. Ráadásul szerintem az eredetiben az, hogy nem érdekli az apja halála főhőst, adott a karakterének egyfajta pluszt, hisz így még jobban átjött az, hogy tényleg szinte mindenki iránt közömbös, leszámítva saját magát. Szintén újdonság az, hogy ezúttal egy nyomozós szállat is belevarrtak, ugyanis hamar kiderül, hogy Hanry nem volt áruló és ezt követően a mestergyilkos igyekszik rájönni, hogy miért kellet megölnie a barátját és ki áll az egész hátterében. Meglepetésekre nem igazán kell számítani és ezt nem csak azért van, mert én az eredetit is láttam, hanem azért, mert a film nagyon kiszámítható. Azért se számit, hogy láttam a 72-es verziót, mert a csavarok többsége új. Azért 1 apró ütős fordulat van benne, de azért az se ér fel egy Salt ügynök szintű kavarással. Azonban a történet kapcsán nem csak bővítettek, de el is vettek. Sajnos kivették a bérgyilkos ember személyének bemutatását. A párbeszédekből lényegesen kevesebb van és a tartalmuk is lecsökkent, jó részt arról beszélnek, hogy miként fognak valakit eltenni láb alól és a saját személyiségükről, elveikről egy szót se mondanak. Összefoglalva tehát történet és párbeszéd a 2011-es Mestergyilkosban csak azért van, hogy kitöltse az akciójelenetek közötti űrt.
Cowboy vagyok!
Maguk az akciórészek viszont piszok jók lettek, bár senki se számítson az előd lassú és bonyolult öléseire. Itt inkább az a mestergyilkos taktikája, hogy másra keni a gyilkosságokat, ami nagyon logikus és sose értettem, hogy a hasonló filmekben ezt miért nem alkalmazzák. Az elődbe engem nagyon idegesített, hogy sokszor feleslegesen tököltek hülye módszerekkel (bár a vége felé ők is akcióztak), itt azonban, ha lehetőségük van rá és nincs más járható út, egyszerűen lelövik az illetőt, vagy megfojtják, vagy hasonló fizikai halált okoznak neki. A fegyver hangok nagyon jól sikerültek és a tűzpárbajok is abszolút realisztikusak, plusz az aláfestő zenék is nagyon a helyükön vannak, bár itt is kicsit alul hangoltak voltak, úgy mint a Féktelen Harag 3D-ben. Ráadásul a végén egy nagyon pörgős autós üldözéses jelenetben lerombolnak egy várost is. Lenne pár ötletes ölés is, pl. az egyik feladatuk az, hogy egy másik mestergyilkost tegyenek el láb alól, akiről Arthur ki is deríti, hogy pedofil és imádja a kis kutyákat, szóval összeismerteti Steve-t vele, hogy aztán mikor ágyba akarja csábítani a piájába halálos mennyiségű nyugtatót tegyen, de persze az a kis mitugrász elszúrja az egészet. Sajnos Steve bénázása nagyon gyakran tönkre teszi az akciójeleneteket, egyszerűen röhejessé teszi a karaktert, ráadásul ezzel a pszichopata erőszakos énjével még utálatossá is válik a karakter, ami az új stílus szellemében már hiba, hisz itt már nem az a cél, hogy bemutassa a gyilkost, hanem szimpatikus, jó fiú hősöket akar. Az akciójelenetek másik hibája, hogy az effektek nagyon gagyik. Egyszerűen nem értem, hogy mostanában miért nem tudnak tűz effektek csinálni, de itt is undorító volt. Ezúttal úgy mozgott és viselkedett, mint ha víz lenne, ráadásul nagyon lehet látni, hogy azt csak oda photoshop-olták. De nem jobb a vér fröccsenés megoldása se. Talán, amúgy egy picit már több volt az akció a kelleténél, de a mai akció film kínálatban ez már egy teljesen átlagos mennyiség.
Mi köze az elődhöz?
Az új Mestergyilkos egy teljesen átlagos akció film lenne, rengeteg hibával, borzalmas történettel, kicsit gagyi effektekkel, ám sok élvezetes akciójelenettel. Ám mivel ezt a filmet The Mechanic néven adták ki, igy nem ezt vártam tőle és az elődöt ismerő személyek se ezt fogják tőle várni. Finoman szólva is az előd meggyalázása, hogy egy egyszerű akció filmet csináltak belőle. Szóval számomra egy rossz film és egy hatalmas csalódás The Mechanic 2011-es verziója, szörnyű kimondani, de inkább a Drive Angry 3D-t nézzétek meg 2011-es akció filmek közül.
