Rendező: Francis Lawrence
Forgatókönyvíró: Sara Gruen
Kategória: Dráma-Romantika
Megjelenés: 2011 április 15.
Jelenlegi ár: Jelenleg nem lehet kapni
2011 az érdekes témájú könyvek megfilmesítésének az éve. Hazánkban a Harry Potter záró része után, talán a Vizet az Elefántnak kapta a legtöbb reklámot. Ám a megjelenés után semmit se lehetett róla hallani. Ami nem jelentet túl jót a számomra, pláne úgy, hogy a pici reklámot is csak a Robert Pattinson-nak, az aktuális tini bálványnak köszönhette. Mindenesetre azért tettem egy próbát a filmmel. Amiről most ki is derül, hogy egy rétegnek szóló igazi, stílusos művészfilm, vagy csak egy könyv majmolása, átlagos szerelmi történettel és borzasztó színészekkel.
Az a fekete folt
Rendkívüli módon a színészekkel kezdeném, aminek az okát a következő fejezetben ki is fejtem. A főszereplő nőt Reese Witherspoon alakította, teljesen jól. Ő azon színészek közé tartozik, akin nagyon is látszik a fejlődés és a karrierje előre hallatával egyre jobb és jobb lesz. A Pleasantville üres, karakter nélküli alakítása óta, annyit fejlődött, hogy már nemcsak az érzelmeit tudja beszédnélküli megjeleníteni, hanem egyszerűen tud hitelesen blöffölni is. Hiába tudjuk, hogy hazudik, simán el hisszük neki az ellenkezőjét. Az egyik jelenetben a férje rá jön arra, hogy másba szerelmes és olyan tűzzel, dühvel küldi el a szerelmét, hogy a férje elhiggye, semmi nincs köztük, hogy mi is el hisszük. De a szerelmes pillantásai is nagyon jók és a film eleji unott, elkényeztetett feleséget is remekül hozza. Egyedül a film utolsó jeleneteire fáradt el, ahol egyszerűen nem csinált semmit, üres arccal darálta a szövegét, de ennyi remek munka után ez már megengedhető. Ráadásul amit más értékelésekben olvastam, hogy valahogy a kor előre hallatával egyre jobban néz ki és bizony ebben a filmben is nagyon dögös lesz, ami ugye alapkövetelmény egy szívtipró nő megformálásához. Még se ő miatta marad emlékezetes a film, hanem Ro…, akarom mondani Christoph Waltz-ért. Számomra hihetetlen, hogy ez a remek osztrák színész, hogy tudott 2009-ig ismeretlen maradni. Mindenesetre elmondható, hogy jelenleg ő legjobb szadista, őrült, zsenit alakító színész. Természetesen itt is egy negatív szerepet kellet megformálnia, ő volt a férj. Aki egy szadista, hatalommániás, egocentrikus ember. Gyakorlatilag 99%-ban remekelt, olyan remekül hozta a kegyetlen állat szerepét, hogy még a gyomrunk is összerándult tőle, ráadásul ehhez egy fennkölt stílust is párosított, amitől valahogy még félelmetesebb lesz. Talán utoljára Darth Vader volt ilyen stílusos. A karakterének ráadásul néhány jelenetben megkellet mutatnia az emberi oldalát is, a magányosságot, a siker utáni elkeseredett vágyat és ezekben is remekelt. Az egyik jelenetben pl. a címszereplő elefántot elég durván helybenhagyja és a néző nagy késztetést érez arra, hogy egyszerűen megfojtsa, de a következő jelenetben azt lehet látni, ahogy egyedül zokog és amikor a főszereplőt meglátja, próbálja palástolni az érzelmeit, amitől valahogy annyira szeretetre méltó lesz, hogy minden bűnét megbocsátjuk neki. A mellékszereplők is nagyon jók voltak, mindegyik nagyon természetes volt és nem akarta túljátszani a szerepét, hogy megmutassa micsoda nagy színész is ő. Pedig nem túlismertek, talán egyedül Hal Brook neve lehet ismerős (Midway, The Firm) de neki is csak többnyire kisebb szerepei voltak. A jobb memóriájúak viszont most gyanítom felkiáltanak, hogy de mi a helyzet Robert Pattinson-nal. Robert Pattison-né lett a főszerep. Én őt egy nagyon ígéretesen induló tehetségnek tartom, ám 2008-ban gyakorlatilag kettévágta a karrierjét a Twilight című filmmel. Nem alakított rosszul annyira abban a filmben (bár azért jónak se nevezném), de egyszerűen utána felvette. Ezt a én vagyon romantikus, nyálas, tini sztár köntöst és a színészkedés helyett, inkább a bulvárra kezdett összpontosítani, ami természetesen meglátszott a teljesítményén is. Ami miatt pedig az igényesebb filmek rendezői úgy kerülik, mint a tüzet. És akkor, hogy is került ide ebbe az állítólag igényes és remek színészekkel teli filmbe? A válasz egyszerű, pénzzel. Robert Patti kezdi megelégelni, hogy mindenki akinek 3 jegyű az IQ-ja őt szapulja, ezért akart végre egy igényes filmbe szerepelni, hogy a kritikusokat elhallgattassa. A film készítőnek pedig az ő reklámértéke kellet, hisz az érte rajongó tini lányok, rohannak, hogy láthassák a mozivásznon. Ráadásul anyuci és apuci is beül Christoph Walz és Reese Witherspoon miatt. Szomorú, hogy a készítők úgy érzik, hogy napjainkban már csak úgy tudja egy film becsalogatni a nézőket, ha valami média által felkapott bénát szerepeltett, vagy tele van különlegesebbnél különlegesebb effektekkel, meg 3D-vel. Mindenesetre Robert Pattinson Water for Elephants-ban nyújtott teljesítményére csak annyit tudok mondani, hogy borzalmas és nemcsak azért mert olyan remek párja van, mint Wiherspoon, hanem viszonyítás nélkül is. Lényegében az egész film alatt nem színészkedik, végig úgy röhécsel, mint a magán életben és ez egyedül 1 darab jelenetben lesz indokolt. Nagyjából ilyenekre számítsatok tőle, Waltz rákiált: ,,Szúrd meg!” reakció vállrázás, nevetgélés, ami el is menne, ha nem egy drámáról lenne szó. Persze amikor komoly akar lenni akkor is halálcsillag nagyságú problémák vannak. Nála a komolyság és a düh egyenlő az Alkonyat féle hányok arckifejezéssel. Hál istennek Christoph Waltz legalább néhányszor jól szétveri, de ennyi kárpótlás jár is azoknak a nézőknek, akik egy igényes filmre akarnak beülni és a Water for Elephants-ot választják. Robival amúgy az a legnagyobb baj, hogy ő ezt nem érzi problémának és nem érzi úgy, hogy mondjuk Waltz-tól tanulni kéne, hanem úgy van vele, hogy ha már egy jó filmnek ő a főszereplője, akkor az azt jelenti, hogy jól alakított.
Nem kívánt világ
Viszont nem kerülgethetem tovább a történet bemutatását. A film középpontjába a cirkusz áll, vagyis inkább ami mögötte van. A történet félig meddig igazságon alapul, ugyanis a főszerepet kapó Benzini testvérek cirkusza tényleg egy elefánttal futott be, aminek egy Jacob nevezetű férfi volt az idomárja és 1931-ben tényleg egy hatalmas felfordulást történt, amiben több ember is meghalt. Természetesen ezek csak váz pontok, a többi részt Sara Gruen a könyv szerzője színezte ki. Az évszámból gyanítom már rájöttetek, hogy javában dúl a Nagy gazdasági válság, aminek a középpontja a film helyszíne Amerika. A főszereplő is ettől szenved, ugyanis amikor már úgy néz ki, hogy minden összejön neki (állati orvosi diploma, szerelem, siker), hirtelen mindenét elveszti. A szülei meghalnak, a bank pedig a piti kölcsönük okáért egyszerűen elveszi a fiú minden örökségét. Mit tehát ekkor hát egy fiatal értelmisége? Egyszerűen útra kell és szerencsét próbál. Ám nem jön a mesék gyönyörű világa. Ugyanis, miután felpattant egy vonatra egy cirkuszi vagonba találta magát, ahol kénytelen volt a legbűzösebb és keményebb munkát is elvégezni, azért, hogy pár falat kenyeret kapjon. Aztán minden megváltozik, amikor a cirkuszigazgató, akit a már emlegetett zseniális Christoph Waltz formált meg, úgy dönt, hogy vesz egy elefántot. Mivel senki se ért az állatokhoz, Jacob pedig ezt tanulta hossz időn át, így rábízzák az állat idomítását és miután az állat hatalmas sikereket arat, így Jacob lesz a cirkusz egyik legfontosabb embere, ami miatt egyre több időt tölt ez az igazgatóval és gyönyörű feleségével, aki az elefánton lovagol. És itt kezdődik a film romantikus szála, mivel ők ketten egymásba szeretnek, hisz mind a ketten ugyan olyan érzékenyek és művész lelkek. A történetnek vannak kisebb hibái, de összességében nagyszerű és ezt úgy mondom, hogy én nem is rajongok a cirkuszért, tehát ez ne vegye el a kedveteket a filmtől. Remekül bemutatja a gazdasági válságot, a cirkusz mögötti kegyetlenséget, az élet nehézségeit, a párkapcsolat bonyodalmait. Ha kell humoros, ha kell romantikus, ha pedig arról van szó nagyon drámai is. A sztori legnagyobb baja az, hogy a karakterek elég kidolgozatlanok, de ezt kompenzálják a remek színészek, akik megelevenítik a szereplőket.
Vér és könny
A filmnek az egyik legnagyobb pozitívuma a brutalitása és a komor, sötét hangulata. Már a film elején rosszul leszünk, amikor a negédes hangulat után, hirtelen azt látjuk, hogy mimika nélküli falfehér patológus egy bántóan üres szobában, érzéketlenül lerántja a főszereplő szüleiről a leplet. A szülök pedig nem szépek, hanem tényleg úgy néztek ki, mint akik autóbalesetben meghaltak, ehhez még hozzá jön a vér is. Ennek köszönhetően tényleg el hisszük, hogy a főszereplő hány. De a film hemzseg az ilyen jelenetektől. Egyszerűen a hideg lel majd amikor a főszereplő a bankárral beszél, aki kisemmizi, de akkor is, amikor a cirkuszigazgató a sikertelenségét az elefánton vezeti le.
Vagy fent, vagy lent
A látványvilág viszont elég felemásra sikerült. A legnagyobb probléma, hogy a jelenetek többségében nem jön át, hogy a 30-as években járunk. Valahogy az egész inkább 10 évvel fiatalabbnak látszik. Ennek azaz oka, hogy az utcán nem látunk megannyi állástalan értelmiségit (ami a korra jellemző volt), bezárt boltokat, ekkori legendás autókat és valahogy néhány ruha se stimmelt (pl. a főszereplő menő bőrkabátja). A zenék ugyan megfelelőek voltak, de hiányoltam az ekkor jellemző nagyobb slágereket. A speciális effektek is gyengére sikerültek, talán a vonat volt a legkiábrándítóbb, amiről a Polar Express cimű animációs film jutott eszembe, mert ekte ugyan úgy nézet ki az egész. Szerencsére más számítógépes effekt nagyon nincs a filmben (bár a vonat elég sokszor szerepel). Zavart még az, hogy a készítők néhány jelenetben, csak azért, hogy az alkonyatos tini lányok is felfogják a cselekményt és nekik is megfeleljen a film felesleges időlassításokat alkalmaztak. A normál ember anélkül is rájön arra, hogy a főszereplők egymásba szerettek, hogy lassítva mutatják, amint egymás szemét nézik. Ráadásul maga a lassítás is érdekesre sikerült, mert olyan volt, mintha csak lejátszás sebességét csökkentették volna és ettől, minden nagyon furcsán bemosódott. Viszont a film látványának gerincét adó állatos jelenetek nagyon jól sikerültek. Én még ennyire jól idomított állatokat nem láttam. Az elefánt pl. kézen áll és hasonló kunsztokat hajt végre, de nemcsak ügyes, hanem olyan, mintha ő is egy színész lenne, az érzelmek látszanak az arcán és néha már-már azt várja az ember, hogy megszólaljon. De az összes többi állat is nagyon jó munkát végzet, az idomárokkal együtt. Az egyik kedvenc jelenetemben, amikor a főszereplőnek az egyik oroszlánt kell megetetni, az igazgató oda ordibál, hozzá, hogy csak bátran észre se fogja venni, mire az állat egyenesen belenéz Jacob szemébe. Az operatőri munka is jóra sikerült, remek jeleneteket lehet majd nekik köszönni és természetesen hiba nélkül dolgoztak. A kamera végig stabil, nem zoom-olgatnak ki és be, egy fokuszálási hiba sincs. Igaz azért ez már egy XXI. századi filmtől elvárható lenne (mégis vannak olyan filmek, amik erre fittyet hánynak).
Minden a közönségről szól
A Water for Elephants-ot egy jó film, de nem Robert Pattison miatt. Ha a készítők egy igazi színészt kerítettek volna helyére (mondjuk Ewan McGregor-t) egy klasszisokkal jobb film lett volna. A színészi gárda többi tagja viszont brillírozott élükön a gyönyörű és csábító Reese Witherspoon-nal és az egyszerűen zseniális Christoph Waltz-zal. A történet jó, remekül bemutatja a cirkusz mögötti durva világot. Az operatőri munka hibátlan és az állatos jelenetek egyszerűen lélegzet elállítóak lettek. A hangulat átütő és a filmtörténetéhez illően nagyon komor, ám abszolút nem érezzük, hogy az 30-as években járunk, hála a gyenge díszleteknek és a semmit mondó zenei körítésnek. A speciális effektek gyengék lettek, igaz ez egy romantikus drámánál nem igazán számit. Az viszont mindenféle képen baj, hogy néhány romantikus jelenet túlságosan nyálasra sikerült és a lassítások is igen gyengék. Összességében azt mondhatom, hogy aki nagy romantikus film rajongó, vagy érdekli a cirkusz világa az nézze meg, ám a készítők túlságosan nagy profit orientáltsága rányomta a bélyegét a filmre.
