Bemutatkozás

A blogon igyekszem minden megjelenő játékot bemutatni, de emelet megemlítek régi klasszikusokat és elmélkedek a játék/hardver piacról. Az informatika mellet, még újabb filmeket is elemezni fogok, illetve egyéb témákat is néha felvetek. Elérhetőség: kapiandras@freemail.hu Ajánlott felbontás: 1680x1050

Hall Pass (Movie)

2011.09.02. 13:58 Kápi-András

Rendező: Bobby Farrelly-Peter Farrely

Forgatókönyvíró: Pete Jones

Kategória: Romantikus-Vígjáték

Megjelenés: 2011 február 23.

Jelenlegi ár: Nem lehet kapni

 

Amikor először megláttam a Hall Pass című film előzetesét rögtön elkönyveltem, hogy ez lesz 2011 egyik legkínosabb filmje (vagy legalábbis vígjátéka). Lesz benne 1 közepes poén és rakat gusztustalan altesti poén, majd a végén belevisznek valami kis drámai szálat, hogy a szülők pénzt adjanak a gyereknek rá. Szóval nem túl pozitívan ültem le elé.

A minimumból a maximumot

A történet amennyire hülyének hangzik elsőre, annyira rendben van. A főszerepben 2, egykor nagymenő (legalábbis ők úgy gondolják) férj áll, akik egyre jobban beleunnak a házas élet buktatóiba és emiatt elkezdenek más nőkről fantáziálni, valamint arról, hogy mennyire állatok lennének feleségek nélkül, csak úgy mint a fiatalabb éveikben. Ez feltűnik a feleségeiknek, akiket ez egyre jobban zavar és végső elkeseredésükben, egy rosszul sikerült házlátogatást (ahol a barátai társaságuk 70%-át elvesztették), valamint egy nyilvános maszturbációt (ja nem említettem, hogy korhatáros a film) követően annyira elkeserednek, hogy megfogadják a kedvenc pszichiáter nőjük tanácsát, azaz 1 hét szabadságot adnak a házas élet alól. Gyanítom kitaláltátok, hogy innen kezdődik az igazi ámokfutás, a pasik 7 napig a létező összes jobb nőt megakarják döngetni és eközben úgy viselkedni, mint egy baró tini. A történet abszolút nem hat idegennek, abszolút hihető, maguk a karakterek, a párbeszédek a valóságban is megtörténhetnek (sőt egy-kettőt én is hallottam). Ráadásul lesz egy-két igazán váratlan csavar is, tehát a vígjáték műfajban igazán ütős kis történetről lenne szó, ha a befejezéstől eltekintenénk, ami elég rossz lett. Egyrészről hihetetlen giccses, gyanítom nem lövök le nagy poént, ha azt mondom, hogy bevált a pszichiáter tanácsa, mindenki boldogabb mint eddig, minden jó, naplemente is van, szóval abszolút nyáltenger. A másik dolog pedig, hogy kissé rövid lett, szerintem 1-2 nappal hosszabb is lehetett volna, bár ez lehet, hogy nem lett volna így, ha a film rossz lett volna. Mindenesetre 100 perces játék idő azért tényleg nem túl sok, én eltudtam volna képzelni még 20 percet, pláne úgy, hogy az egyik napot lerendezték 5 másodpercben és a film közepén már az utolsó előtti napnál tartottunk.

Egy sima, egy fordított

Természetesen egy vígjáték sikere is sokban függ a színészek teljesítményétől. A főszereplő családapákat Owen Wilson és Jason Sudeikis formálta meg. Én bevallom, bármennyire is gáz szerintem Owen Wilson egy jó színész, igen nem igazán rugaszkodik el a bevált kicsit dilis, ugyanakkor rendkívül romantikus és szerethető sármőr szereptől, de azt rendkívül jól hozza, elég ha csak a Wedding Crashers-re, vagy a Zoolander-re gondoltok. Elsőre úgy tűnt, hogy most egy kicsit másabb szerepe lesz, hisz a film elején egy házas életbe belefáradt férjet kellet alakítani, de aztán később már ez abszolút nem köszön vissza a filmbe és az általa nagyon favorizált szerepbe kellet teccelegnie.  Az eredmény most is a szokásos, abszolút jól hozza szerepet, bár szinte semmi pluszt nem ad hozzá, sőt a film közepe fele kis hullámvölgybe is kerül, ugyanis ekkor valami érthetetlen oknál fogva jobban megakarta húzni a szerepét, de ez csak kínos erőlködést eredményezett. Viszont ezt kompenzálja a film elején lévő, remekül megformált családapa alakítás, ahol teljesen hihetővé teszi a karaktert. Nehéz leírni, hogy mitől annyira jó, abban a 10 percben, talán a fáradság a szemében, ahogy a kanapéban ül, talán a csalódás a feleségével való sikertelen sex miatt, vagy ahogy egy gondos családapához hasonlóan felügyeli a gyerekeket a játszó téren, miközben a haverjával stíröli a dögös anyukákat. Jason Sudeikis eddig nem ismertem, de úgy tűnik 2011 az ő nagy éve lesz, hisz a Hall Pass mellet egy másik nívósabb vígjátékban is szerepet kapott, a Horrible Bosses-ban. Persze nem elég a lehetőség, ki is kell használni azt. A Horrible Bosses kapcsán nem nyilatkozhatok, de a Hall Pass-ban nem alakított valami túl fényesen. Egyszerűen mindent túl játszott, egy mondatott nem tudott úgy elmondani, hogy ne mutassa be az összes arckifejezését, kezdve a meghalt a kiscicámtól, egészen hú de nem tudom, hogy mit csinálok ig, miközben össze-vissza rázza magát. A borzalmas minősítéstől egyedül az menti meg, hogy valamennyire ez belefért a karakterébe, hisz az is túljátssza magát, de azért nem ennyire. A legjobban talán ez a film vége felé lévő jelentben bosszulja meg magát, ahol drámainak kellet volna lenni, mert a karakter úgy gondolja, hogy valami borzalmas történt, ehelyett olyan teátrális üzemmódra vált, mintha ő lenne Mel Gibson a Braveheart című filmből. Érdekes mód a párjaik nagyjából azonos teljesítményt nyújtottak. A szöszi szépfiú párja Jenna Fischer volt, akire igazán egy rossz szót se lehet mondani, sőt a film vége felé, amikor kicsit nagyobb szerepet kap, kifejezetten jó lesz. A másik feleség Christina Applegate. Sokan mondták, hogy ő azon kevés színészek közé tartozik, akik visszafele fejlődnek, mert a karrierje elejét egész jól kezdte, ám azóta egyre rosszabb. Én viszont máskép látom a dolgot, szerintem az őt sikeressé tevő Egy rém rendes családban nem ő alakított nagyon jó, hanem egy nagyon testhez álló szerepet kapott, magyarul nem igazán kellet alakítania. Ezt alátámasztja az itteni teljesítménye is. Ezúttal egy tapasztalt, középkorú sikeres nőt kellet volna eljátszani, ebből neki semmit se sikerült. Borzalmasan bamba fejeket tudott vágni, természetesen a most divatos fogreklámmal kiegészítve (tátott száj), az érett asszonyról meg csak annyit, hogy úgy vihogott és össze-vissza rohangászott, mint egy kamasz kislány. Az legnagyobb pozitívum amit mondhatok róla, hogy 40 évesen is még jól néz ki a filmvásznon. A mellékszereplőket nem érdemes részletezni egy nagy név sincs közöttük, bár mindegyik ismerős lehet más vígjátékokból, sorozatokból. A legtöbben hozták a kötelező szintet, kivétel talán Rob Moran, aki egy gazdag, idegesítő környéken lakót játszik eszméletlen ripacskodóan és Tyler Hoechlin, aki Jacob 2.0, avagy szét szolizom magam és leveszem pólóm, hogy menő legyek a Disney Channal-en, de közben gőzöm sincs arról, hogy mi az a színészi szakma. Anyám szerint legalább jól néz ki, hát nem tudom én nem nyilatkozok e téren. Nicky Whelan-ról már annál inkább, aki baromi dögös és ezzel természetesen övé lett a bombázó szerep is. Az alakításával se volt gond aranyos volt, nem játszotta túl, nem egy oscar díjas alkat, de egy ilyen filmbe nem is kell.

Egészséges erotika

Ahogy az sejthető volt a filmben az altesti poénok dominálnak. Azonban azon ritka kivételek közé tartozik, ahol ezt jól eltalálták. Egyszer se fog minket a hányinger kerülgetni, mert a film egyszerűen nem akar gusztustalan lenni, tehát nem lesz az, hogy azon kell röhögni, hogy valaki vécézik és közben nagyokat rotyogtat vagy folyton magához nyúl. Persze mind a kettő jelen van. A film vége felé egy nő nagy hasfájásokkal küzd és egyszer csak egy hatalmasat tüsszent, mire a zárói izmai elernyedtek és egy hatalmas barnát durrantott a csempére. Ez lehet, hogy kicsit közönségesnek hangzik, de a jelenet mindössze pár másodperces, a végeredményt nem is igazán mutatják és maga a körítés miatt, amit nem akarok lelőni, egyszerűen szenzációs. A filmben egy önkielégítő rész van, ami már eleve durvának hangzik, ám ez manapság divatos, de mindenesetre ebben a filmben ez azért korántsem annyira durva, mint mondjuk a Due Date-ben, vagy a Hangover-ben (bármennyire is szeretem azt a filmet, azért a babával való maszturbálás sok volt nekem). A jelenet még a film elején van és csak Jason Sudeikis fejét láthatjuk, amint feltételezhetőleg élvez (bár nekem elsőre inkább úgy tűnt, mintha szúrkálnák) a kocsijában, miközben kellemes zene szól és oldalt egy rendőrautót lehet megpillantani, majd pedig egy nyomozót aki csendben benéz, majd elborzad és végül az egészet megszakítja a rendőri beavatkozás. Meztelenkedés is van a filmben, de ez is még az egészséges szinten, tehát nem megy el soft pornó irányba. Bár a film nagyon szemét ugyanis végig azt lehet sejteni, hogy valami borzalmas nő fog meztelenkedni, ehhez a már az előző bekezdésben megemlített Nicky Whelan vetkőzik neki, a férfiak legnagyobb örömére. Csak annyit róla, hogy szép nap barnított bőre van, szőke hosszú haja, kék szeme és ideális mell nagysága van. Mindenesetre durvaság szempontjából abszolút az Amerikai Pite régebbi részeit idézi. Szerencsére azonban nem csak ilyen poénok vannak. Lesz egy tipikus férfi párbeszéd, amit a feleségek kihallgatnak és lesznek tipikus férfiak viselkedésével kapcsolatos poénok (autó mustra). Nagyon tetszett a más filmekre való utalás is, pl. az egyik jelenetben amikor megtudja az egyik férfi, hogy a másikat rajta kapta a felesége miközben egy másik nő fenekét nézte, csak ennyit mondott neki, hogy mi van Quagmaire (aki nem ismeri a Family Guy-t az most azonnal menjen fel az American Dad rajongói weboldalára). Lesznek helyzet komikumok is, mint amikor inkognitóban akar erotikus masszás szalonba menni. És természetesen lesznek a manapság oly divatos őrült jelenetek, mint drogozva golfozás vagy őrült, fegyveres törpe elől menekülés.

Minden generációnak

Mint a legtöbb vígjátéknál, a Hall Pass-nál se fogunk speciális effekteket látni. Azt a kevés őrült jelenetet ügyes kaszkadőrökkel abszolválták, teljesen jól. Semmi extra effektek, különlegességet nem kapunk. Az operatőri munka is teljesen átlagos, ami azért jobban fájó, mert jó pár példa volt arra, hogy egy-egy ügyes felvétel rendkívül vicces tud lenni (elég csak a Pirates of the Carribean 3. részében szereplő jelenetekre gondolni). Valamennyire ezért kárpótolnak minket a film aláfestő zenéi. A legjobb bennük talán az, hogy minden generációnak jelentenek valamit. A film elején főleg régebbi zenéket hallhatunk, amiket én nagyon szeretek (akkor még igényesebb számokat csináltak és nem adtak ki évente egy új albumot a régi számokkal). Aztán amikor megkapják az engedélyt átváltanak a mai modern számokra, ezzel is erősítve a fiatalos életérzést. Műfajilag lényegében az összes populárisabb megtalálható, lesznek disco, drum and bass és rock számok is. Ezeken belül pedig az ismeretlen (Deer Tick) előadóktól, egészen a nagyobb ágyúkig (Prodigy) mind előfordulnak.

Az elhajlás engedélyezve

A Hall Pass nem egy emlékezetes alkotás, de remekül szórakoztat. Kicsit a kegyetlen valóságot tükrözi, ám talán pont ezért is a poénok többsége nagyon üt, a vége azonban túl giccses, a színészek pedig nem tudják kellően életre kelteni a karaktereket. Mindenesetre aki a barátnőjével akar közösen egy jót DVD-zni (vagy Blue Ray-ezni) és nem akar gondolkodni, az mindenféle képen adjon egy esélyt az Elhajlási engedélynek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakucko.blog.hu/api/trackback/id/tr523197732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása