Bemutatkozás

A blogon igyekszem minden megjelenő játékot bemutatni, de emelet megemlítek régi klasszikusokat és elmélkedek a játék/hardver piacról. Az informatika mellet, még újabb filmeket is elemezni fogok, illetve egyéb témákat is néha felvetek. Elérhetőség: kapiandras@freemail.hu Ajánlott felbontás: 1680x1050

The Adjustment Bureau (Movie)

2011.09.04. 11:44 Kápi-András

Rendező: George Nolfi

Forgatókönyvíró: George Nolfi

Kategória: Romantikus-Thriller

Megjelenés: 2011 február 26.

Jelenlegi ár: 2800 FT

 

Sokak kedvence volt az újkori Bourne-trilógia Matt Damon főszereplésével, aminek a 2007-es befejezésével hatalmas űr kerekedet az akció-krimi-thriller műfajban, amit természetesen a lehetséges profit reményében igyekeznek betömni. Először is volt egy Green Zone nevezetű film, amit a 2. és 3 Bourne rendezője készített és a főszerepben Matt Damon állt. Az előzetes előtt már mindenki úgy gondolta, hogy ez lesz az új Bourne epizód, ám mindenki csalódott, ugyanis meg se közelítette annak a feszültségét és látványos akciójeleneteit, de azért egy érdekes, nézhető film volt. A jövőben pedig lesz egy új Bourne rész is, bár annak a minősége kétséges lesz, ugyanis senki se vesz részt benne az eredeti csapatból. Mindenesetre idén is megjelent egy Bourne-höz hasonló alkotás, legalábbis ezt lehetett gondolni. A film kapcsán jó ómen volt, hogy a főszerepben Matt Damon állt, a rendezői székbe pedig a 3. rész producere ült és a forgatókönyvért is ő felelet, valamint számos más ember is szerepelt a készítők listáján, akik a Bourne részekben is részt vettek.

A szerelemért futni

A film főszerepében ezúttal nem egy titkos ügynök, vagy egy speciálisan kiképzett katona áll, hanem egy politikus, David Norris. Ez változtatás nekem tetszett, hisz úgy gondoltam, hogy ezzel kap majd valamilyen politikai töltetett és ebben a világban rengeteg árulás, átejtés van, tehát ezekkel se lesz probléma. Ezzel szemben a politikai világról nagyjából 1 mondat hangzik el és ehelyett elmegy egy fantasy irányba. Ugyanis Noris egy véletlen folytán, azt látja a munkahelyén (mert elvesztette a választásokat), hogy mindenki le van dermedve és egy páncélozott rendőrre emlékeztető alak áramot sugároz kedvenc barátjának agyába. Ezt követően kiderül, hogy ezek a fickók a sorsügynökök, akik egy főnök terve szerint vezetgetik az életünket és ha mi nem ennek megfelelően cselekszünk, újra kalibrálnak minket. Igen jól érzitek, hogy kicsit bibliai irányba lett eltolva a film, pláne amikor egy későbbi jelenetbe az egyik ilyen ügynök, azt mondja, hogy régen angyaloknak is nevezték őket. Persze ez a társulat nem akar nyilvánosságot, így megmondják főhősünknek, hogy ne szóljon erről senkinek se, mert különben kitörlik az agyát és egész hátralévő életében egy pszichiátrián fog tengődni. De nem csak ez az egyetlen kritérium ahhoz, hogy elengedjék, hanem az is, hogy nem találkozhat soha többé egy lánnyal, akivel a választásokon ismerkedett meg és kapásból beleszeretett. Most ugye egy ilyen filmnél az lenne a logikus, hogy a társaság után kezd nyomozni a főszereplő, ehhez képest azt letolja magasról és helyette ezt a nagyon unszimpatikus, ismeretlen lányt keresi. Majd amikor megtalálja igyekszik vele elmenekülni az ügynökség elől. Tehát nyomozásra, komoly fordulatokra senki se számítson. Inkább egyfajta Isten elképzelést kapunk, romantikus tálalásban. Amire azért nem mondám, hogy rossz, mert maga a koncepció érdekes, ám ennél sokkal többet kilehetett volna belőle hozni. Számos nyitott kérdés marad, a karakterek néha a logikára fittyet hányva viselkednek és még számos hülye, apró baki is van (pl. a film igyekszik elhitetni, hogy a főszereplők fiatalok, Matt Damon 41 éves és ez bármilyen sminkkel látszik). Arról nem is beszélve, hogy nem is így reklámozták a filmet.

Ezerarcú Matt

Meglepő, de Matt Damon egyáltalán nem alakit jól, persze azért rossznak se nevezném, de a Bourne filmekhez képest, itt egy amatőrnek tűnik. A legnagyobb baj az volt vele, hogy nem tudta eldönteni, hogy milyen szerepet alakítson. A film elején próbált nagyon laza lenni, ami nagyjából annyira ment neki, mint Owen Wilson-nak a Hall Pass-ban, szóval szódával elment. Aztán jött egy kis romantikus hős szerep, ami valahogy idegen volt tőle, végig azt éreztem, amikor álmai nőével beszél, hogy kicsit feladatszerűen teszi azt, ami rendben is lenne, ha ez egy hatalmi kapcsolat lenne, de nem az, elméletileg ő totálisan belezúgott ebbe a lányba, csak sajnos ez a gyakorlatban nem látszott annyira. Ezek után jön egy kis Green Zone életérzés, mert a főszereplő átvált oknyomozó üzemmódba és mindenkitől csak kérdezni kezd. Ez már azért sokkal jobban ment Matt-nek, az arcán tükröződik a kíváncsiság, látszik rajta amikor összekombinálja az információkat. És ha ez még nem lenne elég az utolsó 10 percben kapunk egy kis Jason Bourne-t, azaz a ,,jámbor” politikus átváltozik egy akcióhőssé és minden sapkást felöklel, miközben esze-veszett tempóval, valamint ügyességgel menekül át a városon. Természetesen ez még mindig szenzációsan áll az öregedő színésznek. Egyszerűen tényleg úgy viselkedik, mint egy akcióhős. Látszik rajta, ahogy megfigyeli ellenfeleit, gyorsan mérlegel, majd lehengerlő dinamikával cselekszik. Emelet Matt azon kevés színészek közé tartozik, akik jól és szépen is futnak. Dinamikusnak látszik (Stallone pl. olyan darabosan fut, mint egy robot, bár ennek ellenére egy nagyon jó színész) és a lábai sem állnak szét (úgy, mint Tom Cruise-nak, akinél én komolyan attól féltem a Mission Imposibble 3 nézése közben, hogy hasra esik). De ez már halottnak a csók, egyrészről túl sok ennyi váltás, különböző karakter, másrészről nem is remekelt mindegyikbe. A film végére már egyszerűen nem tudjuk, hogy ki is ő, bár ez nem teljesen az ő hibája, inkább a rendezőé. Ugyan ez igaz a női főszereplőre is. Matt Damon párja a főleg nőiesebb, illetve kosztümös filmekből ismert Emily Blunt. Jól csinálja a szerepét, az érzelmek láthatók rajta, még viszonylag csábítóan is néz ki néhány jelenetben, bár nekem azért nem jött be mint nő. A baj a karakterével volt. Egyszerűen ilyen idegesítő nőt még nem láttam. Gusztustalanul rámászik Norris-ra, folyton beszól mindenkinek, emelet még önmutogatóan és hülyén is viselkedik (játékból tökön rúgja a szerelmét az utca kellős közepén). Komoly van olyan ember aki beleszeretne egy ilyen nőbe, inkább mozsárágyúval lövöldöznék rá. A mellékszereplők tekintetében azonban nagy meglepetések voltak. Anthony Mackie-t és Michael Kelly-t én nem igazán ismertem, de valahogy úgy éreztem, hogy ők ketten nagyon rosszak lettek. Egy Chris Tucker féle, nagyon túljátszott szereplésre számítottam. Michael Kelly-nél pedig úgy kalkuláltam, hogy túlságosan súlytalan lesz. Mr. Mackie az ügynökség egy olyan tagját alakítja, aki egyedüliként, de nem ellenzi David és Elise szerelmét. Nagyon jól megtalálta a szerep kapcsán az egyensúlyt a racionalitás és az érzelgősség között. Kellemes lágy, barátságos jellemet sugárzott, aminek meg is felelt, ráadásul nem is játssza túl a szerepét, hanem földöntúli nyugalmat sugároz, ami ugyancsak rendkívül illik a karakterhez. Alakításilag hasonlót nyújt amúgy, mint Will Smith a Bagger Vance legendájában. Érdekes mód itt még külsőleg is nagyon hasonlítanak ágymáshoz. Mindenesetre úgy gondolom, hogy Anthony Mackie lehet az új Will Smith, vagy legalábbis hasonlóan sikeres karriert futhat be. Michael Kelly Norris-nak a jobb keze és egyben a legjobb barátja is. Nagyon jól tudta érzékeltetni, hogy mikor barát és mikor dönt merő taktikusságból, ráadásul a film elején van egy nagyon jópofa csipkelődése is a főszereplővel. A legnagyobb meglepetést John Slattery okozta, ő egy középismert, főleg sorozatokban szereplő (Desperate Housewives, Mad Men) színész, de több nagyobb filmben is látható volt mellékszerepekben (Flags of Our Fathers, Iron Man 2). Idáig úgy gondoltam, hogy mindig túljátssza az érzéketlen, racionalista ember szerepét. Legalábbis eddig minden alkotásban így volt, amiben láttam. Itt is hasonló szerepet kapott, az ügynökség egyik legjobb emberét. Az esetek többségében nagyon kimért, átgondoltan viselkedett, jó példa erre, amikor a főszereplő ezerrel menekült előlük, ő lazán sétálva, mindig a főszereplő elé került és csak halkan próbálta megszólítani a főszereplőt, mígnem az be nem menekült egy szobába. Maradék 10%-ban azonban nagyon emberien dühöng a célpontja sikerein. Egyszerűen olyan természetesen fakad ki ekkor, mintha tényleg csak az lett volna a feladata, hogy megakadályozza a szerelmesek egymásra találását.

A cég

A filmnek a legnagyobb előnye a rendkívül stílusos ábrázolásmód. Egyrészről az operatőri munka sikerült jól, lesz számos tömegben forgatott jelenet, ahol ép, hogy csak kiszúrhatjuk a kulcsszereplőket és számos művészi kép is lesz (lassan átsüt a napfény egy fa lombján) és ezek nem is lesznek zavaróak, mert mindössze pár másodpercesek. A másik nagy előnye a Sorsügynökség ábrázolása. Ezzel egy külön ember foglalkozott, ráadásul nem is akárki, hanem Philip Kindred Dick, számos remek Sci-Fi filmnek ő fektette le az alapját (Blade Runner, Minority Report, Total Recall) és a The Adjustment Bureau kapcsán is remekelt. Az egész ügynökséget úgy ábrázolja, mint az 60-as évekbeli CIA ügynökséget. Elegáns, ugyanakkor láthatóan nem a legjobb minőségű, öltöny, nyakkendővel és kalappal (amivel kapcsolatban van is egy nagy poén). Ráadásul a központjukat is bemutatják, ahol teljesen olyan hierarchia, működési el van, mint az előbb említett amerikai ügynökségnél. A berendezésekből és maga az épületből is ridegség (szinte teljesen színtelen) és 60-as éveket idézi. Szerintem ez teljesen újszerű, az ilyen jellegű filmekben ezeket a személyeket, mindig nagyon jónak, feltűnőnek és mindentudónak ábrázolják. Itt pedig teljesen ridegek, beleolvadnak a környezetükbe és csak annyit tudnak, amennyi a feladatkörükhöz szükséges.

Ez most komoly?

A filmnek nem a félrevezető reklám, a rossz karakterek a legnagyobb baja, hanem az, hogy a feszült üldözéses jelenetek egyszerűen röhejesek. Az elsőről pl. a Scooby-Doo jutott eszembe. Mindenki idiótán fel-alá rohangászik, valami eszméletlen hülye zenére, miközben egy másik fickó halál-lazán ajtóról ajtóra haladva mindig a főszereplő elé kerül. De az utolsó jelentről is elmondhatóm ezt, ahol a főszereplő úgy fut, mintha az életéről lenne szó és arra számítanánk, hogy biztos majd lőnek rá, vagy hasonló durva dolgot fognak elkövetni. Ehhez képest semmi, csak annyit mondanak, hogy ejnye-benye. Meg egyáltalán ők földöntúli erővel rendelkeznek és lehet is látni az egyik jelenetbe, hogy megállítják az időt, akkor minek rohangásznak utána, mint a hülyegyerek.

Rossz vizeken

Sajnos az Unknown-nél is elkövettem azt a hibát, hogy nem írtam szinte semmi pozitívumot, pedig nem volt egy rossz film, csak hatalmas csalódás volt és egyszerűen amiben jobb volt a legtöbb filmnél, abban rosszabb szerepelt a várakozásoknál. Valahogy így vagyok a nagyon fura című The Adjustment Bureau-val. Egy újabb Bourne-szerű remek alkotásra számítottam (és ennek is állították be), de ehhez képest egy érdekes istenábrázolású és jó kérdéseket boncolgató romantikus filmet kaptunk, amiben semmi feszültség sincs. Ennek ellenére egy jó filmről van szó, nem egy emlékezetes alkotás, számos hiba van benne, de pont az előbb említett dolgok miatt egy jó választás, ha a barátnőnkkel szeretnék filmezni egyet és utána jót beszélgetni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakucko.blog.hu/api/trackback/id/tr503201672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása