Bemutatkozás

A blogon igyekszem minden megjelenő játékot bemutatni, de emelet megemlítek régi klasszikusokat és elmélkedek a játék/hardver piacról. Az informatika mellet, még újabb filmeket is elemezni fogok, illetve egyéb témákat is néha felvetek. Elérhetőség: kapiandras@freemail.hu Ajánlott felbontás: 1680x1050

The Eagle (Movie)

2011.08.15. 10:21 Kápi-András

Rendező: Kevin McDonald

Forgatókönyvíró: Rosemary Sutcliff

Kategória: Dráma-Kaland

Megjelenés: 2011 február 09.

Jelenlegi ár: 2800 FT

 

Én nagyon szeretem a Római Birodalomról szóló történeteket ezért amint hallottam a The Eagle című filmről rögtön el is határoztam, hogy megnézem. Annak ellenére, hogy a kritikusok nem voltak tőle túlságosan elájulva és a megjelenés előtt nem hallottam róla semmit. Szóval nem igazán tudtam, hogy mit is várjak a filmtől, bár az mindenféle képen jó ómennek tűnt, hogy nem amerikai a film, mert azok nagyjából annyira hitelesek történelmileg, mint a Pókember. De azt tudtam, hogy ha már történelmileg hiteles és jól ábrázolják ezt a korszakot rossz már nem lehet.

Kétszemélyes légió

Legnagyobb félelmem a történet volt, ugyanis a legtöbb filmmel ellentétben, csak egy 2-fős hadseregről szól. Marcus Aquila egy fiatal helyőrség parancsnok első megbízatását Britanniába kéri, ugyanis itt eset szégyen a családja becsületén, amikor apja halálba vezette légióját és elvesztette jelképüket az arany sast. Természetesen nem egy sétagalopp a feladat, ugyanis az itt élő törzsek állandó támadásokat intéznek a betolakodó rómaiakkal szemben és igyekeznek az ellátásukat is tönkre tenni. Főhősünk azonban hősiesen küzd, de egy csata alkalmával nagyon súlyosan megsérül és bár bátorságáért a római állam kitünteti, megkapja a haza menő parancsot is, amibe az ifjú harcos nem tud belenyugodni. Mert úgy érzi a család becsülete nem állt helyre ennyitől, ezt az érzését tovább erősítette, amikor egy politikussal vacsorázik, aki nem beszél túl nagy tisztelettel az apjáról. Amint jobban lett el is határozza, hogy elindul északra a Hadrianus-fal mögé megkeresni a sast, új rabszolgájával és barátjával, Esca-val. Őt még lábadozása alatt ismerte meg, egy gladiátor harc során, érte szólt és sikerült rávenni a tömeget, hogy életet adjanak neki miután elvesztette a csatát (magyarul lájkolják). Ezért cserébe a brit örök hűséget esküdött neki. A kalandok során bejárják egész Észak-Angliát, megismerkednek több törzzsel és bizony néha harcolniuk is kell az életben maradásért. A történet szerintem jól sikerült, nem volt benne semmi logikai baki, érthető volt és nem is ment el túl giccses, irreális irányba. Egyedül a végén lehet felfedezni kicsi édesítést, de odáig minden hihető.

