Rendező: Jeffrey Jacob Abrams

Forgatókönyvíró: Jeffrey Jacob Abrams

Kategória: Thriller

Megjelenés: 2011 június 09.

Jelenlegi ár: 3000 FT

Meglehet kövezni, de engem valahogy abszolút nem érdekelt a Super 8, pedig elég érdekes kampánya volt. Ugyanis a trailer-ek rendkívül rövidek voltak és szándékosan nagyon keveset is mutattak. No meg az is érdekes ötlet volt, hogy a Portal 2-be egy interaktív előzetes is volt, bár abból se derült ki túl sok minden. Ezek miatt senki se tudta hova tenni a filmet. Ugyanis pár jelenetben ez egy E.T. szerű gyerekes kaland filmnek tűnt, máskor pedig egy kőkemény horror-thriller stílus uralkodott. Nos szerintem az már nem jó ómen, hogy miután megnéztem a filmet, továbbra se tudom hova sorolni. Mindenesetre hivatalosan egy thriller, de szerintem ez nem teljesen igaz és, hogy miért az kiderül a cikk további részéből és persze az a kérdés is megválaszolódik, hogy milyen lett összességében a film.

Jó reklám

A Super 8 története nagyon érdekesen indít. Egy kamasz bandáról szól, azon belül is, az anyját nem rég elvesztő Joe Lamb-ről, akik szabad idejükben egy zombi filmet próbálnak összedobni Super 8-as típusú kamerájukkal (innen a cím). Az egyik éjszaka egy elhagyatott vasútpályaudvaron forgatnak, amikor is megjelenik egy vonat, amivel nem is lenne probléma, de Joe észreveszi, hogy egy kis pick up parkol a sínre. Érdekes mód a kis kocsinak sikerül kisiklatni a vonatot. Miután alighogy megúszták az esetet megdöbbenve látják, hogy a balesetet a biológia tanáruk követte el, ráadásul szánt szándékkal. Majd pedig a következő megdöbbentő információ az volt, hogy a vonat az amerikai légierőé volt. Innentől fogva kezdetét vehetné a nyomozás, hisz a kis kalandvágyók valószínűleg alig várnának egy ilyen alkalomra, ám ehelyett a film elkezd csapongani. Azt végül is megmagyarázták, hogy a gyerekek miért nem akarnak nyomozni. Ugyanis a tanáruk közölte velük (aki amúgy elég kemény legény, hogy túlélte a vonattal való frontális ütközést), hogy ha bárkinek is elmondják megölik a szüleiket, mindehhez még egy fegyverrel is hadonászott, tehát biztos volt hatása. Ennek ellenére néha előkerül ez a szál, hogy utána ugyan olyan gyorsan el is tűnjön. A nyomozás helyet inkább úgy döntenek, hogy folytatják a zombi filműket, ami számomra teljesen érthetetlen volt. Tehát attól félnek, hogy feltörjék a halott tanáruk kocsiját az információkért, de attól nem, hogy a katonaságtól tíz 10 centire filmezzenek, ráadásul fegyverekkel. Külön röhej pedig, hogy az egyik jelenetben egyikük még a légierő egyenruhájában is pompázik egy katonai Jeep mellet, kijárási tilalom idején, de persze a hadsereget ez nem is érdekli. Ellenben amikor betörnék a suli vetítő termébe kapásból ott lesz egy armada. A film rendelkezik egy 3. szállal is, ami nem lett rossz. Ez a főszereplő és az apja szerint a fiú anyjának gyilkosának a lánya között. A film történetének érdekes mód ez lett a legjobban kidolgozott része. A párbeszédek nagyon jók lettek, tényleg érezzük, ahogy szimpátiából átalakul a kapcsolatuk szerelemmé. Viszont aránytalanul nagy részét képezi ez a filmnek. Ez nem lenne baj ha egy családi kaland filmről lenne szó, de hivatalosan ez misztikus, Sci-Fi Thriller, aminél az ember azt várná, hogy a nyomozás és feszült hangulat lenne az uralkodó.

Ez üt

Én szerintem nem vagyok az a félős típus (Alien filmeken konkrétan majdnem bealudtam, a REC-en se voltam kiakadva, bár azért elégé nyomasztó hangulat lett úrrá rajtam). Ezért is lepett meg, hogy pont a Super 8-on paráztam be és nem is egyszer. A filmben nagyon durva jelenetek vannak és mindezek tökéletesen lettek megvalósítva. Az Alien zseniálisan néz ki és csak a film végén fogjuk látni. Külön érdem, hogy a halál jelenetek is remekül kilettek vitelezve, egyik se hat gagyinak és túljátszottnak. A vér mennyisége éppen elegendő. A zenék tökéletesen illeszkednek a jelenetekhez, alig halhatóak, de ennek ellenére keltenek az emberben egyfajta feszültséget. Minden pörögni fog és a szereplőkkel együtt mi is csak úgy kapkodni fogjuk a fejünket. Ezt az egészet pedig megfűszerezték a totális kiszámíthatatlansággal. Számomra talán azért nem hatásosak a horror filmek, mert túlságosan következetesek, mindig ugyan úgy, ugyan onnan jönnek a különböző rémek, lehetőleg a dobhártyádba ordibálva, hogy reflexből letekerd a hangerőt. Ezzel szemben  J. J. Abrams remekül rá érzett arra a Super 8-ban, hogy hogyan kell az embereket összezavarni, így tényleg nem tudjuk, hogy az egyes jelenetekben mire számítsunk. Maga a látványvilágért amúgy is jár a piros pont, az effektek zöme nagyon szép és csak alig lehet látni, hogy számítógép által kreáltak. Ráadásul a filmben van jó néhány grandiózus jelenet is, amitől aztán igazán összefut a nyál a szánkba. Remekül sikerült a 79-es évek Amerikáját megeleveníteni. Nemcsak a jelmezők és a házak miatt, hanem a rengeteg olyan apróság miatt is, amik a nyugati 70-es években voltak többnyire kultikus ikonok. Ilyen maga a címszereplő Super 8-as kamera, a Kodak filmekkel, de az is jópofa ötlet volt, hogy a főszereplő szobájának mennyezetéről több korbéli vadászgép és egy TIE Advanced (Darth Vader űrhajója) makett lóg le, de azon is jót mosolyogtam, hogy barátjának, a kövér srácnak a falán egy Halloween filmplakát látható. A hangokról se lehet rosszat elmondani, bár azért szerintem hiányozott pár nagy sláger (AC/DC Highway to Hell, Pink Floyd The Wall), bár végül is érthető, hogy a filmőrült gyerekek nem mászkálnak magnóval, helyette, inkább ugye a kamerát favorizálják. De azért kapunk pár Rock n’Roll számot. Az Alien hangja viszont velőt rázó és maga az alaptéma is megteremti a kellő hangulatot. A robbanások hangja pedig szintén jól sikerültek.

Többet ér a mellékes

A színészi játék meglepően jó lett és ez nem vicc. Valahogy (sok emberrel együtt), úgy éreztem, hogy ez lesz a film negatívuma, ezzel szemben a gyerekek abszolút nem voltak idegesítőek, bár azért nem mindegyik tudott maradandót alkotni, de a zömüknek még jóformán nem is volt szerepe. Érdekes mód a leggyengébb talán a főszereplőt alakító Joel Courtney volt. Neki ez volt a legelső szerepe, ám ennek ellenére furcsa mód pont ő kapta a főszerepet. Ám ezt nem igazán hálálja meg. Nagyon nem lehet fogást találni rajta, de egyszerűen semmi pluszt nem tudott adni a karakteréhez, sőt kicsit élettelenül is adta elő. Persze a klisés, hős szerelemes jófiú nem is az a szerep, ahol megtudná mutatni a tehetségét, ám ennek ellenére valahogy nem élt a szerepben. Sokszor azt éreztem egy-egy párbeszédnél, hogy egyszerűen nem a társára összpontosít, hanem egyszerűen csak a saját szerepére fókuszál (pl. sok jelenetben nem néz rá a beszélgető partnerére, hanem furcsán mögé, vagy mellé néz). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy talán ez azért olyan feltűnő, mert a társai szenzációsan játszanak. Szerelmét a stáb legtapasztaltabb (és talán fiatal kora ellenére legnagyobb neve) gyerekszínésze Elle Fanning személyesítette meg. Hát szerintem már az is elegendő lenne a jellemzésére, hogy jobb, mint a nővére (Dakota), akit pedig a legtehetségesebb gyerekszínésznőnek tartanak. És ha ez se mondana semmit, akkor azt mondom, hogy idén simán partiban van a legjobb színésznőnek járó díjért (persze valószínű, hogy még jelölést se kap a kora, meg a film stílusa miatt se, tapasztalatom szerint mindig a nagyon elvont karaktereket jutalmazzák, bár tavaly mondjuk Christian Bale kivétel volt). Gyakorlatilag végig remekelt, az érzelmeit nagyon jól tudta mutatni, külön tetszett pedig, hogy ráadásul a filmen belül 2 szerepet is egyszerre játszik. Ugyanis a srácok zombi filmjébe is főbb szerepet kap. Másik kitűnő teljesítményt nyújtó gyerek Riley Griffiths volt, akitől én valahogy nagyon féltem, mert az előzetesbe a tipikus szemétkedő, idegesítő kövér gyereknek tűnt. Ezzel szemben a színész már az első jelenetében rögtön belopja magát a szívünkbe és a szurkálódásain abszolút érződik, hogy csak vicc. Ráadásul nagyon hiteles is. Az egyik jelenetben pl. barátjának beszél arról, hogy fél attól, hogy kövér marad, hiába mondta az orvos neki, hogy megnyúlik majd, de zavarja, hogy nem tetszik a lányoknak. Mindezt valami olyan bájjal adja elő, hogy mindenki megfogja sajnálni. A többi gyerek is jól alakított, bár egyik se alkotott maradandót. A felnőttekre is zömében ez utóbbi igaz. Ami számomra azért is meglepő, mert a főszereplő apját Kyle Chandler alakította. Nos eddig róla mindig az volta véleményem, hogy egy nagyon tehetséges színész, de eddig sose tudta megmutatni, hogy mi is van benne igazán (bár a Friday Love sorozatból egyetlen egy részt se láttam, pedig abba állítólag egy egész érdekes karaktert alakit). A Super 8 után viszont ez a véleményem megváltozott, ugyanis itt viszonylag nagy szerepet kapott és a karakterében is volt potenciál. Egy gyászoló férj, aki az apaság elől inkább a rendőri munkájába menekül, pedig a kora miatt nem igazán bíznak be. Ebből azért sokat kilehet hozni, ám ő ezzel szemben egy iparos zömében hiba nélküli munkát hozott, de semmi többet. A gyereke iránt abszolút nem éreztem az apai kötődést (még a film vége felé se, amikor ez felerősödik elvileg), a lakók beszólogatásait is olyan volt, mintha észre se venné és valahogy minden reakciója is kicsit gépiesnek tűnt.

Iskolapélda

A fent leírtak alapján valószínűleg összességében egy jó film benyomását kelti a Super 8, amire akár érdemes lehet beülni is, ám ez abszolút nem igaz. Az érdekesen induló történetet, a feszült hangulatot, a pár kiemelkedő színészi játékot, remek látványvilágot és a 79-es évek Amerikájának tökéletesen megelevenítését lerontja a film disszonanciája. Ha a hivatalos besorolást nézzük és a Thriller műfajba soroljuk, akkor az a baj, hogy a nyomozás a film második felére lényegében megszűnik, a történet elmegy egyfajta giccses irányba és a befejezés is eléggé gyerekbarát kalandfilmeket idézi. Viszont ha utóbbi szemszögéből vizsgálódunk, akkor a film elején lévő feszült hangulat, a paráztató jelenetek és maga az idegen külleme vágja haza az egészet (no meg a sok vér). Így a film egyik tábornak se tud megfelelni és egy közepesnél jobb érdemjegyet begyűjteni.