Rendező: Neil Burger
Forgatókönyvíró: Alan Glynn
Kategória: Thriller
Megjelenés: 2011 március 08.
Jelenlegi ár: 3 000 FT
Bevallom nem olvastam Alan Glynn azon című regényét, de egy biztos elfogom olvasni, ugyanis a film nagyon, de nagyon jól sikerült, pedig annyira nem vártam tőle semmit. A rendező Neil Burger neve számomra semmit se mond, ugyanis még egyetlen filmét se láttam (bár A mágust már hónapok óta megakarom nézni). A főbb szereplőket nem szeretem, sőt Robert de Niro-t kifejezetten utálom, de Bradly Cooper-ért se rajongok. Az alapsztori pedig egyszerűnek és érdektelennek hatott. Annyira, hogy egyáltalán nem akartam megnézni az alkotást. Aztán a Filmbarátok egyik epizódjában FreddyD beszámolt a filmről és valahogy átragadt rám az ő lelkesedése. Szóval megnéztem és nem csalódtam, tényleg egy nagyszerű film, de ne ugorjunk ennyire előre, vegyünk át mindent szép sorjában.
Mindenható bogyó (Spoiler Alert)
Sajnos a film zsenialitását nem tudom anélkül bemutatni, hogy ne lőjek le poénokat, szóval aki már elhatározta, hogy megnézi a filmet, az hagyja ki ezt a fejezetet. A történet nem tűnik valami nagy számnak. A főszereplő Eddie Morra, egy eddig sikertelen író, aki tipikus művészként él. A külsejét elhanyagolja, az albérlete olyan koszos, hogy az ANTSZ atomot küldene a helyére. Természetesen amikor megkapja a nagy lehetőséget, hogy egy nevesebb kiadónak megírhassa a saját regényét, nem tudom egyetlen szót se írni. Ráadásul folyton beleszeret minden körülötte mozgó csinosabb hölgybe is, akik persze miután megismerik ejtik. Szerintem ezekből az információkból átjön, hogy mennyire egy jól megirt és valóságos karakterről van szó. Amikor minden összeállt egy borzalmas naphoz (sikertelen munka, elhagyja a barátnő), találkozik a volt feleségének a testvérével is, aki hírhedt drogkereskedő. Miután kiderül, hogy Eddie élete mennyire rossz, előkerül egy különleges, átlátszó tabletta, amire a tulaja azt mondja, hogy felszabadítja az agygátjait és ettől garantáltan megtudja majd írni a könyvét. Mr. Morra annak rendje és módja szerintem visszautasítja az apró pirulát, ám a terjesztőjének sikerül rábeszélni, hogy vigye el magával, addig legalább tud gondolkodni a szükségességén. Amikor haza ér a főszereplő, rájön, hogy ennél rosszabb már nem lehet az élete, ezért beszedi. Meglepetésére tényleg azt nyújtja, amit a dealer állított, nem került egy képzelt világba, sőt minden eddigieknél koncentráltabbá és racionálisabbá vált. Ahogy az lenni szokott az első ilyen nap alatt, inkább csak tesztelgette a képességeit és nem a feladatra koncentrált, azaz a könyv megírására. Ezért miután leadta a szuper állapotába megirt bevezetőt, úgy dönt, hogy felkeresi Vernon-t, akitől ezt a mesés ajándékot kapta. Meglepetésére a terjesztő, össze volt verve, de ennek ellenére segítőkészen felveti, hogy kap a bogyóból, hogyha kihozza a ruháit a mosogatóból, hoz neki kaját, stb., egyszóval a csicskása lesz. Eddie már repül is, ám amikor visszatért, holtan találja újdonsült barátját, viszont megtalálja a tablettákat. Tehát neki vág az új életének, aminek az alapja az, hogy minden reggel 1 ilyen kis bogyó. A szer hatásaként pillanatok alatt megtanul nyelveken és egyre ambiciózusabb lesz, ennek köszönhetően elkezd tőzsdézni, ahol hamar ismertté válik a gyors meggazdagodásával. Ám nem tart soká az öröm, mert hamar kiderül, hogy a szer bizony negatívan hat az egészségére, így Eddie válaszút elé kerül, vagy éli a jól jövedelmező, menő gazdasági mogul életét, amibe hamar belehal, vagy leszokik és visszatér sikertelen írónak. A történetbe rengeteg csavar van, amik zöme nagyon meglepő és összességében tetszett is, ám van benne pár átgondolatlanság is. Ilyen pl., hogy a film második felébe hirtelen teljesen eltűnik az a szál, hogy a tabletta tönkre teszi az ember egészségét, de maga a tabletta gyártója körül is felmerülnek kérdőjelek (ő miért nem szedi). De a filmnek nem is a története a gerince, hanem a karakterek. Gyanítom már a főszereplő jellemzéséből rájöttetek, hogy mindegyik komplex, átgondolt és mindenek előtt valós karakter. Robert de Niro karaktere egy pénz és hatalom mániás gazdasági szakember, aki úgy tűnik, hogy rendkívül segítő kész, jámbor ember, ám már a megjelenése előtt egy alkalmazottja tökéletesen jellemzi és itt kiderül, hogy ez csak egy álca. Persze abból is lehet erre következtetni, hogy ilyen mentalitással nem lehet valaki sikeres a gazdasági életbe, hisz az emberek iránti szeretet, szemben áll a minél hatékonyabb termeléssel. Aztán feltűnik egy orosz maffiózó, aki a tipikus beképzelt gyökér. Azt hiszi, hogy hihetetlenül okos, mert képes másokat becsapni és, hogy mindenben ő a legjobb. Ezért persze mindenkinek beszól, senkit és semmit se tisztel. Van persze nő is, aki elsőre ambiciózusnak tűnik, ám később kiderül, hogy muszáj, hogy mellette álljon egy olyan férfi, akire felnézhet. Végül pedig megjelenik egy rejtélyes ballonkabátos a fickó, aki a tabletták után nyomoz és az egész filmben nem szól egy szót se, de ettől lesz egyfajta stílusa és tényleg olyan benyomást kelt, mint egy apatikus, profi nyomozó, esetenként gyilkos.
Életre is kell kelteni
Persze nem elég egy jó karakter életre is kell kelteni. Meglepetésemre Bradley Cooper remek választás volt. Az elején abszolút jól hozta a szétesett, lúzer szerepét, pedig ez nem az ő stílusa még is jól eltudta játszani. Össze-vissza dadogott, a szeme folyton járt és olyanra lett sminkelve (plusz a haja), mint egy hajléktalané. Aztán a tabletta után határozott lett, megváltozott a testtartása és visszatért az általa úgy kedvelt, laza macsó szerepre, ami részben a nagy tapasztalat miatt is nem okozott neki gondot. Nagyon jó volt Andrew Howard, aki egy teljesen ismeretlen színész és többnyire orosz bűnözőket kellet alakítania, úgy ahogy most is. Egyszerűen olyan ösztönösen volt tahó, paraszt, hogy néha már azon gondolkodtam, hogy nem is színészkedik (ez nem tudom mennyire dicséret, de az akart lenni). Egyszerűen leírhatatlan, ahogy mennyire természetesen rángatja a vállát és keménykedik. Ráadásul ő is átesik egy személyiség változáson, bár ő azért nem annyira radikálisan, mint a főszereplő, de azért egy baltás, primitív gyilkosból, egy kifinomult, stílusos maffiózóvá képes válni. érthetetlen, hogy miért nem kapott még nagyobb szerepet. Tomas Arana se egy ismert színész, bár őt azért már több ismertebb filmbe lehetett látni (Defiance, Gladiator, The Bourne Supremacy), itt talán élete legnagyobb szerepét, kapta de ez se túl nagy, ráadásul meg se szólal, gyanitom ebből már kitaláltátok, hogy ő a ballonkabátos fickó. Kevesen tudják, vagy gondolják, hogy mennyire nehéz nem kifejezni az érzelmeket és Tomas ezt teszi, meg se szólal, nem látszik rajta semmi, olyan mint egy robot, egyedül a film vége felé lehet érzelmet látni az arcán, akkor is csak azért, mert úgy tűnik abban a pillanatban, hogy oda az egész élete, mert nem lesz munkája. A többi mellékszereplő is egész jót alakított, de azért korántsem annyira jót, hogy megérdemeljék a kiemelést. 2 fontosabb mellékszereplőt megszemélyesítő szinész felet viszont nem szabad szó nélkül elsiklani. Az egyik ugye Robert de Niro, akinek már rég (nagyjából 20 éve) leáldozott a csillaga és azóta egyre gyengébb filmről filmre, bár talán már túl van a mélyponton (Utódomra ütök). Mindenesetre a Csúcshatásban se alakit valami fényesen, de ezt a rendező meg is érezte, ezért a karaktere szerepét kicsit csökkentette (a könyvben úgy tudom jóval nagyobb szerepe van), másrészről amikor ezt a újkori hülye nevetését (amikor egy fognélküli stroke-os bácsira emlékeztet) veszi elő, egyszerűen elvették róla a képet, így csak a hangját halljuk, ami azért jóval előnyösebb. Másik probléma de Niro-val az volt, hogy egyszerűen unott volt. Olyan volt, mint amikor egy iskola színi előadásán egy srác nem igazán akar szerepelni, tehát elmondta érthetően a szöveget, néha megpróbált valami féle arcjátékot magára erőltetni, de abszolút nem koncentrált 100%-osan a szerepére. Persze még ez is jobb, mintha egy olyan embert választottak volna a szerepre, aki mindenáron megakarja mutatni, hogy ő bizony a világ legjobb színésze és a ripacskodásával az őrületbe kergeti a nézőt. A másik fontos mellékszereplő Eddie barátnője, akit pedig Abbie Cornish személyesített meg. Ő se alakított jól, egyszerűen az volt vele a baj, hogy túl komolyan veszi a szerepét, ez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy eddig többnyire kosztümös filmekben szerepelt. A szerepe szerint neki egy határozott üzletasszonyt kellet alakítania, nem pedig egy komoly, úri hölgyet (remélem érthető a különbség), persze valamennyire komolynak kell lenni, de azért nem annyira mint egy SS-őrnek. Nagyon sokszor úgy éreztem, hogy játékosabbnak kéne lennie, eleve aki egy sikertelen művésszel szövődik nem egy karót nyelt alkat. Azért nem mondanám rá azt, hogy rosszul alakítana, mert azért színészkedik és a film utolsó jelentében sikerül is elkapni a karaktert, ráadásul nem utolsó sorban bájos is volt, szóval az én értékelésem szerint egy közepest kap, ami az idei év borzalmas színésznői tekintve egész jó eredmény.
Betépve
Bármennyire hihetetlen a Limitless látványa remek lett. Igen tudom ez nem egy látvány film és a speciális effektek számát is megtudom határozni 1 kezemen, de az a kevés ami van, eszméletlen ütős. Rögtön az elején kapunk egy nagyon jópofa, bár azért már látott, folyamatosan zoom-olunk előre mindezt őrült sebességgel. Ezzel remekül bemutatva a new york-i túlhajszolt életmódot. Az egyetlen hiba az volt vele, hogy eszméletlenül pixelesek voltak a képek, már-már olyan minőségűek voltak, mintha egy modernebb olcsóbb kamerával vették volna fel. Aztán szerencsére javul a képminőség és az általam megtekintett 720p HD minőségben tű éles volt a kép. Későbbi is lesznek ötletes és látványos jelenetek, pl. az egyik jelent során, amikor elkezd a főszereplő tőzsdézni, a részvény árak megjelennek a falon és körbe veszik a főszereplőt. A legjobban viszont az tetszett, ahogy a kamera szűrőivel játszottak. A drog nélküli jeleneteket sötétebb szűrökkel vették fel, hasonlóval mint ami az általam nagyon kedvelt Pay Back című filmben is volt. Azokat a jelenetek viszont, ahol a főszereplő be van cuccolva, túlszínezettel vették fel, ez pedig a Speed Racer-ből lehet ismerős (ezt a filmet is nagyon szeretem). Ettől aztán az első 10 percben a szemünk valóságosan bekattan és szerintem ilyen érzés lehet amikor belövöd magad, minden ugyan olyan, de mégis más, az agyad mindent rendellenesnek talál aztán hozzá szokik és a valóság tűnik túl sötétnek. A látvány mellet dicséretet érdemel a zenei körítés is, mert nagyon jó, bár kevésbé ismert számokat vonultat fel, főleg a mai laza bulizós, rock hangvételű számokkal. Mindig tökéletesen illenek a film hangulatához és a fülnek is örömet szereznek.
Az X a limit
A Limitless egy szenzációs film, ami meg se állt az idei év 2. legjobb filmje titulusig (jelenleg). Nagyszerű karakterek, érdekes látvány világ, jó színészi játék és érdekes történet. A könyv azonban jobb lehet, mert a film esetén a történet nem volt eléggé kifejtve, sőt néha kifejezetten kapkodósnak hatott (emiatt mindenféle képen kétszer kell megnézni) és néhány színész teljesítmény se volt megfelelő. Mindenesetre aki egy elgondolkodtató, érdekes filmre vágyik az nagyon megfogja találni a számítását a Csúcshatással.