Pscyho visszatér

A szereplőgárda elég nevesre sikerült, bár azért nem egy Expendables szintű. A főszerepet mondjuk az általam teljesen ismeretlen Channing Tatum játssza, bár szerintem ez most az én saram, de az IMDB tanusága szerint jó pár ismertebb, nagy címbe (G.I. Joe, Public Enemies) is szerepelt, bár ezeket sajnos még nem láttam, de érdekes mód a Step Up (ne kérdezzétek, hogy miként láttam) filmekben ő alakította a főszereplőt, de abszolút nem emlékeztem rá. Nos a The Eagle alapján ez érthető, mert nagyon felejthetőt nyújtott itt is, bár ez még mindig jobb mintha nagyon rossz lett volna. Bár azért jónak se lehet nevezni, a harc jelenetekben nagyon hülye fejeket tudott vágni és a film vége felé, amikor súlyosan megsérült én azt hittem, hogy bedrogozott. A beszélgetős, kalandozós részekben viszont semmi bajom nem volt vele. A szolgát talán egy kicsit túl fiatal Jamie Bell alakította, mindezt nagyon jól, annak ellenére, hogy nem rá volt öntve a szerep. Az arcán minden érzelem, gondolat jól meglátszott, azt is jól lehetett érezni, amikor színészkedni próbált gazdája előtt, egyszer se játszotta túl a szerepét. Külön dicsérte neki pedig azért, hogy a Defiance utáni szünetet ennyire jól használta ki, hisz azóta ez az első filmje és nagyon sokat fejlődött. Rövidebb szerepben, de feltűnik Donald Sutherland és Mark Strong. Előbbi nagyon jó volt, különösen kiemelkedő volt a gladiátoros jelentnél, ahol látni lehetett rajta, hogy undorodik a vértől és az erőszaktól, de ez csak később derül ki. Mindenesetre mesteri volt és kijavította az új Mestergyilkosban való rosszabb szereplését (bár szerintem az nem teljesen az ő sara volt, hanem inkább a rendezőé). Mark Strong viszont tökéletesen semmit mondót alakított, igazán egy megmozdulására se marad emlékezetes, ami számomra kicsit furcsa volt, mert az eddigi filmjeiben nagyon jól alakított és volt egyfajta utolérhetetlen stílusa. Nem akarok károgni és látatlanul kritizálni, de nekem úgy tűnik, hogy Strong egyre gyengébb lesz (ez de rossz szó vicc), vagy legalábbis túl sokat vállal, mert a Zöld Ta…, akarom mondani Lámpásban is szerep van, ami az idei év legrosszabb nagy költségvetésű filmjének tűnik, bár IMDB-n elég jól áll jelenleg. Ha már kis szerepeknél járunk, akkor érdemes megemlíteni azt a pár magyar hírességet is, aki feltűnik. A legjobban Bicskey Lukácsnak örültem,  akit nagyon szerettem az Argo filmben, itt végül ekte ugyan azt a szerepet hozta, egy büdös szót nem szól, csak üvöltve rohangászott fel-alá, mint druida (szerintem mondjuk a druidák nem ezt csinálták), ennek ellenére nagyon rossz volt, mert egyszerűen ebbe a filmbe ez nem illet bele, másrészről most egy kicsit túl is játszotta. Aztán megjelenik Mónika is, no nem a Show-ban szereplő, hanem a Valami Amerika 2. részében feltűnő Faragó András. Neki még annyi szerepe se volt, mint Bicskey-nek, csak felkonferálja a gladiátorokat azt kész, bár érdekes, hogy ugyan abban a cuccban volt, mint az előbb említett filmben, na jó a póló nem volt rajta, ami megint csak nem tudom, hogy mennyire hiteles történelmileg. Még volt pár magyar szereplő, de én nem ismertem őket.

Történelemből közepes

Már az előző bekezdésben is megpendítettem a történelemhűséget, amire most részletesen ki is térek. Ezen a téren a film nem igazán villogott, igaz nem is mondta a kiadó annak. A ruhák többsége még úgy nagyjából állja, bár azért van egy-két érdekesebb darab, mint a fekete bőrruhás római, vagy egy nőn egy reneszánsz kori olasz ruha látható (a reneszánsz ugye feleveníti a római divatot, de azért van benne egy kis egyediség, mint pl. a mellrésznél hatalmas kivágás). Ezek azért zavaró hibák, mert ez nem a pénzen, hanem csak az odafigyelésen múlik. A beszéd kicsit modernizált, de azért nem zavaróan, tehát a szóhasználatuk nem a mai gettó nyelv, de viszont az átlag ember számára érthető. A film második felében ó angolul is beszélnek, ami amennyire hallásból megtudom ítélni tényleg az, ráadásul nincs is feliratozva, így kénytelenek vagyunk a római főszereplővel közösen a mimikából kitalálni, hogy vajon miről is beszélnek. A díszlet egész jó lett, az elején pl. nagyszerű lett a római helyőrség megvalósítása, olyan, mintha csak egy történelemkönyvből lépet volna ki. Láthatjuk kívülről is, ahol csak fanyársakat, valamint falakat vehetünk észre és belülről is, ahol a kantint, a tiszti sátort és a háló sátort is úgy helyezték és úgy néz ki, ahogy a valóságban. A faluk viszont akár brit, akár római kicsit picik. Az a kevés kis ház, agorával vagy sátor jól néz ki, de szerintem azért jóval több volt belőlük. Az amfiteátrumon pl. harsányan röhögtem, mert nagyjából 30 ember fért el rajta és az aréna rész is akkora volt, mint egy kisebb szoba. Aki volt már a kicsinek számító óbudai arénában (nem a plázában), az tudja, hogy ezek bizony azért nagyobbak voltak és az előadó tér óriási volt.

Párharc

Sajnos a csatáknál is lehet érezni ezt a költségspórolós, kevés számot. A film eleji nagy csatában döbbentem figyeltem, amint a rómaiak 20 fős serege, összecsap a britek 30-as seregével. Ez oké lenne, ha csak egy portyáról lenne szó, de ez egy rendes csata volt. Aztán a film vége felé is megkínálnak minket egy hasonló hülyeséggel, amikor a legerősebb brit törzs, mindössze csak 15 harcosból állt, akik ráadásul úgy néztek ki, mint a hupikék törpikék. Valószínűleg ezért se láthatunk nagy totálokat. Maguk az akciójelenetek mennyiség ide, vagy oda, egyszerűen borzalmasak, azt se tudja az ember, hogy mi történik, a kamera össz-vissza rángatózik és olyan zseniális felvételeket láthatunk, mint egy római páncél közelről, amint a tulaja közben harcol, rohadt jó mondhatom. De amikor kivételesen látjuk, hogy mi történik, akkor se jó a helyzet, mert a koreográfia gyengus, gyakorlatilag mindenki össze-vissza ugrál, lehet látni, hogy megvan beszélve, hogy kit, mikor, ki szúr le (csomó lehetőség, de ők csak ugrálnak). 2 jelenet viszont egész jól sikerült, az egyiknél már Észak-Britanniában a főszereplőn és szolgáján rajta üt egy portyázó törzs, itt minden jól követhető volt, látványos is (pl. a vízből ugrik ki az egyik), bár azért itt is voltak logikai bakik (azt, hogy nem vették észre, hogy egy fegyveres fickó beugrik a vízbe). A másik pedig a film elején van és csak egy rövidke jelenet, amikor a rómaiak felveszik a híres teknősbéka alakzatot és így mennek az ellenségnek. Mindent összevetve a film harcjelenetei nem sikerültek jóra, ám hivatalosan nem is akciófilmnek készült, tehát emiatt nem szabad lehúzni a filmet.

Te bocs, mit kis kéne mondanom?

Viszont a The Eagle a párbeszédek terén se villog, vagy legalábbis vannak nagyon hülye és érthetetlen mondatok, valamint reakciók. A legjobb példa erre talán, amikor a főszereplő totális dührohamot kap, attól, hogy a vacsorán egy politikus azt mondta, hogy ,,A IX. légió elvesztése éppen elég nagy veszteség volt, nem kell felesleges életeket tovább feláldozni.”. Hát nem tudom, nem éltem abban a korban, de szerintem ez abszolút nem sértés, igen kicsit rosszul megfogalmazott, de azért túlzás őrjöngeni. Ráadásul a film igyekszik elhitetni velünk, hogy hű ez tényleg mekkora nagy beszólás volt és ezért minimum le kéne vágni minden ott vendégeskedő fejét. Olyan is előfordult, hogy a szereplők teljesen elkommunikálnak egymás mellet, az egyik kérdez, a másik teljesen mást kezd el mesélni és az a durva, hogy értik egymást. Igaz egy britről és egy rómairól volt szó, de akkor is nem tűnt fel nekik, hogy nem ugyan arról beszélnek. Voltak azonban egész ötletes és mély párbeszédek is. Külön kedvencem volt az amikor Britanniában megakarják ölni a főszereplő rómait és az ő szolgálja azt hazudja, hogy az ura valójában a szolga, ráadásul szóról szóra ugyan azt mondja mint Marcus, amikor a nagybácsijával szemben kiállt érte. Kifejezetten érdekes pedig az a párbeszéd, amikor Marcus és egy dezertőr rómait játszó Mark Strong beszélgetnek a félelemről és a katona kötelességéről. Kár, hogy az a jelenet nem lett kicsit hosszabb.

A sas leszállt

Fogyasztható alkotás lett a The Eagle. Meglepően jó sztorival és színészi játékkal. Viszont érdekes módon a történelmi hitelességgel problémák voltak, ami azért egy ilyen jellegű filmnél elég nagy probléma. A mély tartalom is hiányzik belőle, a párbeszédek pedig olykor igen sutára sikerülnek, tehát a drámai szál annyira nem működik. Az akció jelenetek picik és rosszul követhetőek, tehát aki egy kikapcsoló és látványos, Gladiátor szerű akció filmre számít, az nagyot fog csalódni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kockakucko.blog.hu/api/trackback/id/tr483154470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása