Kockakuckó

Még régebben elkészítettem 2 Gametrailers által készített értékelő videót, amiket most ki is teszek az oldalra és megszeretném kérdezni, hogy szeretnétek e még több ilyen videót, vagy inkább a cikk írásra összpontosítsak.

Rendező: Kevin McDonald

Forgatókönyvíró: Rosemary Sutcliff

Kategória: Dráma-Kaland

Megjelenés: 2011 február 09.

Jelenlegi ár: 2800 FT

Én nagyon szeretem a Római Birodalomról szóló történeteket ezért amint hallottam a The Eagle című filmről rögtön el is határoztam, hogy megnézem. Annak ellenére, hogy a kritikusok nem voltak tőle túlságosan elájulva és a megjelenés előtt nem hallottam róla semmit. Szóval nem igazán tudtam, hogy mit is várjak a filmtől, bár az mindenféle képen jó ómennek tűnt, hogy nem amerikai a film, mert azok nagyjából annyira hitelesek történelmileg, mint a Pókember. De azt tudtam, hogy ha már történelmileg hiteles és jól ábrázolják ezt a korszakot rossz már nem lehet.

Kétszemélyes légió

Legnagyobb félelmem a történet volt, ugyanis a legtöbb filmmel ellentétben, csak egy 2-fős hadseregről szól. Marcus Aquila egy fiatal helyőrség parancsnok első megbízatását Britanniába kéri, ugyanis itt eset szégyen a családja becsületén, amikor apja halálba vezette légióját és elvesztette jelképüket az arany sast. Természetesen nem egy sétagalopp a feladat, ugyanis az itt élő törzsek állandó támadásokat intéznek a betolakodó rómaiakkal szemben és igyekeznek az ellátásukat is tönkre tenni. Főhősünk azonban hősiesen küzd, de egy csata alkalmával nagyon súlyosan megsérül és bár bátorságáért a római állam kitünteti, megkapja a haza menő parancsot is, amibe az ifjú harcos nem tud belenyugodni. Mert úgy érzi a család becsülete nem állt helyre ennyitől, ezt az érzését tovább erősítette, amikor egy politikussal vacsorázik, aki nem beszél túl nagy tisztelettel az apjáról. Amint jobban lett el is határozza, hogy elindul északra a Hadrianus-fal mögé megkeresni a sast, új rabszolgájával és barátjával, Esca-val. Őt még lábadozása alatt ismerte meg, egy gladiátor harc során, érte szólt és sikerült rávenni a tömeget, hogy életet adjanak neki miután elvesztette a csatát (magyarul lájkolják). Ezért cserébe a brit örök hűséget esküdött neki. A kalandok során bejárják egész Észak-Angliát, megismerkednek több törzzsel és bizony néha harcolniuk is kell az életben maradásért. A történet szerintem jól sikerült, nem volt benne semmi logikai baki, érthető volt és nem is ment el túl giccses, irreális irányba. Egyedül a végén lehet felfedezni kicsi édesítést, de odáig minden hihető.

Pscyho visszatér

A szereplőgárda elég nevesre sikerült, bár azért nem egy Expendables szintű. A főszerepet mondjuk az általam teljesen ismeretlen Channing Tatum játssza, bár szerintem ez most az én saram, de az IMDB tanusága szerint jó pár ismertebb, nagy címbe (G.I. Joe, Public Enemies) is szerepelt, bár ezeket sajnos még nem láttam, de érdekes mód a Step Up (ne kérdezzétek, hogy miként láttam) filmekben ő alakította a főszereplőt, de abszolút nem emlékeztem rá. Nos a The Eagle alapján ez érthető, mert nagyon felejthetőt nyújtott itt is, bár ez még mindig jobb mintha nagyon rossz lett volna. Bár azért jónak se lehet nevezni, a harc jelenetekben nagyon hülye fejeket tudott vágni és a film vége felé, amikor súlyosan megsérült én azt hittem, hogy bedrogozott. A beszélgetős, kalandozós részekben viszont semmi bajom nem volt vele. A szolgát talán egy kicsit túl fiatal Jamie Bell alakította, mindezt nagyon jól, annak ellenére, hogy nem rá volt öntve a szerep. Az arcán minden érzelem, gondolat jól meglátszott, azt is jól lehetett érezni, amikor színészkedni próbált gazdája előtt, egyszer se játszotta túl a szerepét. Külön dicsérte neki pedig azért, hogy a Defiance utáni szünetet ennyire jól használta ki, hisz azóta ez az első filmje és nagyon sokat fejlődött. Rövidebb szerepben, de feltűnik Donald Sutherland és Mark Strong. Előbbi nagyon jó volt, különösen kiemelkedő volt a gladiátoros jelentnél, ahol látni lehetett rajta, hogy undorodik a vértől és az erőszaktól, de ez csak később derül ki. Mindenesetre mesteri volt és kijavította az új Mestergyilkosban való rosszabb szereplését (bár szerintem az nem teljesen az ő sara volt, hanem inkább a rendezőé). Mark Strong viszont tökéletesen semmit mondót alakított, igazán egy megmozdulására se marad emlékezetes, ami számomra kicsit furcsa volt, mert az eddigi filmjeiben nagyon jól alakított és volt egyfajta utolérhetetlen stílusa. Nem akarok károgni és látatlanul kritizálni, de nekem úgy tűnik, hogy Strong egyre gyengébb lesz (ez de rossz szó vicc), vagy legalábbis túl sokat vállal, mert a Zöld Ta…, akarom mondani Lámpásban is szerep van, ami az idei év legrosszabb nagy költségvetésű filmjének tűnik, bár IMDB-n elég jól áll jelenleg. Ha már kis szerepeknél járunk, akkor érdemes megemlíteni azt a pár magyar hírességet is, aki feltűnik. A legjobban Bicskey Lukácsnak örültem,  akit nagyon szerettem az Argo filmben, itt végül ekte ugyan azt a szerepet hozta, egy büdös szót nem szól, csak üvöltve rohangászott fel-alá, mint druida (szerintem mondjuk a druidák nem ezt csinálták), ennek ellenére nagyon rossz volt, mert egyszerűen ebbe a filmbe ez nem illet bele, másrészről most egy kicsit túl is játszotta. Aztán megjelenik Mónika is, no nem a Show-ban szereplő, hanem a Valami Amerika 2. részében feltűnő Faragó András. Neki még annyi szerepe se volt, mint Bicskey-nek, csak felkonferálja a gladiátorokat azt kész, bár érdekes, hogy ugyan abban a cuccban volt, mint az előbb említett filmben, na jó a póló nem volt rajta, ami megint csak nem tudom, hogy mennyire hiteles történelmileg. Még volt pár magyar szereplő, de én nem ismertem őket.

Történelemből közepes

Már az előző bekezdésben is megpendítettem a történelemhűséget, amire most részletesen ki is térek. Ezen a téren a film nem igazán villogott, igaz nem is mondta a kiadó annak. A ruhák többsége még úgy nagyjából állja, bár azért van egy-két érdekesebb darab, mint a fekete bőrruhás római, vagy egy nőn egy reneszánsz kori olasz ruha látható (a reneszánsz ugye feleveníti a római divatot, de azért van benne egy kis egyediség, mint pl. a mellrésznél hatalmas kivágás). Ezek azért zavaró hibák, mert ez nem a pénzen, hanem csak az odafigyelésen múlik. A beszéd kicsit modernizált, de azért nem zavaróan, tehát a szóhasználatuk nem a mai gettó nyelv, de viszont az átlag ember számára érthető. A film második felében ó angolul is beszélnek, ami amennyire hallásból megtudom ítélni tényleg az, ráadásul nincs is feliratozva, így kénytelenek vagyunk a római főszereplővel közösen a mimikából kitalálni, hogy vajon miről is beszélnek. A díszlet egész jó lett, az elején pl. nagyszerű lett a római helyőrség megvalósítása, olyan, mintha csak egy történelemkönyvből lépet volna ki. Láthatjuk kívülről is, ahol csak fanyársakat, valamint falakat vehetünk észre és belülről is, ahol a kantint, a tiszti sátort és a háló sátort is úgy helyezték és úgy néz ki, ahogy a valóságban. A faluk viszont akár brit, akár római kicsit picik. Az a kevés kis ház, agorával vagy sátor jól néz ki, de szerintem azért jóval több volt belőlük. Az amfiteátrumon pl. harsányan röhögtem, mert nagyjából 30 ember fért el rajta és az aréna rész is akkora volt, mint egy kisebb szoba. Aki volt már a kicsinek számító óbudai arénában (nem a plázában), az tudja, hogy ezek bizony azért nagyobbak voltak és az előadó tér óriási volt.

Párharc

Sajnos a csatáknál is lehet érezni ezt a költségspórolós, kevés számot. A film eleji nagy csatában döbbentem figyeltem, amint a rómaiak 20 fős serege, összecsap a britek 30-as seregével. Ez oké lenne, ha csak egy portyáról lenne szó, de ez egy rendes csata volt. Aztán a film vége felé is megkínálnak minket egy hasonló hülyeséggel, amikor a legerősebb brit törzs, mindössze csak 15 harcosból állt, akik ráadásul úgy néztek ki, mint a hupikék törpikék. Valószínűleg ezért se láthatunk nagy totálokat. Maguk az akciójelenetek mennyiség ide, vagy oda, egyszerűen borzalmasak, azt se tudja az ember, hogy mi történik, a kamera össz-vissza rángatózik és olyan zseniális felvételeket láthatunk, mint egy római páncél közelről, amint a tulaja közben harcol, rohadt jó mondhatom. De amikor kivételesen látjuk, hogy mi történik, akkor se jó a helyzet, mert a koreográfia gyengus, gyakorlatilag mindenki össze-vissza ugrál, lehet látni, hogy megvan beszélve, hogy kit, mikor, ki szúr le (csomó lehetőség, de ők csak ugrálnak). 2 jelenet viszont egész jól sikerült, az egyiknél már Észak-Britanniában a főszereplőn és szolgáján rajta üt egy portyázó törzs, itt minden jól követhető volt, látványos is (pl. a vízből ugrik ki az egyik), bár azért itt is voltak logikai bakik (azt, hogy nem vették észre, hogy egy fegyveres fickó beugrik a vízbe). A másik pedig a film elején van és csak egy rövidke jelenet, amikor a rómaiak felveszik a híres teknősbéka alakzatot és így mennek az ellenségnek. Mindent összevetve a film harcjelenetei nem sikerültek jóra, ám hivatalosan nem is akciófilmnek készült, tehát emiatt nem szabad lehúzni a filmet.

Te bocs, mit kis kéne mondanom?

Viszont a The Eagle a párbeszédek terén se villog, vagy legalábbis vannak nagyon hülye és érthetetlen mondatok, valamint reakciók. A legjobb példa erre talán, amikor a főszereplő totális dührohamot kap, attól, hogy a vacsorán egy politikus azt mondta, hogy ,,A IX. légió elvesztése éppen elég nagy veszteség volt, nem kell felesleges életeket tovább feláldozni.”. Hát nem tudom, nem éltem abban a korban, de szerintem ez abszolút nem sértés, igen kicsit rosszul megfogalmazott, de azért túlzás őrjöngeni. Ráadásul a film igyekszik elhitetni velünk, hogy hű ez tényleg mekkora nagy beszólás volt és ezért minimum le kéne vágni minden ott vendégeskedő fejét. Olyan is előfordult, hogy a szereplők teljesen elkommunikálnak egymás mellet, az egyik kérdez, a másik teljesen mást kezd el mesélni és az a durva, hogy értik egymást. Igaz egy britről és egy rómairól volt szó, de akkor is nem tűnt fel nekik, hogy nem ugyan arról beszélnek. Voltak azonban egész ötletes és mély párbeszédek is. Külön kedvencem volt az amikor Britanniában megakarják ölni a főszereplő rómait és az ő szolgálja azt hazudja, hogy az ura valójában a szolga, ráadásul szóról szóra ugyan azt mondja mint Marcus, amikor a nagybácsijával szemben kiállt érte. Kifejezetten érdekes pedig az a párbeszéd, amikor Marcus és egy dezertőr rómait játszó Mark Strong beszélgetnek a félelemről és a katona kötelességéről. Kár, hogy az a jelenet nem lett kicsit hosszabb.

A sas leszállt

Fogyasztható alkotás lett a The Eagle. Meglepően jó sztorival és színészi játékkal. Viszont érdekes módon a történelmi hitelességgel problémák voltak, ami azért egy ilyen jellegű filmnél elég nagy probléma. A mély tartalom is hiányzik belőle, a párbeszédek pedig olykor igen sutára sikerülnek, tehát a drámai szál annyira nem működik. Az akció jelenetek picik és rosszul követhetőek, tehát aki egy kikapcsoló és látványos, Gladiátor szerű akció filmre számít, az nagyot fog csalódni.

Rendező: Dominic Sena

Forgatókönyvíró: Bragi F. Schut

Kategória: Akció-Kaland

Megjelenés: 2011 január 04.

Jelenlegi ár: 3000 FT

Dominic Senna és Nicholas Cage neve nem túl jó ómen egy film kapcsán, pláne úgy, hogy ha az ráadásul alacsony költségvetésű. Ezek ellenére a Season of the Witch című film elé én úgy ültem le, hogy bizony elég sokat vártam tőle. Egyrészről azért mert az alkotásból látott képek egész jól néztek ki, ráadásul a plakát is bejött (a fejcímben látható is). Azért is kíváncsi voltam rá, mert ez volt az első 2011-es alkotás, másrészről pedig a film elkészítésében rengeteg magyar vett részt, tehát honfitársi kötelezettségemnek is éreztem, hogy megnézzem az alkotást. Sajnos sokan úgy voltak vele, hogy inkább kihagyják ezt a kis címet, de az a kevés kritikus aki látta, nem volt túlságosan elájulva tőle. Mindenesetre eljött az igazság pillanata és kiderül, hogy a tömött akció-kaland piacon sikerül-e maradandót alkotni.

Ez mi?

A Season of the Witch története igazán érdekes és bizony elég nehéz bekategorizálni. A felvezetés még teljesen klasszikus. Egyrészről megtudjuk, hogy miként szabadult el a boszorkány, másrészről pedig egy hangulatos összevágásban a főszereplőket láthatjuk, amint a keresztes hadjárat során harcolnak egészen addig amíg rá nem döbbenek arra, hogy az egyház nem a Biblia jegyében cselekszik és csak a saját érdekeit tartja számon. Ez a kis társadalomkritika ad egyfajta pluszt a filmnek, pláne úgy, hogy rendkívül hitelesen van ábrázolva a falu és a város világa, valamint az emberek babonasága. Miután dezertőrnek állnak megpróbálnak hazakerülni, ám az út során muszáj megállniuk ellátmányért, valamint friss lovakért egy városban, ahol azonban felismerik őket és rövid időn belül cellába is jutnak, ahol már készülhetnek a kivégzésre is. Ám szerencséjükre a környéket valami különös járvány sújtja, aminek az egyház szerint egy boszorkány az oka, akit el is fogtak, de csak Salamon könyve segítségével lehet elpusztítani, amiből csak 1 db (később kiderül, hogy miért csak ez az egy példány van) van egy távoli apátságban. Innentől jön a filmnek a kaland szála, ugyanis a kis csapat, élén a 2 főszereplővel elindul a gyanúsítottal az apátságba, hogy az ítéletet mondjon felette. Ugyanis a lovagok és még néhány ember úgy gondolta, hogy a lány nem az akinek gondolják. Gyakorlatilag a film végéig fogunk, a szereplőkkel együtt töprengeni azon, hogy vajon tényleg ő e a boszorkány és miatta van e ez az egész. Természetesen az út során akciójeleneteket is fogunk kapni, amik esetén nem szabad Gyűrűk Ura szintű kaszabolásokra számítani, hanem inkább thriller jellegűen próbálják túl élni a megpróbáltatásokat, tehát kaszabolás helyet rozoga függő hídon való átkelést és hasonlókat kapunk. Mindenesetre a film végén kapunk egy nagy hentelős orgiát is, bár ezt kihagyhatták volna a filmből, de erről már inkább a következő bekezdésben írok.

A pénz nem boldogit!

Az alacsony költségvetés miatt én nagyon aggódtam, de szerencsére az ominózus utolsó akciójelenetig bitang jól néz ki a film és ez nem csak udvariaskodás a magyar grafikusok előtt, hanem tény. A film elején rögtön kapunk egy hatalmas csatajelentett, ahol több száz fős seregek csapnak össze úgy, hogy nincs azaz ember aki megállapítaná, hogy ez csak trükk felvétel. De a vége felé is van egy nagyon jól sikerült jelenet, amikor a démonok elárasztják az apátságot és minden sötétségbe borul. Sajnos azonban a végső akciójelenet kifejezetten röhejesen néz ki. Először is van a már jól ismert, úgy próbálunk valamit gyorsnak feltüntetni, hogy növeljük a lejátszási sebességet, ami még egy gyengén látónak is feltűnik. Ráadásul ezt legalább 3-szor elsütik. Aztán van egy nagyon ocsmány effekt, amivel a démonok halálát akarták szemléltetni. Ahányszor levágják egy megszállt test fejét, valami sárgás massza párolog el belőle (nekem valami nagyon rossz jutott eszembe róla). Ez azért is zavaró, mert erre a pocsék effektre semmi szükség se volt, szimplán elég lett volna, ha vágják a fejeket és közben néha egy kis ketchup spriccelt volna. A maszkmester se volt a helyzet magaslatán. A különféle démoni lényektől, kezdve a rejtélyes járvány kiütéséig mindegyik eléggé lehetett látni azt, hogy gumiból készültek. A jelmeztervező viszont hatalmas vállveregetést érdemel, ugyanis idáig eddig a filmbe voltak a leghitelesebb középkori jelmezek (bár a sokak által nagyon dicsért Mennyei királyságot nem láttam), kezdve a keresztes lovagok, hatalmas, robosztus páncéljaitól (amiket nem úgy viseltek, mintha csak 1 kg szivacs lenne rajtuk), a jobbágyok saját maguk által készített ruhájáig mindegyik 1. osztályú. Egyedül egy jelenetben lehetett látni egy nem oda illő reneszánsz kori viseletet (ráadásul egy arab nőn). A díszletek is jól sikerültek abszolút átjön, hogy milyen is lehetett a középkori élet és miként nézett ki a falú, valamint a város világa. A kisebb falvak csak pár apró, rozoga faházból álltak, belül pedig puritánság jellemezte őket. A városokban pedig szűk utcák voltak, melyek bevoltak borítva szennyvízzel (mivel a csatornát mint olyat nem ismerték), hatalmas nyüzsgő ember tömeggel, melyek között magukat ostorozó bűnbánók masíroztak a papok vezetésével. Középen pedig a templom, valamint a kínpad és a különböző kivégző eszköz foglalt helyet. Bár ki aki ismeri a történelmet és kicsit jártasabb a témában az tudja, hogy pontosan ilyen volt a középkori miliő.

Mindig jófiú

Nicholas Cage-t én nagyon nem bírom. Gyakorlatilag mindig ugyan azt a jófiú szerepet játssza immár 30 éve, de ennek ellenére még mindig nem jól. Pont ezért számítottam arra, hogy ő lesz a leggyengébb, de ehhez képest egész jó lett és abszolút hozza a tipikus jófiút, nem ripacskodik úgy, mint a Drive Angry-ben, és olyan hülye nézései sincsenek, egyedül egy jelenetben mosolyogtam rajta, amikor nagyon kemény akar lenni és elkezd egy pappal ordibál, hogy forduljanak vissza, na ott azért gáz fejeket vágott. De összességében elmondható, hogy jó iparos munkát végzett és megfelelően hozza a jófiú szerepét. Ron Perlman-t én szeretem, bár tény, hogy ő is eléggé beszűkült a szerepek terén, de valahogy mindig tudok röhögni rajta és ennek ellenére a félelmetessége is átjön. A Season of the Witch-ben is a bevált szerepet kellet neki hozni, tehát egy tökös, beszólogató akcióhőst, amit meg is tesz. Mindig ő ránt először kardot, amit ügyesen és stílusosan (erőteljes, relatíve lassú csapások) forgat, bár egy emlékezetes beszólást se hallunk tőle (ez nem azt jelenti, hogy rosszak), de cselekedetein azért nagyokat lehet röhögni, különösen a film végén mosolyodtam el rajta, amikor a fődémon lefogja ő meg egyszerűen lefejeli. Arcmimikája mint olyan nem igazán van, de a testtartása, valamint a mozgása mindenért kárpótol, úgy mozog és úgy is néz ki, mint egy lovag, akin tényleg páncél van, erőteljes, ugyan akkor nem csapkod össze-vissza a karjával. A mellékszerepelőkre is igaz az ami a főszereplőkre, mindenki hozza az iparos szerepet, tehát jól eljátssza, de semmi extra. Mondjuk Ulrich Thomsen-től én egy kicsit többet vártam volna, hisz az Ádám almáiban több, mint szenzációs volt, de neki se lehet belekötni a teljesítményébe. Egyedül Robert Sheehan volt gyenge, az ismeretlensége nem véletlen, eszméletlen idegesítő volt, ahogy valami gettó stílusba reppelve beszélt és közben előre- hátra mozgatta a fejét. Bár kárpótol érte Claire Foy, aki a feltételezett boszorkány szerepében játszott. Döbbenetesen hozta az ártatlan kislány szerepét és nagyon megnöveli a film értékét, hisz tényleg elhiszünk neki, hogy ő ártatlan és ezt az egészet az egyház találta ki, hiába láttuk a film elejét, egyszerűen hinni akarunk igéző kék szemének. Egy-két jelentben azért túlzásba esik, de azért összességében nagyon jó, pláne úgy, hogy ez az első egész estés filmje. Sokkal jobb lett volna ő Piroskának, mint a bamba Amanda Seyfried.

Szórakoztat és ez a lényeg

Mit is mondhatnék a Season of the Witch-ről, az év meglepetése, nagyon szórakoztató film, korhű megvalósításban. Az alacsony költségvetést sikerült eltüntetni, hála a kevés akciójelenetnek, ami miatt kárpótol minket a kissé feszült hangulat és a kalandozások izgalmai, ráadásul egy kis korkritikai is van benne, de szerencsére nem egyoldalúan, valamint eltúlozva. Nem is értem, hogy a többi kritikus miért húzta le ennyire, igen vannak hibái, igen nem egy forradalmi, film de élvezhető, átgondolatlanságoktól mentes és hibák se annyira zavaróak. Mindenesetre én a filmet mindenkinek csak ajánlani tudom.

Kiadó: Atari

Fejlesztő: Eden Studios

Kategória: Verseny

Megjelenés: 2011 február 08.

Jelenlegi ár: 6 000 FT

A Need for Speed és a Test Drive sorozat már a kezdetek óta harcol egymás ellen, ugyanis mind a ketten azonos kategóriában és stílusban versenyeznek. Sokáig úgy látszott, hogy a Test Drive sorozat kifújt és az NFS végérvényesen megszerezte a legjobb utcai autóverseny címet. Aztán 2006-ban jött a nagy feltámadás az Eden Studios által készítet Unlimited epizóddal, ami annyira jól sikerült, hogy a kritikusok szerint le is nyomta az NFS aktuális epizódját a Carbon-t, bár ez szerintem nem volt teljesen igaz és az eladások tekintetében is jobb volt az EA üdvöskéje, de az kétségtelen, hogy jól sikerült játék lett. Meglepetésre nem ömlöttek ezt követően évenként az újabbnál újabb Test Drive részek, ennek jelentős oka volt az is, hogy a kiadó Atari elég nehéz pénzügyi körülmények között volt és még jelenleg se lábalt ki a válságból. Mindesetre azért lassan kezdtek pletykálni, hogy már megkezdődött a fejlesztés, de a komoly marketing kampány csak 2010-ben kezdődött meg és ekkor már biztossá vált, hogy 2011-ben újra megütközik a Test Drive és a teljesen újjá született Need for Speed. Az Unlimited 2-vel kapcsolatban szinte csak jó ómen volt és álmaimban nem gondoltam, hogy ezt ellehet szúrni. A fejlesztők maradtak a régiek, a fizikához nem nyúlnak gyökeresen, csak kijavítják az előd gravitációs problémáit (az autók elég nehezen akartak elemelkedni a földtől), kapunk új helyszint, autókat, végre lehet majd terepjárókkal versenyezni, lesz sztori, a karakterünket most már Sims szinten testre szabhatjuk, lesz számos új Multi-s lehetőség is, ami közül egyértelműen a Co-Op a legérdekesebb és a képek alapján bitang jól is fog kinézni.

Fagyos királynő

A sztori eléggé sablonos. Egy gazdag pilóta egy utcai versenyszériát alapit Solar Crown néven, amit a TV is közvetett világ szerte és természetesen mi is a versenyzők díszes táborát erősítjük. A játék elején mi még csak álmodozunk arról, hogy hatalmas házunk, dögös Ferrari-nk és hasonló nőnk van. Ez azonban ezúttal szó szerint értendő, ugyanis a játék elején egy parkoló fiúként vagy nőként kezdünk a kiválasztott karakterrel, ám sajnos munkánk közben álomba szenderedünk Tess Wintory kocsijában, aki az egyik versenyző és a műsor felkonferálója. Miután ezzel neki jó nagy galibát okoztunk (kis híján lekési a reklámkészítést), ahelyett, hogy kirúgatna, a szárnyai alá vesz bennünket és az egyik sérült pilóta helyére minket nevez be, de megismertet minket egy oktatóval is, aki pedig megmutatja, hogy hol tudunk olcsón autókat vásárolni és ezt követően meg is kezdődik a játék. A versenyek során állandóan ugyan az a 7 ellenfelünk lesz, bár a különböző kategóriákban mások lesznek a riválisaink. Igyekeztek a pilótáknak személyiséget adni, aminek én elsőre nagyon megörültem. Kapunk egy Paris Hilton hasonmást, aki kis csivavájával elsősorban a divattal versenyzik, egy megöregedett profi pilótát, dilinyós testvérpárt és vagány kis csajt, aki nem tud a híres apja árnyékából kitörni. Az átvezetőkben abszolút működnek, tényleg ellehet mosolyogni rajtuk, de sajnos a versenyek során abszolút nincs egyéniségük. Csak néhányszor van egynek-egynek egyedi autója, pedig elméletileg a TDU 2 az egyediséget hirdeti és szerintem fél perc össze lehet volna ütni nekik valami egyed festést. Ráadásul a vezetésük alapján se lehet őket megkülönböztetni, ami azért engem eléggé zavar, mert elvárom, hogy a cicababa máshogy vezessen, mint a profi versenyző. Meg amúgy is mi értelme van akkor az egyedi karaktereknek, hogy ha a játék 90%-ban nem érvényesülnek. Arra legalább ügyeltek, hogy a verseny közben az átvezetőkből ismerős karaktermodellek ülnek az autókba. Másik nagy hiba a szereplőkkel, hogy ezeknek csak nagyjából a fele van kidolgozva, van olyan akit egyszer se látunk, sőt olyan is akinek még rendes név se jutott, csak annyi, hogy Adam. Az átvezető animációk elsőre elég ötletesek, de sajnos hamar unalmassá válnak mivel minimálisan különböznek egymástól. Gagyi C kategóriás TV sorozat féle kamerakezelésben, mond valami rá jellemzőt az épen aktuális rivális, azt kész. Másik hibájuk, hogy a karakter animációk borzalmasak. Arcmimika mint olyan szinte nincs is, a testük megy úgy mozog, mintha higanyból lenne. Ez azért is bosszantó mert nem csak átvezetőkben van szerepe a karakter mozgásnak, hanem a Multiplayer-es közösségi tevékenységekbe is. A futamok előtt mindig kapunk egy kis felkonfigurálást, melyek az animációkhoz hasonlóan ismétlődővé válnak, illetve sokakat zavar az is, hogy ezeket nem lehet elnyomni, ezáltal kicsit felpörgetni a játékmenetet. Személy szerint mondjuk nekem bejött ez a kis hangulatteremtés, bár néha túlságosan komolyra vette a szinkronszínésznő, amitől kicsit Palik Laci feelingje lett, de így legalább jobban bele éltem magam, hogy egy TV show-ban versenyzek. Mindent összefoglalva azért jóval többet is kilehetett volna, hozni ebből a TV-s témából, ám ezen a téren nem szabad bántani a Test Drive-ot, ugyanis egy autós játéknál ez a sztori mennyiség elegendő, pláne úgy, hogy az előző részben jóformán nem is volt Singleplayer.

Élni tudni kell!

Talán az előző Test Drive-nak a legnagyobb fegyvere a látványa volt. A gyönyörű és hatalmas Hawaii-on, szebbnél szebb, minden téren (belül, kívül) kidolgozott kocsikkal száguldozhattunk a vidáman sütő nap előtt. A dolgot csak pár dolog árnyékolta be a kritikusok szerint, egyrészről az, hogy az autók nem sérültek, másrészről pedig, hogy az időjárás nem igazán volt változékony (néha beborult, de semmi több). Habár szerintem ezek egy cseppet sem csökkentettek a játék értékéből, pláne úgy, hogy a konkurens NFS: Carbon-ba se volt ez megvalósítva, ennek ellenére kijavították eme hibákat, sőt a látványvilágot az előző részhez képest a négyzetére emelték. Ezúttal már két helyszínen is száguldozhatunk. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy kétféle környezetet kapunk csak, mert ugyanis a valóságnak megfelelően a helyszínek egyes körzetei, területei gyökeresen eltérnek egymástól. Ibiza nagy városaiban is rendkívül szűkek az utcák, vagy legalábbis Hawaii-hoz képest. Ezek környékén gyönyörűen zölddel a fű, de ha már valami elhagyatott faluba tévedünk, ott mindenhol áll a por, a természet szinte teljesen kipusztult. De természetesen maguk a városok is különböznek, a kikötővárosok sokkal kevésbé beépítettek, ellenben az a kevés épület ami van, nem egy művészeti remek. Az iparvárosokban viszont csak minimális a lakóépületek száma, ellenben sok füstölgő kéményt láthatunk. Honoluluban viszont designos társasházak, felhőkarcolók és legelegánsabb autószalonok suhannak el mellettünk, miközben padlógázzal repesztünk végig rajta. A változatosság természetesen semmit se érne, hogyha minden csak szürkés textúra lenne és max csak a színük tér el egymástól. Ám a környezet bámulatosan jól sikerült. A magas fű hullámzik a szélben, különféle madarak repülnek át az égen. Bár érdekes hiba, hogy ezek az animációk pillanat állj üzemmódban is lezajlanak, ami főleg a fényképkészítéskor zavaró. Maguk a textúrák is gyönyörűek, bár a magyarországi viszonyokból kiindulva kissé giccsesek. Mindenhol a fű gyönyörű szép zöld színben pompázik a napsütésben, mindegyik gyönyörű, érintetlen élénk törzzsel és lombkoronával rendelkezik és még a kietlen spanyol sivatagban is nagyon szép vöröses homok vesz minket körül, pár ezüstösen csillogó kővel. Sokak pont ezek miatt húzták le a TDU 2 látványát, de szerintem pedig pont ezért nagyszerű. Ez a játék nem a valós pályaversenyzésről szól, hanem arról, hogy végre megtapasztalhassuk a kiváltságosok mesés életét és egy kicsit elrugaszkodjunk a mindennapok szürkeségétől. Természetesen ez a tökéletesség át ragadt a karaktermodellekre is, mert mindenhol tökéletes bombázókat és sármos pasikat fogunk látni, sehol sincs egy fogatlan, bőrhibás, zsíros hajú karakter, na jó bandzsa azért van, de csak akkor, hogy ha valaki (esetleg mi) ilyen karaktert csinálunk a helyi plasztikai sebésznél. Mondanom se kell sokak ez se tetszik, de újfent csak azt tudom mondani, hogy a városba rohangászó sok elég érdekes küllemű ember után, felüdülés egy gyönyörű, formás, mosolygós lánnyal beszélgetni, vagy csak egy kicsit kocsikázni. Az effektek terén is remekel a TDU 2 és ezen a téren már senki se meri lehúzni. Az általános napsütésben, gyönyörűen csillognak a kocsik és a gyönyörű lányok körül pedig izzik a levegő. Ha viszont ködös idő van, a fényszóró próbál átvágni a hatalmas felhők között. Sőt olykor eshet is, amitől az út nyálkás lesz, az esőcseppek pedig szépen csattognak a formás idomokon, azoknak akik rossznak gondolnak, a kocsikról van szó. Végül pedig a legnagyszerűbb dolog, az éjszaka. Idáig mindegyik autós játékban (bele értve a SHIFT 2-őt is) lespórolták az éjszakai tájat azzal, ahogy egy osztálytársam mondja egy egyszerű paint-es fekete képpel. Nos a Test Drive-ban azonban az ég végre nagyon sötét kék, úgy ahogy a valóságban. A városok fényeitől pedig a horizont magasságában sokkal világosabb az éj. Emelet nem egy passzív háttérről van szó, hanem a felhők szépen mozognak előtte, miközben a hold lágyan átsüt rajtuk. A legnagyszerűbb, hogy ha kimegyünk a fényes városokból. Az égen millió csillagot figyelhetünk meg, amik ráadásul állítólag, megegyeznek a valóságbeli elhelyezkedésükkel, oly annyira, hogy akár tájékozódni is lehet a profiknak általuk. Egyedül a kipufogófüst nem tetszett, no nem arról van szó, hogy nem néz ki bitang jól, ahogy a verdánk hátuljából gomolygó szürkés füst száll föl, de ezen a téren egy kissé túlzásba estek a fejlesztők és még egy viszonylag környezet barát Audi A6 is nagyobb füst felhőt ereget magából, mint egy kétütemű Trabi. Mellesleg pedig az ön felet, laza, boldog játékmenethez se passzol a környezet szennyezés. Sajnos viszont a kocsikba reálisan belehet kötni, ami azért egy autós játéknál kissé problémás. Furcsa ezt mondani, de valahogy mindegyik olyan élettelen, ez a megállapítás talán akkor fogalmazódott meg bennem, amikor éjszaka vezettem egy Lancia Delta Integrale-t és a műszerfal ugyan narancssárgás színben pompázott, de nem volt meg az a kellemes, mosolyfakasztó olaszos feeling-je. Nehéz megfogalmazni, hogy miért nem, egyrészről azért mert egy igazi Delta-ba sosincs olyan, hogy minden műszer megfelelően világit, de másrészről maga a fény megvalósítása se az igazi. Az élénk narancssárga fények helyet, csak valami halványsárga minimális fényerejű dolgot kapunk. Természetesen ez a fajta halottság nem csak a Delta-t jellemzi, hanem szinte minden autót. A belső nézetben további zavaró probléma, hogy a digitális műszerek csak úgy, mint ahogy az előző részben itt se működnek, illetve a GPS terén vissza is fejlődött. Mert a színes a térkép helyet, már csak egy fekete alapon található kék utat láthatunk. Nagyon zavaró az a hiba, hogy a kocsink szélvédőjén nem látszanak az esőcseppek, így gyakorlatilag egy gyors autópályás versenynél nagyon észre se vesszük, hogyha elkezd esni. Ennek megfelelően az ablaktörlőt se használhatjuk, pedig kíváncsi lettem volna, hogy az Ariel Atom-nál miként hidalják át annak a hiányát. Ez azért is zavaró, mert már 2006-es autósjátékokban is simán megtudták ezt valósítani. Persze bizonyos szempontból azért nem igazságos ezért bántani az Atari autós játékát, mert sok konkurens inkább kispórolja az esőt, hogy ne kelljen azzal bajlódni, köztük az egyik riválisa esetén is, a SHIFT 2-nél. De én inkább azoknak a táborába tartozom, akik azt vallják, hogy amit beletesznek azt csinálják is meg jól, különben pedig hagyják ki. Az autók külsejétől se estem hasra, bár tény, hogy nem csúnyák, csak egy kissé aránytalanok, pl. a Mercedes SLK olyan pici lett, hogy a karakterünk úgy néz ki benne, mint egy zsiráf. A kidolgozás se tökéletes, bár azért ez már inkább szőrszálhasogatás, de mindenesetre ne számítsunk arra, hogy a SHIFT 2-höz hasonlóan minden egyes varrás, apró felirat, beömlő úgy néz ki, mint az eredetin. Azoknak azonban akik nem olyan autó fanatikusak mint én megfelelőek lesznek az autók kidolgozásai, mivel a ugyan olyan formásak, mint valós társaik, a beömlőnyílások szép élesek és nem csak 2D-s lapok, a króm díszítő elemek pedig szépen csillognak. A látványnak mint ahogy az általában lenni szokott (na jó kivétel a Crysis 2 esetén) igen komoly ára van, ugyanis a játék eléggé éhes a friss és a viszonylag nagy teljesítményű hardverekre. Szerencsére azonban nem olyan rossz a helyzet az optimalizáció terén, mint a SHIFT 2 esetén. Egyrészről a Test Drive még levett grafikán is bődületesen jól néz ki, másrészről pedig csak akkor támadtak komolyabb problémák, amikor nagyon sok játékos volt egyszerre a képernyőn, akár kocsival, akár a nélkül. A viszonylag nagy gépigény miatt azért se szabad bántani a TDU 2-őt, mert töltés nélkül közlekedhetünk hatalmas, részletesen kidolgozott szigeteken, bár állítólag ez kezdetben nem működött megfelelően és a gyorsabb kocsikkal nagyobb tempót lehetett diktálni, mint ahogy a tájat megrajzolta volna a processzor, ami nem kell ecsetelni több mint kínos, de úgy látszik ezt az első patch-el ki is küszöbölték, mert én már nem találkoztam ezzel a problémával.

Nesze neked élvezetek

Az eddigiek alapján nem tűnhet rossznak a Test Drive Unlimited 2, de sajnos a fejlesztőknek sikerült elrontaniuk azt, amin az egész ál vagy bukik és ez az autók viselkedése, valamint az irányítás. Miután elindítottam a játékot, az első zavaró élmény az volt, hogy bizony nem a menübe dob be, hanem már kapásból a játékba és csak később tudtam hozzá piszkálni a beállításokhoz. Aztán jött a szívbaj, nem ismerte fel a Logitech Momo kormányomat (ami azért elég nagy név), de ezt ne úgy értsétek, hogy nem állította be magától arra az irányítást, hanem úgy, hogy amikor én akartam manuálisan beállítani egyszerűen nem érzékelte. Aztán este kijött egy 10 mb körüli patch hozzá, ami végre lehetővé tette, hogy egy autós játékot kormánnyal játsszak, de a helyzet nem lett sokkal jobb. Mert magának a kormánynak a játékbeli működését egyáltalán nem tudtam beállítani. A SHIFT 2-vel ellentétben, ahol még a kormányzási szöget is beállíthattuk, itt azonban még az érzékenységet és a dead zone-t se tudjuk. Pedig bizony nem ártana, ugyanis is az első Unlimited-hez hasonlóan ezt is 900^o-ban tekerhető kormányokhoz (azon belül is a méregdrága Logitech G25-höz) tervezték. Az rendben van, hogy a valóságban is ennyit fordul egy utcai autóban a kormány, de viszonylag kevesen vannak olyanok, akik rendelkeznek ilyen tulajdonságú játékvezérlővel. Tehát a belső nézet elég vicces lesz, ugyanis mi hiába tekergetjük koppanások a perifériánkat, a játékbeli kormányunk ép, hogy csak egy kicsit megmoccan. Mondanom se kell ennek nem csak látványbeli ára van, hanem bizony jóval lassabbak is leszünk, mert az autónk teljes kanyarképességeit nem tudjuk kihasználni. Ezt amúgy észre se vesszük egészen addig, amíg el nem kezdünk más játékosok ellen versenyezni, akik billentyűt használnak. A hab a tortán pedig az, hogy nincs Force Feedback, ami egy olyan felhasználónak, aki hozzávan szokva ahhoz, hogy erőt fejt ki, amikor tekeri a kormányt, bizony jó néhány kellemetlen pillanatot fog okozni. Arról nem is beszélve, hogy a valósághoz sincs köze bár még személyautót nem vezettem, de még a nagyon könnyen vezethető targonca esetén is nagyobb erőt kellet kifejtenem, mint itt egy szervó nélküli régi Ford Mustang vezetése közben. Az úthibákat azért valamennyire érezzük, tehát, ha lemegyünk az aszfaltról elkezd egy kicsit rázkódni a berendezés, de azért egy kissé erőszakosabb is lehetne, pláne amikor egy Ferrari Enzo-val tesszük ezt. Ráadásul kicsit hibás is a rendszer, mert pl. a padka hatására semmi se történik, de ugyan ez igaz a versenypályák melletti kerékvetőre is. Bármivel is játszunk az autók viselkedése eléggé furcsa lesz. Az első és legfeltűnőbb dolog, hogy szinte nem is kapunk sebesség érzetet, gyakorlatilag 20 és 300 km/h esetén is ugyan úgy lesz bemosódva a kép, a gyorsulásokkor és a tempós kanyarvételekkor egy kicsit megbiccen a virtuális fejünk, de ezt észre se vesszük. Másrészről nekem úgy tűnik, hogy az autók se úgy gyorsulnak, mint a valóságban. Pl. amikor először padlóztam az Integrale-t meglepetésemre úgy gyorsult, mint egy picit felpiszkált Suzuki Ignis és ez nem csak a gyenge sebességérzet inspirálta, hanem a mutató is, ami eléggé lassan kúszót 200 km/h felé. Ezt követően pedig egy újabb meglepetés következett mégpedig, hogy innen eszméletlen vágtába kezdődött a kicsi kocsi és pár másodperc alatt átlépte a sebesség óra maximális értékét a 240 km/h (a valóságban egy kicsivel kevesebbet bír), mindezt úgy, hogy semmilyen tuning nem volt benne. Nemcsak az egyenesekben van baj a gépjárművekkel, hanem a kanyarokban is. Miközben játszottam a játékkal nagyon gyakran jutott eszembe gyerekkorom egyik kedvelt játéka, egy autó műszerfalából állt és a kormányhatására elvileg az autónkat tudtuk irányítani, ám a gyakorlatban magát a pályát mozgattuk. Azért jutott ez eszembe mert itt is nagyon gyakran úgy éreztem, hogy a kocsi csak statikusan halad előre miközben én a pályát irányítóm előre. Csak úgy, ahogy az előző részben most is lehet állítani a nehézségi szintet és ennek megfelelően egyre kevesebb segítséget ad a játék. A legdurvább hardcore szinten már búcsút inthetünk az ABS-nek és TC-nek is, ám ennek ellenére ugyan úgy padlógázzal tudunk kigyorsítani és bármennyire agresszívan fékezünk a kerekünk sose fog blokkolni. Szóval semmilyen különbség sincs az amatur és hardcore nehézségi szint között, mindegyik esetén annyira könnyen vezethető autókat kapunk, hogy még egy 6 éves is simán elboldogul vele. Érdekes mód azonban ez csak a PC-s verzió hibája (bár a PS3-as verzióhoz nem volt szerencsém), mert bizony X-Box 360-on Hardcore szinten bizony elég könnyen megtudtunk csúszni egy agresszív kigyorsítás esetén és a fékkel is óvatosan kell bánni, mert különben blokkoló kerekekkel csúszunk le a pályáról. Az élvezetes árkád csatáknak is búcsút lehet inteni, ugyanis a TDU 2 rendelkezik a minden idők legrosszabb mesterséges intelligenciájával, ami autós játékban szerepelt. A legnagyobb baj velük az, hogy olyan tetű lassan vezetnek, hogy még másnaposan is, több kicsúszást is bemutatva meglehet őket verni (persze pálya hosszától függ), de oda figyelés nélkül is 10 sok másodperccel érnek be mögöttünk. Mondanom se kell ettől aztán igazán unalmasak lesznek a futamok. Ráadásul teljesen scriptel-ten versenyeznek, tehát mindig ugyan úgy veszik a kanyarokat, ugyan azt az ivet használják, még akkor is, ha egy teherautó pont ott áll, az ütközés után pedig mint a büdös bogarak össze-vissza pörögnek, egészen addig amíg a gép vissza nem rakja őket az ideális ívre. A fejlesztők úgy próbálták álcázni a script-eket, hogy beleírtak kicsúszásokat és hibázásokat, amik elsőre fel se tűnnek, ám ha újra indítjuk a futamot, feltűnik, hogy megint ugyan az a személy, ugyan ott, ugyan úgy hibázik. A lassúságuk ellenére, néha elég nehéz lesz nyerni, ugyanis rohadt nagy csalók, a hosszú egyenesekben néha irreális sebességre (350 km/h-val száguldozol, és úgy mennek el melletted, mint ha csak egy hétvégi vezető lennél) kapcsolva aláznak le minket. Az olyan versenyszámoknál, ahol nem látjuk őket pedig feltűnően gyorsak általában, ha nyerünk akkor is csak kb. 1 másodperccel, de az is előfordulhat, hogy megalázóan nagy fölénnyel vernek meg minket.

Vezetés helyet bulizás

Már a megjelenés előtt is lehetett sejteni, hogy a konkurenciával szemben a TDU 2 legnagyobb előnye a rengeteg lehetőség lesz és az, hogy egy sims szerű karakter menedzsmentet is kapunk. A legnagyobb újítás, a mostanában oly divatos szintlépés, bár játékmechanikai szerepe elég csekély (pár dolgot csak bizonyos szint elérésével tudunk megvásárolni, pl. csak 10-es szinttől tudunk Hawaii-ba utazni). Ez alapján kategorizál be minket a játék a szervereken és ahogy lépkedünk előre, úgy kapunk egyre jobban csengő besorolásokat, mígnem eljutunk a celeb szintig. Érdekes aspektusa a dolognak, hogy különböző dolgokban is szintet léphetünk. Külön osztályozza a játék a versenyzésünket, a gyűjtögetésünket, a felfedezéseinket és az online társadalmi életünket, majd pedig ezek összegéből kapjuk meg a leglényegesebbet a globális szintünket. Nekem ez a rendszer mondjuk csak borsot tört az orrom alám, mert én csak versenyezni szerettem volna, de mivel így nagyon lassan lépegettem a szinteket, ezért kénytelen voltam mással is foglalkozni. Rengetegen örültek, hogy a 2000-es évekbeli autósjátékok nagy divatja a jogosítványszerzés visszatér a Test Drive legújabb részébe. De sajnos a megvalósítás nem sikerült túl fényesre. A játékban 3 fő autókategória van, az A (mai sport autók), B (terepjárók), C (régi autók). Az még rendbe lenne, hogy ezekre külön-külön jogsi kell, de az már fölöttébb bosszantó és túlságosan időrabló is, hogy az ezeken belüli alosztályokra is külön megkell szereznünk a licenszet. Tehát a játék végére már 8-szor kell meglátogatnunk az iskolát. Ami amellett, hogy túl hosszú, még roppant unalmas és fantáziátlan is. Mindegyik esetén csak annyi a feladatunk, hogy az időlejárta előtt átkell mennünk az összes bója között, a legnagyobb bonyolítás pedig az, hogy néha tisztán előznünk is kell e közben. Ráadásul rengeteg időnk is van, így a kihívásnak is búcsút inthetünk. Hatalmas csalódás lett a karakter testre szabás, ami teljesen különbözik az előzetesekben bemutatott Sims szerű beállítási lehetőségektől. A kezdésnél ugyan úgy, mint az első részben kiválaszthatjuk a nekünk tetsző karaktert, tehát ellehet felejteni, hogy a játék elején nekünk tetsző karaktert irányíthassunk. Maga a testre szabás lehetősége később elérhetővé válik, de nagyjából ugyan azok a lehetőségeink, mint az elődben, tehát elég nehéz egyedi karaktert csinálni, mivel csak az arcon állíthatunk át pár dolgot, illetve a bőrszint. Az egyedüli változást az 1. Unlimited-hez képest, hogy ezúttal ezt az opciót nem a ruhás szekrényünkből érhetjük el, hanem el kell látogatnunk egy plasztikai orvoshoz, hogy az végezze el. Ez mondjuk szerintem egy jópofa ötlet, pláne úgy, hogy a beavatkozás után pár napig maszkban leszünk kénytelek mászkálni. Gyanítom kitaláltátok, hogy az ígéretekkel ellentétben a ruhaszabás is kimaradt a játékból, helyette ugyan úgy csak konfekció darabokat vásárolhatunk meg, annyi változtatással, hogy szinte csak buzis cuccokat lehet vásárolni. Tehát aki szeretne egy karaktert selyemingbe, vagy egy száll lila felsőbe, az megtalálhatja a számítását, máskülönben azonban csak szenvedni fog, hogy mit is adjon szeretet avatar-jára, kivétel ha női karaktert indított, mert akkor tonna számra válogathat a jobbnál-jobb darabok között. Ezen a téren történt is egy kis visszafejlődés, ugyanis ezúttal jóval kevesebb márka termékei között válogathatunk majd, ráadásul ezek között csak 1 világmárka lesz, szóval búcsút inthetünk az Armani ingeknek. Az autó tuning esetén is fűt-fát összehordtak, hogy ezt lehet majd, meg ezt. Az optikai tuning-ot el is felejthetjük. A mechanikus fejlesztés rendszere pedig teljesen megegyezik az eddigi Test Drive-ban szereplőkkel. Tehát nem az egyes komponenseket fejleszthetjük, úgy mint a SHIFT-ben, hanem a kocsik 3 fő értékét a gyorsulást, a sebességet és az irányíthatóság helyet, a féket. A legfájóbb dolog az, hogy a 3 dolog nem függ össze egymással, tehát ha fejlesztjük a gyorsulást, a sebesség értéke nem változik, ami nem igazán egyezik meg a valósággal. A festegetési rendszer elsőre viszont egész ígéretesnek tűnt. Gyakorlatilag bármilyen szint kikeverhetünk a szokásos téglalapon rábökve. Ráadásul különböző fényezési technikákat is kérhetünk, tehát a kocsink lehet matt, krómozott, gyöngyházfényezésű, vagy akár karbon mintás is. Ráadásul fel is matricázhatjuk a kicsikénket, az egyszerűbb mintáktól, a számokon és betűkön át, egészen a komplex ábrákig bármivel. Az egyetlen bibi az, hogy nagyon nehéz a nekünk tetszően elhelyezni a kiválasztott grafikát, ugyanis a kurzorok segítségével elég nehéz mozgatni, ráadásul néha alig mozdul meg, máskor pedig hihetetlen gyorsan az autó másik pontjára kerül. Külön probléma a tükrözés, ami még ábrák esetén jól működik, ám karakterek és számok esetén az egészet átfordítja, amitől ugye helytelen szögbe kerülnek ezzel elrontva kocsink küllemét. Mindenesetre azért nem annyira rossz a rendszer, pláne, hogy a profiknak elég látványos és jól kinéző matricázásokat sikerült csinálni, amiket persze az esetek többségében jó pénzért el is adnak valamilyen aukciós házban és ezzel elérkeztünk a jó pár kizárólag internet-es játéksorán elérhető funkcióhoz. Az elődhöz hasonlóan most is alapíthatunk guild-et egy klubház megvásárlásával, vagy akár csatlakozhatunk egy meglévőhöz is, ami ezúttal sokkal nehezebb lesz, mivel a tulajok sokkal jobban meghatározhatjuk, hogy milyen feltétellel kerülhet be valaki. Ezen kívül van a már említett aukciós ház is, ahol megunt kocsikat lehet eladni, illetve megvásárolni. Sajnos azonban elég kevés autót kínálnak eladásra (mivel a játékban nagyon könnyen lehet sok pénzt szerezni), az a kevés ami pedig van irreálisan drága, igaz a többségük bitang jól néz ki. A játékosok akár elmehetnek kaszinóba is, ami egyfajta közösségi házként is működik, itt mindenki eltud vonulni és kedvére beszélgetni, de ha úgy tartja kedvük akár pókerezhetnek is, vagy más szerencsejátékot is űzhetnek, előbbinél akár a kocsinkat is feltehetjük. Én mondjuk nem rajongom a kártyajátékokért, de tényleg jópofa ötlet és egy-két meccset azért ellehet vele játszogatni. Az elődből visszatér a házvásárlási rendszer is, ami természetesen meghatározza, hogy hány kocsink is lehet. Itt apró újítás, hogy a lakásunkat testre szabhatjuk, kiválaszthatjuk a fal színét, a padlót és a különféle bútorokat, sajnos egy nagyon szűk kereten belül. Szinte mindenből csak 4-5 választási lehetőségünk lesz, plusz ugye bútoroknál többféle szín közül is választhatunk, de ezek előre meghatározott színek és nem passzolnak egymáshoz. Jó példa erre amikor, egy elhagyatott fán lévő házból egy szerelmi otthont akartam csinálni és a piros kanapé mellé, nem találtam piros foteleket. De a konyhaasztal színe is mindig elütött a székekétől. Maga a vezetéshez kapcsolódó extrából 3 is van. Az első egy úgy nevezett FRIM rendszer, ennek keretében a játék pénzzel díjazza a drift-eléseink, kicentizéseinket és ugratásainkat. Sokaknak maga a rendszer jelenléte is zavaró volt, de nekem bejött volna, hogy ha jól valósítják meg. Ugyanis bármennyire hihetetlen a FRIM nem a versenyeken jelenik meg, ahol logikus lenne, hisz egy TV show-t többen néznek, hogyha a versenyzők látványosan vezetnek, hanem akkor amikor az utcákon bandukolunk és inkább azzal foglalkoznak, hogy felfedezzük a szigetet, valamint elérjük a kitűzött célunkat. Nagyon jó ötlet volt viszont a gyerekjátékokból átvett gyűjtögetés. Egyrészről a szigeteken elvannak rejtve autóroncsok, melyekből ha összegyűjtünk 10 egyformát, megkapjuk azt a kocsit felújítva, olyan különlegességeket kaphatunk így meg, mint a Citroen kacsát vagy Volkswagen Buggy-t. Másrészről teljesíthetünk fényképész feladatok, itt különböző képeket láthatunk, amiket nekünk megismételni. Az elején még csak elegendő megtalálni a megfelelő helyet, mivel csak a természetről kell egy képet csinálnunk. Később azonban már adott kocsival, adott időpontban kell megtalálnunk a megfelelő helyet, a megfelelő szöget és zoom beállítást. Természetesen mindkét esetben segít nekünk a játék. Az autókeresésnél egy radar pittyogásához hasonló hangot hallunk, ami egyre gyorsul és egyre hangosabb lesz, minél közelebb érünk a célhoz, ráadásul az autóalkatrész villog is, így elég könnyű megtalálni őket, bár egy jó tanács a keresésre terepjáróval kelljetek útra, mert szinte minden esetben elég durván kell terepezni. Fényképészkedés esetén a játék jelöli nekünk azt a helyet, ahonnan a képet kell csinálnunk és egy ahogy forgatjuk a kamerát és használjuk a zoom-t, úgy válik 2 piktogram pirosról zöldre, amint megtaláljuk a megfelelő beállítást.

Mindez csak ámítás

Ez mind szép és jó, hogy ennyi féle lehetőségünk van, de szinte semmit se érnek akkor, hogy ha egy autós játék lényegét adó gépjárművekkel nem foglalkoznak. A kocsik szerény testre szabási lehetőségeit már ecseteltem, így jöhet az autó felhozatal. Ezen a téren hatalmas csalódás lett a játék, nagyjából annyi autót vezethetünk, mint az előző részben, az extra autók nélkül. Az alsóbb lehetőségekben alig van választási lehetőség a C4-es kategóriában pl. csak 3 db, de később se leszünk elhalmozva, oly annyira nem, hogy még pár ével ezelőtt is csak elégséges lenne, de manapság amikor 50-60 különféle autó van egy játékban bizony nem elegendő ez a mennyiség. Igaz a felhozatalban van jó pár különleges darab is, a már előző részben megismert márkák csúcsragadozói mellet. Vezethetjük akár a szinte kaszni nélküli Ariel Atom-ot, sőt annak az 500-as csúcs verzióját, a rendkívül gyors Gumpert Apollo-t (?), vagy a már megemlített Volkswagen Beach Buggy-t, ami inkább a feelingjével, mintsem a tempójával hódit. Olyan autók is vannak, amik annyira azért nem különlegesek, de az én számomra örök legendák maradnak, úgy mint a Lancia Delta, vagy Magnum Ferrari-ja. Az autók terén a legnagyobb fejlesztés a terepjárók megjelenése, ami kicsit felemásra sikeredet. Ugyanis az igazi terepező legendákat nem vezethetünk, hanem a XXI. század szülötteit a SUV-okkat és a luxos terepezőket vehetjük birtokba. Tehát senki se számítson Mitsubishi Pajero-kra és hasonlókra, helyette bekell érnünk Volkswagen Tourag-gel, valamint annak társaival. Maga az off-road életérzés se jön át, mondjuk a járművek miatt nem is lett volna a valóságos, tehát a terepezős versenyek csak abból állnak, hogy murvás úton kanyargunk, esetleg egy pici emelkedőt, vagy leejtőt abszolválunk, a gázlókon való átkelésnek és a komoly dombok/hegyek megmászásának búcsút inthetünk.

Ez nem a versenyzésről szól

Az Unlimited-nek kétségtelenül a multiplayer része volt a legnagyszerűbb, melyet megint igyekeztek a fejlesztők tovább fejleszteni. Maga a fejlesztések jól sikerültek. Itt van rögtön a közösségi élet, tényleg tök jól lehet csevegni az útszélen, pókerezni a haverokkal, vagy akár jó nagyokat túrázni a barátokkal, miközben a barátnőnk mellettünk ül az anyós ülésen és szerencsés esetben navigál minket, rosszabb esetben azonban a Barátok közt legutóbbi epizódjáról számol be (szerencsére van némítási lehetőség), ugyanis hatalmas újításként van már Co-Op. Emlékszem mielőtt ezt bejelentették pár nappal előtte az egyik osztálytársam jött oda hozzám és vetette föl az ötletet, hogy miért nincs a rally játékokban Co-Op, valljuk be tényleg jogos felvetés és engem is elöntött a vágy egy ilyen játék iránt. Szerencsére a TDU 2 orvosolja ezt a hiányosságot, bár sajnos nem tökéletes a rendszer, de elsőre egész jó. Maga a kommunikáció rész teljesen jól működik, könnyedén felismer bármilyen mikrofon és a hangminőség is kristálytiszta. A probléma ott van, hogy a navigálásra ítélt, anyósülésre száműzött játékos elég nehezen látja a térképet (vagy nem is látja, mert jó pár autóban nincs is GPS). Ugyanis a fedélzeti számítógép a valóságnak megfelelő helyen helyezkedik el, így elsősorban a sofőrnek esik jobban szemre, ám mivel a teljesen szabadon mozgatható a kamera belehet állítani olyan szöget, ahol tökéletesen látjuk, ám ekkor az út tűnik el a szemünk elől. A helyzetet hivatott orvosolni az, hogy a jobb sarokba van egy kis térkép, de ez annyira pici és annyira rossz helyen van, hogy nagyon sok gyakorlást igényel az, hogy egyszerre tudjuk figyelni az utat és a térképet. Jól működő rendszert láttunk már erre igaz nem autós játékban, hanem egy FPS-ben, a mélyen alulértékelt Far Cry 2-ben, ahol egyszerűen elővehettük a térképet és a képernyő közepén a szemünk előtt volt az, sőt váltogathattunk a különböző típusok között is. Sajnos azonban a fejlesztéseket nem igazán lehet élvezni, ugyanis magát a rendszert elszúrták. Az első patch elejéig állítólag lehetetlen volt közösen versenyezni és nagyon sűrűn le is dobódtak a szerverről a játékosok. Ez a hiba még a patch-ek után is megmaradt és egész a cikk megírásáig kikerülő patch-ig néha elő is jött. Most már lehet versenyezni, de ebben nincs túl sok köszönet. Egyrészről ugye az irányítás miatt, másrészről pedig a lag-nak. Gyakorlatilag 5 másodpercenként valaki láthatatlanná válik, mert elvileg rossz a kapcsolata, de az is gyakori, hogy valaki egy hatalmasat ugorva előre ugrik, vagy az, hogy hiába futunk be elsőnek, az eredményosztáskor a játék rájön, hogy valójában elszámolt valamit és kihoz valaki mást elsőnek, mivel az a lag miatt lemaradt.

Isten veled!

Bármennyire hihetetlen és bármennyire rosszul sikerült a Test Drive Unlimited 2, inkább rá fogadnék, mintsem a novemberben érkező Need for Speed: Run-ra. Ugyanis azaz előzetes videók alapján jelenleg még ennél is rosszabbnak tűnik, idejemúlt grafika, agyon scriptel-t, lineáris játékmenet és ezerszer ellőt sablonok. Ezzel szemben a TDU 2 legalább mint techdemo elmegy, ugyanis gyönyörű és óriási világa van, megannyi lehetőséggel. Kár, hogy az irányítás borzalmas lett, a multiplayer játszhatatlan és magáról az autókról megfeledkeztek a fejlesztők, ugyanis akár egy jó kis játék is lehetet volna ez az új Test Drive. Mindenesetre talán már jobb lenne, hogy ha mindkét egykor szebb időket is megélt (bár én sose szerettem annyira a Test Drive szériát) sorozatot végre eltemetnék a kiadók és valami új címmel, friss vért hoznának. Mint ahogy azt az EA is tette a SHIFT-tel, vagy reményeim szerint a hamarosan folytatódó Bournout-tal.

Rendező: Jaume Collet-Serra

Forgatókönyvíró: Didier Van Cauwelaert

Kategória: Dráma-Thriller

Megjelenés: 2011 február 16.

Jelenlegi ár: 3000 FT

Az Unkown-ot mindenki a 2008-as Taken-hez hasonlítja. Ennek egyik oka, hogy ez is egy akció film, aminek főszerepében Liam Nelson áll. Másrészről a plakát, ami egy nagyon elhibázott döntés volt, mert kiköpött mása a Taken-nek, oly annyira, hogy egyszer még engem is megviccelt. Persze ez nem véletlen, vagy egy baklövés, hanem egyértelműen a pénzszerzésről szól, ugyanis a Taken elég szép hasznot hozott és elég népes rajongó tábora van (köztük én és számos barátom, ismerősöm). Ez persze nem egy jó ómen, de ennek ellenére az Ismeretlen férfitól én sokra számítottam. Mert ha fele olyan ötletes, feszült, mint az Elrabolva, akkor is egy jó film és Liam Nelson neve, valamint az, hogy egy könyv alapján (címe: Get Out My Head) készült. A rendező Jaume Collet-Serra neve a minden idők egyik leggázosabb mozis horror filmjéből, a Viasztestekből lehet ismerős, ami azért sejteti, hogy sok jóra azért az Unkown esetén se számíthatunk.

Ez olyan ismerős

Az alapul szolgáló könyv nem lehet egy nagy szám, mert ezen az Unkown ezen a téren nem villog és bár annyira nem rossz, egyszerűen egy újszerű motívuma sincs, ráadásul van bene pár logikai baki is. Dr. Martin Harris és felesége Liz Berlinbe utazik egy biológiai konferenciára, aminek az a célja, hogy kifejlesszen egy olyan takarmánynövényt, ami minden körülmény között képes megélni. A főszereplő az egyik vezető tudósa ennek a projektnek, ám miután megérkeznek sajnálatos körülmények között balesetet szenved és részleges amnéziát kap. Mindenesetre arra, hogy ki ő emlékszik, vagy legalábbis úgy hiszi, hogy emlékszik, mert legnagyobb meglepetésére, amikor visszatér a szállodába, felesége egy idegen férfit ölelget, aki azt állítja, hogy ő Martin Harris. Ráadásul igazolni is tudja ezt. Az ismeretlen férfi kezdi úgy gondolni, hogy tényleg becsavarodott, ám meglepetésére a korházban elakarják tenni láb alól és ekkor rájön arra, hogy valami nem stimmel. Sokak szerint a történet a Taken-hez hasonlít, de szerintem ez abszolút nem igaz. A Taken-ben gyakorlatilag csak egy egyoldalú hajsza volt és ott a főszereplő egy katonailag kiképzett ember volt, ezzel szemben az Unkown-ba egy oda-vissza való küzdelem figyelhető és a főszereplőnek nincsenek harci tapasztalatai. Viszont azt nem tagadom, hogy bizony az Unkown sztorija másolat. Mert nagyon sok elemben hasonlít a Bourne-rejtély című filmre/könyvre. A főszereplő ugyan úgy egy amnéziás, akinek nincs személy azonossága, a történet haladássá is hasonló, nyomról-nyomra fokozatosan halad a végső cél felé és még van egy-két rokon vonás, de ezekkel már spoilerez-nék. A bakik ráadásul a nem túl eredeti történeten tovább rontanak. Néhányszor előfordul, hogy az előző jelenetben felfedezett nyomról megfeledkezik, vagy éppen elfelejti használni a főhős, ezek ráadásul nem igazán könnyen elfelejthetőek. A kedvencem az amikor beront egy professzorhoz, hogy ő igazolja a kilétét, de a másik Martin Harris már ott van. A professzor nem tudja eldönteni, hogy melyik hazudik és ekkor a főszereplő nem egyszerűen csak oda adja a feleségétől kapott órát és a nagyapjától kapott könyvet (mindkettő ugye elég eredeti), hanem elkezd olyan információkat sorolni, amiket lényegében bárki tudhat. A befejezés pedig egyszerűen röhejes. Számos helyen hallottam/olvastam (köztük olyanoktól is, akiknek adok a véleményére), hogy a befejezés jól sikerült, de szerintem egy baromság, nem akarom lelőni, de egyszerűen annyira megakarták csavarni, hogy értelmetlen lett az egész, bár egy-két aspektusa azért tényleg ötletes. De nem baj azt gondoljátok, hogy az unalomig lerágott történetért kárpótolnak az akciójelenetek.

Spórolni kell!

Az Unkown nem hemzseg az akciójelentektől, de azokat elnézve talán nem is akkora baj. Pedig a kezdés igazán ütős. Egy taxira ráesik egy betontömb, az átszakít pár korlátot majd a vízben landol. Az egész jelenetet egyrészről az teszi nagyszerűvé, hogy vizuális effektek nélkül, a klasszikus kaszkadőrrel forgatták le, másrészről pedig a pár ötletes, bár már látott elem. Ilyen, hogy magát az esést belső nézetben látjuk, mintha mi is ott lennénk, de az is nagyon tetszett, hogy az ütközés után hosszú percekig csak zúgást és mosott emberi beszédet lehet csak hallani. Aztán jön az a nagyon kevés verekedős, üldözéses jelenet, amik többsége elég röhejes. A Bourne filmekben és a Taken-ben nagyon tetszett, hogy végre nem hollywoodi stílusba harcoltak a profi gyilkosok, magyarul megálltak egymással szemben azt szétrúgták és ütötték egymást. Hanem pár mozdulattal, gyorsan törtek el kezeket vagy éppen nyakakat. Ezzel szemben az Unkown visszatért a gyökerekhez, tehát úgy, mint a hülyegyerekek ütik-vágják egymást, nulla erővel, ugyanis még 10. betalált ütéstől se vérzik az ellenfél orra, vagy valamelyik másik testrésze. A főszereplőnek a kocsmai verekedős stílusa megbocsátható, hisz ő csak egy egyszerű professzor, de az őt üldöző gyilkosok szerencsétlenkedései már nem, ráadásul hol tudják használni ezeket a gyors kivégzéseket, hol pedig nem. Röhejes az is, hogy a filmben nincsenek tűzpárbajok, sőt össz-vissz egyszer használnak fegyvert. Ami azért érdekes mert a főszereplő nyomában egy gyilkos csoport van, akik beutazzák a fél világot, hogy egy célpontot likvidáljanak, de csak 1 pisztolyra telik. Értem én, hogy válság van, de ennyire. A legröhejesebb talán a film végi nagy harc, amikor is az egyik bérgyilkos azért, hogy megölje a célpontját nem egy lőfegyvert vesz elő, hanem egy pici pillangó kést. Van egy autós üldözés is, ami egész jó lenne, ha logikusan használnák a kocsikat. A rohadt széles berlini utakon próbálják egymást ledarálni, tehát szépen egymás mellé mennek és egymásnak feszítik a 2 kasznit. Külön poén, hogy a nagyjából 1 tonnával nehezebb Volkswagen Toureg a régi E Mercedes-t nem volt képes ellökni. Ez az E Merci amúgy valamiféle szerencsehozó kocsi lehetett a rendezőnek, mert szinte minden autós jelenetben szerepel, ezzel az autóval esnek be a vízbe (ami a film elején van), ez mászkál a városban, stb.. Az egészben pedig az a legbosszantóbb, hogy fel se tűnne, ha nem egy elég egyedi állapotú kocsiról lenne szó (nincs meg egyetlen dísztárcsája se, bent autentikus afrikai kabalák) és a rendszámtábláját jelenetenként lecserélték volna. A végén van egy grandiózusnak szánt jelenet is, amikor egy magas épület felrobban, de ez pedig a botrányos vizuális effekt miatt élvezhetetlen. A robbanás még egész jól néz ki, de az utána következő sötét jelenet már szánalmas. A kamerára valami zöldes-kék szűrőt tettek fel, ami engem a régebbi filmek víz alatti jeleneteire emlékeztet és nem arra, amikor korom sötét van. Itt szeretnék a rendezőnek egy jó tanácsot adni, a korom az fekete színű. Rendben értem én, hogy nem lehet úgy egy akciójelenetet leforgatni, hogy a néző nem fog belőle látni, de akkor is, meglehet azt oldani normálisan, minimális fényekkel szürke (Defiance) vagy esetleg barna (Batman: Begins) szűrővel. A történet nem váltotta meg a világot, az akciójelenetek pedig elég gyengék, de az Unkown-nek maradt még egy aduásza és ez a színészek.

Liam Nelson az új Schwarzenegger

Liam Nelson-nak 2005-től olyan, mintha új karrierje lenne, hála a Batman: Begins című filmnek, ahol sikerült megvillantani az ő akcióhős mivoltát (bár már a 99-es Baljós Árnyakban is harcos szerepet kapott, csak ott annyira nem volt jó). Azóta sorra kapja a szerepeket a legkülönbözőbb akciófilmekben, melyek közül eddig egyértelműen a 2008-as Taken volt a legjobb választás. Mert egyrészről ez egy piszok jó film lett, másrészről pedig itt végre olyan szerepet kapott, amiben megmutathatta a színészi nagyságát. Az Unkown-ban azonban nem sikerült annyira átütőt nyújtania, sőt kifejezetten átlagos lett, gyakorlatilag semmi pluszt nem tudott adni a karakterhez, igaz belekötni se tudok az alakításba. Liam Nelson itteni teljesítménye engem kísértetiesen emlékeztet a Star Wars 1. részben látottakhoz. Nagyon jó volt viszont A bukásból megismert Bruno Ganz, aki rendkívül hitelesen hozta a megöregedett NDK-s titkos ügynököt, akit szinte már semmi se érdekel. Egyedül egy jelenete nem sikerült jól, de ez is spoiler-ezés lenne, mindenesetre csak annyit, hogy itt valami eszméletlen hülye fejeket vág és ezzel próbálja meg kifejezni a fájdalmait, de ezt leszámítva zseniális a fickó. A nők eléggé felemásan teljesítették, no nem arról van szó, hogy az egyik jó, a másik pedig nem, hanem arról, hogy néha borzalmasak, máskor pedig egész jók. January Jones a főszereplő felesége, párszor eltudja hitetni, hogy ő egy számító, zseniális nő, ám az esetek 90%-ban egyszerűen csak egy buta nő benyomását kelti, hála a bamba tekintetének és a folyton nyitva lévő szájának (bár ez manapság valami hollywood-i népbetegség a színésznők között, mert mostanában egyre többnél látom ezt). A másik hölgy pedig Diana Kruger, aki egy ismeretlen taxi sofőrt alakit, aki pont ezért észrevétlen marad, az amúgy nagyon precíz üldözők elől és ő az egyetlen aki felismeri az igazi Martin Harris-t, majd pedig segít is neki. Ő azért egy fokkal jobban alakit a feleségénél, csak neki pedig néha megszűnik az arcmimikája, ami miatt nem tudja eldönteni a néző, hogy ő most szomorú, dühös, vagy mind a kettő. De azért elég sokszor sikerül eltalálnia az álmodozó, érzékeny nő szerepét. A gonoszok viszont egyértelműen borzalmas teljesítményt nyújtottak, bár nem is volt könnyű szerepük, illetve így legalább még jobban lehet örülni annak, amikor Liam Nelson elkapott egyet. Mindegyik fertelmesen ripacskodik, hadonásznak, mintha tarantulák mászkálnának rajtuk, irritáló fejeket vágtak. Természetesen egyik se egy ismert színész és nem is láttam őket idáig egyetlen filmben se (bár az egyik lehet, hogy szerepelt egy rövid időre a Bourne valamelyik részében), de remélem nem is fogom őket a jövőben látni.

Maradjon ismeretlen

Pár hónappal ezelőtt még valószínűleg azt írtam volna, hogy a hibái ellenére, ha moziba akartok menni, akkor tehettek vele egy próbát, mert idén még mindig ez a legnézhetőbb film, bár csak kicsit jobb, mint a Lány és a Farkas. Ám azóta már kijött a Csúcshatás és az új X-Men is, amik szenzációs filmek. Szóval az Unkown engem nem igazán nyűgözött le az elcsépelt történettel, a kissé gyenge és kevés akciójelentével (bár elvileg ez nem egy akciófilm) és az átlagos színészi játékkal. Gyakorlatilag egy tipikus középkategóriás film lett belőle, ami meg sem érdemli, hogy a Taken-nel egy lapon említsék. Szóval szerintem nem éri meg esélyt adni az Ismeretlen Férfinak.

Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: Slightly Mad

Kategória: Verseny

Megjelenés: 2011 március 29.

Jelenlegi ár: 5000 FT (Limited Edition)

Az NFS-ek egyre nagyobb sikertelensége miatt az Electronic Arts úgy döntött, hogy kicsit frissiti a sorozatot és megpróbálnak a szimulátor rajongók felé nyitni (2007-ben a Pro Street-tel már tették egy sikertelen kísérletet). Természetesen nem bizták a véletlenre a játék sikerét, ugyanis a jelenlegi legjobb autószimulátor készítő SimBin-től annyi embert csábítottak el, amennyit csak tudtak, hogy elkészítsék a Shift-et. Az eredmény számomra csalódás volt, mert a játék tipikus 2 szék közé esés lett, nem volt élvezetes árkád játék, ugyan akkor, mint szimulátor se állta meg a helyét, ráadásul számos érthetetlen hibával is rendelkezett a játék (aránytalanul nehéz pénzszerzés, kötelező drift, kormánytámogatás szinte teljes hiánya). Ezek ellenére a nemzetközi kritikusokat meggyőzte az irányváltás és az eladások tekintetében annyira jól muzsikált, hogy nemcsak a folytatást engedélyezte az EA, hanem egy külön szériát nyitott a Shift-nek. Valljuk be ez egy logikus döntés volt, hisz a Need for Speed-hez már nem sok köze volt. Mindesetre 2011-ben megjelent a folytatás, mely az előd alapjain nyugszik, ám a fejlesztők ígérete szerint az előd minden hibáját kijavítják, és minden tekintetben kibővítik azt (autók, pályák, grafika, stb.). Én mindenesetre szkeptikusan vártam a SHIFT 2: Unleshead-ot, mert szerintem ezek csak márketing fogások és lényegében ugyan azt kapjuk, amit az előző részben, csak 3 új autóval, meg 2 új pályával, plusz az éjszakai vezetés lehetőségével.

Tényleg figyelnek

Meglepetésemre azonban teljesítették az ígéreteket a fejlesztők. A játék elején most már nem kell mindig (sőt egyszer se) beállítanunk a kívánt nyelvet. Majd kapásból felismeri a kormányunkat (szinte az összes ismertebbet kezeli, a Genius és Microsoft kormányokat viszont nem) és automatikusan beállítja, hogy mivel mit csináljunk. Ráadásul ha ez nekünk nem tetszene bármikor át is állíthatjuk, sőt talán ebben a játékban lehet legjobban beállítani a kormányt, a force feedback erőségétől kezdve, a linearitáson keresztül, a holtjátékon át, akár még a kormány elforgatásának nagyságát is beállíthatjuk, ezáltal tökéletesen játszható egy Momo kormánnyal, de akár egy G25-össel is, igaz 200^o fölé valamilyen érthetetlen okból nem állíthatjuk. Egyszerűen nem értem, hogy egy ennyire evidens és alap dolgot, más autós játékoknál eddig miért nem láttam és az még a jobbik eset, hogy ha csak nekünk kell beállítani (pl. Race On), de van olyan is, ahol nincs is lehetőséget arra, hogy megfelelően bekalibráljuk a kormányunkat (pl. TDU 2). A karrier módot is átgyúrták egy kicsit. Ezúttal is szintet lépünk, ám most nem csak újabb versenyszériák nyílnak meg, illetve valami bagatel ajándékot kapunk, hanem a legjobb pénzszerzési mód, ráadásul az optikai tuning is ezáltal bővül. Szerencsére a kétféle stílus rendszerét kiszedték, szóval most már nem lehetünk precíz, vagy agresszív versenyzők. Ez egyben egy szimulátorhoz hűen azt is jelenti, hogy most már a program nem fogja díjazni a karambolokat, megcsúszásokat egy versenyen. A drift-en abszolút nem változtattak, ugyan úgy megmaradt ennek a szimulátoros hangvétele, tehát korántsem annyira szórakoztató, mint az Underground epizódokban és nagyon sok gyakorlást is igényel. A játékban van egy tutorial ehhez, de az kb. annyit ér, mintha TV közvetítésen keresztül akarnál megtanulni F1-es autót vezetni. Szerencsére azonban ezúttal már nem kell vele szívni, simán kihagyhatod és csinálhatod helyette az olyan versenyeket, ahol az számit, hogy minél gyorsabb legyél és nem az, hogy minél nagyobbat bénáz (igen nem szeretem a drift-et). A pénz mennyiségével talán átestek a ló túloldalára, mert most viszont csak úgy dőzsölni fogunk benne, ugyanis a különböző kategóriákhoz szükséges kocsik zömét ingyen kapjuk, ráadásul pénzt dögivel dől ránk, ugyanis a futamgyőzelmeket is jól megfizetik, plusz a szintlépésekért is busás jutalom jár.. Talán ezért is, de elméletileg a leggyorsabb utcai autó a Bugatti Veyron eszméletlen drága lett, oly annyira, hogy az árából 2 db GT1-es (méreg drága sport autók verseny verziói, pl. Aston Martin DB9, Ford GT Maserati MC12) versenyautót is vehetünk és még marad is egy csomó pénz. Mindenesetre öröm teli, hogy az előd legnagyobb hibáit, hiányosságait tényleg kijavították és nagyra becsülendő a fejlesztőktől, hogy adtak a sajtó, valamint a játékosok véleményére.

Légy profi!

Úgy látszik a fejlesztőknek és a kiadónak is komoly célja a Shift szériával, hogy az szimulátor legyen. Mint tudjuk úgy lehet egy játék minél realisztikusabb, ha valós autók telemetria adataival dolgoznak, valamint olyan emberek is aktívan részt vesznek a fejlesztésbe, akik maguk is versenyzők és pontosan tudják, hogy egy ilyen autó miként viselkedik. Ezért is döntött úgy valószínűleg az EA, hogy nem csak mint szponzor kerülnek be az autóversenyzés világába, hanem mint csapat is. Tavaly az FIA GT3 kategóriában indultak 2 db BMW Z4-essel, amivel megszerezték az előkelő 3. helyet a csapatok versenyében (az ő egyik versenyzőjük Walter Csaba), idén pedig egyértelműen harcban vannak a bajnoki címért. Tehát amellett, hogy pontos telemetriai adatokat szolgáltatnak a fejlesztőknek, még sikeresek is (bizony sok szponzor matrica díszeleg már rajta). De rengeteg profi versenyzőt is felkértek, hogy segítsenek a fejlesztésbe, bár nem kell számítani nagy nevekre (vagy legalábbis mindenki által ismertekre). Dicséretes azonban, hogy az összes kategóriából szereztek versenyzőket, kezdve a GT-sektől, egészen a profi Drift-erekig, az 1 körön gyorsaktól, egészen a hosszú futamok királyáig. Az EA nagyon helyesen rájött arra is, hogy egy kitalált ligával nem vonzza annyira a szimulátor rajongókat, ezért szerződést kötött az FIA-val, hogy csak náluk szerepelhessen a GT3 és GT1 kupa. Igaz összességében ez csak egy marketing fogás, mert nem mehetünk végig a teljes bajnokságon, annak hosszával és szabályaival (súlybüntetés, stb.). Apropó hossz, most már vannak Endurance futamok is, ám még ezek is nagyon távol vannak egy valós futam hosszától, maximálisan kb. 40 perc egy ilyen futam, ami a valóságos 3 órás versenytávhoz (sőt ugye vannak 12 és 24 órás versenyek is) semmiség, igaz a játék többségében előforduló 5-10 perces versenyekhez képest elég soknak tűnik. Hagyományokhoz hűen most is helyet kapott a tuning és a kitalált, kvázi utca versenyszériák. Maguk a lehetőségek teljesen ugyan azok, mint az elődben, tehát limitáltan tudunk fejleszteni, ám egy nagyobb szárnycsomag tényleg növeli a leszorító erőt (bár érdekes mód a végsebességet nem csökkenti). Számomra ez csalódás, no nem azért mert szeretném szét krómozni a kocsikat, hanem mert had én válasszak, hogy milyen szárnyakat szeretnék az autóra (és ezzel annak a viselkedésén is változtathassak), milyen gumit szeretnék az autóra (nem hogy a márkát, de mégy a keménységet és a mintázatot se lehet állítani) és egyáltalán milyen alkatrészeket használni. Értem, hogy ennek a rendszernek a megvalósítása sok energiát és időt igényel, ezért most még számomra ez nem ront a játék értékén, de ha a következő Shift-ben is csak ezt a leegyszerűsített valamit kapom, tutti, hogy nagyon komolyan levonok a játék értékéből. Az optikai tuning-hoz viszont sajnos hozzá nyúltak. Az ötletes, hogy alapból még csak pár féle matricát és felnit tehetünk az autóra és a szintlépesekkor bővül ez a lista, de sajnos a matricák tekintetében nagyon limitáltak a lehetőségek. Gyakorlatilag csak csicsás utcai tuning autót alakíthatunk ki a lehetőségekből. Nem tudunk pl. rajtszámot se ragasztani az autóra. Az összes lehetőségünk annyi, hogy katonai matricákat, meg elvont ábrákat ragasszunk az autókra. Maga a ragasztás mechanizmusa is változtattak, ezúttal nem különböző menükbe kell belépni, ahhoz hogy változtassunk a dekoráláson, hanem különböző billentyűkre vannak a funkciók kiosztva. Remek öngól ez, mert annyi idő alatt míg az eszköz listán kikeresem a kívánt változást megvalósító gombot, simán áttudnék lépni az egyik menüpontból a másikba. További probléma, hogy ráadásul elég limitáltan is lehet változtatni a matricákat (szint nem igazán lehet állítani, méret növekedéstől nagyon pixeles lesz). A festés rendszere is felér egy gyomorrúgással, ugyanis ezúttal nagyjából egy RGB színkód beállításához hasonlóan tudjuk beállítani csúszkák segítségével, külön tudjuk állítani a fényerősséget, a színteltséget és magának a színnek a frekvenciáját is. Ez a gyakorlatban annyit eredményez, hogy soha a büdös életbe nem tudod előlitani a neked tetsző szint. Sőt az ehhez kevésbé értők lehet, hogy meg is rettenek az elsőre tényleg érthetetlen mechanizmustól. Felniből azonban sok van, bár az ízlésemnek megfelelőből viszonylag csak keveset találtam (viszonylag nagy, kevés küllős, nem bemélyedő), de találtam és ez a lényeg. A Gran Turismo-hoz hasonlóan itt is kategorizálják az autókat (A, B, C, D, GT1, GT3, GTX, Modern, Retro) és a kritériumok alapján tudok elindulni egy-egy megmérettetésen. A dologban csak az a baki, hogy kicsit sok a kategória és ahhoz képest pedig kevés az autó (kb. 50 db), amik ráadásul nem is egyenlő arányba oszlanak el (kb. 80% modern valamilyen betűs). Az is baki, hogy a karrier módból kvázé kimaradtak a GTX versenyek, így hiába vásárolhatunk (BMW M1, Radical SR3 RS, stb.) ilyen autókat, lényegében csak multi-ban használhatjuk őket. Pályák tekintetében nagyon elvagyunk kényeztetve a Shift 2-ben, oly annyira, hogy talán a jelenlegi piacon ebben van a legtöbb. Azok a pályák, amik az elődben szerepeltek, ezúttal is feltűntek, tehát ezúttal is száguldozhatunk London utcáin, Nordschleife hegyeiben vagy éppen Tokyo kikötőben, de a lista kibővült valós és kitalált aszfaltokkal is. Olyan legendás pályákon vezethetünk, mint Hockenheim, Monza vagy Suzuka, de kevésbé ismertebbeket is birtokba vehetünk, pl. Enna Pergusa, Zolder, stb.. Ráadásul ezeknek szinte a létező összes verzióján mehetünk (bár sajnos a nagy Hockenheim ebben sincs meg). A mennyiséggel csak annyi probléma van, hogy némelyik minősége, bizony nem a legjobb, pár egyenes nem annyira hosszú, mint a valóságban, néhány kanyar kicsit másabb ívű, mint az életben, stb. Én pl. az általam elég jól ismert laguna seca-i pálya 2. szektorában majdnem eltévedtem. De azért a többség hű mása az eredetinek és ennyi pályánál azért nem is várhatjuk el, hogy minden pálya fűről, fűre megegyezzen az eredetive. Fantázia pályák ezúttal is nagyobb városokba (Miami, Shanghai, stb.) szerepelnek. Ezekkel az a probléma, hogy gyorsabb GT autókkal vezethetetlenek. Az hagyján, hogy sok kanyarban nincs ideális ív, illetve nem is nagyon fér el az autó a palánkok között, de sok féktávnál elméletileg kanyarodás közben kéne fékezni, ami bizony elég nehéz és ha még erre valahogy rá is éreznénk, a pálya hupliai egyszerűen belekatapultálnak minket a falba, bármilyen futómű beállításokkal is versenyzünk. Apró probléma, bár ez általános manapság az autós játékok között, hogy Monaco nem ezen a néven szerepel a játékban, hanem Riviera Casino Riviera. Könyörgöm, ha nem tudják megszerezni a pálya licenszét, miért nem hagyják az egészet, ennyi pálya mellet, nem lenne gond, ha ezt az ismertebb pályát hiányolnia kéne a játékosoknak, ahelyett, hogy gagyin megcsinálva (csak a környezetből, illetve pár kanyar kombinációból jöttem csak rá, hogy ez az), valami hülye néven kéne rajta szenvedni. A játéknak azért maradtak hiányosságai, pl. továbbra sincs dinamikus időjárás, sőt még esős futamon se vezethetünk, ami mint tudjuk szerves hozzá tartozója az autóversenyeknek. Emelet én hiányoltam a kerékcseréket is (pláne úgy, hogy a gumi keverékét nem tudtam megválasztani), mert bizony még ezeken a 40 perces futamokon is van olyan autó, amivel érdemes lenne egyszer meglátogatni a box utcát friss gumikért. Versenyhétvégék ezúttal sincsenek a játékba, tehát nem vezethetünk szabadedzéseken, illetve a rajthelyet is véletlenszerűen dönti el a játék és nem egy időmérő alapján. Bajnokság azért legalább már, bár érthetetlen okokból ezeket nem lehet megszakítani, tehát csak egybe egyszerre kell őket megcsinálni, szóval csak akkor kezdjetek bele, ha nincs semmi programotok). A pontozás mechanizmusa az FIA GT 2009-esét tükrözi, tehát az 1. 10 pont, 2. 8 pont és így tovább, egészen az utolsó pontszerző 8. helyig, aki csak 1 pontot kap. Nagyon fájó az is, hogy lényegében nincs zászlószabály a játékban. Tehát a pályabirok nem lengetik a sárga zászlót kicsúszás esetén, vagy ütközés esetén (emiatt egyszer egy Endurance verseny 30. perce környékén kiestem), lekörözések esetén nem kerül elő a kék zászló és egy-egy levágást nem torolnak meg box-utca áthajtásos büntetéssel. A pálya levágást, azért a Multi miatt bünteti a játék. Ha egy futamon 4 kanyarlevágást követsz el, akkor automatikusan diszkvalifikál a játék, ami egyrészről bitang sok a 3 körös futamok tekintetében, másrészről pedig hülyeség is, mert lehet, hogy csak azért vágtál át egy sikánt, mert leszorítottak, elmértél egy féktávot, stb.. Maga a rendszer se működik tökéletesen, van olyan pálya ahol simán, átvághatunk kanyarokat (pl. Laguna Seca), máshol pedig azért is megbüntet, ha szépen határon bevesszük a kanyart és az egyik kerekünk súrolja a fehér vonalat (pl. Silverstone).

Közelebb!

Maga a vezetési élmény sokkal közelebb áll már a valósághoz, ám még mindig nem neveznem igazi szimulátornak. Egyrészről olyan a kormányzás, mintha egy luxos kocsit vezetnénk szervóval, tehát nem annyira közvetlen és nem ad annyi jelet vissza, mint amennyit egy versenyautónak kéne. Most mindenki felmordul, hogy bizony egy utcai autónál, pl. egy  Volkswagen Scirocco-nál ez még rendben van (bár szerintem azért abban is közvetlenebb a kormányzás, de még nem vezettem ilyet), de azért egy Mclaren F1-et, vagy egy Maserati MC12-t biztos, hogy más vezetni. Az is ékes bizonyíték arra, hogy a vezetési modell nem tökéletes, hogy az egyes autók között nem igazán érezzük a különbséget és ezzel együtt természetesen a tuningok jótékony hatását se tapasztaljuk. Magukkal a pályákkal is vannak problémák. A versenypályák zöménél a kerékvető csak egy textúra, tehát nem üti meg a futóművet, nem érezzük, hogy átmegyünk rajta, sőt még fel se ül rajta az autó alja. Az utcai pályák pedig gyakorlatilag használhatatlanok, leszámítva azokat amiket az 1. részből hoztak át. A legtöbbjük ugye a fejlesztők fantáziájának szüleménye, amivel csak egy gond van. Lehet, hogy papíron marha jól néz ki az egész, de a gyakorlatban a vonalvezetésen nem lehet megfelelően körbe menni. Tehát lehetetlen, hogy ne üsd meg valahol a kocsidat, ami azért egy ,,szimulátorban” eléggé problémás. A szerintem legjobban sikerült kínai pályán is az egyik kanyarban nincs elég hely, hogy elfordulj anélkül, hogy érintsd a szalagkorlátot. Másik probléma, hogy a pályahibák abnormálisan visszaütnek, azaz mondjuk ha egy szintkülönbségen haladunk át az autónk egyszerűen belekatapultál a legközelebbi falba, bármilyen futómű beállítással is versenyzünk. Az egyetlen lehetőség, hogy elég lassan (magyarul satufék) haladunk át ezeken a kritikus pontokon, de akkor biztos, hogy oda a győzelem. Tehát az utcai pályás részek játszhatatlanok. A versenypályáján azonban élvezetes futamokat teljesíthetünk. Igen egy Race vagy korábbi szimulátorhoz képest még mindig gyenge, de a mostani autósjátékokhoz képest remek és oké, hogy a valóságtól távol áll, de nagyon élvezetes futamokat mehetünk. A fejlesztők nagyon ígérték, hogy most teljesen realisztikus sérülésmodell lesz, amit egyrészről be is váltottak. A gumikopás eddig ebben a játékban lett legjobban szimulálva. Abszolút érezzük, amikor felmelegszik és elkezd betapadni, majd jó pár körrel később, egyre jobban csúszik és ezzel együtt távolodunk el az ideális ívtől, majd az Endurance futamok végére gyakorlatilag totál vezethetetlenné válik a kocsi. De ez természetesen csak akkor igaz, ha normális tempóban, nem gumit spórolva autózunk, ha ügyesek vagyunk, valamint az autónk (a Porsche 911 GT3 pl. nagyon kíméletesen használja őket) is olyan és úgy is van beállítva elérhetjük azt is, hogy csak a futam végére veszítsünk a tapadásból minimálisan. A fordítottja is igaz, tehát amennyiben Hamilton-ként vezetünk valami izomautót, könnyen kaphatunk defektet is. Ezúttal a motor is elfüstölhet, de ez a rész borzalmasan lett megvalósítva, az hagyján, hogy a legtöbb autón nincs vízhőfok mérő, hogy tudjuk mikor kezd túl melegedni a motor, de még a boxból se képesek kiszólni, hogy öcsi ne használd határon az erőforrásodat. Emiatt gyakran a hosszú futamok utolsó köreiben fogunk felsülni, ami nagyon bosszantó. Az autók sérülésével elégé felemás tapasztalataim voltak. Sajnos 200 km/h-ig eléggé betonként viselkednek a járművek, tehát egyszerűen nem sérülnek, nem deformálódnak, ami azért elég röhejes, amikor egy falnak megyek neki, vagy éppen egy ellenfelemet torpedózom meg. Fölötte se sokkal jobb a helyzet, kicsit horpadgatnak az elemek, de itt legalább már fejlődés, hogy végre érezzük az autón a sérüléseket, ha a futóművet megütjük, az autó elkezd pattogni, stb.. Ha esetleg elég ügyesek vagyunk, vagy borulunk, akkor akár alkatrészeket is leszakíthatunk a kocsiról, legjobb esetben csak a lökhárítók és a spoiler szakad le, amitől az autó csak a kanyarokban válik vezethetetlenné, de peches esetben akár mind a 4 kereket is kitörhetjük a helyéről, ami természeten egyet jelent a futam végével.

Ez most ugyan az?

Elméletileg a 2. rész az előd alapjaira épült, amit néha nagyon nehéz elhinni. A grafika eszméletlen jó, bár azért ezen a téren az elődnek se kellet szégyenkeznie. Mindenesetre minden autó úgy néz ki, akár a valóságban és a legapróbb króm elem is térben megrajzolt elemként foglal helyet az autón. Külön öröm, hogy a legtöbb autósjátékkal ellentétben a verdák belseje is gyönyörűen kidolgozott. Minden műszer működik és megegyezik az eredetiével. Tehát a Porsche 911-esnél közében helyet foglal egy stopperóra, vagy éppen az új Chevrolet Corvette-nek szélvédőre kivetített kijelzője van, úgy ahogy a valóságban is. A kidolgozásra se lehet panasz, nem elég, hogy mindegyik olyan éles textúrával rendelkezik, hogy a legapróbb szöveget is lelehet olvasni (na jó azért pár szöveg hiányzik, pl. a Corvette vízhőfok mérőjéről hiányzik egy pici Made in USA dombormű), de ezek a külső elemekhez hasonlóan térben vannak. Tehát minden egyes műszer árnyékot vett a napnak megfelelően, amitől igazán valóságosnak tűnik. Az, hogy úgy érezzük magunkat mintha tényleg egy BMW-be, vagy hasonló társába ülnénk nemcsak a gyönyörű műszerfalnak tudható be, hanem a tovább fejlesztett fejmozgásnak is. Ez valószínűleg azért sikerült ennyire jóra, mert az EA a játékban szereplő pilóták mindegyikére ráaggatott egy olyan bukósisakot, ami versenyközben figyelte, hogy az miként mozog, így pontos adatok álltak rendelkezésükre. Mindenesetre azért az elődben is remek rendszert annyival fejlesztették tovább, hogy most már nem csak előre-hátra billen a kamera, hanem oldalra is, valamint az úthibáknak és a szintkülönbségeknek megfelelően is mozgunk. Egyszerűen olyan, mint a valóságban. Ráadásul a Shift 1-ben szereplő sebesség érzetett is átvették, aminek köszönhetően 200 km/h-nál egybefolyik a világ, bár talán ez már egy kicsit túlzás, az viszont már nem, hogy ha valaminek nagysebességgel neki megyünk elmegy a hang valamint elsötétül a világ, ilyenbe már a valóéletben is volt részem és abszolút ugyan azt az élményt hozza (leszámítva az émelygést, amit az eset után éreztem). Sok rajongó követelésére ezúttal sisak kamera is van, ez azt jelenti, hogy nem csak az autó belsejét látjuk, hanem a sisak belsejét és egy kicsit feljebb is ülünk, mint a normál kameraállásba. Szerintem azonban ez nem az igazi, egyrészről a sisak plexije túl kicsi, a valóságban sokkal jobban kilátunk (szintén van ilyen téren tapasztalatom), másrészről nagyon zavaróan is össze-vissza mozog és sokszor úgy tűnt nekem, hogy nem az erőhatásokhoz igazítja magát, hanem a kormányzáshoz. De természetesen akinek nem tetszik, az nyugodtan használhatja a szokványos belső kamerát. Ehhez kötődik a másik realizmust elősegítő eszköz és ez a koszolódó szélvédő. Elsőre én ennek nagyon örültem, de a megvalósítás borzalmas lett. Egyrészről a szélvédőre kerülő olaj, bogár, stb. egyszerűen magától eltűnik, nem pedig nekünk kell az ablaktörlő, vagy a sisakfólia segítségével letessékelni. Másik hiba pedig, hogy teljesen véletlenszerűen kerülnek az autóra ezek a dolgok, gyakran senkitől se zavartatva haladunk az 1. helyen egy olyan autóval ami farmotoros és egyszer csak rengeteg benzin kerül a szemünk elé. Kár pedig maga a textúrák egész jól néz ki, az olaj, sár szépen szét fröccsen, bár a szétkenődő szúnyog nagyobb a kelleténél, ráadásul lehet is látni, hogy az valójában csaj egy 2D-s valami. Sajnos a látványnak igen komoly ára van, ugyanis a gépigény óriási, gyakorlatilag egy combosabb 2 magos processzor, 2 GB memória és egy modernebb 512 MB-os VGA nélkül nem is nagyon érdemes feltelepíteni, mert az eredmény diavetítés lesz. Ez számomra azért érthetetlen, mert az előd motorját használja és az full grafikán futott anno, ez pedig levett grafikán akadt, ráadásul így nem is olyan szép a játék. Az autók még ekkor is elég részletgazdagok és az árnyékok is dinamikusak, de a táj annyira homályos, hogy olyan mintha részegen vezetnénk, ami azért ekkora gépigény mellet finoman fogalmazva is felháborító. A grafika mellet a mesterséges intelligenciát is tovább fejlesztették, de előbbihez hasonlóan ennél is nehéz elhinni, hogy ez ugyan az, mint ami az 1. részben szerepelt. Anno a Shift-ben nagyon reklámozták, hogy az AI így alkalmazkodik a vezetési stílusunkhoz, amúgy taktikázik és abszolút úgy viselkedik, mint egy gépi játékos. A gyakorlatban azonban én ebből semmit se tapasztaltam. A gépi ellenfelek az ideális útvonalon vonatoztak egymás mögött, sose hibáznak és nem is kockáztatnak. Magyarul MI, mint olyan nem igazán volt, ráadásul nagyon zavart az is, hogy még csaltak is a gépi ellenfelek, ugyanis a játék rendelkezett egy Catch Up rendszerrel, ami azt jelenti, hogy ha a nagyon leráznánk őket, akkor őrült vágtába utolérnek, sőt gyakran irreális sebességgel el is surrannak mellettünk. Érdekes mód most nem reklámozták az AI-t, ami miatt arra következtettem, hogy nem nyúltak hozzá, tehát maradt ugyan az a borzalom, ehhez képest eléggé meglepett a játék. Ugyanis a Shift 2-ben van a valaha készült legjobb mesterséges intelligencia a versenyjátékok között. Az ellenfelek nem csak bután köröznek már, hanem helyezkednek, próbálják egymást kifékezni, kihasználni a szélárnyékot és ami a legjobb agresszívan védik a pozíciójukat. Idáig minden egyes hasonló kategóriájú játéknál hatalmas probléma volt számomra, hogy egyszerűen túl könnyű előzni. A valóságban is csak pár előzést mutat be általában egy pilóta a futam alatt. Ezzel szemben pl. a nagyon realisztikus Race On-ban is kedvünkre autózhatjuk körbe riválisainkat, mert az ideális ívet nem hajlandóak feladni. A SHIFT legújabb epizódjában azonban próbálnak kiszámítani minket. Ha jobban gyorsítunk ki mint ők, akkor igyekeznek úgy sávot váltani, hogy lehetőleg nekünk elkelljen venni a gázról a lábunkat (vagy legalábbis lassuljunk az ütközéssel), kritikus helyzetbe minél rövidebbet próbálnak fékezni, sőt párszor azt tapasztaltam, hogy inkább feladták a féktávot, hogy minél jobban gyorsíthassanak ki és ezáltal vissza tudjanak támadni. Ha nagyon elkeseredettek akkor már durvább eszközökhöz is folyamodnak, tehát ne csodálkozzunk, ha egyszerűen kiszorítanak minket a pályáról, vagy szándékosan megpöckölik az autónk hátúját. E téren már át is estek a ló túl oldalára, ugyanis gyakran olyan szituációkból próbálnak megelőzni, illetve védekezni, amit még egy laikus is jó eséllyel fel tudni mérni, hogy erre alkalmatlan és annak rendje és módja szerint mindkettőnk futamát tönkre teszi. Az egészben az a dühítő, hogy a program nem bünteti a túlzott agressziót, igy sokszor dühönghetünk azért, mert egy sima futamot egy kamikaze ellenfél miatt bukunk, ráadásul az illető még előbb is végez. Ebből viszont azt is kilehet következtetni, hogy bizony az AI hibázik, kritikus esetekben (nagyon nagy tempóval érjük őket utol és egyértelmű, hogy nem tud minket tartani) kigyorsításkor szitál a kocsijuk a hátulja, sőt a nagy sietségbe, még olykor a kerékvetőkön is túlmennek, aminek a jutalma egy hatalmas pórfelhő. De az se ritka, hogy szimplán magától mér el egy féktávot, vagy egy kigyorsítást és ennek köszönhetően áttervezi a gépjárművét. Továbbra is csalnak azonban, bár már hál istennek a Catch Up rendszert törölték, aminek köszönhetően bizony olykor brutálisan nagy fölénnyel nyerhetünk, azonban mint már írtam, rájuk nem igazán hatnak az úthibák, ami miatt a városi pályákon finoman fogalmazva is elvernek minket.

Jövőre ugyan itt, ugyan ekkor!

Idáig az év meglepetése a SHIFT 2, amely amellett, hogy biztosan begyűjti az év versenyjátéka címet nálam, még az év játéka díjra is pályázik. Előbbit azért merem kijelenteni, mert idén már az összes nagy versenyjáték megjelent és ugye a nagy rivális Test Drive legújabb része nem sikerült jóra, a tavalyi években jól szereplő SBK legújabb része se az igazi, a Dirt 3-at ugyan még nem próbáltam, de a 2. rész alapján és a róla készült videók alapján ez a driftelős cucc se olyan komplex, élvezetes és szórakoztató, mint a tesztalany. Elméletileg azért még nem lefutott a dolog, mert még érkezik az F1 2011 és a házon belüli konkurens a Need for Speed: Run, de már most lehet látni, hogy ezek inkább a legrosszabb címre pályáznak. A mostani SHIFT alapján én nagyon remélem, hogy jövőre is érkezik új rész, amit nem kell gyökeresen átalakítani, elég ha csak beletesznek egy normális tuning rendszert, illetve zászlószabályt, valamint kicsit átdolgozzák a vezetési modellt, hogy kevésbé legyen szervos és több visszajelzést adjon. Az pedig már csak hab lenne a tortán, hogy ha lehetőség versenyezni egy teljes FIA GT bajnokságban, ahol az ottani szabályok alapján, az aktuális év versenynaptárán keresztül lehetne harcolni, valós pilóták és csapatok ellen.

No nem kell megijedni nem az iskola kezdődik, hanem a nyári távol létem a mai napon fejeződött be. De természetesen azért szabadidőmben kicsit dolgozgattam is, szóval jó pár új cikk kerül fel hamarosan. Elkezdtem az Il-2 legújabb részével is játszani, ami az eddigiek alapján valami eszméletlen borzalmas lett, az is lehet, hogy nem is lesz belőle teszt. Persze majd meglátjuk, mindenesetre jó szórakozást az új cikkekhez és természetesen a régiekhez is.

Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: Visceral Games

Kategória: Akció-Horror

Megjelenés: 2011 január 25.

Jelenlegi ár: 5000 FT (Collector's Edition)

2008-ban az EA egy új címet indított útjára, a Dead Space-t amivel a túlélő horrorok piacára akart betörni. A kritikusok nem voltak annyira elájulva a játéktól, ám eladásilag hatalmasat robbantott, amit a remek reklámozás is segített (külön film a játékról, ötletes rövid videók, stb.). Most itt a 2. rész, ami a kiadó más játékaihoz hasonlóan az előd egy kiforrottabb verziójának ígérkezik, és ami még nagyobb reklámot kap.

Imedias rest

A játék első fél órája hihetetlen intenzív. Semmi felvezetés (na jó van egy kis videó, ami össze foglalja az 1. részben történteket). Rögtön bele az akcióba. A történet szerint Isaacet az Ishimuran történtek után egy pszichiátriára dugják, ahonnan pár lelkes egyén kiszabadítja. Innen miénk az irányítás és rögtön rohannunk kell, ugyanis jó öreg mackóruhánk mellet a fegyvereinknek is búcsút kellet inteni. Hamar kiderül az is, hogy a főszereplő fejével tényleg nincs rendbe valami (bár nem ezért dugják a zárt osztályra, a részletek a játék mellé készült nagyszerű Aftermath című filmből derülnek ki), ugyanis halott barátnőjéről hallucinál folyton. Ezeket a részeket egyértelműen a FEAR-ből másolták, ugyan úgy érdekes Szinekben (sárgás-barnás) kezd pompázni a monitor, gyors és váratlan vágásokkal próbálnak (és szerintem sikerül is nekik) félelmet kelteni. Aztán kezdjük a fegyvereket kapni és valami megváltozik…

Isaac már nem egy bányász

Hamar rájövünk, hogy a túlélő részt erőteljesen száműzték a játékból, ugyanis tonna számra kapjuk a pénzt és töltényt is (legalábbis normál szinten). A FEAR 2-höz hasonlóan az elődhöz képest jóval akciódúsabb is. Az ellenfelek tömegesen özönlenek ránk, akiknek most is érdemesebb a végtagjait amputálni. Ehhez az eszközök kicsit kibővültek, kapunk távcsöves puskát, szögvetőt (hasonlót, mint a Painkiller: Battle out of Hell-ben), bombát (ennek pedig L4D beütése van). Én egyik új fegyvert se használtam, szerintem teljesen feleslegesek (bár anno az 1-ben elég sokan kevesellték a fegyverarzenált), ugyanis az ellenfelek 90%-a piszok gyors, szóval a lassú puskákat ki is lőhetjük, a bombához pedig kevés töltényt találunk, bár azért az használható. Mindenesetre én könnyedén végigjátszottam a játékot a plazmavágóval és a gépfegyverrel, ami sokkal pontosabb, mint az előző részben, plusz gránátvető is van rajta, tehát minden ellenfél ellen kitűnően használható és ugye a töltény se probléma. Van egy meglepetés fegyver is, a gyűjtögetőknek. Apropó gyűjtögetés, most is lehet találni hang és szövegfájlokat, ám a legtöbb esetben ezek nem a történetet egészítik ki, hanem csak ,,vicces”, illetve lényegtelen dolgokat közölnek. Most is lehet találni Power Node-okat, amivel a fegyvereket lehet fejleszteni, ám ezt is rendkívül megkönnyítették, az előddel ellentétben bőven találunk belőlük, olyan szinten, hogy pl. én mindenemet (2 fegyver, páncél, stázis) teljesen kifejlesztettem és még így is maradt 7 db-om.

Mindennek az alapja a control

A zérógravitációs részeket is akciódúsabbá próbálták tenni, aminek én elsőre nagyon örültem, hisz szerintem az volt az előd egyik leggyengébb része. Most már nem annyiból áll az egész, hogy kijelöljük a kívánt cél területet és a főhős automatikusan oda ugrik, hanem nekünk kell a levegőben is terelgetni őt, a ruhán található apró hajtóművekkel. Nos, ez idáig szép és jó ám az irányítás valami katasztrofális, mindenről visszapattansz, nem elég érzékeny és leszállni csak a játék által szűken behatárolt területen lehet. További probléma, hogy ilyenkor valami furcsa oknál fogva az ellenfelek eltűnnek, tehát semmi féle veszélytől nem fenyegetve nyugodtan repkedünk nagy távolságokba, miközben bugyuta logikai feladatokat oldunk meg. Pl. az egyik reaktor szikrázik, ám lebeg egy működőképes, vajon mit kell tenni? Az akció részek kezelése se tökéletes, lehet érzékelni, hogy konzol port, ugyanis még a 2000 dpi-s egeremmel is elég szögletesen tudtam célozni, plusz gyakran úgy tűnik, hogy valami célzás rásegítés is van, hisz nem mozgatjuk az egeret, de ennek ellenére az mozog az ellenfél felé. Érdekes hiba, bár már egyre gyakoribb (pl. Saints Row 2-ben is volt, de a Dead Space 1 is tartalmazta ezt a bugot), hogy ha egy kormány be van dugva a gépbe, akkor a karakter folyamatosan körbe-körbe forog. Komolyan ezt ennyire nehéz kijavítani?

És szólt az igazgató, hogy legyenek mini játékok

Ugyanis valószínűleg a vezetőség erőltette, hogy legyenek ilyen ,,extra” részek. Ugye a játék elég monoton (kiszámítható, túl akcióorientált, amik ráadásul nincsenek is rendesen kidolgozva), már 70%-ban nem zárt térben játszódik, hanem hatalmas nyílt tereken, tehát az előd fullasztó hangulata sincs meg. Szóval nagy szerepe van ezeknek a részeknek, ám valahogy elégé felemás érzésem van velük kapcsolatban. Egyrészről kapjuk a folyton vissza térő és ettől igen monoton ötlettelen zár törést, aminek a lényege az, hogy egy körben egy háromszöget kell körbe mozgatni, és amikor kékre vált meg kell nyomni a bal egérgombot. Aztán a repülős részek (amik a játék szerves elemét képezik, tehát nem tekinthető extrának) mellet kapunk egy szabadesős részt is, ami elsőre nagyon jónak tűnik. Mert eszméletlen látványos, ahogy minden bemosódik, miközben hatalmas aszteroidákat kerülgetünk, ám ugyan abban a betegségben szenved, mint a repülés részek, sőt itt talán még előrehaladottabb stádium leledzik. Ugyanis az irányítás elsőre olyan, mintha teljesen megszűnne, nyomkodjuk a billentyűt, de Isaac helyzete nem igazán változik, aztán felkenődünk valamilyen tereptárgyra, mert van befolyásunk a karakter röppályáján, csak elégé behatároltan (magyarul csak egy kicsit tudunk elmozdulni). További probléma, hogy gyakran átrepülünk tereptárgyakon, máskor pedig nem is érintjük őket, de meghalunk. Van egy szemműtős rész is, ám itt az irányítás itt hazavágja az egészet. Kapunk egy Multiplayer részt, ami finoman fogalmazva, nem lesz egy CoD szintű tömeg játék. Az alapötlet pedig érdekes (emberek a necromoph-ok ellen), de egyszerűen nincs megfelelően balanszírozva (az emberekkel sokkal könnyebb játszani) és kevés a tartalom. További probléma a szörnyekkel játszva, hogy az irányítás nem a legtökéletesebb (bár ez az emberek közelharcára is igaz) elégé véletlenszerű, hogy megütjük az ellenfelünket, avagy sem. Mert gagyin össze-vissza hadonászunk és nincs komoly befolyásunk arra, hogy merre fele ütünk. A rávetődéses támadást pedig nem érdemes alkalmazni (vagy csak tömegbe), mert se perc alatt leszednek minket. A falon másszó-lövöldözős szörny irányítását külön kritizálták, bár szerintem korántse annyira gáz, mint amennyire beállítják, kicsit szokni kell és már is használható, na jó éleknél tényleg kissé macerás átmászni, de összességében azért elmegy. A multi tehát 1-2 óráig leköt, de hamar rálehet unni és frusztrálóvá válik.

A kevesebb-több

Legalábbis ami a grafikát illeti, ugyanis a grafikusmotor (ugyanaz, mint a Godfather 2-ben) elégé elavult és már anno a Dead Space 1-ben is kihozták belőle a maximumot. Szóval a fejlesztők kénytelenek voltak egy kis trükköt alkalmazni, hogy a Dead Space 2 látványilag megállja a helyét. Ez abból áll, hogy a textúrák kidolgozottságát levették, amit kompenzáltak az állandó sötétséggel, illetve a felszabaduló erőforrások révén növelni tudták a tereptárgyak mennyiségét ezzel sokkal élőbb környezetett teremtve, illetve javítani effektek minőségét. Én bedőltem a csalásnak (sokakkal együtt) és csak akkor fedeztem föl a turpisságot, amikor az 1. részből származó képeimmel összehasonlítottam az újból készülteket. Sajnos a játék vége felé van egy-két szembeötlően ronda jelenet, amik lerontják az összképet. Mindenesetre a látvány megfelelő és az ,,elavult” motornak van egy hatalmas előnye, ez pedig az, hogy szinte bármilyen gépen elfut. A motor talán legnagyobb gyengéje a fizika, amin látszik, hogy próbáltak javítani, ám ennek ellenére még mindig nagyon gyenge. Az elődhöz hasonlóan most is rengeteg beakadó tereptárggyal találkozhatunk, amik kínúkban össze-vissza pörögnek, mint egy hátán vergődő csótány. Ezek a részek nem is lennének annyira feltűnőek, ha fejlesztők nem erőltetnék, ugyanis most is képesek vagyunk tárgyakat mozgatni, sőt számos alkalommal rá is vagyunk szorulva a tovább jutás érdekében. Emellett a főhős simán elrúg egy hatalmas, több tonnás aszteroidát, de egy ládán képes fennakadni. A fejlődés annyiból merül ki, hogy kicsit kevesebb van a fent említett hibákból, illetve a generátor behelyezés már könnyedén megy. A hangokba viszont nem tudok belekötni, egyszerűen tökéletes, feláll a szőr a hátadon, ha meghallod, ahogy a szörnyek kaparják a falat, vagy ahogy a csöpögő víz földet ér, a zene pedig 100%-osan alkalmazkodik az eseményekhez (drámai jeleneteknél lelassul, akció részeknél pedig felpörög).

Egyedül jó

A Dead Space 2 nekem csalódás volt, a kezdés szenzációs, de utána ellaposodik és egy akció játék lesz, több hibával. Összességében azért a közepes osztályzatot megérdemli, hisz számos kiváló pillanata van és a fizikát, valamint irányítást leszámítva, komoly technikai problémák sincsenek. A Dead Space 2-nek egyetlen szerencséje, hogy egy darabig nem lesz konkurense a 2011-es évben. Tehát sanszos, hogy képes az előd remek eladásait hozni, már csak a kitűnő reklámozás miatt is. Az viszont 100%-ig biztos, hogy lesz Dead Space 3, egyrészről a lezáratlan befejezés révén, másrészről ismerve a kiadót, biztos, hogy addig csinálják és bővítgetik a szériát, ameddig csak lehet (lásd mennyi NFS rész van, vagy hány kiegészítő jött ki a Sims-hez vagy a Mass Effect-hez).Mindenesetre a Dead Space 3 szerintem csak akkor lesz sikeres, ha radikálisan át alakítják a 2. részhez képest, de ez már a jövő zenéje.

Rendező: Catharine Hardwicke

Forgatókönyvíró: David Johnson

Kategória: Horror

Megjelenés: 2011 március 07.

Jelenlegi ár: 2100 FT

A cikk elején mindenféle képen tisztáznom kell, hogy nem szeretem az Alkonyatot, ha még eltekintek attól, hogy meggyalázza gyerekkori kedvenc vámpír filmeimet, ezekkel a vega vérszívókkal, akkor is rosszak, a borzalmas színészijáték, a hülye párbeszédek és a bugyuta története miatt. Ennek ellenére anyagilag akkora siker ez a borzalom, hogy nem csak az újabb és újabb részeket filmesítik meg, de annak az állítólagos horror (bizonyos szempontból tényleg az), romantikus stílusába más ismertebb történeteket is átültetnek. Ennek első hírnöke a Piroska és a Farkas átirata. A rendezéssel Catherine Hardwicke-t bízták meg, aki a legelső Alkonyatot (magyarul az Alkonyatot) filmesítette meg. Ezt követően totál leírtam magamban a filmet és úgy terveztem, hogy csak akkor fogom megnézni, ha már az összes érdekesebb 2011-es alkotást láttam. Aztán valami megváltozott, elkezdtek szivárogni az információk (amire nagyon felkaptam a fejem, hogy Gary Oldman is játszik benne), majd pedig megnéztem az előzetest és a véleményem megváltozott. No nem azt gondoltam, hogy megváltja a világot, de arra számítottam, hogy egy egyszer nézhető, élvezhető filmet kapunk és nem egy Twiligh-t féle borzalmat. Aztán megjöttek az első tesztek és azok alapján a 2011-es Red Riding Hood-ról, amik alapján a film bizony nagyon rossz lett, de én ezt nem hittem el, a fentebb említett okok miatt, plusz azért mert gyerekkorom egyik kedvenc meséje a Piroska és a farkas én ezt nem hittem el. Hogy kinek lett igaza az kiderül az alábbi sorokból.

Mellékállásban

Kezdjük rögtön az Alkonyat széria legnagyobb hibájával a szereplőkkel. Ezen a téren eléggé felemás a film. A 3 főszereplő borzalmas. A főszereplőt alakító Amanda Seyfried, se nem szép, se nem bájos és ártatlan, ahogy egy igazi Piroskának kellene lennie, ellenben pocsék arcjátéka van, gyakorlatilag a film 90%-ban eltátott szájjal, nagy szemekkel bambult, a maradék 10%-ban pedig aludt. Ez érthető lenne, ha valami szokatlant látna, de gyakorlatilag a táblától kezdve, a szerelméig, egészen a férjét gyászoló szomszéd néniig, mindenkit ezzel az arccal jutalmaz. Max Irons által alakított Henry a totál jófiú, ő is mindig nyitott szájjal fejezi ki érzelmeit, bár lehet, hogy csak azért csinálja ezt, mert már annyira szerelmes a piros ruhás lányba, hogy elkezdte utánozni, ráadásul néha kemény akar lenni, de ekkor olyan feje van, mintha mindjárt elbőgné magát. A rosszfiút alakító Shiloh Fernandez-zel van talán a legkevesebb probléma, bár azért tőle se ájultam el. Gyakorlatilag az ő karakterek ekte az Alkonyatos Edward másolata. A kemény srác, aki annyira szereti Piroskát, hogy hajlandó elengedni, hogy neki jobb élete legyen. Valahogy az ő alakítása olyan semmilyen, mindig szúrós tekintettel néz, azt kész. Nem tudnék tőle egy kiemelkedő monumentumot se mondani, de legalább rosszat se. A karakterben szerintem azért lettek volna komolyabb lehetőségek, de tény, hogy nem volt egy túl hálás szerepe. A mellékszereplők viszont bitang jók. Mondjuk Garry Oldman nekem kissé csalódás volt, bár amúgy se szeretem nagyon, mert gyakran és itt is egyszerűen már sok az, amit csinál. Lényegében ő alakítja a vadászt Solomon atya személyében. Az elején nagyon jól alakit, abszolút el hisszük, hogy ő egy profi vérfarkas ölő, aki nem félti az életét, ha ezzel megalíthatja a gonoszt. Érezzük, hogy nem csak öncélúan erőszakos a falú lakóival szemben, hanem csak azért teszi ez, mert csak így van lehetősége megmenteni a lakosságot. Aztán a film második felétől egy vadbarommá válik, folyton ordibál, miközben össze-vissza hadonászik. Ráadásul, bár ez nem az ő hibája, eközben még hülyeségeket is beszél, ja és a harcokban olyan szerencsétlen, hogy még szerintem egy stroke-ot kapó ember is hatékonyabb küzd (lényegében a taktikája a következő: ordít-vág-hasra esik). Meglepően jó volt viszont, aki a Drive Angry-s bénázása után ismét megmutatta, hogy nem véletlenül ő az egyetlen szerethető karakter a Twilight saga-ban. A szerepe kicsit hajaz a vámpíros filmben lévőre, mert itt is ő a főszereplő apja, ám ezúttal egy alkoholista szerencsétlent játszik, aki rendkívül jámbor és valahogy szeretetre méltó. Gyakorlatilag játszi könnyedséggel húz rá egyet a kulacsából, ha éppen nem figyel oda senki. Ráadásul abszolút az arckifejezésén tényleg ott van a szeretet és olykor a csalódás, hogy nem tudod jobb apa lenni a lányának. Emelet nagyon jó volt a kisebb szerepet kapó, általam nagyon szeretett Michael Hogan (nem Hulk Hogan rokona), akit a Battlestar Galactica (azért se hívom a borzalmas magyar nevén) ismerhetünk. Ez a szerepe is hasonló, egy konok öregembert játszik, de annyira hihetően, hogy már csak azt vártam tőle, hogy mikor szól ki a képernyőről, hogy ne cola-zak, mert az árt a fogamnak. A sorozat kedvelőknek ismerős lehet Michael Shanks, a Csillagkapú szériából, aki nem kapott valami túl nagy szerepet, de abból kevésből, amit látunk úgy gondolom, hogy ez nem is baj.

Miért nem volt ez gyerekkoromban?

A történet viszont baromi jó lett. Ezúttal pont fordítódja történt, mint az Alkonyatban, ugyanis most egy kicsit gyerekesebb (felfal egy farkas embereket, majd követ varnak a gyomrába) történetből csináltak egy sokkal komolyabb hangú, sötétebb hangvételűt. Gyakorlatilag alapjaiban írták át az egész történetet. Piroska falúja rettegésben él egy vérfarkastól, akik azért, hogy távol tartsák áldozatokat adnak neki, ám egy nap ez is kevés lesz neki és elkezdi csökkenteni a népsűrűséget. Ezért meghívják a falúba a híres vérfarkas vadászt Solomon atyát, hogy tanítsa móresre a bestiát. Eközben a főszereplő komoly válaszút elé kerül, ugyanis szíve szerint a nincstelen, vagány rosszfiúhoz Peter-hez menne feleségül, de a szülei a nála jóval gazdagabb, kevésbé balhés Henry-t szemelték ki neki és bizony a piros ruhás lány is realizálja, hogy utóbbi mellet könnyebb élete lenne. A lány akkor kerül közel a farkashoz, amikor egy támadása alatt találkozik vele és meglepetésére megszólítja, sőt elhívja magával, hogy legyen ő is vérfarkas. Solomon elmagyarázza, hogy csak vörös holdkór képes átadni valakinek a képességeit és az utódról-utódra egyre erősebbek, valamint azt, hogy nappal emberi formában valószínűleg a falúban él, természetesen ekkor a legsebezhetőbb. Piroska természetesen hallgat arról, hogy mi történt vele és elhatározza, hogy maga nyomozza ki a vérfarkas kilétét, amihez van is egy nyoma, mégpedig a farkas szemszíne, ami barna, a gyanúsított lista viszont rendkívül hosszú a nagymamától egészen szerelméig Peter-ig bárki lehet az, mert mindenki megfelel ennek a kritériumnak. Külön tetszet az, hogy nem csak a főszereplő, hanem szinte mindenki kutat és gyanakodik valakire, szóval a filmvégére lényegében már a falú lakossága nyírja ki saját magát Az alkotásban bizony jó pár csavar lesz, ráadásul a vége is hatalmas meglepetés. Megmerem kockáztatni, hogy ezen a téren az egyik legjobb. Ráadásul nagyon jól bemutatja a középkori életet és gondolkodást, pl. Solomon atya a lovagjaival talál egy értelmi fogyatékost, akit persze annak rendje és módja szerint boszorkánynak nyilvánítanak és meg is égetik. Tetszett, hogy pár dolgot átvettek az eredetiből, pl. elfog hangzani az ominózus ,,Nagymama miért ilyen nagyok a fogaid?” mondat is. A párbeszédek is jól sikerültek, többnyire rövidek, ám tartalmasak. Igaz azért van pár érdekesebb szöveg is, mint pl. amikor szex előtt Peter ezt mondja Piroskának, hogy olyan szívesen felfalnálak, miközben egy vérfarkas ólálkodik a közelbe. Magába a vérfarkas karakterébe is vannak bakik, szerintem pár dologban összekeverték a vámpirókkal, mint pl. csak az ezüsttel lehet megölni, de persze az nincs megmagyarázva, hogy miért.

Még ezt is ellehet szúrni!

De természetesen Catherine Hardwicke-nek sikerült ezt is elszúrni, bár azért egy picit jobb munkát végzet mint a Twiligh-t esetében. Hál istennek most már nincsenek üres járatok, amikor nem történik semmi, a karakterek se beszélnek, csak a 2 szerelmes hülye fejjel és műkönnyekkel bámul egymásra. Ennek ellenére akciójelenetekben se hemzseg a film, bár a minőségük alapján ez annyira nem gáz. A koreográfia borzalmas, a fél tonnás vérfarkas, ahelyett, hogy kettétépné az embereket, vagy hasonló brutális módszerrel aprítaná őket, egyszerűen csak eldobja ellenfeleit. Gyanítom ebből már rájöttetek, hogy elég gyerekbarát a film, gyakorlatilag csak minimális vér van benne, illetve egy elég béna jelenetben, az egyik karakter elveszti a kezét (ami úgy néz ki, mint egy műanyag darab). Könyörgöm ez a dög embereket eszik, erre megelégszenek annyi vérrel, hogy a homlokán lecsorog egy kicsi. Ráadásul hivatalosan a film műfaja horror (bár az Alkonyaté is az volt). Nem tudom, hogy itt min lehet megijedni, a hülyén meganimált vérfarkastól, vagy Piroska fura tekinteteitől. Ennek ellenére Európában a film 16-os besorolású, amit a feszült hangulata miatt valahogy meg is értek. Ezt az atmoszférát a film elsősorban a zenéjének köszönheti, mely kicsit középkorias hangvételű, többnyire epikus zenék (kicsit hasonlít az ES Posthomus számaira). Ezek annyira jók, hogy feláll a szőr az ember hátán és simán elmehetnének akár egy Gyűrűk Urába is. De egy jelenetben van egy nagyon jó ünneplős zene is, ahol olyan, mintha tényleg a falusiak zenélnének és nem egy aláfestő zene lenne, sajnos azonban a varázst megtöri az, hogy az egyik bevágásba a zenébe hallható hangszeren senki se játszik, ez bizony öreg hiba. Az első akciójelenetnél pedig tényleg horror filmekhez illő, egyre ütemesebb dobverést hallhatunk. Ennél a jelenetnél érdekes mód minden klappolt, még a rendezés is. Miután a falú lakossága elhatározta, hogy kinyírja a vérfarkast, szekercékkel, meg hasonló mezőgazdasági szerszámokkal berontanak a farkas barlangjába, ám az folyamatosan elágazik, így egyre kisebb csapatokban haladnak előre és ezzel párhuzamosan pedig egyre jobban fokozódik a zene. Aztán egyszer csak a farkas elfújja az egyik karakter fáklyáját, ami miatt teljes sötétség lesz (még kontúrok se vehetők ki) és csak a szereplő ordibálását lehet hallani. Ebben a filmben a nagy tótálok is működnek, nem úgy, mint a csillogó vámpírok filmjében, ugyanis ezúttal gyönyörű környezetet sikerült választani, ráadásul sose látjuk kétszer ugyan azt a helyszint felülről. A teljesen átlagos 10 fából álló erdős amerikai kisváros helyet, egy hamisítatlan falut láthatunk, gyönyörű havas sziklákat, valamint dús erdőt. Ezek ellenére a rendezés pocsék marad és nem csak a lagymatag akció részek miatt mondom ezt, hanem rengeteg a hülye ötlet miatt is. Ilyen pl. az, hogy Piroska nem az ezüst kését használja ellene, hanem az egyik lovag levágott kezét, amin ezüst körmök voltak. Hogy juthat ilyen valakinek az eszébe? Az operatőri munka felemás, néha nagyon jó (különösen a távoli jeleneteknél és a zoom-nál), máskor viszont elég rossz, mert nem a jelenet kulcsszereplői vannak középen, hanem valami tök lényegtelen tereptárgy (pl. ajtófélfa). A díszletek nagyon jók, itt nem esnek át abba hibába, hogy még a legcsóróbb parasztnak is jobb ruhája van, mint a valóságban ebben a korban élő uralkodóknak. A szereplők nem igazán váltanak ruhát, ami pedig van nekik, az gyakran koszos, szakadt és totálisan színtelen. A lovagok cuccai viszont picit túl vannak spirázva, pl. a máglyájuk egy fehér márvány elefánt, amit ráadásul az ókori rómaiak építettek. Vizuális effekteket nem nagyon kapunk, de ami van az borzalmas, messziről lehet látni, hogy az bizony valami animált borzalom.

Dobd el az előítéleteket!

Megmondom őszintén én erre számítottam a film kapcsán, korántsem annyira rossz, mint ahogy azt a sajtó beállítja. Igen bizony ezt nehéz elhinni, amikor a filmet a borzalmas Twilight szériával reklámozzák és annak a rendezőjét kérték fel az elkészítésre. Nem arról van szó, hogy a film olyan jó lenne, sőt egyáltalán nem nevezném annak. Azt mondanám, hogy egy egyszer nézhető, elég kikapcsoló film, ami sokkal jobb is lehetne, ha az akciójelenetek és a főszereplők nem lennének rosszak. A filmet normál körülmények között nem ajánlanám, de tekintve az idei felhozatalt, ha minden áron mozizni akarsz és már legalább 2-szer láttad az új X-Men filmet, akkor tegyél vele egy próbált, ráadásul nagy valószínűséggel a barátnődet is könnyebben eltudod rá rángatni, mint más filmek esetében. Aki viszont nem mozi párti, annak inkább azt ajánlom, hogy várja meg ezt könyvben, mert úgy a fentebb említett hibák eltűnnek és kijön a történet zsenialitása. Mindenesetre remélem, hogy a forgatókönyvért felelős David Johnson ismerté válik és a jövőben több hasonló minőségű történettel fog minket szórakoztatni. Mindenesetre biztos, hogy nem csak én figyeltem fel rá, mert a Titánok Harca 2. részében ő is részt vesz.

Eljött a 2011-es fél év úgy, hogy ennek apropójaként csinálok róla egy kis összefoglalót.

Ez nem játék

Jelenleg 12 idei játékot játszottam végig, vagy jobban fogalmazva jutattam el odáig, ahová bírtam, ugyanis volt több olyan játék, amit egyszerűen nem voltam képes végig játszani, természetesen ezek közül került ki a fél év legrosszabbja is, az általam elég nagy elvárásokkal bélyegzett Prinny 2. A játék gyakorlatilag még legkönnyebb szinten is játszhatatlanul nehéz, ami nem csak az aránytalanul sok ellenfélnek vagy csapdának tudható be, hanem a pocsék irányításnak és a béna kamerakezelésnek. Emellett a játék rohadtul nem is vicces, rakat hülye pingvin bénázik, majd ezen nevet. A játék elég simán hozta el a legrosszabb játék címet, de abba biztos vagyok, hogy az év végén komoly harc lesz ezért a kétes dicsőségért (bár már lehet, hogy most is szoros lenne, ha végre a TDU 2 végére jutnék). Ez már bekövetkezett a legjobb játékokért való harcban, ahol jelenleg az EA lefoglalta a dobogót (hoppá ez spoiler az egyik következő tesztalanyról) a Dragon Age II vezetésével, ami csak minimálisan jobb a többi érmet kapótól. Ez sem lefutott meccs, habár a következő fél évben már nem igazán lesznek akkora durranások, de a mostaniból számomra még kimaradt a Third Birthday (teszt alatt),  az új Il-2, Fable 3 és a végre megjelenő Duke Nukem Forever. A kiadók tekintetében az EA idei győzelme már biztos, ugyanis nem csak sok, hanem zömében jó játékokat is adnak ki. Év elején még úgy tűnt, hogy a THQ is versenybe lesz, de egyszerűen nem tudott egy kiemelkedő játékot se produkálni, sőt a Homefront-tal fel is sült. Az Ubi Soft pedig teljesen belustult és a PC-s valamint PSP szegmensbe nem igazán adnak ki játékot. A 2011-es év nem tekinthető egy rossz évnek a játékok szemszögéből, a játékok 1/3-a kiemelkedő és játszhatatlan játékhoz idáig még egyhez volt szerencsém, ám úgy gondolom, hogy év végére bizony korántsem lesz ennyire biztató ez a statisztika.

Tart a válság!

Legalábbis ami a filmipart illeti, bár a tavalyi évben már azért felcsillant a remény, hogy jó irányba indulnak el, de ez idáig a 2011-es filmkínálat talán minden idők legrosszabb felhozatala, annak ellenére, hogy még igazán nézhetetlen filmet nem láttam. Viszont kiválóból össz-vissz csak 1-et, ami természetesen egyet jelent az év filmjével. Ez pedig nem más, mint az X-Men: First Class. Az a durva, hogy szerintem meg se fogja idén senki se szorítani, bár tuti, hogy Oscar-t nem kap, de hát ott tudjuk, nem az számit, hogy minél jobb filmet csinálj. Nagyon jókat hallottam, a Limitless-ről és a Source Code-ról úgy, hogy ezeket biztos, hogy hamarosan megnézem, de az előzetesek alapján nem hinném, hogy felveszik a harcot az X-Men-nel. A legrosszabb filmért viszont ádáz harc folyik, oly annyira, hogy csak hosszas mérleges után tudtam kijelenteni, hogy ez idáig a Sanctum a nyerő, bár kétlem, hogy év végén is az ő nevét mondanám. Ugyanis, már most is jó eséllyel pályázott volna erre a címre a Hop, de a második félévben is lesznek kemény filmek, úgy mint The Smurfs vagy a Green Lantern.

Akik kimaradtak

Játékok terén PC-n most főleg a Sims: Medieval-t illetve a már emlegetett TDU2-őt nyomom, utóbbinak már a végén tartok és jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy komoly esélyei vannak arra, hogy megérkezzen a Prinny 2 közelébe. PSP-n csak The 3rd Birthday-re koncentrálok, aminek már a befejezése környékén járok, ám a PSP-ben behalt az analog, szóval technikai problémák miatt csúszok vele. Ezek mellet játszogatok a Battlefield Play4Free-vel és az Angry Birds PC-s verziójával. Hamarosan amúgy megjelenik a PSP-s verzióról a teszt, PC-s verziók közül pedig a Dead Space 2 és a Shift 2 várható. Filmek tekintetében hamarosan publikálom a Red Riding Hood-ot és a már agyon dicsért X-Men új részét. Ezek mellet hamarosan megnézem a Limitless-t, Season of the Witch-et és az Unkown-t.