Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Reflections
Kategória: Verseny
Megjelenés: 2011 szeptember 06.
Jelenlegi ár: 5000 FT, 14000 FT (Collector's Edition)
Az Ubisoft kemény feladatra vállalkozott, ugyanis anno 2007-ben az egyre rosszabb anyagi helyzetbe kerülő Atari-tól átvették az egykor szebb napokat is megélt Driver sorozatot. Nos a sorozatért eddig csak annyit tettek, hogy az elég felemásra sikerül Parallel Lines-nak csináltak egy PC-s, PSP-s és Wii-s verziót, nem túl nagy sikerrel. Ám idén megjelent az első általuk vezényelt Driver játék, ami igyekszik visszatérni a sikeres gyökerekhez. Ugyanis ezúttal egy ízig-vérig autós játékot kapunk, aminek megint John Tanner lesz a főszereplője és ezúttal igazi rendőrként fogunk tevékenykedni (a 3-ban beépített ügynök volt Tanner, a Parallel Lines-ban pedig nem is ő volt a főszereplő). Az, hogy vajon az Ubisoft-nak sikerült e újra éleszteni a sorozatot, az most kiderül a PC-s verzió tesztjéből.
Sokk
A történet tehát a régi zsarus vonalat követi. Sokan tévesen a Driver 3 folytatásaként tekintenek rá, ám ez inkább egyfajta reboot, mintsem folytatás. A főszereplő ezúttal is John Tanner és ellenfele ismét Jericho lesz. A játék kezdetén Jericho kiszabadul a börtönből (vagyis egész pontosan az oda szállító buszból), ám ezt Tanner és nagydumás társa Jones nem hagyja és utána erednek, ám a dolog nem alakul jól. Jericho meglóg, minket pedig egy kamion oldalba kap, aminek köszönhetően főhősünk kómába jut, persze Jones egy karcolás nélkül megússza, pedig balról rohannak belénk, tehát neki kellet volna kapni a nagyobb ütést. Már itt lehet érezni, hogy a történet elég átgondolatlan. Aztán jön a még nagyobb sokk. Szinte az egész játékban Tanner képzelgésében fogunk járni, nos így aztán sok értelme van az egész játéknak, hisz nem egy valós cél felé küzdünk, sokan ezért nem próbálták ki a Driver-t. Külön röhej, hogy megszállhatjuk az utcán közlekedi sofőrök testét, ezzel végkép ellőve a régi Driver komoly hangulatát. Maga a komás sztori amúgy egész igéretesen indul, kicsit olyan érzése van az embernek, mintha egy 70-80-as évekbeli régi rendőrös sorozatot nézne (főleg a Starsky & Hutch jutott az eszembe róla). Minden fejezet elején van egy rövid és hangulatos összevágás és amikor megoldunk egy fontosabb küldetést, egy táblán láthatjuk a különböző nyomokat és kapcsolatokat, ám hamar átmegy az egész egy akkora hülyeségbe, hogy már fáj. A főküldetések között szinte semmi összefüggés nem lesz, a nyomozás teljesen feleslegessé válik és több a táblán szereplő karakterről nem derül ki, hogy ki ő és mit akar. Ráadásul a játék végi hatalmas csavarral végkép elveszik a játékból a logika. A befejezés pedig súlytalan és félkésznek hat. A reboot érzést tovább erősíti az, hogy a karaktereket is megváltoztatták az előző részekhez képest. John Tanner a régebbi játékokban egy tökös, csendes, ám ha beszélt nagyon jó dumájú sofőr volt. Nos az új részben is megmaradt a vagánysága, ám már idegesítően be nem áll a szája, szinte mindenhez kommenteket fűz és ezeknek csak a fele értelmes vagy vicces, a másik felén viszont a hajadat fogod tépni. Pláne úgy, hogy olyan részeknél fog rá törni a szómenés, amikor minden koncentrációdra szükség lesz, hogy az életedre törő autókat kikerüld és levadászd az ellenfeledet. Ennek ellenére nekem Tanner ebben a részben is nagyon rokonszenves volt, mert volt pár nagyon jó dumája és volt egy nagyon jó macsós stílusa is. Amit csak tovább fokozott az új Hugh Jackmann-es kinézete. A Driver 3 gonosza, Jericho a számítógépes történelem egyik legjobb gonosz karaktere volt. Egy kimért, számító, racionális gyilkos, olyan stílussal, hogy a hátadon felállt a szőr. És ezt képes volt elszúrni az Ubisoft. Az új Jericho egy tipikus idegesítő főgenya, aki csak azért szemét, hogy az orrod alá dörgölhesse, hogy ,Be-be-be, én vagyok a nagyon gonosz személy!”. Komolyan olyan dumái lesznek, hogy legszívesebben egy iskolabusszal mennél át a fején. Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy az amerikai börtönkoszt csak sertés csülökből áll, mert a mostani részre úgy néz ki, mint Michael Ironside elhízott verziója. A társunk Jones viszont egy nagyon jól eltalált figura és egy ötletes újítás volt. Lényegében olyan, mint Starsky, abszolút árad belőle a 70-es évekbeli diszkó hangulat, remek dumái vannak és tényleg úgy érezzük, hogy egy társ van az anyós ülésen, nem pedig egy magnó, ami találomra néha büfög egy mondatot. A mellékszereplők viszont teljességgel kidolgozatlanok, semmi információ nem derül ki róluk és annyira súlytalanok, hogy a hiányuk már-már fel se tünne.
4 kerékkel
A játékból, csak úgy, mint a legelső résznél kihagyták a gyalogos részeket. Így a főszerepet a kocsik kapják. Ez jó is lenne, ám valamiért úgy érezte az Ubisoft, hogy túl nehéz lenne egy olyan játék, ahol figyelni kell a kocsi épségét és nem lehet szabadon váltogatni a járműveket, ezért találták ki ezt a lélekvándorlós hülyeséget. Így lényegében minden utcán mozgó kocsiba bepattanhatunk, kezdve az áltagos amerikai civil autóktól, egészen a luxos sportautókig és iskola buszig bármibe. A kocsikból amúgy rengeteg van és külön öröm, hogy mindegyik licencelt darab. Sajnos azonban az irányitásúk között nincs nagy különbség, legalábbis ami az egymáshoz közel eső darabokat illeti, tehát nem fogunk különbséget érezni egy Mclaren SLR, vagy egy Pagani Zonda között, de egy kukás autó és betonkeverő autó között se tudunk különbséget tenni. Szóval fen áll a tipikus, kevesebb több lett volna mondás, ugyanis sokkal jobban tapsikolnék 60 tényleg különböző autónak, mint 100 olyannak, amik zöme csak külsőben tér el. Az viszont fájó pont, hogy az amerikai autók valamiért sokkal jobbak, mint az európai kollegáik, ráadásul olcsóbbak is, így a gagyi régi bogár áráért, akár egy Dodge Charger SRT8-ast is vehetünk, ami piszok gyors, erős és emellett még jól is kezelhető. A játékban valamilyen úton módon a lelkünk saját garázst szerez és ezek számát növelhetjük is pénzért, akarom mondani Willpower-ért. A garázsban tudunk autót választani és vásárolni, speciális küldetéseket végignyomni, valamint fejleszteni. Nos utóbbi nem az autókhoz szól, hanem Tanner speciális képességeit javíthatjuk. Növelhetjük a bejövő pénzt, vásárolhatunk egy speciális kamerát, bővíthetjük a speciális kunsztok használati idejét, illetve azok visszatöltődésének a gyorsaságát. Képességekből amúgy csak kettő van, a nitro és a ram. Előbbivel a gyorsulásunkat tudjuk radikálisan javítani, utóbbival, pedig az autó kicsit hátra húzódik és utáni gyorsan előre üt egyet, ezzel növelve a becsapódási elejét. Mindkettő jól használható és inkább hangulatosak, mintsem bárgyúak. A kocsikkal kapcsolatban azonban volt egy nagy hiányom és ez az, hogy nem tudjuk beállítani a kocsik színét. A játék véletlenszerűen dob egy szint a meglévők közül és nekünk ezzel kell együtt élni, ráadásul még a multi-nál se tudjuk kiválasztani, hogy kedvenc Dodge Challanger-ünk ne metál lila színben pompázzon. Tudom ez nem egy komoly hiba, de egy kis apróság, amit odafigyeléssel könnyedén orvosolhattak volna. Maguknak az autóknak a kezelése nagyon árkád lett, talán legjobban az Outrun-hoz tudnám hasonlítani. Tehát hatalmasakat fogunk csúszni és eszeveszett tempóval fogunk cikázni a lassú civilek között, ha pedig véletlenül hibáznánk, akkor sincs komoly baj. Ugyanis ugyan sérülnek az autók, de még a gyengébbeknél is nagyon sokat kibírnak a vasak, ráadásul csak a totálkár környékén fogjuk érezni az áttervezett karosszéria hatásait. Ezzel csak annyi probléma van, hogy az a Driver széria pont a nagyon realisztikus vezetési modelljével vált ismertté és itt ezt az egészet a sutba dobják. Pedig a játékot kormány alá is beállíthatjuk, bár ez eléggé macerás, hiába van egy külön beállítási füle a kormánynak. Ráadásul minden kocsi saját belső nézettel rendelkezik, ám a vezetési modellhez nem tudunk hozzá nyúlni, nem tudjuk kikapcsolni a segítségeket, még az automata váltót se. Ami azért is érthetetlen mert teljesen jól működne a hang, illetve a fordulatszámmérő alapján való váltás és szerintem nem lett volna nehéz ezt bele írni. Jól jellemzi a teszteletlenséget és az amerikai piacra való orientáltságot, hogy csak mérföld/óra mértékegységet használhatunk a játékban, ami miatt én a játék elején (de a vége felé is) teljesen össze voltam zavarodva, hogy most mennyivel megyek, mi a sokk, stb., ugyanis az európai km/h voltam szokva.
Nyír ki mindenkit
A játék küldetései elég gagyik lettek. Lényegében a főküldetések során 3 típussal fogunk találkozni. Az üldöz valakit és nyírd ki, verseny és a csinálj valami extrémet kategóriával. Gyakorlatilag mindegyik nélkülözni fogja realitást, vagy a rációt. Hogy ez mit is takar? Üldözés esetén azt, hogy ahelyett, hogy leszorítanánk ellenfelünket, rommá kell törni a kocsiját. Ennek a módja pedig az, hogy ártatlan civilek bőrébe pattanunk be, majd pedig frontálisan neki vezetjük az ellenfélnek, aki az esetek többségében valami bitang terepjáróval, vagy kamionnal fog nyomulni. Kérdem én, milyen rendőr az, aki egy ártatlant (vagy többet) kinyír azért, hogy elkapjon mondjuk egy piti bűnözött? A válasz az, hogy nem jó. Viszont a játék nehézségi szintjét kvázé a bénáknak lőtték be és emiatt az ellenfél kocsija, még ha több, mint 2 tonnás is jobban fog sérülni mint a mi verdánk. Ennek köszönhetően még akkor is tudunk körözni a 650 kg-os Fiat 500-asunkkal, miután egy kamionnak neki rongyoltunk szemből 120 km/h-ás sebességgel (és ő is 100 felett ment). Ráadásul lesz olyan küldetés is, ahol nem a rendőröket, hanem a bűnözőket kell segítenünk. Aztán ha egy normál utcai verdával neki megyünk az ellenfél kamionjának a kerekének, nem a mi életünk fog csökkeni (vagy csak minimálisan), hanem az övé, ráadásul nem is kis mértékben. A versenyzős feladatok már jobbak, de ezek is nagyon könnyűek, ráadásul nem is értettem, hogy mi közük van a főküldetéshez. Ezek során ugyanis japán tinédzsereket segíthetünk, vagy csajozhatunk, vagy valami családi versenyen kell helytállnunk. Jó pont viszont, hogy van egy-két egész érdekes és ötletes verseny is, mint pl. amikor a hegyekbe kell versenyezni Buggy-kkal. Végül pedig itt vannak, a csinálj valami extrémet kategóriájú feladatok. Ezeknél néha kicsit elkell gondolkodni, ugyanis a józan észnek, de egyáltalán mindennek ellentmondanak. Olyan remek küldiket kapunk, mint, hogy egy tv kamera előtt, csináljunk frontális ütközést, drift-et, stb., vagy hatástalanítsunk egy bombát a kamion utánfutója alatt, úgy, hogy alá hajtunk a kocsinkkal. Ennél külön kedvencem volt az, hogy ez az egész trükk úgy is működött, hogy egyedül Tanner ült egy zárt tetejű kocsiban és közben semmilyen kéz animáció se volt. Amúgy ennél a küldetésnél én csúnyán megszívtam, mert vagy fél percig kutattam kabrióért Los Angeles-t. A mellékküldetésekből nagyon sok van, de zömüket nagyjából 2 másodperc alatt találták ki. Komolyan egyszer 1 perc alatt 3 db mellékküldetést csináltam meg. Itt is fen áll a 3-as tagolás, csak itt már semmilyen körítést nem kapunk, ráadásul nagyon rövidek is. Olyan feladatok lesznek, hogy szed le a bűnözőt, drift-elj 50 m-et, nyerd meg a verseny és még bármi olyan sablon, ami eszetekbe jut. A trükkös feladatoknál ráadásul nagyon zavart, hogy gyakran olyan helyeken voltak a feladatok kezdetei, amitől csak jó messze volt a végrehajtáshoz szükséges terült, pl. ugrás 80 m-ert és körülötted csak apró dombok és síkság volt. Így akár egész sokáig is furikázhattunk, ugyanis a testcserével nem biztos, hogy jó autót találhatunk. Amik viszont jók voltak azok az extra mellékküldetések, ezek csak a garázsból érhetőek el. Vannak Challange feladatok, amik többnyire versenyzésből állnak, ám ezek a futamok azért nem 2 percesek lesznek és nagyobb kihívást is fognak nyújtani, mint az alapküldetésekbe lévő futamok. Aztán vannak speciálisak, amiket a játék végig játszása után próbálhatunk ki. Én csak az egyiket szereztem meg, ami egy túlélő játékmód. Az a lényeg, hogy minél tovább bírd Jericho ellen, aki kocsikat dobál rád. Vannak Uplay feladatok, amik átlagos multis mellék küldik. És a végére hagytam a legjobbat, a filmes jelenetek újra játszását. Ezeket úgy szerezhetjük meg, hogy a pályán elszórt filmes pontokat összeszedjük, minden 10.-ért jár egy küldetés. Mondanom se kell, hogy mennyire élveztem, amint gyerekkorom meghatározó autós jeleneteit én magam is végig játszhattam. Olyan filmekből szerepelnek jelenetek, mint a Bullitt, James Bond vagy a The Cannonball Run. Külön tetszett pedig azaz ötlet, hogy a kamerán olyan szűrő lesz, amitől ugyan olyan rossz lesz a képminőség, mint ezeknél a régi filmeknél.
Ha van vasad, száguldozhatsz
A Driver a technikai megvalósítását illetve jól megviccelt. Ugyanis egy unalmasabb programozás órán arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő a laptop-ján eszméletlen sebességgel futtatatja full grafikán a játékot. Szóval gondoltam, hogy az kis gép ilyen simán viszi akkor az én gépemen is milyen jól fog hasítani. Aztán jött a hatalmas pofon, hogy még medium-on is be-be szaggat. A dologra hamarosan magyarázatott is kaptam, ugyanis kiderült, hogy az általam lebecsült gép a Dell egyik legjobb hordozható gépe, Core I5-ös processzor, Geforce GTX videokártyával (a pontos típusra már nem igazán emlékszem). Mindenesetre az optimalizáció nem sikerült túl jól, tudom már elég régi a gépem, de a neten rengeteg olyan hozzá szólást lehet olvasni, hogy így akad, úgy akad be a játék. A legfurcsább amúgy az, hogy nem arról van szó, hogy akad, hanem arról, hogy teljesen jól fut aztán hirtelen vissza esik az FPS, elkezd rángatni úgy durván 1 percig. Tehát biztos, hogy valami malőr van a programozásban. Ám ezt a fejlesztőknek még nem sikerült kijavítani, oly annyira, hogy az 1.03-as patch-el most már néha meg is áll a kép. Pedig ott van a leírásban, hogy kijavítják a hibát, úgy látszik már a patch-eket is patche-lni kell. Azért a gépigény nem olyan borzasztó, mint ahogy tűnik, pláne, ha hozzá vesszük, hogy ez a nyitott játékoknak mindig nagy rákfenéje. Mindenesetre nem kell attól tartani, hogy a Driver: San Francisco egy újabb GTA 4 vagy Saints Row 2, ami két vállra fogja fektetetni a gépünk és lényegében játszhatatlan lesz. Személyes tapasztalatom az, hogy ez a hiba kizárólag amúgy csak az AMD (ATI) kártya tulajdonosokat érinti. Maga a grafika elmegy. Az autók nagyon szépen, részletesen kidolgozottak és nemcsak kívülről, de belülről is, bár azért egy-két modell elég aránytalanra sikerült (pl. Ford RS200). A sérülésmodell nagyon látványosra sikerült és talán ez a Driver legjobban összerakott része, a lökhárítók repkedni fognak egy-egy nagyobb ütközésnél, a kaszni az ütközésnek megfelelően horpadni fog és egy tempós belemenésnél a szélvédőnk be is törik. Ráadásul belső nézetben a kamera teljesen reálisan mozog az ütközésnek megfelelően. Tehát egy nagyobb ütközésnél megcsodálhatjuk a lábunkat, illetve a kormányt nagyon-nagyon közelről, lökdösődések során pedig úgy érezhetjük, mintha egy hajón lennénk, ahogy a főszereplő próbál mindig ellent állni a ráérkező erőhatásoknak. Apropó karakterek, ők meglepően jól sikeredtek, ahhoz képest, hogy ideális esetben messze elkerüljük őket. Az utcán elég nehéz két ugyan olyan civilt megfigyelni és ráadásul nagyon kidolgozottak is. Apropó karakterek, ők viszont szörnyen baltával faragottak lettek, ráadásul elég homályosak is és a kocsikhoz képest aránytalanul nagyok is. Ha bepattanunk egyik kocsiba az is előfordulhat, hogy mások is lesznek az anyós ülésen, akiknek rendszerint mindig lesz egy-két jó dumája (pl. egyszer egy 370Z-be pattantam be és a mellettem ülő tinédzser elkezdett velem ordibálni, hogy nyomjad neki), amellett, hogy részletesen kidolgozottak is. Mindezektől a Driver világa nagyon élő lehetne, de csak lehetni. Ugyanis San Francisco félelmetesen semmit mondóra sikerült, gyakorlatilag a Golden Gate Bridge-n és azon az érdekes formájú toronyházon kívül semmi se emlékeztetett eme remek városra. Nem láthatjuk a belváros bolt kavalkádját, a modern művészetek érdekes épületét, Ferry Building-ot, a híres villamost (jó azt mondjuk mindenki akarná vezetni) és a távolban Alcatraz-t. Ezek hiányát azért se értem, mert állítólag a Driver 3-ban egész jól kivoltak dolgozva (de biztosat nem tudok, ugyanis én fél óra után se tudtam irányítani). Az a kevés épület tipus ami van mindezek fejében még kidolgozatlanok, a hidon nem lehet látni az illesztéseket, az ajtók, ablakok, csak egy modellre ráhúzott textúra, ami még pici is lett, így majdnem mindegyik aránytalanul nyújtott lett. Komolyan eddig a 2000-es (!) Midtown Madness 2 tudta legjobban átadni ennek városnak a lenyűgöző légkörét. A Midtown Madness 2 és a Driver: San Francisco egy dologban megegyezik és ez az abnormális reflexű civilek. Igen a Driver: San Francisco-ban nem lehet elgázolni az embereket, mert mindenki félre ugrik előlünk, bár azért ha nagyon gyorsan megyünk akkor átmehetünk a szerencsétlen járókelőkön, szó szerint. Mindenesetre én hosszasan káromkodtam és szidtam a fejlesztőket, hogy miért kellet ezt így megvalósítani, egyszerűen dühítő és gáz 2011-ben kiadni egy olyan játékot, ahol a civilek simán elugranak előlünk, miközben mi 250-nel repesztünk közöttük, ráadásul úgy, hogy háttal is állnak előlünk. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az ugró animációból csak 1 db van, az is ekte megegyezik a Midtown Madness 2-ben látottakkal, így a 20 szerencsétlen, aki a járdán lófrál olyanná válik, mint egy klón csoport. A dolognak csak az veszi el a méregfogát, hogy nekem se jut eszembe semmi épkézláb ötlet, hogy miként lehetne ezt feljavítani T (gyerek) besorolás mellet. De persze az egy hatalmas kérdés, hogy mi a francért nem lehetett megcsinálni a játékot kemény 18-as besorolású hangvételre. Hallottam olyan emberről, aki azért nem játszott a Driver legújabb részével, mert gagyinak tartotta ezt amit felvázoltam és inkább maradt a rendes elütős játékoknál. Az átvezetők animációk gyönyörűek lettek, minden egyes kis barázda kivan dolgozva a karakterek arcán, az viszont számomra egy fájó pont volt, hogy csak a párbeszédeknél láthatjuk őket, minden akciót a játékmotorja fog végrehajtani. Ráadásul a Parallel Lines-hoz hasonlóan itt is van, az amúgy egész ötletes képernyő megosztás, ezáltal több jelenetet is láthatunk. Ám ahhoz hasonlóan itt is hazavágták az egészet azzal, hogy nem csak renderelt, vagy ingame videók vannak, hanem ezek keverve fordulnak elő. Azt mondanom se kell, hogy a játék a gyönyörű videókhoz képest ocsmánynak hat, ráadásul gyakran fogjuk látni Tanner-t és a társát renderelve és a kocsiban is egyszerre. Amivel csak az a baj, hogy teljes máshogy néznek ki, ráadásul száj animációjuk sincs, így aztán végkép nem értettem, hogy minek erőltették ez ingame jeleneteket. Másik fontos technikai elem, a hangok terén a Driver nagyon jól muzsikált. Az autók hangja mondjuk elég fapados, de mint már fentebb írtam, hogy azért lehetne csak arra hagyatkozva váltani, valamint a kamion hangja, meg még pár autóé egész velőt rázó lett. Az ütközések hangja remekek, halljuk ahogy az ablak betörik és a szilánkok a földre hullnak, de az is a valósághűen hangzik, amikor a kasznik egymásnak feszülnek. A zenei felhozatal terén pedig egyszerűen zseniális a játék, bár érdekes mód ezen a téren nagyon felerősödtek a versenyzős játékok (Dirt 3, F1 2011, SBK 2011, SHIFT 2), számomra azonban a Driver az idei etalon. Az ok az, hogy a zenei felhozatalba senki se tud belekötni, na jó drumm and bass fanoknak azért lesz hiányérzetük. De remek rock és rap számokat is kapunk, ráadásul több nagyobb sláger is lesz, úgy, mint a California Soul (sajnos csak a remix van a játékban, de az is nagyszerű) vagy a Grounds for Divorce. De nem csak a műfajok terén igyekeztek mindenkit kiszolgálni, hanem a korszakok terén, rengeteg 70-es évekbeli számnak köszönhetően csak tovább erősödik bennünk a retro hangulat, de a modernebb számokra is jókat csapathatunk. Azért, hogy egy kicsit kötözködjek, alapból túl hangosak lettek a számok, amitől az autók hangját nem igazán lehet hallani, de ez könnyedén átállítható. A szinkronszínészek terén viszont elég kettős az új Driver. Tanner és a fontosabb karakterek szinkronjai nagyon jók lettek, sajnos nem találtam meg, hogy pontosan kik voltak azok akik a hangjukat adták a játékhoz, de nem lehettek tapasztalatlanok. Mert mindegyikük kellő átéléssel mondja fel a szövegét, ráadásul a hangjuk nagyon passzol a karakterükhöz. A mellékszereplők hangja viszont borzalmas lett. Egyik felük olyan, mintha nem a mikrofonba beszélni, ráadásul nagyon orrhangúak, másik felükről pedig az a benyomása az embernek, hogy most hozták át őket Oroszországból. Komolyan némelyik durvább akcentussal beszél, mint a Duty Calls-ban, pedig abba direkt túl játszották az orosz akcentust.
A feledés homálya
Az összefoglaló értékelésen sokáig gondolkoztam, mire rájöttem a legmegfelelőbb sorokra. A Driver: San Francisco egy rövid ideig szórakoztató játék, ami néha nagyon hangulatos tud lenni karaktereivel, zeneszámaival. Ám a küldetések hamar monotonná válnak, ez az egész lélek-vándorlásos ökörködés, egy felesleges elem, a történet pedig a játék második felétől egy összecsapott katyvasszá alakul. Külön fájó pont pedig, hogy mindezt még a Driver névvel fémjelezték, ugyanis annak a komor sötét hangulatát, reális vezetési modelljét és amúgy az egész lényegét a kukába dobták. A Driver: San Francisco azért nem egy rossz játék, de egy átlagos, könnyed szórakozásnál semmi több. Ha a haverokkal akartok egy jót baromkodni és a Burnout-ból már elegetek van, akkor megtaláljátok vele a számításotokat.
